Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
Pártszervezeteink a gazdasági élet irányításában Az MSZMP Központi Bizottságának 1968 decemberi ülése óta a megye kommunistái — a választott pártszervekben és az alapszervezetekben — széles körű viták keretében foglalkoznak az elmúlt év gazdasági fejlődésével, a gazdasági mechanizmus reformjának eddigi tapasztalataival és az idei esztendő főbb gazdasági feladataival. Ezek a témák egyébként közéletünk más fórumain is nyugodt és bizakodó légkörben kerüllek az érdeklődés középpontjába. Ez a közhangulat is azt tükrözi, hogy gazdaságunk terveinknek megfelelően fejlődik, hogy a gazdaságirányítási rendszer megfelel rendeltetésének, működőképes és jól szolgálja szocialista céljainkat. Mindez a pártszervek, az állami és gazdasági vezetés, a tömegszervezetek, a kommunisták és pártonkivüli barátaink közös erőfeszítéseinek eredménye. Természetes, hogy miközben gazdasági életünkkel, a gazdaságirányítás új rendszerének tapasztalataival foglalkozunk, ezzel egyidejűleg és összefüggésben áttekintjük megyénkben a párt belső helyzetét és vezető szerepének érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatainkat. Erre annál is inkább szükség van, mert társadalmunkban és a gazdaság szocialista fejlesztésében bekövetkezett változások magasabb igényeket állítanak a pártszervek, pártszervezetek és a kommunisták elé. A változások érzékelése Irta: dr, Horváth István, a megyei pártbizottság titkára A megyében működő pártszervek legfőbb törekvése, hogy az MSZMP politikáját megértessék a megye kommunistáival és pártonkivüli lakosaival, ennek megfelelően dolgozzák ki a politika helyi megvalósításának tennivalóit, s tegyék lehetővé a feladatok végrehajtásában a munkások, parasztok és értelmiségiek aktív részvételét. Ennek jegyében zajlott le a megyei pártbizottság 1969. január 29-i ülése is, amely megszabta az idei gazdasági és politikai tennivalókat. Terveink kimunkálása természetesen nem a megyei vezető szervek kizárólagos érdeme. Nélkülözhetetlen segítséget kaptunk ehhez — és céljaink megvalósításához is — a párt tagságától, a megyében élő kiváló szakemberektől és a pár- tonkívüli dolgozók 6zéles tömegeitől. Mindezek alapján azt kell kiemelnem, hogy az MSZMP politikájának végrehajtásával pártszerveink ténylegesen gyakorolták a megye politikai, gazdasági, kulturális életének irányítását és érvényesítették a párt vezető szerepét. Már korábban felismertük — és most egyre jobban meggyőződünk arról —, hogy a gazdaság új irányítási rendszere, a gazdasági és állami szervek hatáskörében és működésében történt változások a pártvezetés, a pártmunka tökéletesítését igénylik. Ez a felismerés, mint igény és szükséglet nyert megfogalmazást a IX. kongresszus határozatában: „A következő évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk kulcskérdése a párt vezető szerepének továbbfejlesztése, a pártvezetés formáinak, módszereinek a társadalmi fejlődéssel összhangban álló töké- létesítése.” Akkor, a kongresszus idején ennek a — pártvezetés munkamódszereiben végbemenő — fejlődésnek csak a fő irányáról alakultak ki a nézeteink és sok részletről, vagy gyakorlati kérdésről még nem. A megváltozott körülményeket figyelembe véve ismételten is azt hangsúlyoztuk, hogy a párt és a pártszervezetek irányító munkája elvi, politikai irányítást jelent, amely feltételezi, hogy a párt politikai platformján az állami szervek, a szövetkezetek, a tömegszervezetek a maguk területén teljes önállósággal dolgozzanak. Tudtuk azt, hogy az új módszerek és az új munkastílus nem robbanásszerűen fog betömi a pártmunkába, hogy nem egyetlen elhatározáson alapuló, valamiféle külön akció keretében terjed majd el, hanem az élet új követelményei szerint a gyakorlat is terjeszti, Ugyanakkor azt is láttuk, hogy a társadalmi és gazdasági változások, a gyakorlat nem automatikusan fogják új munkamódszereinket kitermelni, hanem erre tudatosan is fel kell készülnünk. Ennek a tudatos felkészülésnek a jegyében a pártszervekben és pártszervezeteinkben egyaránt szenvedélyes viták, élénk eszmecserék folytak a párt vezető szerepének érvényesüléséről és alkalmazásáról. Helyenként visszhangra találtak olyan téves nézetek, hogy az új gazdasági mechanizmusban nem lesz helye a politikai elemnek, a politikai döntéseknek, ami a párt vezető szeretjének szűkítéséhez vezet. Ez az alaptalan aggál voskod ás azután nem is tudott elég kritikus lenni pártmunkánk korábbi módszereinek azzal a gyakorlatával, amely az operatív gazdasási vezetésnek esv szinte párhuzamos második vonalát hozta létre. sokszor átvállalva, vagy átvéve a döntéseket és a felelősséget is a pártszervek vállára. ' lönböztethetőségének hiá- ) nyát, a párt és gazdasági munka egybeolvadását, a párt- és gazdasági vezetés módszereinek azonosságát nem tartjuk kívánatosnak. Éppen ezért — a megyei pártbizottság 1968 januári > ülésén — amikor a gazdasági reform sikeres bevezetése érdekében a pártszervezetek feladatait vázoltuk a társadalom gazdasági szerkezetében végbemenő változásokra hívtuk fel a figyelmet. Ezek: — A korábbi tervutasításos rendszer helyett a gazdaságvezetés korszerűbb módszerei érvényesülnek, mégpedig a gazdasági eszközökkel, különböző anyagi és erkölcsi ösztönzők útján történő irányítással — Az önállóság növekedése az ipari és mezőgazdasági üzemekben, valamint az állami és gazdasági szervekben a vezetés bizonyos fokú decentralizálását jelenti. A pártvezetés fejlesztésének főbb célkitűzéseit — a változásokra tekintettel — a következőkben foglaltuk össze: j í A pártszervek és párt- '• I szervezetek munkáld pártirányítás módszere Az ilyen helytelen gyakorlat és felfogás ellen fellépve, a IX. kongresszus határozata azt hangsúlyozta. hogy „a párt vezető szerepe a gazdaság területén a politikai irányításban, a koordinálásban és az ellenőrzésben nyilvánul meg Az alsóbb pártszervek és a pártszervezetek munkájának súlypontja a központi iránvelvek megvalósulásának, a helyi problémák megoldásának elősegítése, anélkül azonban, hogy át- yennék a gazdasági szervek közvetlen vezetését. A pártszervek és a pártszervezetek ellenőrző tevékenység elsősorban a gazdasági egység összmunkájának vizsgálatára irányul. Nagy gondot k'll fordítanunk a dolgozók vélemé- ményének, javaslatainak összegyűjtésére és elemzésére. Ebből az állásfoglalásból félreérthetetlenül kitűnik, hogy nem a pártvezetés szerepének csökkentéséről van szó, hanem arról, hogy a pártmunka és a gazdasági munka megküját hatékonyabbá kell tenni. Számolni kell azzal, hogy a gazdasági mechanizmus reformjával együttjáró nagyobb önállóság és felelősség a pártmunkában újabb követelményeket támaszt és sokoldalúbbá válik a pártirányítás. A politikai munka eszközeivel kell feltárni, milyen okok gátolják a gazdaságpolitikai célok megvalósítását, hogyan lehet azokat megszüntetni. A párt-, állami, gazdasági és tömegszerve- zetek szerveiben, milyen a vezetés színvonala és stílusa, biztosítja-e az eredményes munkát; az állami, gazdasági életet részletekben szabályozó és azzal összefüggő adminisztratív tennivalók a megfelelő szervekre hárulnak. Az önállóság új igényeket és követel2. menyeket támaszt a vezetőkkel szemben. Ezért helyesen kell értelmezni és még következetesebben érvényesíteni a párt káder- politikáját. g IA sokrétű és bonyo1 lult feladatok megkövetelik a politikai tömegmunka fejlesztését, az eszmei-politikai és cselekvési egység erősítése érdekében. A gazdasági mechanizmus reformjának kibontakozása közben szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy megyénkben a pártvezetés fejlesztésében főbb célkitűzéseink megvalósultak, vagy megvalósulóban vannak. Pártmunka az új mechanizmusban Minden szinten növekedett a pártszervek felelőssége, s ezzel együtt a pártvezetés hatékonysága. Törekednek az elmélyültebb elemző munkára, az állami és a helyi érdekek összhangjának a megteremtésére, a központi és a megyei határozatok eredményes végrehajtásának megszervezésére, a helyi lehetőségek, tartalékok feltárására és hasznosítására. Elmélyültebben foglalkoznak a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásával, a kulturális és szociális kérdésekkel, az üzemi demokrácia, általában a demokratizmus érvényesítésével, szélesítésével. Irányító. ellenőrző munkájukban nagy gondot fordítottak arra, hogy a párt, állami, gazdasági szervek káder- és személyzeti munkájukat a párthatározatoknak megfelelően végezzék. A megyei szintű állami, társadalmi és gazdasági szervek pártirányításában önállóságuk és felelősségük érvényesítésével biztosítottuk a párt határozatainak végrehajtását. Ennek nyomán fejlődött e szervek közötti munkamegosztás, a '-oordináció, az együttműködés. Javult a járási, városi oártbizotteágok gazdaságpolitikai tevékenysége és munkamódszere is. Csökkent a korábbi operatív, közvetlen módszerek szerepe, a negatív gazdasági részjelenségek kiküszöbölését szolgáló — lényegében napi és elaprózott határozatokra szorítkozó — munka. A pártbizottságok helyesen irányították az üzemi, községi pártbizottságok, csúcsvezetőségek és alapszervezetek munkáját. Testületi üléseiken és a helyszínen tanulmányozták az alapszervezetek munkájának fejlesztését, segítették a követelményeknek megfelelő munkamódszerek kialakítását. Az üzemi pártszervezetek munkájában érvényesült az a törekvés, hogy a maguk területén biztosítsák a párt politikájának következetes végrehajtását, s a párt vezető szerepét az üzem politikai és gazdasági életében. Az alapszervezetek többségében a párttagok jól ismerik az üzem tervét, főbb célkitűzéseit, sőt részt vesznek azok kidolgozásában. A taggyűléseken nagyobb teret kapnak az alapszervezetek belső életének kérdései. A termeléssel való operatív foglalkozás helyett a feladatok politikai megközelítésére törekednek. Egyre több alapszervezetben jelentkezik tudatos törekvés a pártmunka új módszereinek alkalmazására, az állami, gazdasági és tömegszervezeti szervek önállóságának és felelősségének növelésére, a fokozottabb munkamegosztásra. A pártmunka fent vázolt módszerei és új vonásai még nem minden pártszervünknél és pártszervezetben váltak gyakorlattá. Még mindig jelentős az operatív termelést irányító élem párt- szervezeteink munkamódszereiben. Ez figvelmet és energiát von el attól, hogy a gazdasági kérdésekkel is az emberek oldaláról és az eszmei-politikai vezetés eszközeivel foglalkozzanak. A pártszervezetek fórumain -előfordul még. hogy állásfoglalásuk. határozatuk a gazdasági, hivatali vezetést, nem pedig az ott dolgozó kommunistákat kötelezi a végrehajtásra. E jelenségek arra figvélmeztetnek bennünket, hogy a régi operatív, ügyintéző elemek ma még keverednek a helves módszerekkel megyénk pártszervezeteiben is. Az é'et követelményeinek megfelelően Munkamódszereink módosulásáról szerzett tapasztalatainkat — melyek egészében jó irányú, kedvező fejlődést mutatnak — azért tanulmányozzuk és mérlegeljük gondosan, hogy az új körülmények között végzett feladatok megoldásában hasznosítsuk. Mérlegelésüknél azonban nem téveszthetjük szem elől. hogv a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetését nem tekinthetjük ihég befelezett ténvnek. A reform számos gazdasági és társadalmi hatásának kibontakoztatása nem is mehetett és nem is ment végbe egy esztendő alatt. Bár sok kérdés elemzésére később még vissza kell térni, a reform első évének tanulságai alapján — módunk van a tennivalók pontosabb meghatározására és összefoglalhatjuk azokat az elveket, amelyek a gazdasági élet területén a pártszervezetek munkája* megszabják. — Anélkül, hogy csökkentenénk a pártszervezetek politikai felel össégát következetesebben el kell határolnunk a pártszervezetek, valamint a gazdasági irányító szervek és a gazdasági vezetők egyszemélyi. osztatlan állami felelősségét a munkában. Ma már — és a jövőben még inkább —, nem járhat kielégítő eredménnyel az a túlhaladott módszer és gyakorlat, amelyben elmosódik a hatáskörök és amelyben a pártszervezet és a vállalati, vagy szövetkezeti vezetőség egy hibásan értelmezett ..kollektív testü- ’etté” olvadt össze. A hatáskörök helves értelmezése — ha el akarjuk kerülni a pártszervek irreális megterhelését —, nem engedi meg. hozy a Gazdasági vezető (vagy szervi állami felelősségét a pártszervek bármilyen módon is magukra vállalják. Egvér- ilműen érvénvesíteni kell *ehát azt az elvet, hogv a gazd"ság (a termelés) irá- ->vításáért követlenül a gaz- s-iságí vezeték (vezető szervek) a felelőnek. — A pártszerveknek a gazdaságpolitika végrehajtását és ellenőrzését, a helyi megvalósítási koncepciók, programok kidolgozásának ösztönzését általában eszmei, politikai és szervező munkával kell segíteni. Eddig sem és ezután sem kívánjuk szembeállítani egymással a gazdasági és a politikai munkát, mégis leszögezhetjük: a pártmunkában mindig előtérben marad (az embernek a gazdaságban, termelésben betöltött szerepénél fogva is) a tudatformálás, a párt és a dolgozó tömegek egyetértésnek erősítése, a munkások, parasztok és a különböző társadalmi rétegek gondolkodásának, véleményének ismerete, politikai állásfoglalásuk alakítása. Érdek, munkahelyi légkör A gazdasági, műszaki folyamatokkal, ügyekkel úgy kell tehát foglalkozni, hogy 'igyelmünk középpontjában mindig az ember maradjon. A pártszervezeteknek támogatni kell a gazdasági vezetést, de egyúttal ügyelni kell arra, hogy tartalommal teljen meg az üzemi demokrácia, védelmezniük kell a társadalmi érdeket, de úgy, hogy közben jogtalanul ne csorbuljon az egyének, a dolgozók joga. A gazdaságirányítás új rendszerében különféle érdekösszeütközések keletkezhetnek. Egyes emberek egyéni érdekei, vagy vállalati, szövetkezeti kollektívák sajátos csoportérdekei átmenetileg — néha tartó- sabban is — szembekerülhetnek a társadalmi érdekkel. A termelő üzemek, gazdasági szervek pártszervezeteiben a politikai munka fontos területe az érdekek megfelelő érvényesítése és képviselete. A gazdasági reform a különböző érdekek helyes megítéléséhez és egybeeséséhez, a konfliktusok feloldásához megteremti a lehetőséget. Azt gondoljuk, hogy a vállalati pártszervezetek, a vállalatvezetés, a dolgozók csoportérdekére tekintet nélkül nem válhatnak mindenkor csupán a népgazdaság érdekeinek képviselőivé, Abból az elvből helves kiindulni, hogy a vállalati jövedelmezőség javulása egybeesik a népgazdasági érdekkel. Emel’ett azonban kritikus helyzetben. pl. veszteséges gazdálkodás esetén, vagy más érdek összeütközése esetében, elejét kell venni annak, hogy pártszervezeteink a helyi érdek kritikálatlan tolmá- csolói, az indokolatlan vállalati előnyök politikai szintre való emelésiek képviselői legyenek, összegezve tehát; a pártszervezetektől azt várjuk, hogy az eltérő érdekeket fi evetembe véve és mérlegelve, elősegítsék az öGS7*émadalmi célok érvényesülését. — Változatlanul szükség van arra — ami a kommunisták tűlnvomó többségét eddig is jellemezte —, hogy a gazdasági célok megvalósítását kezdeményező, példamutató aktivitással, felvilágosító, meg- gvőző munkával, kedvező politikai légkör ki’iakítá- sával. a terme1ést gá+ió tényezők. náze+e+“k fa’tárásával és leküzdésével segítsék elő. A kedvező politikai légkör általános -a párt poétikája iráv+í bizalomból fakadó — feltételei adottak. Az embe-ek egészséges, nvugodt közérzetéhez azonban a ió m un ka b elvi légkör 1« el- en«edbete+ien A pártszervezetek feladata, hoev a nárt politikáié iránti bizalmat. a szó «dali zmüs bázisát az adón munk'gte—'Uet belvi prob^érnái rne<zr)ióáeé-iak j<; f. sftse. E vona+knzésban ok sok tan a; való van a párt- munkában. ★ A nártmunVa foíifidAséröl vádolt. t^nasztalatamk és továbbfejlesztését cé lzó törekvéseink arról tan1’-skódnak, hocrv a párts^rveze- tek tevékenvs^e árnval- tabfoá és sokoldalúbbá válik. A kommunisták és szervezeteik a mi medvén^ben is rendelkeznek azzal a kér>essévírel. hogv a nárt vezető szerene. az ói körűim An vek közonet^e érvé- nveci"liön. Amikor mnnka- módsz0T»oiok feí’^Tt észnek Véi*d£qeit vi^certSIiiik. hOítV tQTrék^ntre«^rr{ioT,'P-t ■lobban az A1°t követőimé veik 07 j«rq_ ■’ftsnk. tudatában vagvunk znnak. ho®v ez nem e^y lörárf folyamat, hanem a nárf nolHiVmi^n^k hatéko- nvabb váf»r®bn4f *qát szol- Káló állandó kötelességünk.