Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
4. oldal 1969. március 27. csütörtök 130 mázsa sonka — 80 ezer palack bor ■ ■ Ünnepi bevásárlás előtt az üzletekben Újságíró legyen a talpán, ai a húsvéti bevásárlások küszöbén — rövid összefoglalóban minden igényt kielégítő helyzetjelentést tud adni. Mégis megpróbáltuk a „lehetetlent” és az illetékesek segítségével számba vettük a húsvéti választékot. Széli Istvántól, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztályvezetőjétől a következő tájékoztatást kaptuk: ran merem ajánlani; megállják helyüket az ünnepi asztalon. Valami azonban hiányzik még az ünnepi nagy asztalról, ami otthonossá, ta- vasziassá teszi a légkört. Nézzük tehát, hogyan készülnek az ünnepekre a virágboltok? — Máris sok megrendelés érkezett — hallottuk Tánczer Lajosnétól, a Boldogulás Tsz virágüzletének vezetőjétől —, az igénylések zömét azonban még ezután várjuk. A „sztár” előreláthatólag a könnyű kis hóvirág- és ibolyacsokor összeállítás lesz. Bő választék várható fréziából és az igen közkedveltté vált azá- liából is. Ezen kívül a tulipán és egyéb cserepes virágfajtákból is tetszés szerint válogathatnak az érdeklődők. —k. —n. Országjáró diákok A KISZ Központi Bizottsága Komárom megyében rendezi meg az országjáró diákok negyedik találkozóját. A nagyszabású esemény színhelyéül Tatát választották. A hatnapos találkozóra — amelyet június 8—13-a között rendeznek — az ország valamennyi megyéjének képviseletében 2000—2500 fiatalt — a középfokú tanintézetek és a szakmunkás- tanuló intézetek diákjait — várnak. A találkozó programjában többek között tájékozódási, városismereti, evező-, sótorverés, kajak-, akadály- és főzőversenyeket rendeznek. Ahol a gyógyulást keresik Éppen azon a napon fu- I — Mióta tetszik itt vá- tottunk be a dunavecsei rakozni? — szólítottuk meg körzeti orvosi rendelőbe. I a folyosón álldogáló szalkVárakozók a dunavecsei orvosi rendelőben. (Pásztor Zoltán felv.) — Tejből, tejtermékekből korlátlan mennyiség kerül az üzletekbe, de a hagyományos húsvéti sonkában sem lesz hiány. 130 mázsa — 25 százalékkal több, mint tavaly — áll a vásárlók rendelkezésére. Tojásból a múlt évi 70 ezerrel szemben 100 ezer darabot szállítunk az üzletekbe. Nagy lesz a választék a likőrfélékből is, hiszen 80 ezer palackkal árusítunk belőle. Az ünnepi falatok leöblítéséről is gondoskodtunk: ugyancsak 80 ezer palack bor — 24 fajta — kerül terítékre. Természetesen a legfiatalabb nemzedékről sem feledkeztünk meg. Nyúlfigurákból 2834 kilót, tojásfigurákból 2153, krémtojásból 2700 kilót, to- jáskrémdrazséból 6200, vegyesfigurákból pedig több mint 1000 kilót kaptak az üzletek. Ha már az édességeknél tartunk, megemlítem, hogy süteményfélékből is teljes lesz a választék. A húsvéti üdvözlőlapokat öt változatban és mintegy 60 ezer példányban bélyeggel ellátva! — most az élelmiszer üzletekben is megvásárolhatja a lakosság. A borellátásról az Alföldi Állami Pincegazdaság igazgatója, Benei Sándor tájékoztatott bennünket: — Az egyre növekvő igények miatt a húsvéti ünnepekre csak nagy erőfeszítések árán tudjuk a keresletet kielégíteni. Slágernek változatlanul a kövidinka ígérkezik, de a Bu- gaclelke és a Pásztortűz iránt is növekvő az érdeklődés. Likőrborainkat bátamikor elromlott a kazán, és hideg volt a folyosókon, rendelőkben, szobákban. A szerelők azonban már dolgoztak a hiba elhárításán, tehát csak átmeneti didergésről volt szó. szentmártoni Kiss József- nét. Körülbelül egy órával ezelőtt érkeztem a busz- szal. de sokan voltak előttem a belgyógyászaton. Rövidesen azonban én kerülök sorra — mondja a néni, s közben azt is megtudjuk, hogy csupán orvosságot akar Íratni, receptet kér. s már indul is vissza. — Én nem vagyok beteg — szabadkozik egy húsz év körüli lány —, csak várok valakit. Itt beszéltünk meg találkozót. — Kegyetlenül fáj a fogam, de már beadták az injekciót, rövidesen „szembe nézek vele” — válaszolja kérdésünkre egy középkorú férfi, aki láthatóan a munkahelyről szaladt át ide. Dr. Csányi Istvánt, a rendelőintézet igazgató főorvosát éppen az iratok fölé hajolva találtuk a sebészeten. Tíz óra múlt néhány perccel, de a füzetben már 23 beteg neve szerepel: ma ennyien keresték fel a sebészeti rendelést. Milyen a betegellátás? — kérdezzük a főorvos úrtól, •'ki készséggel és elégedetten válaszol. — Ha azt nézzük, hogy mennyit kell várakoznia a községekből, vagy akár Du- navecséről hozzánk forduló betegeknek, azt mondhatjuk, hogy maximálisan fél, egy óra ez az idő. ami nem sok. De a sebészeten — ahol gyorsabb a betegellátás. mint például egy belgyógyászati kivizsgálásnál — ennél természetesen lényegesen kevesebb. Igen jó a műszerellátottságunk is. Nincs panasza, az orvosi személyzetnek, s azt hiszem: a betegek is elégedettek. —1. —r. Kisjó Sándor: A diákálló g zíniszezon kezdetét egykoron Szalinka tanár úr abból állapította meg, hogy ugrásszerűen emelkedett a. szekundák száma. — Persze -* dörögte —f megjöttek a színésznék és nem smakkol a latin. Mu- rancsik, mondd a verset. — Ad rivum eundem lupus et agnus venerant... — kezdte Murancsik, mert az első sort kileste a könyvből, de azután csak pislogott. — Bezzeg tudná az ebadta a Sybill levelét — mondta a tanár úr. — Meg azt, hogy „hoci a szádat!” Mert ő most már színházi habitüé. Murancsik kicsire húzta össze magát. Előző este tényleg ő vezényelte a vas- tavsot. Viszonzásul engedélyt kapott az isteni Lüsz- s zilál, hogy bekukkantson végnapjai az öltözőjébe. Dallfalussy igazgató úr szemet hunyt a szabálytalanság fölött, mert a diákállónak döntő szerepe volt a sikerben és a primadonna különben sem tűrt beleszólást. (A diákálló a mai földszintnek a páholyok alatt húzódó, utolsó sorai helyén volt.) Ezenközben a szubrett sem maradt tétlen, nála egész küldöttség vizitelt, élén Za- na Gergővel, az ellenoldal vezértapsolójával. Korát messze megelőzve alakult ki a kétpártrendszer a mi kis városunkban. Amikor a primadonna elcsilingelte a belépőt, Murancsik marka csattant elsőnek, s ahogy a szubrett utolsót riszált, Gergőék adtak bele apaitanyait. Addig újráztatták: „Hogy volt, hogy volt!” —, amíg a primadonna-párt megunta és túlharsogta: ess Elép volt! Elég volt! Amiből aztán takaros pofozkodás kezdődött. Mert a diákállón az volt a családias, hogy helyben és azonnal elintézték a felmerülő kérdéseket. Nem egy anya tapasztalta, hogy a fiú elment a színházba sápadtan, fehéren és oly piros arccal tért haza, hogy szinte kicsattant az egészségtől. A diákhely honosította meg Kecskeméten a szavalókórust. Helyi bemutató volt, Neumann karmester szerezte a zenét, s felvonás végén pártja kórusban kiáltozta: „Najman! Najman!” Kétszeres erővel vette át az ellenfél: — Baj van! Baj van! botrányok kikezdték az iskola jóhírét, s ehhez járult Szalinka tanár úr magánnyomozásának megdöbbentő eredménye. Fülébe jutott, hogy a bandavezérek az öltözőkben készülnek az életre, s két felvonás közt váratlanul a színfalak mögött termett. Dallfalussy igyekezett elhárítani a veszedelmet, a tanár úr azonban Sodomát kiáltott és parup- lijával verte ki Murancsi- kékat a paradicsomból. — És hol a többi gazember?! — lökte be a szubrett ajtaját. Velőtrázó sikoly volt a válasz, s a tanár úr majd elsüllyedt. Kebleit takargatva, nagyon pici nadrá- gocskában állt előtte a művésznő és könnyeit hul- lajtva esküdött, hogy soha férfi át nem lépte küszöbét. Dallfalussy megköny- nyebbülve lélegzett föl, s titkon küldte a színlaposz- tót, nézze meg, nem törte-e lábát valamelyik fiatalember, amiközben az ablakon kiugrott. A tanár úr szokatlan vendégszereplése miatt az ügyet eltussolták, az idők méhében azonban már ért a diákálló pusztulása. A sors iróniája, hogy a vég olyan színdarab előadásán következett be, amelynek megtekintését maga a tanári kar javallottá. A Himfy szerelmeit hirPANASZKÖNYV A „bürokrácia tüze” nem melegít A naptár szerint már tavaszba léptünk. A valóságban azonban még nem a következő évszak leheletét, hanem a tél utolsó rúgásait érezzük. Nem hozott meleget a Sándor, József, de Benedek sem. Pedig ránkfért volna belőle „néhány zsákkal”. Kecskeméten a leninvárasiakra meg különösen, mert a minap már nem győzték „cérnával” a fagyoskodást, meg az eredménytelen pa- naszkodáist és megkértek bennünket; segítsünk némi meleget „varázsolni” otthonukba. Mi is a helyzet tulajdonképpen? Ezt kérdeztük mi is a Fürts Sándor utca 2. számú ház lakóitól, akik a helyszínre hívtak bennünket, de amint később kiderült, nem ők az egyedüli fagyoskodók az új városrészben. Hidegprobléma... — A szoba átlaghőmérséklete alig közelíti meg a plusz 20 Celsius-fokot — kezdte Besenyi Mihályné, aki telefonon értesített bennünket. — Kétéves gyermekem nem merem megfürdetni, mert megfázik. Estefelé olyan hűvös van a szobákban, hogy fel kell öltözni. Fázunk. Sajnálom, hogy eladtam az olajkályhát. Hasonlóan panaszkodott a Szilágyi házaspár is, akiknek két kisgyermekük játszott a szobában felöltöztetve, mintha készülnének valahová. Plusz 16 Celsius- fokot mutatott náluk a hőmérő, de Kovács Lászlóné házmester szobájában is csak egy fokkal volt magasabb a szoba hőmérséklete. „Golf-áramlat” a fűtő lakásában Saját „bőrömön” éreztem, hogy nem erős a kifejezés: a fűtő brigádvezető lakásában igen kedvező hőmérséklet volt. Takarítás közben nyitott ajtón ót léptünk a szobába, ahol nagy meglepetésünkre medette a színlap. — Ez kell nektek, fiam, nem csiricsáré — vélte az irodalom professzora. • • Ci rök szégyen, de a diákálló unatkozott. Ilyen esetekben a hullámzó Balaton volt a kedvelt játék. A hátsó sor összefogózva kissé előre dőlt, az első sor visszanyomta, s olyan lett a mezőny, mint a ringó búzatenger. Ám ezúttal kissé erős volt a hullámverés, s az öreg vaskorlát az ötödik menetben kiszakadt. Éktelen sival- kodás közepette vagy húsz kisdiák gurult be a nézőtérre, s akkora pánik tört ki, hogy le kellett engedni a függönyt. A pohár betelt. A diákállót eltörölték. Helyét azóta is széksorok töltik meg. De ha elvetődöm a mi kis színházunkba, a piros támlák fölött ma is látom a gézengúz bandát, a kipirult arcokat, és zúgnak a fülembe olyan tapsorkánok, amikhez foghatót azóta sem hallottam. * legebb volt, mint_ a többi lakásban. Szerencsére Szabó Ferenc távfűtésvezetőt is ott találtuk, aki elmondta, hogy nem tud a panaszokról, ugyanis írásban még nem közölte vele senki. (Bürokrácia óh!) Kétségbe vonta, hogy plusz 20 Cel- sius-fok alatti szobahőmérséklet is van az általuk fűtött lakásokban. Nem kellet nagyítóval keresni, volt. De újabb panaszosok is jelentkeztek. Üton-útfélen, léposőházbam, lakásban. Czopárik Kálmánná, Kovács Sándocné, Asztalos Bamáné, Mészáros Károly, Benkő Imréné, Juhász Fe- rencné, s még legalább fél- százan mondták: „Fázunk! Két hete panaszkodunk, eredménytelenül...” Melegebb ígéret... — Az illetékes minisztériumi rendelet plusz 20 Celsius-fok06 szobahőmérsékletet engedélyez. Ennek ellenére az elhangzott panaszokat azonnali hatállyal kivizsgáljuk és mielőbb gondoskodunk arról is, hogy megfelelő szobahőmérséklet legyen a leninvárosi lakásokban — mondta Rozgonyi János, a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat igazgatója, amikor a panaszok birtokában felkerestük. Az ígéret elhangzását tett követte. A néhány nappal ezelőtti panaszosok — valamennyien lapunk olvasói — tudatták vélünk, hogy rendeződött a fűtési probléma a leninvárosi lakásokban. De miért késtek ezzel az illetékesek ilyen közvetett beavatkozásig. Bancik István Korszerű szemléltetés Pályázati felhívás A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tan- könyvkiadó Vállalat — az 5. nevelésügyi kongresszus alkalmából — pályázatot hirdet. „A korszerű szemléltetés az általános iskolák I—IV. osztályában” címmel. A pályázók feladata, hogy húsz-harminc gépelt oldalon fejtsék ki gondolataikat a megjelölt témakörben. Munkájukban didaktikai tantárgy-pedagógiai nézőpontból foglalkozzanak az általános iskolák I—IV. osztályában alkalmazott korszerű szemléltetés megoldásaival. A pályázatok — jeligés levél kíséretében — három azonos példányban kell beküldeni 1.970. január 15-ig a Tankönyvkiadó Vállalat címére, Budapest, V. Szalay utca 10—14. Az eredményt 1970. április 1- én hozzák nyilvánosságra a Művelődésügyi Közlönyben. A legjobb munkák készítői között egy 3000 forintos első, két 2000 forintos második és három 1000 forintos harmadik díja* oltanak ki. (MTI)
