Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-25 / 93. szám
1969. április ZS. péntek S. oldal Könyvtárak az is A magyar nyelv hete Kiértesítünk? Átbeszélünk? Fél ér után NEMREGIBEN részt vettem egy — jobb híján értekezletnek nevezett — kötetlen összejövetelen a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet kultúrtermében. A szak- szövetkezet asszony-, és leánytagjai gyűltek össze munka után egy kozmetikai tanácsadás meghallgatására, egy kis beszélgetésre. teára. Nemcsak a községből, a környező tanyákról is voltak itt nők, az idősebb korosztályhoz tartozók is, olyanok, akiken meglátszott, hogy életükben sem használtak semmilyen szépítőszert. tehát nemcsak a hagyományos, a szépítkezés iránti asszonyi érdeklődés vonzotta őket ide. Hogy mennyire így van, azt bizonyítják az előző „értekezletekről” készített kimutatások. Huszonegy és hatvan között változott a résztvevők száma, Kuh- mann Józsefné titkár szerint sokkal inkább az időjárástól. mint az előadás témájától függően. DECEMBER közepétől kezdve — amikoris az újjáválasztott vezetőség látott hozzá egy mindenkit érdeklő program tervezéséhez és szervezéséhez — olyan hangulatot sikerült teremteni a nőbizottsági összejöveteleken, hogy egyre többen és egyre szívesebben jártak el a szakszövetkezet szépen berendezett kultúrtermébe. És az érdekes előadásokban sem volt hiány. A középkorú nők egészségügyi problémáiról, a terhesség kérdéseiről, a gyermekek lelki életéről, családvédelemről, lakáskultúráról, a gyermekbetegségek megelőzéséről, Kiskőrös múltjáról, jelenéről, jövőjéről beszélték a TIT jól felkészült előadói, többségében tipikusan női problémákról. Az előadásokat követő. minden esetben hosszúra nyúló beszélgetéseken pedig szóba kerültek a nagyobb közösség, a szak- szövetkezet gondjai is, sok értékes ötlet, javaslat született. Nem hiányzott a programból a divatbemutató és a közös kirándulás sem. sőt volt tánccal. vacsorával egybekötött családias hangulatú ismerkedési est is. A rendezvények közönsége persze életkor és érdeklődési kör szerint differenciálódott. de sikertelenség egyetlen esetben sem kísérte a rendezők munkáját. AZ ELMÚLT fél esztendő eredményeit sokféleképpen mérlegelhetnénk, felállíthatnánk bizonyos értékrendet. AZ első helyre a nagyobb összeforrottságot, a tagság és a nőbizottsági vezetők javuló együttműködését kell tennünk. Ez az egymás iránti megnövekedett bizalom, megbecsülés lehet majd a forrása a következő téli időszak sikeres közösségi munkájának is. b. p. Petőfi-emlékünnepség PETŐFI 1839-ben — miután Selmecet, tanulmányainak színhelyét elhagyta — Ostffyasszonyfalvára került Salkovits Péterék- hez. községben készülnek látogatása 130. évfordulójának megünneplésére. Május 4- én egész napos Petőfi-em- lékünnepséget rendeznek, s ez alkalommal avatják fel Simon Ferenc szobrászművész alkotását, a költő mellszobrát. Napjainkban, különösen az „Olvasó népért” mozgalomról szólva, sokan sürgetik — sajtóban és rádióban — az ifjúság serkentését az olvasásra. A mozgalom céljai egybeesnek pedagógiai törekvéseinkkel is. Mindenképpen segíti az irodalomoktatást, hogyan nyeri meg a fiatalokat a rendszeres olvasásnak az iskolai könyvtárak széles hálózata? Erről beszélgettünk dr. Arató Ferenccel, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatójával. — A magyar művelődés- ügy egyik legnagyobb méretű könyvtári hálózata a miénk — mondotta Arató Ferenc. — Minden számottevő település iskolájában létesült könyvtár, a tanulók és a pedagógusok számára. — Az 5771 általános iskolai könyvtárban csaknem 6 millió kötet található. A tanulók számára alkalmas és fenntartott könyvállománynak az egy tanulóra eső átlaga 2,1 kötet. Az általános iskolai könyvtárak átlagos évi gyarapodása meghaladja a 300 ezer kötetet. Bár a növekedés igen jelentős, nem elégedhetünk meg az egy tanulóra jutó kötetállománnyal. Különösen sajnálatos, hogy amikor a követelmények és igények növekedtek, a tanácsi gazdálkodó szervek a múlt évben majdnem 4 millió forinttal kevesebbet fordítottak az általános iskolai könyvtárak fejlesztésére. Az 580 középiskolai könyvtárunk 3 300 000 kötettel rendelkezik. Az évi gyarapodás 200 ezer, az egy tanulóra jutó kötetállomány 6,1. Az iskolai könyvtárak olvasóinak száma meghaladja a félmilliót. — Meglevő jogos társadalmi igény, hogy a felnőtt dolgozó tartson lépést korával. Miként készíti elő a fiatalokat erre a mai iskolai gyakorlat, a könyvtári munka? — Ha olvasásról beszélünk, gyakran csak a szép22. Akkor nem tűnt fel, de most utólag megjegyzem, hogy Ruth eszembe sem jutott, annyira elfoglaltak a gondolataim. Gyerekkoromban olvastam egy riportot a rablógyilkos kivégzéséről. A vagány a siralomházban a babájáról álmodott. Akkor elhittem ezt. de a Ban- less látogatását követő éjszaka után már nem. Ha az ember halálos veszedelemben van, nemigen törődik még a leghalálosabb szerelemmel sem. Reggelig annyit kiokoskodtam, hogy egyedül Lewis újságírótól számíthatok tanácsra és segítségre. Lewis nem volt túlságosan rokonszenves számomra, de hát végeredményben — akármilyen önző egyéni céllal is — mégis csak ő segített rajtam. Nem várhattam meg, amíg délután felkeres, hogy együtt induljunk a Csánkó-féle teára. hiszen előbb, már három órára bejelentette érkezését a CIA embere. Így irodalomra gondolunk. Korunkban azonban éppoly egyoldalúságra vezet a szépirodalmi művek kizárólagos olvasása, mintha valakit csupán a műszaki, vagy természettudományos könyvek érdekelnének. Valóban tanuló, olvasó ember szépirodalmi és népszerű tudományos müveket egyaránt olvas, hiszen így informálódik állandóan századunk társadalmi és technikai változásairól. A tudomány, a technika, a termelés fejlődése arra kényszerítette a modern kor emberét, hogy mindennapi munkájában munkaeszközként alkalmazza a könyvet. — A tankönyvek ugyancsak ilyen munkaeszközök, általában mindazok a könyvek, amelyek a tananyaghoz kapcsolódnak. Manapság sok szó esik a tanulók önállóságának ki- fejlesztéséről, öntevékeny művelődésre neveléséről. E nevelési célokat csak úgy érhetjük el, ha az említett könyvek valóban munkaeszközökké válnak. Ha azt akarjuk, hogy a tanulók ne csupán tankönyvi szöveget, vagy írásban rögzített tanári magyarázatot tanuljanak, hanem öntevékeny munkával sokrétű ismereteket szerezzenek — érdeklődési körüknek, hajlamaiknak, képességeiknek, készségeiknek megfelelően elmélyedjenek a tantervi anyagban, akkor semmiképpen sem mellőzhetők azok a könyvtári könyvek, amelyek — a tanuló korának, tudásszintjének megfelelően — a tantervi anyaggal szorosan összefüggenek. Az ilyen módon szerzett ismeretek értéke hasonlíthatatlanul nagyobb a jól-rosszul megtanult és reprodukált szövegnél. Ez a módszer azzal az előnnyel is jár, hogy kifejleszti a tanulóban az önálló ismeret- szerzés készségét. — Bizonyára az iskolai könyvtári munka is hozzájárult, hogy nagyon sok helyen máris jelentős mértékhát, megszegve a megállapodást, elhagytam a lakásomat, hogy egy telefonfülkét keressek és felhívjam Lewist a szerkesztőségben. Nem tudtam vele beszélni. Még a szobáját sem kapcsolták. A központ megkérdezte, hogy ki keresi, s miután megmondtam, hogy Kása Bertalan a nevem, a kisasszony ilyen felvilágosítást adott: — Sajnálom, uram, Mr. Lewist nem kapcsolhatom. A Fülöp-szigetekre utazott. Riportra. — Mikor? — kérdeztem krákogva a meglepetéstől. — Ma reggel, uram — felelte a kisasszony kifogástalan udvariassággal. — És mikor jön vissza? — faggattam tovább. — Azt, sajnos, nem tudom megmondani. Utazásának időtartama az események alakulásától függ Aligha találja meg egy héten belül. De könnyen lehet, hogy lapunk olvasóközönségének érdeklődése egy hónapig is Manilába köti... Puff neki. ezt szépen ben kitágult a tanulók ismeretszerzési horizontja, s ez be-betör a tanórákra. Lehetetlen a tanórát elefántcsont toronyba zárni és tudomást nem venni a tanórán kívül, öntevékenyen szerzett tudásról. A pedagógiai tevékenység nagy felkészültséget kíván tehát, s éppen ezért az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum számbavette mindazokat a szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket, amelyek az osztályonként és tantárgyakként tagolt tantervi anyaghoz kapcsolódnak; recenziókkal, szövegpreparátumokkal és módszertani tanácsokkal egészítette ki és úgynevezett tantárgyi bibliográfiákban foglalta össze. — Darvas József, az Írószövetség elnöke egyik utóbbi interjújában említette, mennyire fontos lenne a tanórákon kívüli irodalmi nevelés hatékonyabbá tétele, hiszen az irodalom, az olvasás szeretete a formális ismeretek elsajátításánál döntőbb mércéje a tanítás eredményességének. Hogyan igyekeznek aktívabbá tenni az iskolai könyvtári életet? — Alapvető könyvtárosi tapasztalatunk: a „vezetett” ismeretszerzéshez kapcsolt öntevékeny olvasás csak akkor éri el célját, ha legalább olyan vonzó a tanuló számára, mint a spontán olvasás. Ezért tudatosan mozgalmas könyvtári élet megteremtésére törekszünk. így például egyre gyakrabban alakítanak az iskolai könyvtárakban irodalmi szakköröket, irodalmi színpadi együtteseket hoznak létre, író—ol-, vasó találkozókat tartanak. Élénkítik az olvasási tevékenységet az irodalmi vetélkedők is. Remélhető, hogy az „Olvasó népért” mozgalom céljait magáévá tevő KISZ „Olvasó ifjúságért” mozgalma ugyancsak jelentős mértékben hozzájárul majd az iskolai könytári élet fellendítéséhez. mondta! Számomra különösen szépen hangzott. Az egyetlen ember, akire számíthattam, elutazott, ^nélkül, hogy értesített volna. De talán az ügyvédnél intézkedett a teendőkről. A telefonkönyvben minden nehézség nélkül megtaláltam Mr. Forster ügyvédi irodáját. A kalapommal takargattam a készüléket, úgy hívtam fel, mert a két FBI-os már túlságosan elszemtelenedett: pofátlanul bebámultak a telefonfülkébe. Nem kellett okvetlenül tudniuk, hogy hová telefonálok. Azt viszont megtudhatják, hogy tudomást vettem a jelenlétükről. és ennek megfelelően viselkedek. Mr. Forster titkárnője is a nevemet tudakolta. A Kása Bertalan név az elmúlt huszonnégy órában tovább veszthetett értékéből. Már nem lehetett vele ered- nényt elérni. — Sajnálom, Mr. Kása — iondta a titkárnő —, az igyvéd úr egy nagyon fontos ügyben tárgyal... — De én egy még fontosbb ügyben keresem — próbáltam érvelni. — Sajnálom uram, nem vehetem figyelembe. ön Kiértesítünk? Nem. Csak értesítünk valakit. Átbeszélünk? A kerítésen igen, de valamilyen kérdést inkább megbeszélünk. Íme, ez a két kiragadott példa is rávilágít, hogy igekötőinkkel nincs minden rendben. Pedig nyelvünk kifejezésbeli gazdagságának forrásai ezek. Számtalan árnyalattal látják el igéinket, utalnak a cselekvés befejezettségére, sőt ritkábban új szót is képeznek. A cselekvés befejezettségét általában a „meg” igekötővel jelöljük. A „levelet írtam” és „megírtam a levelet” szembeállítása világosan igazolja ezt. Nyelvi leleményünk mindig újabbakat próbál bevonni erre a feladatra, helyesen is, helytelenül is. Az „el” és a „ki” igekötők is használatosak: elvégzem a munkát, kifulladok (itt nem alkalmazhatjuk a „meg” igekötőt, mert mást jelent: megfulladok.) Egy időben a „le” igekötőt használták. Mindent „leszállítottak.” Ha a pincébe a tüzelőt, az ellen nem lehetett kifogásunk. De furcsa lenne azt mondani, hogy valamilyen árui az egyik toronyház kilencedik emeletére szállították „le”. Talán ennek a maradványai ezek a példák, ahol egyszerűen felesleges az igekötő: leszámláz, leellenőriz, leközöl, leigazoltat (toldjuk meg a kiértenem tartozik az ügyfelei közé.. s Azt sem tudtam hirtelen, hogy köpjek-e, vagy nyeljek. — Talán nem jól tetszett érteni a nevemet. Kása vagyok. Kása Bertalan, Ká, mint... Nem hagyta, hogy lebetűzzem. — Felesleges, uram. Az ön neve nem ismeretlen előttem. Azt is tudom, hogy irodánk megbízója, az Evening News szerkesztősége utasítást adott, hogy egyelőre ne foglalkozzunk az ön ügyével. Ügyfelünk kívánságait az ügyvédi kamara szabályzata értelmében tiszteletben kell tartanunk... — De hát itt rólam van szó, s nem az Evening News-ról! — harsogtam, mert elöntött a pulykaméreg. — Talán csak jogom van hozzá, hogy a saját sorsomról Mr. Forsterrel beszéljek?! — Hogyne, uram — mondta továbbra is udvariasan a titkárnő. — Meg vagyok róla győződve, hogy Forster úr szívesen üdvözli önt ügyfelei sorában. Hétfőn öttől hétig a rendelkezésére áll. Akkor külön bejelentés nélkül is felkesít, kihangsúlyoz, sőt bepótol igékkel.) Újabban sokszor vétünk helyes használatuk ellen. A kérdést nem kitárgyalják vagy átbeszélik, hanem megtárgyalják vagy megbeszélik. A tanfolyamot inkább megindítjuk, mint beindítjuk. A szabályokat tartsuk meg, a futballmecs- cseken úgyis sokszor „betartanak" a játékosok. Xgekötőink gazdag kifejezési lehetőségei közül idézzünk néhányat! Reggel megmosakszunk, a sebész bemosakszik. Más a megtanult és a betanult lecke. Az újságot betiltják, az orvos a betegnek a dohányzást megtiltja. A növény elszárad, az enyv kiszárad, a kimosott ruha megszárad. Ahogy már szó volt róla, az igekötőkkel új szókat is alkothatunk. A „ruház” ige mellett a „beruház” (beruházás) már messzire visz a „ruhával ellát” fogalomtól. Ugyanígy az „elad” is az adásnak egészen különleges esetét jelenti. A tej összemegy, a szövet szétmegy, itt is messzire eltávolodtunk a „megy” ige alap j elentőségétől. Amint láthatjuk, igekötőinkkel egyrészt sok hibát követhetünk el anyanyelvűnk ellen, másrészt helyes megválasztásuk gondolataink pontos, árnyalt kifeje-' zésének egyik nagyon hatásos eszköze. Kiss István resheti. i. Ne felejtsen el egy ötszáz dolláros csekket magával hozni. Ezt előlegként kezeljük, és természetesen beszámítjuk majd a végelszámolásba... Letettem a kagylót. Hon-: nan lesz nekem ötszáz dollárom? És időm sincs hétfőig várni! Nekivágtam az utcáknak. Szinte gépiesen vittek a lábaim, se láttam, se hallottam; azt sem tudtam, merre járok. Nem törődtem a két tagbaszakadt alakkal sem, akik az FBI megbízásából természetesen továbbra is követtek. Leszaladtam a metróállomás lépcsőjén, beszálltam az első szerelvénybe. Jólesett odalent a tömegben, a zsúfolt kocsiban elvegyülni. Aztán ugyanilyen gépiesen kiszálltam egy állomáson. Még mentem néhány száz métert, és akkor észrevettem, hogy Ruthék háza előtt állok. Gyors elhatározással becsöngettem a kapun. Még sohasem voltam náluk, szégyellt volna egy bevándorlóval mutatkozni a szülei előtt. Az idős asszony, aki ajtót nyitott, minden bizonnyal az anyja lehetett. (Folytatása következik.) Tsz-vazetők tanácskozása A Kecskemét-Kiskunfélegyháza környéki Termelő- szövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetsége, az illetékes párt- és tanácsi szervekkel együttműködve körzeti megbeszéléseket tart, amelyeken értékelik az elmúlt évi munkát és a soron levő feladatokat. Csütörtökön Tiszakécskén volt ilyen megbeszélés, tíz termelőszövetkezet vezetőinek részvételével. A tanácskozást Vörös Vilmos, a kecskeméti járási pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd Barvich Iván, a szövetség termelésfejlesztési és közgazdasági csoportvezetője elemezte az elmúlt évi pénz- és hitel- gazdálkodást, a beruházások helyzetét, a közgazdasági körülmények alakulását.
