Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

ÍB«9. február t, vasárnap 8. oldal Kulturno vece Magyar—délszláv barátsági estek A hercegszántói művelő­dési ház ablakában nagybe­tűs plakát: Kulturno vece. Szó szerint: kulturális est, 1969. január 31-én, pénte­ken este 7 órakor. — Négy napja egy má­sik nagyszabású programra hívtuk a nézőket, a Buda­pest Táncegyüttes műsorá­ra — mondja a művelődé­si ház igazgatója. — Aggó­dom, lesz-e közönség. Két ilyen esemény sok egy hét­re. Feleslegesen aggódott. Ha hétre nem is, negyed nyolcra megtelt a hatal­mas terem. Hercegszántó lakosságá­nak nagyobbik fele dél­szláv nemzetiségű. Hogyne keltett volna érdeklődést a program, amelyen megígér­te részvételét Ognyenovics Milán országgyűlési képvi­selő, a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szö­vetségének főtitkára, a mű­sort pedig a battonyai ve­gyes nemzetiségű kultur- csoport adta. — A ruházati kereske­delem az idén korábban, február 3—17. között ren­dezi meg a hagyományos téli vásárt, amelynek so­rán csupán az állami ke­reskedelem mintegy 600 miiló forint értékű ruhá­zati cikket kínál 30—40 százalékos kedvezménnyel — jelentette be szombaton a Belkereskedelmi Minisz­tériumban tartott sajtótá­jékoztatón Laután Ferenc főosztályvezető. Tájékoztatás szerint igen bőséges a szövetek, a téli­kabátok, a szövetruhák, a szoknyák és a pantallók választéka, s hasonlóan sokféle csizmát, bunda- és Késéssel kezdődött az est, de ezt nem annyira a közönség, mint inkább a szereplők — pontosabban: a szereplők vendéglátói — okozták. Az együttes tagjai ugyanis a helybeli csalá­doknál kaptak szállást, s a házigazdák nehezen váltak meg tőlük, ha csak az elő­adás idejére is. Nem sokkal fél nyolc előtt kezdődött a barátsági est. Az elnökségben helyet foglaltak a községi és a já­rási vezetés képviselői. A járási pártbizottság ré­széről megjelent Orsós An­tal, a pártbizottság titkára, A résztvevőket Szabovljev István, a hercegszántói dél­szláv iskola igazgatója üd­vözölte, majd Gyónt Lajos, a megyei pártbizottság pro­paganda és művelődési osz­tályvezetője mondott meg­nyitót. Elismeréssel szólt azokról a politikai és gaz­dasági eredményekről, amelyeket a megyében élő nemzetiségekkel együtt ér­tek el az utóbbi években a hoznak forgalomba olcsób­ban. Ugyanakkor olcsóbban vásárolható többek között szintetikus női kuli, gyap­jú és balon pulóver, férfi-, női- téli és gyermekfehér­nemű, sertésbőrkesztyű, sál, sapka, kendő, stb. A szövetkezeti kereske­delem, csatlakozva az ál­lamihoz, ugyanebben az időben tartja országosan a téli vásárt. A szövetkezeti kereskedelmben mintegy 500 millió forint értékű téli holmi kerül forgalom­ba, a helyi igényekhez és készletekhez igazodva húsz —ötven százalékkal olcsób­ban. (MTI) termelőszövetkezetek, gaz­daságok és üzemek dolgo­zói. Ezután Ognyenovics Milán főtitkár emelkedett szólásra. A szónok méltatta azt a figyelmet és törődést, ame­lyet a Magyar Szocialista Munkáspárt tanúsít a Ma­gyarországon élő nemzeti­ségek iránt. Számtalan megnyilvánulását láthatjuk a nemzetiségek egyenjogú­ságának — mondotta —, s viszonzásul örömmel szá­molhatunk be azokról a sikerekről, amelyeket a munkában, a szocialista vensenymozgalomban, a közéleti aktivitásban és né­pi hagyományaink ápolásá­ban elértünk. Részletesen szólott a nemzetiségi iskolák munká­járól, az anyanyelv tanítá­sának helyzetéről, s a két­nyelvűség hasznáról, A nagy tetszéssel foga­dott ünnepi beszéd után a battonyai együttes műsora következett. A több mint kétórás programban dél­szláv, román és magyar táncok, dalok, zeneszámok váltakoztak gyons egymás­utánban. Két jelenetet is láthattunk, az egyiket szerb-horvát, a másikat magyar nyelven adták elő. A közönség újra meg újra ismételtetett. A hallatlan munkabírású együttes ké­sőn este, nehezen fejez­hette be az előadást. Az est végén Szabovljev István iskolaigazgató kö­szönetét mondott a batto­nyai vendégeknek, és Her­cegszántó lakossága nevé­ben ajándékot nyújtott át Rockon Milosnak, az együt­tes vezetőjének. Hasonlóan nagysikerű ba­rátsági est zajlott le az elő­ző napon, csütörtökön a bácsbokodi művelődési ház­ban is. Szombaton Csiké- rián szerepeltek a vendé­gek, ma Garán lépnek fel, hétfőén p>edig Katymáron. Kedden, Felsöszentivánon fejeződik be Bács-Kiskun megyei kőrútjuk. Február 3—17: téli ruházati vásár 30—40 százalékos kedvezménnyel hócipőt, sportos lábbelit 118. — írjál anyádnak, ör­vendeztesd meg a hírrel! Amint teljesen rendbe jöt­tél hazamégy... Árnyék suhant végig a fiú arcán. — És maguk? — kérdez­te remegő hangon. — Mi? Mi folytatjuk a kutatómunkát. Hamarosan nagy munka pezseg majd itt. — Tudja, mit. Vászja bá­csi? Én magukkal akarok maradni... Úgyis rövide­sen itt van a szünidő. Majd aztán Borisszái együtt uta­zom vissza. Lehetséges vol­na? — Egyelőre feküdj csak szépen, jöjj rendbe. Majd aztán beszélgetünk róla ... — Jól van, Vászja bácsi, feküdni fogok! Nem számit, az orvos úgyis azt mondta, hogy még öt nap és elen­ged horgászni. Egy dologban azonban Uszkov hajthatatlan ma­radt. Azt akarta, hogy fe­lesége és leánya visszautaz­zanak a városba, mert a csapat csak ősszel fog ha­zatérni. Bárhogy is könyör- gött a két nő, bárhogy is próbálta Borisz rábeszélni, semmi sem segített. A fiú nem szeretett volna ilyen hamar elválni VerátóL Engedelmeskedniük kell és rövidesen a két nő el­repült: először a nyolcas telepre, majd onnan pedig haza. De most már leg­alább nyugodtak voltak hozzátartozóik sorsa felől. XXXVI. FEJEZET A kráterben robbantanak. — Utolsó roham az Ersot falai ellen. Uszkov és Borisz vissza­tértek a kráterbe. A he­likopter szép csendben ki­tette őket a Szperanszkij fél a ház közelében a rétre. A pilóta nagyon óvato­san rakta ki a gépből a robbanóanyaggal megpakolt ládákat, holmi csomagokat és ballonokat, szűkszavúan elbúcsúzott és felszállt gé­pével a magas ködfelhő kö­zé. Már el is tűnt az em­berek szeme elől. — Baj van — fogadta Szperanszkij Uszkovot. — A mammutok elpusztultak. Szperanszkij nehezen vi­selte el a csapást. Azé el­pusztult mammutok a ba­rátai voltak, amelyekkel oly hosszú éveken át egy­forma életet élt... Úgy lát­szik, a huszadik század em­bereinek nem adatott meg látni a legősibb korok élő képviselőit Nem teljesült az álom: a mammutokat a fővárosba szállítani... Egy vagy két óra múlva Ljubimov és Uszkov fel­próbálták a gázálarcokat és beléptek a gázfelhőbe. El­mentek egészen a repedé­sig, ahonnan a halálos gáz szivárgott. A mélyedés alján még mindig ott feküdtek az el­pusztult medvék. Tetemük nem bomlott fel: a gáz megölte á rothadási bakté­riumokat. A hasadékban, titokzatos és szömvű félho- málv uralkodott. Nem volt mély, mindössze negyven méter lehetett. A kutatók végighaladtak rajta, aztán Sirokkó a Tőserdőben A Lakitelek melletti tős- erdei vadászkastély Jancsó Miklós szerint ideális hely­szín a forgatáshoz. Alig kellett alakítani az épüle­ten, csak egy kis díszlet­szárnyat építettek hozzá. Ödön berendezés a szobák­ban, nehéz faragott búto­rok, vaddisznófejek, agan­csok, rézveretes lőfegyve­rek, vadászkések a falon és Marseille óriás térképe. (Ott hajtották végre Sándor király ellen a merényletet.) Számos ismerős arc a kilencven tagú stábban. Az említetteken kívül még egy francia, Philipe Marche, akit már láttunk Kovács András filmjében, a Falak­ban. A magyarok: Bujtor István, Bánffy György, Ko­zák András, Madaras Jó­zsef ... És nemcsak színé­szek: jelmezesen állt a ka­mera elé például Vujicsics Tihamér zeneszerző és Fa­zekas Lajos, a fiatal film­rendező is. Szombaton délután szü­netelt a forgatás. Jancsó Miklós és Kende János ope­ratőr Budapestre utazott, hogy átvegyék a Filmkriti­kusok Díját a múlt év leg­értékesebbnek ítélt filmjé­ért, a Csend és kiáltásért. Közelről győződhettünk meg róla, hogy a Marina Vlady hervadásáról szárnyra kelt hírek alaptalanok. Ellenkezőleg: az álmatag szemű, szőke színésznő szép­sége különlegesen megérett. Pompásabb premier plan- témát nemigen találhatna a mellette álló fiatalember, Kende János operatőr. visszatértek. Vajon honnan szivárog elő a gáz? A földön kisebb-nagyobb repedések húzódtak. Két­ségtelen, hogy ezekből szi­várgott a gáz. Ljubimov rá­tette az egyikre a tenyerét. Meleg áramlat csapta meg. Befalazni? Ha csak ez az egy repedés volna! Az egész földet keresztül-ka- sul szabdalják!... Uszkov és Ljubimov visz- szatérését türelmetleiiül és érthető aggodalommal vár­ták: hisz a halál torkában jártak. Amikor megpillan­tották őket, megkönnyeb­bülten felsóhajtottak. — Találtunk kiutat — mondta Uszkov. — A bar­langot elzárjuk. Három lá­da robbanóanyagunk van. Azt hiszem, elegendő lesz. — Mihez lesz elegendő? — kérdezte Borisz. — A teljes betemetésé­hez. Ha felrobbantjuk a fa­lakat, a boltozat leomlik. Sok ezer tonna kővel te­metjük be a gázrepedése­ket. Ez lesz a munkánk. Oroszko elgondolkodva rázta a fejét. — A gáz akkor is elő fog szivárogni — mondta az agronómus. — A kövek közt rések lesznek. Ha egy­szer a gáz a föld mélyéből fel tudott tömi... Uszkov megvakarta üs­tökét. — Nagy munka vár ránk — szólt közbe Ljubimov. Két napon keresztül folyt a nem mindennapi munka: Orocsko, Borisz, Luka Lu- kics és Szperanszkij térdig felgyürte nadrágszárát és meztelen lábbal kavarták az agyagot: mind a négyen vakolómunkásokká vedlet­tek. A kráterben ezekben a napokban meleg volt az idő. Pompás virágdíszt öltött a galagonya, a fagyai és a kányafa. A sequia zöld ágain pikkelyekbe csavaro­dott sárga friss hajtások sárgállottak. A piros szemű siketfajdok lármásan ug­ráltak ágról ágra. A nyár­fák a tavasz illatát árasz­tották maguk körül. Sok száz harkály kopogtatta a fák törzsén munkadalát: énekeltek a rigók, elvisel­hetetlenül cserregtek a szarkák: trilláztak a nádi­rigók és öregesen motyog­tak valamit a dülledt sze­mű császármadarak. Tava­szi hangverseny harsogott az erdőben. Csupán a föl­dön volt különös csend és nyugalom. Nem szökell a fűben a fürge szürkenyúl. nem surran a ravasz róka. nem kac'ázik végig az er­dőn ráérősen a medve ko­ma. (Folytatjuk) Ez a beállítás volt annak a jelenetnek a kezdete, amely alatt elkészült a film egytized része, 300 méter. A hosszú snitt alatt végig mozgott a kamera a fahrt- sínen. (Az előtérben Jaques Charrier, mögötte Madaras József, Fazekas Lajos, Bánffy György.) Két jelenet között Fotó­riporterünknek az alkotó töprengés pillanatát sike­rült ellesnie. Jancsó Mik­lós fejben tervez meg egy beállítást. Kép: Pásztor Zoltán Szöveg: Szabó János

Next

/
Oldalképek
Tartalom