Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-24 / 92. szám

A nyár REKLÁM Ügy mondják, „ismeret­len okokból” botrány tört ki a minap az egyik Cal­cuttái varietében. A felhe- vült fér fi nézők az előadás son részt vevő hölgyekre támadtak, üldözőbe vették őket, és akit sikerült elér­niük azt — zaklatták. Töb­ben főleg a gyors lábú fia­tal leányok egy közeli tó vizébe menekültek, hogy el­kerüljék a legrosszabbakat. A varieté — érdekes — tovább üzemel, forgalma alaposan föllendült. Az újabb nézők — csoda, hogy a derék indiai rendőrök nem vizsgálták — az isme­retlen okokat a műsorban keresik. Tény azonban, hogy ezek az újabb nézők nehezen jutnak jegyhez, mert a megértő törzsközön­ség ezek után sem pártolt el a kedvenc szórakozóhe­lyétől. Hacsak a varieté nem lesz hűtlen hozzájuk, mivel a truppot máris elá­rasztották külföldi szerző­désekkel. A reklámszakemberek pedig, idősebbek, ifjabbak egyaránt törhetik a fejü­ket: Vajon miért? E lőző számunkban egyik alkalmi isme­rősünk kérdezte: „Mi le­het a karrier titka ...?” Gyakorlati példával szol­gálunk. A karrierről — termé­szetesen nem a szó rossz értelmében — beszélhe­tünk szocialista viszonyok között is. Hiszen az em­ber törekvése nagyobb teljesítményre, magasabb pozíciókba, ahol képessé­geit jobban kifejtheti: természetes törekvés. Van rá példa bősége­sen. hogy fiataloknak is sikerülhet a választott pályán gyors léptekkel előrehaladni. Többnyire akkor, ha tehetségük és hivatásérzetük is predesz­tinálja őket erre. Ismerkedjünk meg Vá­gó Andrással, a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat építésvezető tech­nikusával. Vágó András huszon­négy éves. ö irányítja a Baromfifeldolgozó Orszá­gos Vállalat kecskeméti gyárának kétszázmillió forintos költséggel folyó, kiemelt, rekonstrukciós építkezéseit. — Természetesnek tar­tod, hogy ilyen fiatalon ekkora érték felügyeletét, Ily«« hatalmas felelősséggel já­ró munkát bíz­tak rád? — A vezetőim ítélték meg a dolgot, ők így látják. Azt, hogy huszonhárom évesen tavaly meglcaptam ezt a munkát, nem tartom természe­tesnek, de na- gyan örülök a bizalomnak. Technikus évfo­lyamtársaim kö­zül tudomásom szerint senki nem kapott ilyen felelősségtel­jes megbízatást. Igaz, többségük nem az építő­ipar kivitelezési ágazatá­ban, hanem a tervezésben helyezkedett eL — Nekik viszont való­színűleg alacsonyabb is a fizetésük. — A tervezésben maga­sabb bérekkel kezdtek, míg én először ezerkét­száz forintot kaptam. Volt olyan is aki 1700 forint­tal kezdett. Ügy gondol­tam, hogy nekem ezt kell végigcsinálnom. Valahogy mindig jobban örültem az önálló, felelősségteljes munkának. Most persze már minden bi­zonnyal az én fi­zetésem a maga­sabb, háromezer forint körül ka­pok havonta. — Ez a beosz­tással jár. Mégis, milyen érzések­kel fogadtad az előléptetést? — Alaposan gondolkodóba ej­tett, amikor kö­zölték velem, hogy rám gon­doltak ... Egy hónap haladékot kértem arra, hogy válaszoljak, nem „kaptam az alkalmon”. Is­merkedtem, újra meg újra a munkahellyel, a tervek­kel, az emberekkel, noha legtöbbjükkel már évek óta együtt dolgoztam. Ami­kor a központban a fő­mérnök megígérte, hogy minden problémám meg­oldásában a segítségemre lesz — elvállaltam. Csak hónapokkal később enge­dett a feszültség, utána tudtam örülni igazán. — Mi a véleményed a törtetésről. a mindenáron magasabbra szemléletről? — Ügy nem lehet sokra vinni. Az ember elsősor­ban mindig a munkát néz­ze, és ne a beosztást. Ha valaki hivatásának érzi a megkezdett pályát, akkor van türelme várni az elő­léptetésre. És — amint az én példám is bizonyít­ja — nem is kell mindig olyan sokáig várni rá. Is­métlem: nem az a lényeg, hogy hol dolgozik az em­ber, hanem az, hogy érez­ze szükség van munkájá­ra. — Szerinted milyen egyéni tulajdonságok kel­lenek ahhoz, hogy egyene­sen és gyorsan íveljen felfelé a „pálya"? — Szorgalom, kitartás, szerénység. És persze, nem utolsósorban jó adag szerencse is. De nagyon fontos, hogy az ember mindig készen álljon, hogy a szerencsén kívül az összes szubjektív tényezőt biztosítsa... — A munka mellett mi­vel szoktál foglalkozni? Van-e valamilyen hobbyd? — Szívesen járok mo­ziba, színházba, szeretek kosárlabdázni. Hobbym: a természetjárás, az erdők becserkészése. Nagyon szeretek néha egyedül len­ni. — B P ­„ , összeállította: PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Halász Ferenc VÉLEMÉNYÜNK kotta létesítmé­A tengerek kincsei Az utóbbi időben egyes államok különleges ember­lakta berendezéseket bo­csátottak a tengerek mé­lyébe, ahol meghatározott tudományos programot bo­nyolítottak le. Mint isme­retes, a tengervízben hihe­tetlenül nagy mennyiségű oldott ásványi anyag ta­lálható. tehát nagy jövő áll. A mangán kitermelését való­színűleg a réz és az arany, bányászása követi. „ Látnak" a vakok Szép erdők Keresztesi Béla nemrég megjelent könyvének a cí­me — Magyar erdők — sok mindent felidéz: ko­mor rengetegeket, bódító illatú akácosokat, öreg töl­gyeket, füves tisztásokat, madárdalt, őzeket és szarvasokat, csendet, ki- kapcsolódást. De ismer- Jük-e igazán erdeinket? Aligha. Pedig az erdő ad­ja a kőszén után legna­gyobb mennyiségben fel­használt nyersanyagot, a fát Az erdő védi a ter­mőtalajt a víz romboló hatásától, a fák állják út­ját a mozgó homoknak, s nem utolsósorban a mo­dem kor rohanó tempójá­tól megfáradt embernek szépségélményt, pihenést nyújt. Utóbbiak már a jó­léti erdőgazdálkodás, az erdőesztétika fogalomkö­rébe tartoznak. Keresztesi Béla könyvének is ez a fő témája. A szerző megyénkből származott el, az akkori­ban még alig erdősült Kis­kunfélegyházán nevelke­dett. Könyve is talán azért íródott, hogy felkeltse a vágyat: telepítsünk erdőt, tegyük környezetünket szebbé, kellemesebbé. A mü megismertet az erdők sokrétű hasznával, majd színes leírásokkal bemutatja hazánk erdős tájait. Gondos útikalauz: egy-egy nevezetes öreg fá­nál hosszabban elidőz, majd a táj összképét vil­lantja fel. Találó versidé­zetekkel hangulatot te­remt, s ha a szó kevés lenne, gyönyörködhetünk a gazdag képanyagban. Szöveg és kép együttesen varázsolnak elénk egy er­dős Magyarországot. Olyan tájat, amilyen már léte­zik, de olyat is, amilyen­nek lenni kellene. Mert akad teendő — és nem is kevés. Sok az unalmas, egyhangú táj, hiányzik a változatosság, s a kirán­duló sok helyütt hiába ke­resi a természetes környe­zetbe harmonikusan bele­illeszkedő, emberi kéz al­nyeket. Hogyan lehet ezen segíte­ni? Választ kap­hatunk, ha a könyvet alaposan tanul, mányozzuk. S míg a la­pokat forgatjuk, szinte észrevétlenül támad ben­nünk a vágy: ki a szabad­ba, minél többet. Az öröm akkor igazán öröm, ha megoszthatjuk másokkal. Keresztesi Béla munkája ezt tűzi ki cé­lul. A hozzáértő erdész­ember egyetemi tanár, az Erdészeti Tudományos In­tézet igazgatója avatja be az olvasót egy érdekes és vonzó tudományág titkai­ba, teszi közkinccsé hiva­tása szépségét. Dr, Szodfridt István Űj távlatokat nyitottak a tengerfenék hasznosítá­sában a legújabb felfede­zések. Egyes elemek, bo­nyolult elektrokémiai fo­lyamatok eredményeként kiválnak a tengervízből, és a tengerfenék egyes pont­jain gumókat képeznek. A gumók legnagyobb meny- nyiségben mangánércet és egyéb olyan fémet tartal­maznak, amelyek a modern technika számára létfon­tosságú nyersanyagok. A számítások szerint kiter­melésük amihez megter­vezték a szívóberendezése­ket, akkor is gazdaságos, ha négyzetméterenként csupán 5 dkg található be­lőlük a tengerfenéken, A tengeri vegyészet előtt A Son Francisco-i MedU col Center kísérleti termi« ben meztelen felsőtesté vak páciens ül egy fogor­vosi székben, és diktálta, hogy mit észlelt a tv előtt fel, s alá járó vonalzó mozgásból: „lefelé meg% megint le, most fel, le, fel, fel.. ­A kísérlett módszer amely technikai részletei­ben még kidolgozásra vár, lehetővé teszi a vakoknak, hogy a hátbőrükkel lássa­nak. Nem köznapi érte­lemben vett látásról van szó, de a látást pótló eljá­rások közül ez mutatkozik a legjobbnak. A páciens hátára parányi tv-kamerát szerelnek, amely a képet elektromos impulzusokká változtatja. A szék támlájára erősített elektronikus készülék egy berendezésre vezeti az lm- pulzosokat, s ezek adnak világosan megkülönböztet­hető doboló jeleket a hát­bőrön. Az Inger pontosan követi a tárgy vagy a ké­szülék mozgását. „Leg”-ek Az európai közösséged statisztikai hivatala legu­tóbbi kiadványában közöl­te az alábbi adatokat: A legnagyobb kalóriafo­gyasztó Dánia, lakosonként napi 3330-al, a legnagyobb fehérjefogyasztó Franciaor­szág napi 100 gramm, a legnagyobb zsírfogyasztá Dánia napi 158 gramm. Cukorfogyasztásban Ang­lia vezet havi 4 kg-al. hal­ban Norvégia évi 40,4 leg­al, borban pedig Francia- ország évi 119 literrel. Az amerikai tojásfogyasztás evenként és fejenként elé­ri a 18,1 kg-ot (ha a kis to­jást 17—20, a közepest 20— 25, a nagy tojást 25 gramm­nak számítják.) Húsfo­gyasztásban Amerika vezet évi 88,1 kg-al, míg Euró­pában a franciáké az el­sőbbség 82 kg-al. A tejfo­gyasztás fejadagja Norvé­giában a legmagasabb: évi 187 liter. Felfújható mentőcsúzda Repülőgépek kényszerleszállásakor rendkívül fon­tos, hogy az utasok minél hamarabb elhagyják az utasteret. A modern utasszállító gépek ajtajai olyan magasan vannak a földtől, hogy a kiugrás rendsze­rint balesettel végződik. Amerikai szakemberek olyan gumiból készült csúsz­dát szerkesztettek, amely összegöngyölt állapotban a repülőgépajtó küszöbének belső részéhez erősíthető. Baj esetén az ajtó megnyitásakor a csúszda szétnyí­lik, önműködően megtelik levegővel és megfeszül. Mindez tíz másodpercen belül megy végbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom