Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-19 / 65. szám
1969. március 19. szerda 5. oldal /X. A tömegek a kommunisták mellé álltak Ezekben a hetekben viharossá vált a vidék, a falvak atmoszférája is. A hosszú késedelmeskedés után, február 16-án kiadott földreformrendelet, a XVIII. nóptörvény, nem elégítette ki a szegényparaszti tömegeket. A parasztság túlnyomó többsége ebben az időben már a nagybirtok megváltás nélküli, forradalmi kisajátítását követelte és nem akart végeláthatatlan terheket vállalni azért, hogy a földek értékét a földesuraknak megtérítse. A törvény szerint azonban a földhöz juttatottak csupán a között választhattak, hogy örökbérletben művelik a földet — és ebben az esetben fizetik a jelentős bérleti díjat — vagy pedig megváltják a földet a teljes becsérték azonnali, vagy részletekben történő kifizetésével. Mélységes felháborodást váltott ki a törvénynek az a rendelkezése, amely a földosztásból kizárta az 1918 novemberi parasztmegmozdulások részvevőit és azokat, akik a nagybirtokokon a munkát megtagadták. Ezzel az intézkedéssel éppen a parasztság legforradalmibb elemeit állították még élesebben szemben a földreformtörvénnyel és a kormánnyal. A parasztság türelmetlenségét a végsőkig fokozta az a lassúság, axnely- lyel a földosztást a kormány végre kívánta hajtani. A bürokratikus állami szervek bonyolult eljárásával évekig is eltartott volna, amíg az igénylők a földhöz jutnak. Hogy a parasztok közötti feszültséget enyhítse, és a maga példájával a földbirtokosokat is jobb belátásra ser- aentse, Károlyi Mihály, a köztársaság elnöke, február 23- án ünnepélyes körülmények között elkezdte a földosztást a saját, kálkápolnai földbirtokán. Példája azonban nem igen talált követőkre, és a helyzet február 23-a után maradt a régiben. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a parasztság nem fogja türelmesen megvárni, míg a földkot is alkalmazott. A kommunista párt a szövetkezeti mozgalmat teljes erejével támogatta és úgy tekintette, hogy az „valóságos mentsvára lehet a fórra dalomnak”. „Helyes útra terelve a dolgot, biztosítani lehetne a dék is egyre inkább kicsúszott a kormány kezéből. Négy hónap — a történelem időmértékével mérve csupán egy pillanat — telt el a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása óta. Ez alatt az idő Földosztás a Károlyi-birtokon. reformtörvény szerint megalakuló bizottságok nagy lassúsággal minden faluban — hosszú hónapok, esetleg évek múlva — felosztják a nagybirtokokat. Mind szélesebb visszhangja volt azoknak a jelszavaknak, amelyeket a kommunisták terjesztettek el a falun a föld forradalmi kisajátításáról. Február végén és március első felében elsősorban Somogy megyében a tűzvész gyorsaságával és ellenállhatatlanságával elfoglalták a nagybirtokokat és termelő- szövetkezeteket alakítottak. Március 20-ig már az ország minden megyéjében alakultak termelő- szövetkezetek, általában azokon a helyeken, ahol a gazdasági cselédség a parasztságnak számbelileg jelentős részét tette ki. A kormány az utolsó pillanatig akadályozni igyekezett a mozgalom továbbterjedését, és ahol tehette, ennek érdekében erőszaproletárság élelmezését, megszűnnie az ellentét a város és a falu között, a falu népe, és a városok munkássága egy tábort alkotnának.” — írta a „Vörös Újság”. A szocialista forradalom vidéki erőinek előretörése mutatkozott meg abban is, hogy nagyon sok helyen megszüntették a régi polgári közigazgatást és a hatalmat a tanácsok vették kezükbe. A megyék nagy részében: Somogybán, Komáromban, Fejériben, Nógrádban, Abaújban, Szabolcsban, Hajdúban, Békésben, Csapádban, Tolnában, Borsodban elkergették a forradalommal szembeszálló főispán-kormánybiztosokat és sok helyen direktórium vette át helyettük a megye irányítását. Sok nagyobb városban, mint például Szegeden, Kiskunfélegyházán, Hódmezővásárhelyen stb. szintén a munkástanács ragadta magához a helyi hatalmat. A főváros után a vialatt a kommunisták — az elinduláskor néhány tucat lelkes forradalmár — meghódították a szocialista forradalom és a proletár- diktatúra eszméjének a munkásosztály túlnyomó többségét, a hadsereget, és hatalmas bázisra tettek szert a föld forradalmi tulajdonba vételéért küzdő szegényparasztság soraiban. A magyar kommunista párt 1918— 1919-ben azért érhetett el hatalmas sikereket a nép megnyerésében, mert a dolgozók egyedül a kommunisták programjában és tevékenységében látták érdekeik, törekvéseik kifejezését. A marxizmus—leninizmus eszméinek hű képviselete a forradalmi bátorság szem- beállítása a gyáva megalkuvással, az elnyomottak és kizsákmányoltak felszabadításáért folytatott önfeláldozó küzdelem — ez volt a forrása a Kommunisták Magyar- országii Pártja sikereinek. Vége Bemutató: március 23-án Középkori Napjainkban történt JMikor a tv új doku- mentumfilmjét levetítették az újságíróknak, mindenki megegyezett abban, hogy a történet valóban hátborzongatóan különös, de még különösebb, ahogy végül is „elintézést nyert”. Miről van szó? A Szeged környéki tanyavilágban lábra kapott a hír: az idős Csupityné — boszorkány. A rontástól való félelem erősebbnek bizonyult a józan észnél, a gyűlölet pedig a következményektől való félelemnél. Csupitynéról kimondatott, hogy boszorkány, tehát meg kell halnia. Szép, holdvilágos éjszaka volt, amikor a Csupity-ta- nyán megjelentek a szomszédok, hogy végrehajtsák a halálos ítéletet. Az idős asszony, síró unokájával a hátán, egy szál ingben futott neki a hideg éjszakának. Az életét megmentette: Az otthonát, a tanyáját, s biztonságát kihúzták a lába alól. Jelenleg egyik bányászvárosban élő lányánál húzza meg magát, Idős, beteg férje pár hónappal élte túl a kiállóit izgalmakat. \ kísérteties esetről annak idején részletesen beszámoltak a lapok. Elsőnek Csépi József írt róla a Délmagyarországban. öt keresték fel a Tv munkatársai: Wiedermann Károly rendező és Pintér József író, akik ezen a nyomon indultak el kibogozni a történet szálait, megtörni a csöndet, amely tavaly óta túlságosan is beburkolta a történteket — Az okokat kerestük — nyilatkozott a rendező —, nem újból lejátszani, ami történt, hanem választ kapni arra, hogyan' történhetett? Hogyan fajulhatott el idáig egy-két család ellentéte, s hogyan ítélik meg későbben, csillapultabban az esetet azok. akik elkövették? Mi a véleményük róla a hivatalos, a társadalmi, s a kulturális szervek képviselőinek? 'É’s elkezdődött a külö- nős nyomozás: a régi, hirhedt szegedi boszorkányperek anyagát, eszközeit őrző könyvtártól, múzeumtól Mező bácsiig, a mágusig, aki felismeri a boszorkányságot és védelmet nyújt kisebbfajta rontások ellen; a világnak, s mindenfajta közeledésnek hátat fordító tanyáktól a „boszorkány” kisunokájáig, akiből már soha senki sem fogja kitörölni annak az éjszakának a rettenetét. Tanácsköztársasági plakátok levelezőlapon 1919 politikai plakátjai közül hatot levelezőlap formában megjelentetett a Képzőművészeti Kiadó, A képeslapok témáit úgy választották meg, hogy azok megegyeznek a március 21-én forgalomba kerülő Tanácsköztársaság emlék- bélyeg-sorozat motívumaival, így carte maximumot — azonos motívumé bélyeggel felragasztott képeslapot — állíthatnak össze a gyűjtők. Ugyancsak megjelentette a kiadó Csáki- Maronyák József festőművész három alkotásának, a Marxról, Engelsről és Leninről készült jsortrék színes reprodukcióját — 70x 100 centiméteres plakátméretben. A reprodukciók dekorációként kerülnek forgalomba az 50. évfordulóra. Lovas kocsit a száguldó A Zselicségben fekvő Almamelléken hihetetlennek tűnő eset játszódott le a minap: száguldó szarvasok felborították az úton haladó lovas kocsit. A helybeli termelőszövetkezet 76 éves magtárosa. Hazlinger János a reggeli órákban lovas kocsijával a korcsány- pusztai üzemegységbe igyekezett. Amikor a vadrezervátum közelébe ért, borítottak fel szarvasok hirtelen hat szarvasbika tört elő az erdőből, s nagy iramban vágtattak a kocsi felé, majd hatalmas szökelléssel átugrottak a járművön. Eközben azonban a kocsit és a lovat is fel- döntötték. Szerencsére, sem az idős termelőszövetkezeti tagnak, sem a lónak és a kocsinak nem esett baja. — Nem volt könnyű dolgunk. A kamera előtt bezárultak az ajtók és bezárkóztak az emberek. Kénytelenek voltunk magnetofonnal és fényképezőgéppel dolgozni. Az eredmény így talán még megdöbbentőbb. De legesleginkább az, ahogy pontot tettek az egész ügyre. A boszorkánysággal vá- dalt Csupityné visz- szavonta a feljelentést. Arra hivatkozott, hogy járatlan 6 a törvényben, hogyan tudná egymaga az igazát bebizonyítani? A törvény képviselője pedig, szinte jóváhagyta ezt a döntést. A filmben úgy nyilatkozott, hogy az eset úgyis csak „egyszerű” becsületsértés, kár lenne pereskedéssel tovább mélyíteni a Viszályt szomszédok, lakosok között. Mindenesetre elgondolkodtató ezt éppen egy jogász szájából hallani. Csu- pitynét ugyanis nemcsak a becsületében sértették meg, hanem kis híján meg is ölték. Természetesen nem a büntetés az egyedüli orvosság a tudatlanság és a gyűlölet ellen, Valahol, valamilyen formában azonban mindenkinek felelnie kell a tetteiért, máskülönben mi a biztosíték, hogy adandó alkalommal nem ugyanúgy járna el? /"'"supityné látszólag be- lenyugodott a sorsába. Az elsimított felszín alatt azonban ott izzik leendő tragédiák parazsa. Erre figyelmeztet a film. És arra hívja fel a figyelmünket, hogy a tanyavilágot illetően akad még tennivalónk. Vadas Zsuzsa Kiváló klubok Foktő — Itt csinálták az egészet — mutatja kicsit büszkén, kicsit elkeseredve Unyi Péter, a foktői művelődési ház igazgatója. Az elkeseredés annak szól, hogy bizony nem a legideálisabb otthona volt a község ifjúsági klubjának a rideg, köves előtér a minden irányba nyíló ajtókkal, nyikorgó, rogyadozó székekkel. A büszkeség meg annak, hogy mégis kiérdemelték a KISZ Központi Bizottságától a Kiváló ifjúsági klub címet. Nem akármilyen cím ez. Majdnem ezer klub pályázta meg az országból, és alig tizedrészük nyerte el. Tulajdonképpen ez sem mond sokat. A súlyemelők rendeznek néha testsúly- levonásos versenyeket: a fölemelt kilókból levonják a versenyző testsúlyát, és akinek legtöbb marad, az a győztes. Ha így versengtek volna a klubok: az eredményből levonták volna a tágas helyiségek, műanyagborítású, kárpitozott bútorok, változatos játékeszközök, kézikönyvtárak adta előnyt — nem ritkaság az ilyesmi a tessék- lássék alapon működő klubok esetében sem — lehet, hogy a foktői klub lett volna az abszolút győztes. (A megyében biztosan.) — A legutóbbi „nép- számlálás” szerint 43-an vagyunk — mondja az igazgató. — 16—22 év a tagság átlagos életkora, Kalocsára bejáró munkások, ipari tanulók, közép- iskolások. Tsz-beliek még nemigen vannak, mostanában kezd csak visszaszivárogni Foktőre az ingázásba beleunt fiatalság. Remélem, ők is hamarosan megkedvelik a klub rendkívül tartalmas programját. Nagyon szerettem volna találkozni Asztalos János klubvezetővel, mert sokat hallottam a fiatal lakatos rokonszenves egyéniségéről, szervező tehetségéről. Nem sikerült, mert néhány hete katonaidejét tölti. Ettől megijedtem: kis községek klubjainak, művészeti csoportjainak sorsa igen gyakran áll, vagy buViLr oöw oimhprpri — Nálunk ez elképzelhetetlen — tiltakozik Ter- ney Dezső, a községi általános iskola magyar—történelem szakos tanára. — Foktő 2600 lakosával nem tartozik a nagyobb falvak közé, de a fiatalok sok irányú művelődése, játékkal, tánccal, baráti hangulatú vitákkal teljes szórakozása olyan ügy, amiért nagyon sokan szívesen elvállalnák a tervezés, irányítás, agitáció néha hálátlan feladatát. Illetve miért is lenne hálátlan? Aki jelen volt olyan rendezvényeken, mint a Fiúk a térről című filmet követő beszélgetéSj vagy a kalocsai Katona István Társaság vendégszereplése, vagy Jancsó Adrienne előadóestje; aki érezte, hogy sugárzik szét a gyerekek fejében a tudás megbecsülése, a szépség és igazság szeretete, az semmilyen fáradságot, áldozatot nem sajnálhat azért, hogy ezek az élmények minél gyakrabban ismétlődjenek. Pedagógus kollégáját, az azóta elköltözött Mészáros Lajost dicséri, a klub alapítóját; Bak Julit és Éva húgát, Boldizsár Esz. tért, a Búkor testvéreket, Arany Jancsit, Szakáll Lacit, mindenkit, aki a klub „lelkei” közé számit. (A gyerekek szerint viszont a társaság lelke egyes-egye- dül Terney Dezső.) Bekukkantunk még a pártházba, ugyanis az elő- csamokkorszaknák már vége, a község pártszervezetétől kaptak egy új helyiséget. Saját kezűleg hozták rendbe, a villanyszereléstől a falfestésig, itt előkerül az évi munkaterv: példamutató a változatossága. Adám Jenő, Lukin László, Raffai Sarolta, Buda Ferenc többek között az elígérkezett vendégek, külpolitikai vitaestek, májusfa állítás, Duna-parti kirándulások, közös klubest a kalocsai gimnazistákkal ... Mondja még valaki, hogy unalmas falun fiatalnak lenni! Csak szív és erő kell hozzá, hogy legyőzzék a körülményeket. Sz. J.
