Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

1969. március 26. szerda 5. oldal TV-notesz Segítő K' ’őszömet a Tv jelen- ti-nek a két hóna­pon át tartó tanyai soro­zatért. Emlékszem, mennyi töprengés előzte meg ezt a műsort. A Televízió munkatársai végiglátogat­ták a megye és a járás ve­zetőit, a Hazafias Népfron­tot és a különféle művelő­dési intézményeket A cél­juk az volt, hogy feltárják a tanyavilág mai valósá­gát. A Televízió munkatár­sai helyesen választották meg a kiindulópontot, s ennek köszönhető, hogy ez a sorozat semmiben sem hasonlított a korábbi ta­nya-riportokhoz. Sokat mond erről az a széles kö­rű érdeklődés is, amely kí­sérte. Néhány adás után valósággal özönlöttek a Tv jelenti szerkesztőségébe a felajánlások, ajándékok az ország minden részéből. Az utolsó adásban ezek közül láthattunk egy szép, megható példát. Jó gondolat volt a soro­zatot a megyei tanács el­nökének megszólaltatásá­val befejezni. Ezzel ugyan­is a Televízió országos je­lentőségűvé emelte azokat a problémákat, amelyeket a Kecskemét környéki ta­nyákon fedezett fel. Dr. Varga Jenő elvtárs a nagy nyilvánosság előtt mond­hatta el, hogy mindaz, amit láttunk, nem csupán a mi gondunk, hanem jó­formán az egész Alföldön ugyanezekkel, vagy ha­sonló jelenségekkel talál­kozunk. S a megoldás mind sürgetőbb gonddá válik. Az a sok segítség, amely a riportok nyomán érkezett, bármennyire fis jóleső bizonyítéka az együttérzésnek és köszönet jár érte — kevés a helyzet gyökeres megváltoztatásá­hoz. A Bács megyei Tanács kezdeményezésére a tanyás megyék most összefognak, közös programot dolgoznak ki, amelyhez kérni fogják a központi szervek segít­ségét. A Tv jelenti soro­zata éppen ezért volt hasznos, mert kedvező han­gulatot teremtett, országos együttérzést keltett a ta­nyai gondok iránt, s ezzel a végleges meegoldás siet­tetését szolgálta. V asárnap este is a ta­nyavilágot láthat­tuk a képernyőn, habár a másik arcát. A Középkori história című dokumen­tumfilm megrázó mű. Re­mek mű a maga nemében. Oly kevés tényanyag állt az alkotók rendelkezésére, hogy mások talán lemond­tak volna a helyükben a film elkészítéséről. ök azonban nemes hevülettel, makacs és haragvó riport­alanyok, óvatos mellébe­szélők ellenére is kitartot­tak, hogy felébresszék szunnyadó lelkiismeretün­ket: Lám, mire képes a gonoszság! A szegedi ta­nyákon 1968-ban még ké­pesek lettek volna boszor­kányt égetni! Az ostoba­ság és gonoszság mindig és mindenütt véd- és dac- szövetséget köt, s a vég­sőkig támogatják egymást. N éhány szót még Prenn Ferencről. Nem akarjuk megelőzni a vitát, amelyet bejelentett róla a Televízió. Annyi bi­zonyos, hogy a film össz­hangban állt az iró, Len­gyel József szándékaival. A forradalom nem csupán a Nemzetközi elismerés Ebben az évben rendez­ték meg Bécsben az ide­genforgalmi könyvek há­rom évenként szokásos nemzetközi kiállítását és Versenyét. Huszonnyolc országból 144 könyvkiadó 604 művel szerepelt ezen a közismer­ten nívós versenyen. Az idei díjkiosztáson a Me­dicina Könyvkiadó Panorá­ma Idegenforgalmi Szer­kesztősége által megjelen­tetett Magyarországi vá­roskalauzok című soroza­tot a zsűri felvette a ki­váló könyvek listájára és díszoklevéllel tüntette ki, elismerve e kötetek tartal­mi megformálását és ízlé­ses könyvészeti megoldá­sát. A sorozat a magyar ol­vasók által is jól Ismert és értékelt városmonográfiá­kat — Sopron, Esztergom, Veszprém, Győr, Pécs, Szé­kesfehérvár, Eger stb. — tartalmazza. legkiválóbbak és legöntu- datosabbak műve, hanem az egész nép, a kicsik és gyen­gék vágyainak, objektív érdekeinek beteljesülése is. Ennek a lenini igazságnak ábrázolására törekedett a film. Ezért vállalnia kel­let azt a hálátlan felada­tot is, hogy esetenként megtépázza a hősök feje körül a dicsfényt, s más­kor forradalmi helytállásra bírjon olyan senkiember- kéket, akiktől hétközna­pon, a történelmi pillanat parancsa nélkül semmi jót nem várhatnánk. M. L. A demokratizmus iskolája Tallózás egy jelentésben Kiállításon Mind többen és többen nézik meg ezt a méretei­ben is impozáns kállítást, amelyet a Kecskeméti Ka­tona József Múzeumban nyitottak meg a Tanács- köztársaság kikiálltásának 50. évfordulója tiszteletére. A kiállításon érdekes do­kumentumok nyomán ele­venedik meg a történelem. Látható, hogy a Tanács- köztársaság eszméje Bács- Kiskun megye területén már a kikiáltását megelő­zően rokonszenvre talált és megyénk akkori terüle­tének lakossága szívvel-lé- lekkel állt a vörös zászlók alá. Képünk azt a jelenetet ábrázolja, amikor dr. Ge- relyes Ede, a Munkásmoz­galmi Múzeum főigazgató­helyettese, a kiállítás ren­dezője bemutatja a kiállí­tás anyagát a nézőknek. A bajai járási pártbi­zottság összeállította az idei falusi téli tanfolyamok eredményeinek mérlegét. A jelentésnek számos érdekes tanulsága van. Mindenek­előtt az tűnik ki belőle, hogy bármennyire jól be­vált egy módszer — jelen esetben egy oktatási for­ma — mindig úgy kell megszervezni a munkát, mintha most találkoznánk vele először. A bajai járásban az idén 37 termelőszövetkezet kö­zül 36-ban tartották meg a téli tanfolyamokat. Csávo- lyon az előző évek gyakor­latának megfelelően szak­áganként szerveztek tanfo­lyamot, tehát nem egyet tartottak, hanem 4-et. Egy termelőszövetkezetben vi­szont az állategészségügyi zárlat miatt elmaradt az idén az oktatás. A járási pártbizottság tíz témát javasolt, ezek közül négyet kötelező jel­leggel. A négy előadás a gazdasági mechanizmus ta­pasztalataival, időszerű kül- és belpolitikai kérdé­sekkel, a termelőszövetke­zetek korszerű gazdálkodá­sával és az idei .tervévre vonakozó főbb helyi célki­tűzésekkel foglalkozott. A többi téma közül szabadon válogathattak a termelőszö­vetkezetek attól függően, hogy megítélésük szerint mi segíti jobban a mun­kájukat, belső helyzetük megszilárdítását, a tagság nevelését. Ezek a témák a tagság jogaival és kötelezettségei­vel, a nők, fiatalok, öi'egek helyzetével, a társadalmi tulajdon védelmével, a földtörvénnyel, a munka­renddel és az alapszabál­lyal foglalkoztak. Az előkészítésben szem­mel láthatóan megmutat­koztak a múlt esztendő jó tapasztalatai. Csaknem 130 propagandista vett részt a járási eligazításon. Elő­adókkal segítette a tanfo­lyamokat a termelőszövet­kezetek területi szövetsége, továbbá a járási tanács mezőgazdasági osztálya, és a járási oktatási bizottság is. Ennek köszönhető, hogy az előadások jóval több mint egyharmadát közpon­ti előadók, képzett szakem berek tartották meg. Ez némelyikük esetében az utazgatással együtt meg­lehetősen nagy többletmun­kát jelentett, mégis vállal­ták, mert tudták, hogy szaktudásukra, átfogó is­mereteikre szükség van. A termelőszövetkezetek tag­sága a járási küldöttek elő­adásaira mindig nagy számban gyűlt össze és a hallgatók számos kérdést tettek fel. Vállalták minden esetben az előadások meg­tartását a helyi vezetők is. Érzik fokozottabb felelős­ségüket az emberekkel tar­tott kapcsolatok kiépítésé­ben — szögezi le a járási pártbizottság jelentése. Ma már sehol sem vitatják a tanfolyamok szükségessé­gét, elismerik, hogy fon tos és hasznos formája az eszmecserének, a napi po­litikai munkának. Ezeken a tanfolyamokon ugyanis a vezetőknek lehetőségük nyílik arra, hogy részlete­sen megbeszéljék a tagság­gal a termelőszövetkezet helyzetét, a jövőre vonat­kozó elképzeléseket. S hogy a tagság mennyi­re fontosnak tartja ezeket a tanfolyamokat, mi sem bizonyítja jobban, mint a zárszámadási közgyűlések hozzászólásai. Az emberek gyakran hivatkoznak a hal­lottakra, s a viták megál­lapításaira. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ezek a viták azért is hasznosak voltak, mert módot adtak sok személyes probléma Clarke: A fövő körvonalai A jövő évezredek (vagy talán csak évszázadok?) embere, ha sürgős elintéz­nivalója akad a földgömb túlsó oldalán, s nem kíván időt vesztegetni, akár még egy félórát sem az utazás­sal, csak fogja magát, s a legközelebbi teleporter adójára rákapcsoltatja ha­landó testét, feltárcsázza a megfelelő számot, egy gombnyomás, s az illető azonnyomban megsemmi­sül, ám a hívott állomás vevőjéből azon másodperc­ben teljes életnagyságban előlép. Visszafelé ugyan­így­Hátborzongtató perspek­tíva ... Ha valamilyen tu­dományos-fantasztikus re­gényben olvasnánk, elnéző mosollyal lapoznánk át az ötletet. Ennél ma már me­részebb elképzeléseket is megkockáztatnak a sience fiktion szerzői, legalábbis a rangosabbak. De Arthur C. Clarke könyve, A jövő körvonalai — nálunk egy év leforgása alatt másod­szor jelentette meg a Gon­dolat Könyvkiadó — nem regény. Hanem, ha szabad így jellemezni, futurológiái tanulmány, népszerű tála­lásban. A műfajból követ­kezik, hogy a szerző ko­molyan is gondolja, amit az emberiség várható tu­dományos-technikai jövő­jéről felvázol. A könyv alapeszméje az, s Clarke ezt nem titkolja, hogy ami nem ütközik a tudományok alapvető törvényeibe, s amire igény támad, az előbb-utóbb meg is való­sul. Ezért a jövő nem azt igazolja, aki ma ésszerű és meggyőző távlatokkal áll elő, hanem azt, aki veszi a bátorságot a bizarr és meghökkentő horizontok felvillantására. Clarke ez utóbbi szere­pet vállalta magára. Jelzi ezt könyvének alcíme is: Hol kezdődik a lehetetlen. Egy-egy lépéssel olykor va­lóban átsasszézik a lehe­tetlenség birodalmába, de ha eljátszunk a gondolat­tal — a könyv kimondottan erre ingerel —, ki merné biztonsággal állítani ma, hogy a teleporter túl van a lehetőség határán? Ko­moly tudósok még pár év­tizeddel is abszurdnak tar­tották, hogy ember-alkotta szerkezet valaha is kilép­jen a világűrbe ... Vagy feladhatjuk-e a reményt, hogy kezes háziállatként hozzánk szelídül egyszer a rejtelmes gravitáció? Vagy, hogy mintát vegyünk a Nap hid.rogén-magreakciö- ban fortyogó anyagából? Ki írhatja elő, hogy az em­beriség, történelme végze­téig az időfolytonosság rab­ja legyen, s ne látogathas­son vissza saját múltjába, vagy — urambocsá’ — ne vágjon elébe önön jövőjé­nek is? Az utópiák már testközelben vannak, zajló hullámai a vérünkben do­bolnak, s a jelen és a múlt mellett immár a jövő is életünk dimenziójává vált. E lenyűgöző korszakváltás irányaiba torkoltának Clar­ke könyvének fejezetei. Ám az irányjelek közül némelyik eléggé lehangoló régiók felé mutat. Ingová­nyos talajra lép a szerző, amikor az ember biológiai struktúrájának átalakulá­sát vizslatja. Onnan kezd­ve, miszerint a fejlődés magát az embert is meg­haladja, fejtegetéseivel már aligha érthetünk egyet. Szükségképpen el kell avul­ni az embernek, hogy át­adja a helyét a „maga- sabbrendű” Gép-Istenek­nek, az Elektronikus Gó- temeknek? A Föld pompá­san berendezett rezervá­tumként kering majd a begépesített mindenségben, s az emberiséget agyondé­delgetett fajként kárhoz­tatja tétlenségre az a ci­vilizáció, amelyet hajdan ő maga szabadított ki az anyag börtönéből? Clarke itt az idealista világnézet­nek tesz nem kis enged­ményt, mintha optimizmu­sát csak ezen az áron tud­ná megőrizni. Ezenkívül Clarke túlzott nagyvonalúságról tesz ta­núságot, amikor tudatosan elhatárolja magát a politi­kától és a közgazdaságtól, mondván, hogy ezek a jö­vőben úgy sem lesznek fon­tosak. Korunkat ugyanis nemcsak az első Hold-uta­zások jellemzik, hanem olyan statisztikai tények is, mint pl. az, hogy boly­gónk össznépességének több mint a fele — finoman fo­galmazva — nem kielégítő módon táplálkozik. Egy ilyen világprobléma nem szűnik meg semmiféle technikai varázsszóra. Mégis, ha olykor elmo­sódottan is, a jövő körvo­nalait Clarke könyve nagy­erejű reflektorokkal vilá­gítja meg. Olyan világ tá­rul fel, amelyről tekinte­tünket nem fordíthatjuk el, még ha beleborzongunk, akkor sem. H. D. megbeszélésére, s ezefkkel a zárszámadási közgyűlé­sen, a nagy plénum előtt már nem kellett foglalkozni. Bármilyen jók a ba­jai járásban az idei ta­pasztalatok, akadtak azért hibák is. Amint a beveze­tőben említettük, nem le­het a téli tanfolyamokat „bejáratott” szervezetnek tekinteni, amely most már megy magától, s nem kell törődni az előkészítéssel. Néhány termelőszövetke­zetben elhanyagolták az előzetes propagandát, mert szinte biztosak voltak ab­ban, hogy ha tavaly sike­rült, akkor az idén sem lesz semmi baj. Baj valóban nem lett, hiszen mint mondottuk, minden termelőszövetke­zetben megtartották a tan­folyamot. De ahol nem ké­szítették elő alaposan, ott kevesebben voltak mint tavaly, s a foglalkozásokat sem követte esetenként eleven és gyümölcsöző vi­ta. Előfordult, hogy az elő­adáson csak idős dolgozó tagok vettek részt, a fia­talokat a tsz vezetői mun­kára küldték, mert törté­netesen jó volt az idő. Amint a járási pártbizott­ság jelentése megállapítja: ezek a vezetők lebecsülik a tanfolyamok jelentőségét, pedig a téli tanfolyamok­nál jobb módja nincs ma a termelőszövetkezetekben a kötetlen, szabad vitának, a problémák nyílt felveté­sének, és valamennyi vitás kérdés tisztázásának. Ugyanezért hiba volt az is, hogy sok helyen az iro­dai dolgozók egyáltalán nem vettek részt a tanfo­lyamokon. Pedig az itt el­hangzottak a tagságot és az alkalmazottakat egya­ránt érintik, hiszen mind­annyian ugyanazért a cél­ért, a közös gazdaság ja­váért dolgoznak. A többi között szó esett a vitákban arról is, hogy alacsony az öregségi jára­dék összege, továbbá a magános nők, özvegyasszo­nyok számára túlzottnak tartották a 150 munkanap teljesítésére vonatkozó elő­írást, s végül sürgették a munkakörülmények továb­bi javítását, például a ha­tárban dolgozók ellátását friss ivóvízzel, nyári ziva­tarok idejére pedig a gon­doskodást a fedett, védett helyekről, ahova az embe­rek behúzódhatnak. Ugyanakk r megmutat­kozott az is, hogy a tag­ság hangulata jó, általá­ban elégedettek az elmúlt gazdasági év eredményei­vel, a jövedelmekkel, fel­oldódtak az új gazdasági mechanizmussal kapcsola­tos kételyek, s a tagok ér­deklődéssel kísérik a kö­zös gazdálkodás gondjait, helyeslik termelőszövetke­zetük idei gazdasági célki­tűzéseit. Említsük meg itt vé­gezetül azokat a termelő- szövetkezeteket, ahol a legsikeresebben zárultak az idei téli tanfolyamok. A járási pártbizottság meg­dicsérte az eredményekért a nagybaracskai Haladás, a csávolyi Egyesülés, d csátaljai Űj Tavasz, a bát- monostori Kossuth, a ma­daras! Kossuth és Béke, a dávodi Rákóczi, a garai Vörös Csillag és a nemes- nádudvari Kossuth terme­lőszövetkezeteket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom