Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-25 / 93. szám
I oMsI 1969. áprffls 25. pMá Erdőirtás Tudja ön milyen ] „hosszú” egy fa? Egyes ‘megállapítások $ ! szerint a hajszálgyökerekkel és a gyökérboly-{ hókkal együtt az egész tápanyagfelvevő és feldolgozó rendszer együttes hossza tízezer kilométernél is nagyobb lehet. E hatalmas rendszer munkája tavasszal meggyorsul, ontja a tápanyagokat a feszülő rügyek felé, hogy aztán néhány hét alatt levélbe, virágba boruljon a tavaszi erdő. Az emberek tavasszal vágják ki az irtásra kijelölt erdők nagy részét, tavasszal hal meg a legtöbb fa. Camus irta le egyszer, hogy a tragédia mellett minden halálban egyszersmind van valami komikum is. Fölösleges dolog lenne vitába szállni egy klasszikussal, de ahogy a Solti-szigeten az éppen rügyepattant faóriások kidöntését néztem, úgy éreztem, Camus aligha láthatott tavasszal j erdőirtást. Furcsa és szó- , > morú látvány. Egészen' ; addig, amíg az ember ! i távolról figyeli. ! Közelről más. got dolgoznak föl szerszámfává. Nyolc gép vágja szüntelenül a fát, amelyet a szokásostól eltérően ennél a felhasználási módnál nem szárítanak. Ha „szerencséje van” egy fatörzsnek, még kivába —, mint szerszámalapanyag. Egy lány és egy fiatalasszony — Farkas Aranka és Erős Lászlóné — az elszállítás előtt szabályos négyszögekbe rakják a hasábokat. Csúszótalp, fakalapács ... ilyesmi lesz belőA nagyszerű kis motoros- fűrész vijjogni kezd, fűrészporfelhőt repít kezelőjére, alig van időnk fölnézni a derékvastagságú fa törzse már is dől. Pontosan két másik, hasonló fa mellé. — Ügy, ahogy a favágó akarta — teszi hozzá a látottakhoz Pásztor István erdész, aki a Solti-szigeten vezeti a fakitermelést, a legnagyobb arányút Bács- Kiskun megyében. Amit naponta kivágunk, brigádonként 15—18 köbméternyi fát, annak mind egy szálig a helyére kell dőlnie. Különben mégegyszer annyit dolgozhatnánk, a balesetveszélyről nem is beszélve. Azt kérdezed, milyen érzés egy erdésznek irtani a „saját” erdejét? Ez például pontosan olyan, mint mikor ások a kertben. Az ember nem is arra a munkára gondol, hanem tervezget. Ez az erdőrész úgynevezett gyökérerdő. Rendszertelenül, vadon nőtt itt a nyár, a fűz, a juhar. A favágó magas termetű és kevés szavú fiatalember. Egy-egy vékonyabb fához csak úgy félkézzel lendíti hozzá a tizennégy kilós fűrészt. Néha a feje fölé is. A szakma egyik dicsősége, a favágók legendás ereje úgy látszik ma is változatlan. A munka persze egészen más. Félműszakonként felváltva kezelik a fűrészt, a magas fordulatszám okozta rezgés ugyanis káros a szervezetre. Fejükön védősisak, ezt munka közben szigorúan tilos levenni. Fodor Gábor még fejszések- kel is dolgozott. Mondja, csak a szerszámok változtak, és ... valahogy azelőtt sokkal többet tréfálkoztak .;. Kicsit vidámabb volt a munka, így viszont összehasonlíthatatlanul könnyebb. Ami azért nem egészen utolsó szempont. A fűrésztelep is a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság tulajdona. Az egykori munkásszállásból átalakított műhelyben naponta öthat .köbméicacnri-nxecsaDyaJó szem és erős kéz kell ma is a favágóknak ahhoz, hogy a motoros fűrésszel biztosan és arra döntsék a fákat, amerre akarják. Fodor Gábor mindkettővel rendelkezik, így válhatott a legjobb szakmunkássá a brigádban. gása napján elindulhat in- lük. Talán fejszenyél is, nen — jelenleg a Német mondja nevetve a fiatal- Demokratikus Köztársaság- asszony. Ahogy dől a fa, először csak alig mozdítja a levegőt, hang nem is hallatszik, csak valami sóhajtás féle. Aztán egyre gyorsabban zuhan, ágai közt süvíteni kezd a levegő, egyre élesebben, amíg a recsegő ágak meg nem ölelik a körötte nőtt bokrokat, meg a földet. Utána csönd lesz az erdőben néhány percre, majd ismét berregni kezd a fűrész. Baranyi Pál Ötágú csilla a kapu főié Nyílt titok már, hogy a Kiskunmajsai Gépjavító Állomás megkapta az Élüzem kitüntetést. Néhány nap múlva ünnepséget tartanak, kiosztják a jutalmakat, a Kiváló dolgozó kitüntetéseket, 6 az állomás kapuja fölé felkerül az „élüzem” csillag. Faludi Sándorral, az állomás igazgatójával sétálunk a műhelyekben, s arról beszélgetünk: Hogyan érte el a kollektíva ezt a kitüntetést. — Három évvel ezelőtt a megszűnés veszélye fenyegette az állomást — mondja az igazgató. — Sokan nem hitték akkor. Nagyon nehéz út volt az, amelyen eddig jutottunk. Hála a törzsgárdának — sikerült. Nézzük csak a számokat: 1965-ben mindössze 5,7 millió forintos termelési értéket hoztunk létre. Százhatvankét négyzetméternyi javítóműhelyben nyolcvankét munkást foglalkoztattunk. Gépeink a mezőgazdaságban dolgoztak, szerelőink pedig a saját javítások mellett meglehetősen kevés bérmunkát tudtak vállalni. Hatvanhatban már elérte a tizennyolcmillió forintot a termelési érték ... Az igazgató rámnéz, látva csodálkozásomat, elmosolyodik. — Ugye, szinte hihetetlen, hogy egyik évről a másikra ilyen iramban kezdtünk fejlődni? Akkoriban adtuk el gépeinket a termelőszövetkezeteknek és saját erőből nekiláttunk műhelyeink bővítésének. Amit csak tudtunk, átalakítottunk műhelynek. Azóta hatmillió forint értékben építkeztünk, s jelenleg összesen 5 ezer négyzetméternyi munkaterületünk van. Megállunk az egyik műhely előtt, amelynek szélesre tárt ajtajára alacsony szerelőkocsin harminckét percenként kigördül egy kész teherautófülke. A műhely azelőtt cséplőszín volt. Egymillió forintos beruházással egyszerre 2 ezer négyzetméteres, futószalagok elhelyezésére alkalmas csarnokunk lett. Hatvanhatban az AKÖV- öktől elvállaltunk autóbuszok teljes felújítását. Az első évben 76, a másodikban pedig már 122, teljesen felújított autóbusz hagyta el műhelyeinket. Ez a nagy munka segített át bennünket az átmeneti nehézségeken. 1967 végén megállapodást kötöttünk az Ikarusz- szal és elvállaltuk valamennyi típusú Csepel tehergépkocsi vezetőfülkéjének a gyártását. Ez lett végül a fő profilunk. Egy évvel később már 2560, az idén pedig 6500 fülkét gyártunk, s ezekhez még sok alkatrészt is, Mindezek mellett természetesen a mezőgazdasági üzemek részére is dolgozunk. A múlt évben például 240 traktor és nagyon sok munkagép kisebb-na- gyobb javítását végeztük. Tavaly óta mi látjuk el a traktorok vevőszolgálatát, mi végezzük a garanciális javításokat is. — A tervteljesítésről még annyit: Múlt évi 64 millió forintos tervünket 87 millióra teljesítettük és az idén már 125 millió forint értékű munkát terveztünk. — Beszéljünk az emberekről is... — Már említettem, hogy az üzem jó kollektívája, a régi kipróbált szakemberek nélkül nem értünk volna el ilyen eredményeket. Három évig nyereségrészesedésről nem beszélhettünk, most pedig 46 napi keresetnek megfelelő összeget fizettünk. Jelenleg már több mint fél- ezren dolgoznak nálunk. — Épül már az 500 személyes öltözőnk, melynek emeletén irodáink kapnak végre megfelelő, kulturált helyet. A 3,5 millió forintos saját építkezés októberre készül el. A községbeliek szívesen adják ide fiaikat, negyvenhetén tanulják a szakmát saját iparitamiló- műhelyünkben. A munkaverseny is egyra hatásosabb „motorja” a termelésnek. Tavaly még csak négy, az idén már hét brigád küzd a szocialista címért, több mint százötven taggal. O. L. Kendőzetlenül Ütjarítás, ó! A KPM Közúti Igazgatósága két tájékoztatását is olvastam a Petőfi Népében, melyek szerint az utóbbi így hangzott: „A KPM Közúti Igazgatóságának munkásai a télen tönkrement utak végleges javításával április 3I-re elkészülnek.” Nem vagyok szőrszálhasogató, de szeretem a precizitást. A fentit megelőző közlemény ugyanis arról tájékoztatott, hogy a télen keletkezett kátyúk, felfagyások ideiglenes javítása március 31-én befejeződik. Valószínűleg a KPM Közúti Igazgatóság kecskeméti útmesterségének vezetői mostanában nem jártak az 54-es számú úton — Kecskemét és Törökfái között —, mert akkor észre kellett volna venniük azokat a gyermekfej nagyságú kátyúkat, amelyek az utat mcgszaggatiák. Ezek amellett hogy balesetveszélyesek — a kerékpárosok is kerülgetik, s eközben a gyorsan haladó járművek elé billenhetnek —. rongálják a gépkocsikat. Az ígéretért benyújthatnánk most is a számlát, hiszen az ideiglenes javítás elvégzésébe e kátyúk betömése beletartozott volna. Várunk azonban április 31-ig. Vajon, akkorra befejeződik-e az egyébként rendkívül forgalmas útvonalon az útburkolat javítása? G. G, Szikrázó „Babi” 1968 decemberében egy „Babi” kávéőrlő készüléket vásároltam. Az eladó (az uszódi Vidám napló... EGY UGRÁS Kovács késve érkezett a vállai ati hajókirándulásra: a hajó már egy arasznyira eltávolodott a stégtől, kétségbeesetten kiabál: — Álljanak meg, én is megyek! A matróz biztatja Kovácsot, csak bátran lépjen át. Kovács megembereli magát. Ugrik, de megcsúszik és elterül a hajó fedélzetén. Mire f-i- tápászkodik, a he - :ó már 40 méternyire lehet a part tói. Kovács körülnéz, szemlélgeti a távolságot, és elégedetten mondja: — Ez volt egy ugrás! VACSORA A Pesten tanuló egyetemistát vacsorára hívták meg a jó ismerősök. A menzán étkező fiú már eiőre örült az ízes házikosztnak, és nagy várakozással indult a vacsorára. A vacsora jó volt, de a vonalakra vigyázó háziak igénye szerint kalóriaszegény és kevés. Mikor búcsú sásra került sor. a háziasszony megkérdezte: — Mikor jössz el legközelebb* vacsorára? A gyerek a kérdésre egy halk kérdéssel válaszolt: — Lehetne talán öt perc múlva? PAPRIKÁS SZALONNA Az egyik gyors- vonali fülkében magyarok utaznak Párizsba. A francia határra érve, Po- , gúny néni az útitársaihoz fordul, s mondja: — Kérem szépen, tessék nekem franciául kitölteni ezt a vámnyilatkozatot. Az egyik utas V íveszi a golyósáét: — Nagyon szívesen — mondja. — Mi van ebben a szatyorban? — Paprikás szalonna, töpörtyű, ilyesféle. A fiamnak viszem Párizsba. Ott sofőr. Kérte, hogy hozzak neki egy kis hazait. — Paprikás szalonna, ejha — mi az franciául? Meg kellene kérdezni az utitársa- kat. Van a fülkében külkereskedő, orvos, diák, tanár, szabónő — de senki sem tudja. — Megvan! — támad mentőötlete végre az egyik utasnak. — Nevezzük, nos, nevezzük, könnyedén és egyszerűen, lö szalonnak. Lö szalon papriké! (E. R.) szövetkezeti boltban) hátat fordított, kipróbálta a készüléket, majd „üzemképes” jelzéssel becsomagolta, s én nyugodtan vittem haza. A feleségem megörült a kis darálónak, azonnal kipróbálta. A forgórésznél már ekkor erősen szikrázott. Több szakembertől érdeklődtem — akik azt tanácsolták, hogy vigyem szervizbe, mert a készülék hibás. Január első napjaiban bevit- i lem a garancialevélen megje- ’ lölt szervizbe. Kalocsára. Megmondták, hogy a forgórész valóban rossz, ki kell cserélni. Bent hagytam és többször érdeklődtem, elkészült-e már, de sajnos, máig sem javították meg. Április elején hazahoztam j avatatlanul, bár a garancialevél egyes szelvényét leszakították. Szeretném tudni, hogy a gyártó vállalat miért nem gondoskodik alkatrész- utánoótlásról. vagy a hibás készülékek kicseréléséről? Csuka Antal Dunaszentbenedek Országjáró csávolyi diákok A Csávolyi Általános Iskola ez évben is megrendezte Ír* gyományos búcsúkirándu’ás a nyolcadikosok részére. A ta nulók az elmúlt ősszel mező gazdasági munkát végeztek az ott kapott pénzt a kirá'hd?’ lás céljaira fordították, a szü lói munkaközösség is támogatta őket. Április első napjaiban elindultak országjáró kirándulásukra. Első állomáshelyük Dunaújváros volt. Elmentek a Dunai Vasműbe, megnézték a kokszolót, a hideg- és meleghengerművet, valamint egy csapolást. Ebéd után indultak Budapestre. Megnézték a Szabadság-szobrot, valamint az Országház gyönyörű termeit. Másnapi program egész napos városnézés volt. Meglátogatták a Népstadiont, felmentek a Halászbástyára, voltak a Hősök terén, és a Ferihegyi repülőtéren. A kirándulás utolsó napját Visegrádon és Esztergomban töltötték. A visegrádi fellegvár romantikája, a szép kilátás felejthetetlen élményt nyújtott. Hódos Rozália Eltűnt a gázolaj? Köztudott, hogy 1969. április 1-től a gázolaj olcsóbb lett. Sajnos, nálunk, Jakabszálláson i ezt nem tapasztaljuk. Ánrilis I 15-én voltam a benzinkútnál. I Mivel olaj kályha-tulajdonos va- ! Tiyok, gázolajat akartam vásá- ! ’ölni. Megtudtam, hogy gáz- í l.aj sem régi, sem új árban ! nincs, újból csak őszre lesz. s‘ mást nem tehetek, Kecs- ~é*TŐ! hozok, természetesen á"b~n. Viszont, ha felszá- 1 a szállítás költségeit, - oft vagyok, ahonnan el- ,V.'»rn. Szeretném tudni,->ov a különben nagyon jól I •”"1rödő ólai kályhánkat ilyen technikai” hiba miatt kicse- 'éljem-e szeneikélvhára? Padoba Zoltán Jakabszállás