Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-20 / 42. szám
4 oldal 1969. február 29. csütBrtUk A legveszélyesebb természeti csapás: A Jeges árvíz A közpénzzel sáfárkodnak Minden tél végén felmerül a kérdés: vajon lesz-e jeges árvíz? A természeti csapások közül valóban az egyik legveszélyesebb a jeges árvíz, mely válogatás nélkül megsemmisíti a folyók partjai közelében az ember munkájának minden eredményét: házát, vetéseit, állatait, de sokszor emberáldozatokat is követel. te tartósan 0 Celsdus-fok alá süllyed, a folyókon megindul a jégképződés, és megkezdődik az elsődleges zajlás. A zajló jég ott áll meg, ahol a folyó irányában, vagy a meder méreteiben (éles kanyar, gázló) hirtelen változás áll be. Az ilyen helyeken jégmezőtámaszpontok alakulnak M, melyek növekedésével a jég átboltozódik a folyó teljes szélességén és a folyó beáll. A tél végén, amikor az olvadás, esőzés árhulláma 'felszakítja a jeget, megindul a másodlagos zajlás. A jégtakaró ellenállása nagyobb, mint az árhullám nyomóereje, a jégtáblák egymásba csúszva, torlódva, újra megállnak, és a folyó keresztszelvényét leszűkítve, duzzadást okoznak. Ez az a jégtorlasz, amelynek következménye lehet a jeges árvíz. A torlasz vastagsága elérheti a 3—4 m-t, és a folyó esésétől függően 100—150 kilométer hosszban megemelheti a víz szintjét. A legsúlyosabb hazai jeges árvíz 1838-ban pusztított Pesten. Nagyon sok épület összedőlt, 150 ember veszítette életét. De súlyos csapást jelentett az 1940, 1941, 1945-ös, ill. legutóbb az 1956-os 'jeges árvíz is. Felmerül a kérdés, milyen védekezési lehetőségek állnak az ember rendelkezésére a jeges árvíz pusztításának a kivédésére. Módszereik vannak, ezek azonban mind rendkívül költségesek. Igaz viszont, hogy a megvédett érték visszatéríti a védekezésre fordított költségeket. A legfontosabb védekezési eljárás a folyószabályozás, amely biztosítja a víz, illetve a jég akadálytalan lefolyását. Emellett szükséges a jég rombolása is — jégtörőhajókkal, robbantással, esetleg bombázással. A jégtörő flotta az elsődleges jégzajláskor segíti a jég elvonulását, letöri a jégtámaszpontokat, ezáltal késlelteti, esetleg el is hárítja a jég beállását. A késleltetéssel jelentős jégmennyiség úszik le. eny- nyivel kevesebb lesz a tavaszi árhullám akadálya, kisebb a torlaszképződés veszélye. A jégtörő hajók bevetésével — nem várva meg a természetes jégfel- törődést —, a vízfolyás szerint (alulról felfelé) kell tömi a beállt folyót, hogy megindítsák a jégzajlást. Ha mégis jégtorlasz képződik, azt először robbantással, a fellazított torlaszt további töréssel, a jégtörőknek kell eloszlatniuk. Torlaszok esetében a robbantás a legfontosabb védekezési mód. Üjabban ún. perforátorokkal végzik ezt: a robbanás ereje így lefelé koncentrálódik. A 4 —5 m-es torlaszban 2—3 m átmérőjű léket robbantanak, amelyen át a jég alá ereszthetik a nagy robbanótöltetet, amely 15—20 m-es körzetben szétveti a torlaszt. A perforátort helikopterekről is elhelyezhetik a kívánt pontra. Árvízvédelmünkben rendkívül nagy jelentőségű a magyar—jugoszláv vízügyi egyezmény, amely szerint a jeges árvíz keletkezése szempontjából legveszélyesebb Dunaföldvár—országhatár—Vukovár közötti szakaszt közös érdekűnek minősítették. E szakaszon belül is legveszélyesebb az országhatár—Dráva torkolat közötti 50 km-es rész. Évről évre magyar jégtörők dolgoznak itt, alulról megbontva a hazánk területére átterjedő állójeget. Ez történt az idén is, amikor az országhatártól csaknem Budapestig beállt Dunát a jégtörő hajók jugoszláv területről kiindulva észak felé megtisztították a jégtől — már az elsődleges zajlás idején. Az együttműködés reményekre jogosít bennünket, hogy az 1969-es évben nem okoz óriási károkat a jeges ár, a Duna vonalán. Hasonlóan az ország többi kis folyói mentén is időszerű ■& készülődés, mert ezek a kis folyók szintén nagy káro kát okozhatnak — már sok példa volt erre. H. J. Rövidül a munkaidő Tavaly 22 vállalatnál, illetve gyárban csökkentették a munkaidőt. Az idén újabb 30 vállalatnál tervezik a 44 órás munkaidő bevezetését. Ezzel a megye ipari üzemeiben 33 600 dolgozó szabad ideje növekedett kéthetenként egy nappal. „AZ ÁLLANDÓ bizottság ilyen alapossággal még nem foglalkozott költség- vetéssel, mint ezzel...” — kezdte a megyei tanács január 22-i ülésén felszólalását Nagy Sándor elvtárs, a művelődési állandó bizottság elnöke. Valóban, ilyen alaposan előkészített, a reális le- hetőségeket maximálisan figyelembe vevő. előzetesen széles körben megvitatott költségvetési tervezet még nem került a megyei tanács ülése elé. Már 1968-ban. az új gazdaságirányítási rendszer első .évében egyre inkább ér- 2:ékelhető volt a tanácstagok, a költségvetés végrehajtásálban tevékenyen részt vevő dolgozók munkájában a nagyobb felelősségérzet. Törekedtek a lehetőségek kutatására és az anyagi eszközök célszerűbb felhasználására A tavalyi eredmények még csak részben ismeretesek, de máris lemérhető a fejlődés gyorsulása. Ugyancsak a fokozott felelősségérzetet tükrözte az 1969. évi költségvetési terv elfogadását megelőző vita. Mutatta a lelkiismeretes igyekezetét a lakosság egészségügyi, szociális, kulturális, kommunális stb. — ellátási színvonalának javításáért. A költségvetés erre lehetőséget is nyújt A kiadások fedezetét a bevételekből — különböző adók, illetékek, vállalati befizetések, fix összegű állami hcezájárulás — és így tovább — kell megteremteni. Ha a tervezett bevételeknél jobb eredményt sikerül elérni, túlteljesítés (setén — lehetőség van a kiadások emelésére és további. terven felüli feladatok megvalósítására. MEGNÖVEKEDETT az alsóbb szintű tanácsok felelőssége. A decentralizáció folytán valamennyien közvetlen gazdáivá viták működési területüknek. Maguk tervezik meg kiadási előirányzataikat és — a bevételek beszedésével — gondoskodnak a fedezetek megteremtéséről is. Ez már 1968-ban megnövekedett aktivitással járt a helyi tanácsoknál, munka- területeiken. Az államigazgatási szervek a tanács útmutatása mellett — és sokszor a lakosság segítségével — sikeresen keresték a tanácsi bevételek növelésének lehetőségeit. Felderítettek olyan területeket, amelyekről korábban nem szedtek be a tanácsot megillető jövedelmeket. A lakosság is évről évre pontosabban, öntudatosakban tesz eleget állam iránti befizetési kötelezettségeinek. Meggyőződik róla lépten-nyomon, hogy a közpénz felhasználása a köz javára történik. SZEME ELŐTT játszódott — és zajlik ma is — az a folyamat, amelynek eredményeként az orvosi, egészségügyi ellátás javuk a legeldugottabb helységekben is biztosított; a kultúra falura is eljut; szüntelenül épülnek az utak, járdák, vízművek, vízvezeték és csatornahálózat; minden faluban ott a villany —, közeledett a falu a városhoz. A tanácsok élvezik a lakosság, a tanácstagok választóik bizalmát. Ez a bizalom, a nagyobb önállóság, a fokozott felelősség — ösztönző erőt jelent a költségvetés végrehajtásában tevékenykedők részére, hogy munkájukat mind színvonalasabban végezzék. A jövőben tovább szélesedik a decentralizáltság, és a tanácsok egyre nagyobb részt kapnak az illetékességi területükön ke„Igaz, hogy nem kérték hozzászólásomat a Hangok a bérházban című cikkhez, de mégis írok; több lakótársam nevében. Sokan nem becsülik meg a drága, szép bérházakat; kis műhelyeket csinálnak az emeleti lakásokban, kopácsol- nak hajnaltól késő éjszakáig. Fülsiketítőén zúgnak a vízcsapok. A rádió este 10 után is bömböl. A KIK nem segít a zajok elhárításában. Arra kérem a szerkesztőséget, írjanak arról, hogyan kell viselkedni a bérházakban, tömblaká- sokban.” Közügyről lévén szó, megszívleltük az ajánlatot és tömören ismertettük a panaszos levelet. A felvetett problémával kapcsolatosan a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat főmérnöke, Csibrány Pál tájékoztatott bennünket. — Igen kényes témával állunk szemben, hiszen már annak a megállapítása sem egyszerű, hogy kinek hangos a rádió, kinek nem. Egyébként ezzel a panasz- szal fordulnak hozzánk legtöbben. Az ilyen és egyéb tárgyú bejelentést minden esetben kivizsgáljuk és ha sikerül megállapítani helyénvalóhíven letkező jövedelmekből. Ez nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy — növekedvén az érdekazonosság — erősödik a tanácsok — valamint a vállalatok, szervek, intézmények kapcsolata. Nagyobb figyelemmel kísérik a tanácsok ezek tevékenységét és az érdekeltekkel együtt kutatják a távlati, racionális fejlesztés lehetőségeit. Ez évben — a fejlesztési alapok nagysága miatt az adottságok általában korlátozottabbak az igényeknél. Az egymással összefüggő tevékenységet folytató vállalatok fejlesztési alapjainak együttes — a távlati elképzeléseket is figyelembe vevő — felhasználásával azonban az idén is jobb eredmény érhető el. mint együttműködés nélkül. Az elkövetkező évek mutatják a szoros összefogás eredményét, és a növekvő nyereség lehetőséget ad a ma még túlzottnak látszó igények kielégítésére is. A JÁRÁSL VÁROSI tanácsok már tárgyalták, a községi tanácsok ezekben a napokban zajló üléseiken tárgyalják meg 1969. évi fejlesztési és fenntartási költségvetéseiket. Tervezeteiket — a megyei költség- vetéshez hasonlóan — széles körűen ismertették, előzetesen is megvitatták. Ez a gondos előkészítés is biztosíték arra, hogy a rendelkezésükre álló pénzeszközöket célszerűen, a lakosság érdekeinek legmegfelelőbben fogják felhasználni. Dr. Borbély Lajos, a megyei tanács vb pénzügyi osztályvezetője ságát, figyelmeztetjük az illetőt; előbb szóval, s ha az sem használ, akkor írásban. Súlyosabb esetekben a városi tanács illetékeseinek figyelmét is felhívjuk. Az okozott kárt pedig megtéríttetjük. Sokan méltatlankodnak a vízvezeték hibájából keletkező zajok miatt is. Ilyen és hasonló esetekben kijavítjuk a kellemetlen csendbontást okozó hibákat. Sajnos, az áthallások megszüntetésében tehetetlenek vagyunk. A 6—12 centiméteres falak nem hangszigetelők. Sőt, a korszerű betonfödémek bizonyos mértékben vezetik is a zörejeket. A megoldást a házirend betartásában és a kölcsönös alkalmazkodásban kell keresni. Minden bizonnyal sok függ a lakók összetételétől is, de ha a tömblakás tagjai a szocialista együttélés szabályainak megfelelően élnek, ilyen problémák nem merülhetnek fel. A tömblakásokba költözés időszakát éljük. Mind többen jutnak emeletes épületben lakáshoz. Egyre inkább előtérbe kerül tehát a békés egymás mellett élés feltételeinek tiszteletben tartása és fontossága. B. I. Teflon Tudják, ugye, mi az a Teflon? Az a műanyagbevonat, amellyel meg lehetne javítani a magyar borotvapengéket, ha lenne ilyenünk. Olvasták már a legjobb külföldi pengéken ezt a pár szót: „Do not wipe...” — Ne töröld! Nos, ez a Teflon bevonatra vonatkozik. Ez a műanyag óvja meg részben a borotvál- kozókat attól, hogy a pengével faragott képet csináljanak en-ábrázatukból. A Teflon ugyanis egy- tizedére csökkenti a súrlódást a penge és az orcabőr között, miáltal a borotvaél kizárólag azt metéli el, ami rendeltetése: a szőrszálakat. Ez egyelőre a külföldi pengék járuléka, s mi — magyar pengehasználók nélkülözzék a Toledó, ötéves terv, Figaró és egyéb nevű borotvaéleinkről. Amelyek — ugyanolyan minőségű, kifogástalan acélból készülnek, mint a Silver-gilette alapanyaga —, csak özönvíz előtti technikai feltételek mellett, Noé-látta berendezéseken jönnek a világra. Nem csoda, ha maguk is unják már a banánt és mérgükben olyanok lesznek, mint a reszelő. Mert most hogy jobban a borotvaélekhez férkőzünk mikroszkópjainkkal, már 500- szoros nagyításnál is kiválóan látjuk ezt a reszelőszerű élt. Érthető tehát, ha egy-egy borotválkozás után rés telikedve lépünk nyilvánosság elé, hiszen hol az orrunk aljából hiányzik egy bőrszelet, hol meg az arcélünk sínyli meg a reszelőélű penge marását. Frisspiros sebhelyeinket borotválkozásról borotválkozásra védjük az újabb pengeérintéstől, de rendszerint hiába. Minden alkalommal újból véresre szántjuk a hegedő sebet, s ha a régiekhez új nyisszantások jönnek, időnként úgy nézünk ki, mint a Rejtő-regények galamblelkű matrózai — kocsmai pankrá- ció után. Nos, meglesz az örömünk, ha egyrészt beszerezzük az Eversharp (ölökké éles) nevű cégtől a modern, pengegyártó gépsort. Nem fogunk reszelővei borotválkozni már a jövő esztendő első felében sem. Másrészt, ha Teflont is beszerzőnk az élek bevonására, csupa kéj lesz minden borotválkozásunk. Ami pedig a Teflont, ezt a műanyagbevonatot illeti, lehet, hogy nekünk is rég lenne már, ha megfelelő helyen alkalmazzuk. Borotvaél helyett azonban eddigelé a bírálatok élét igyekeztünk sok helyen elvenni hazai Teflonnal, amit neveztünk elkendőzésnek, blablának, mellébeszélésnek, rózsaszínbevonatnak, hátulról-jövésnek és sok minden másnak, csak Teflon néven nem ismertük. De ez a bírálatbevonat, ez a mű máz szintén Teflon-sze- rűen töltötte be rendeltetését. Csökkentette a súrlódást, meg se karcolta a bírálat az érintettet, akinek az arca ilyenformán oly szép rózsaszínű maradt, mintha bírálat nem is érte volna. Van azonban ennek a bírálat-Tef- lonnak egy olyan rossz mellékhatása is, ami a borotvaél műanyagbevonatnál nem fordulhat elő: a „szőrszálak” — a hibák — sértetlenek maradnak. Azaz, mintha nem is borotvál ..., nem is bírálnánk. Tóth István Küzdelem a jégtorlaszokkal. Ha a levegő hőménséklePANASZKÖNYV Idegesítő hangok a bérházban Az „orvosság”
