Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
ÍB«9. február t, vasárnap 8. oldal Kulturno vece Magyar—délszláv barátsági estek A hercegszántói művelődési ház ablakában nagybetűs plakát: Kulturno vece. Szó szerint: kulturális est, 1969. január 31-én, pénteken este 7 órakor. — Négy napja egy másik nagyszabású programra hívtuk a nézőket, a Budapest Táncegyüttes műsorára — mondja a művelődési ház igazgatója. — Aggódom, lesz-e közönség. Két ilyen esemény sok egy hétre. Feleslegesen aggódott. Ha hétre nem is, negyed nyolcra megtelt a hatalmas terem. Hercegszántó lakosságának nagyobbik fele délszláv nemzetiségű. Hogyne keltett volna érdeklődést a program, amelyen megígérte részvételét Ognyenovics Milán országgyűlési képviselő, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, a műsort pedig a battonyai vegyes nemzetiségű kultur- csoport adta. — A ruházati kereskedelem az idén korábban, február 3—17. között rendezi meg a hagyományos téli vásárt, amelynek során csupán az állami kereskedelem mintegy 600 miiló forint értékű ruházati cikket kínál 30—40 százalékos kedvezménnyel — jelentette be szombaton a Belkereskedelmi Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón Laután Ferenc főosztályvezető. Tájékoztatás szerint igen bőséges a szövetek, a télikabátok, a szövetruhák, a szoknyák és a pantallók választéka, s hasonlóan sokféle csizmát, bunda- és Késéssel kezdődött az est, de ezt nem annyira a közönség, mint inkább a szereplők — pontosabban: a szereplők vendéglátói — okozták. Az együttes tagjai ugyanis a helybeli családoknál kaptak szállást, s a házigazdák nehezen váltak meg tőlük, ha csak az előadás idejére is. Nem sokkal fél nyolc előtt kezdődött a barátsági est. Az elnökségben helyet foglaltak a községi és a járási vezetés képviselői. A járási pártbizottság részéről megjelent Orsós Antal, a pártbizottság titkára, A résztvevőket Szabovljev István, a hercegszántói délszláv iskola igazgatója üdvözölte, majd Gyónt Lajos, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályvezetője mondott megnyitót. Elismeréssel szólt azokról a politikai és gazdasági eredményekről, amelyeket a megyében élő nemzetiségekkel együtt értek el az utóbbi években a hoznak forgalomba olcsóbban. Ugyanakkor olcsóbban vásárolható többek között szintetikus női kuli, gyapjú és balon pulóver, férfi-, női- téli és gyermekfehérnemű, sertésbőrkesztyű, sál, sapka, kendő, stb. A szövetkezeti kereskedelem, csatlakozva az államihoz, ugyanebben az időben tartja országosan a téli vásárt. A szövetkezeti kereskedelmben mintegy 500 millió forint értékű téli holmi kerül forgalomba, a helyi igényekhez és készletekhez igazodva húsz —ötven százalékkal olcsóbban. (MTI) termelőszövetkezetek, gazdaságok és üzemek dolgozói. Ezután Ognyenovics Milán főtitkár emelkedett szólásra. A szónok méltatta azt a figyelmet és törődést, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt tanúsít a Magyarországon élő nemzetiségek iránt. Számtalan megnyilvánulását láthatjuk a nemzetiségek egyenjogúságának — mondotta —, s viszonzásul örömmel számolhatunk be azokról a sikerekről, amelyeket a munkában, a szocialista vensenymozgalomban, a közéleti aktivitásban és népi hagyományaink ápolásában elértünk. Részletesen szólott a nemzetiségi iskolák munkájáról, az anyanyelv tanításának helyzetéről, s a kétnyelvűség hasznáról, A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után a battonyai együttes műsora következett. A több mint kétórás programban délszláv, román és magyar táncok, dalok, zeneszámok váltakoztak gyons egymásutánban. Két jelenetet is láthattunk, az egyiket szerb-horvát, a másikat magyar nyelven adták elő. A közönség újra meg újra ismételtetett. A hallatlan munkabírású együttes későn este, nehezen fejezhette be az előadást. Az est végén Szabovljev István iskolaigazgató köszönetét mondott a battonyai vendégeknek, és Hercegszántó lakossága nevében ajándékot nyújtott át Rockon Milosnak, az együttes vezetőjének. Hasonlóan nagysikerű barátsági est zajlott le az előző napon, csütörtökön a bácsbokodi művelődési házban is. Szombaton Csiké- rián szerepeltek a vendégek, ma Garán lépnek fel, hétfőén p>edig Katymáron. Kedden, Felsöszentivánon fejeződik be Bács-Kiskun megyei kőrútjuk. Február 3—17: téli ruházati vásár 30—40 százalékos kedvezménnyel hócipőt, sportos lábbelit 118. — írjál anyádnak, örvendeztesd meg a hírrel! Amint teljesen rendbe jöttél hazamégy... Árnyék suhant végig a fiú arcán. — És maguk? — kérdezte remegő hangon. — Mi? Mi folytatjuk a kutatómunkát. Hamarosan nagy munka pezseg majd itt. — Tudja, mit. Vászja bácsi? Én magukkal akarok maradni... Úgyis rövidesen itt van a szünidő. Majd aztán Borisszái együtt utazom vissza. Lehetséges volna? — Egyelőre feküdj csak szépen, jöjj rendbe. Majd aztán beszélgetünk róla ... — Jól van, Vászja bácsi, feküdni fogok! Nem számit, az orvos úgyis azt mondta, hogy még öt nap és elenged horgászni. Egy dologban azonban Uszkov hajthatatlan maradt. Azt akarta, hogy felesége és leánya visszautazzanak a városba, mert a csapat csak ősszel fog hazatérni. Bárhogy is könyör- gött a két nő, bárhogy is próbálta Borisz rábeszélni, semmi sem segített. A fiú nem szeretett volna ilyen hamar elválni VerátóL Engedelmeskedniük kell és rövidesen a két nő elrepült: először a nyolcas telepre, majd onnan pedig haza. De most már legalább nyugodtak voltak hozzátartozóik sorsa felől. XXXVI. FEJEZET A kráterben robbantanak. — Utolsó roham az Ersot falai ellen. Uszkov és Borisz visszatértek a kráterbe. A helikopter szép csendben kitette őket a Szperanszkij fél a ház közelében a rétre. A pilóta nagyon óvatosan rakta ki a gépből a robbanóanyaggal megpakolt ládákat, holmi csomagokat és ballonokat, szűkszavúan elbúcsúzott és felszállt gépével a magas ködfelhő közé. Már el is tűnt az emberek szeme elől. — Baj van — fogadta Szperanszkij Uszkovot. — A mammutok elpusztultak. Szperanszkij nehezen viselte el a csapást. Azé elpusztult mammutok a barátai voltak, amelyekkel oly hosszú éveken át egyforma életet élt... Úgy látszik, a huszadik század embereinek nem adatott meg látni a legősibb korok élő képviselőit Nem teljesült az álom: a mammutokat a fővárosba szállítani... Egy vagy két óra múlva Ljubimov és Uszkov felpróbálták a gázálarcokat és beléptek a gázfelhőbe. Elmentek egészen a repedésig, ahonnan a halálos gáz szivárgott. A mélyedés alján még mindig ott feküdtek az elpusztult medvék. Tetemük nem bomlott fel: a gáz megölte á rothadási baktériumokat. A hasadékban, titokzatos és szömvű félho- málv uralkodott. Nem volt mély, mindössze negyven méter lehetett. A kutatók végighaladtak rajta, aztán Sirokkó a Tőserdőben A Lakitelek melletti tős- erdei vadászkastély Jancsó Miklós szerint ideális helyszín a forgatáshoz. Alig kellett alakítani az épületen, csak egy kis díszletszárnyat építettek hozzá. Ödön berendezés a szobákban, nehéz faragott bútorok, vaddisznófejek, agancsok, rézveretes lőfegyverek, vadászkések a falon és Marseille óriás térképe. (Ott hajtották végre Sándor király ellen a merényletet.) Számos ismerős arc a kilencven tagú stábban. Az említetteken kívül még egy francia, Philipe Marche, akit már láttunk Kovács András filmjében, a Falakban. A magyarok: Bujtor István, Bánffy György, Kozák András, Madaras József ... És nemcsak színészek: jelmezesen állt a kamera elé például Vujicsics Tihamér zeneszerző és Fazekas Lajos, a fiatal filmrendező is. Szombaton délután szünetelt a forgatás. Jancsó Miklós és Kende János operatőr Budapestre utazott, hogy átvegyék a Filmkritikusok Díját a múlt év legértékesebbnek ítélt filmjéért, a Csend és kiáltásért. Közelről győződhettünk meg róla, hogy a Marina Vlady hervadásáról szárnyra kelt hírek alaptalanok. Ellenkezőleg: az álmatag szemű, szőke színésznő szépsége különlegesen megérett. Pompásabb premier plan- témát nemigen találhatna a mellette álló fiatalember, Kende János operatőr. visszatértek. Vajon honnan szivárog elő a gáz? A földön kisebb-nagyobb repedések húzódtak. Kétségtelen, hogy ezekből szivárgott a gáz. Ljubimov rátette az egyikre a tenyerét. Meleg áramlat csapta meg. Befalazni? Ha csak ez az egy repedés volna! Az egész földet keresztül-ka- sul szabdalják!... Uszkov és Ljubimov visz- szatérését türelmetleiiül és érthető aggodalommal várták: hisz a halál torkában jártak. Amikor megpillantották őket, megkönnyebbülten felsóhajtottak. — Találtunk kiutat — mondta Uszkov. — A barlangot elzárjuk. Három láda robbanóanyagunk van. Azt hiszem, elegendő lesz. — Mihez lesz elegendő? — kérdezte Borisz. — A teljes betemetéséhez. Ha felrobbantjuk a falakat, a boltozat leomlik. Sok ezer tonna kővel temetjük be a gázrepedéseket. Ez lesz a munkánk. Oroszko elgondolkodva rázta a fejét. — A gáz akkor is elő fog szivárogni — mondta az agronómus. — A kövek közt rések lesznek. Ha egyszer a gáz a föld mélyéből fel tudott tömi... Uszkov megvakarta üstökét. — Nagy munka vár ránk — szólt közbe Ljubimov. Két napon keresztül folyt a nem mindennapi munka: Orocsko, Borisz, Luka Lu- kics és Szperanszkij térdig felgyürte nadrágszárát és meztelen lábbal kavarták az agyagot: mind a négyen vakolómunkásokká vedlettek. A kráterben ezekben a napokban meleg volt az idő. Pompás virágdíszt öltött a galagonya, a fagyai és a kányafa. A sequia zöld ágain pikkelyekbe csavarodott sárga friss hajtások sárgállottak. A piros szemű siketfajdok lármásan ugráltak ágról ágra. A nyárfák a tavasz illatát árasztották maguk körül. Sok száz harkály kopogtatta a fák törzsén munkadalát: énekeltek a rigók, elviselhetetlenül cserregtek a szarkák: trilláztak a nádirigók és öregesen motyogtak valamit a dülledt szemű császármadarak. Tavaszi hangverseny harsogott az erdőben. Csupán a földön volt különös csend és nyugalom. Nem szökell a fűben a fürge szürkenyúl. nem surran a ravasz róka. nem kac'ázik végig az erdőn ráérősen a medve koma. (Folytatjuk) Ez a beállítás volt annak a jelenetnek a kezdete, amely alatt elkészült a film egytized része, 300 méter. A hosszú snitt alatt végig mozgott a kamera a fahrt- sínen. (Az előtérben Jaques Charrier, mögötte Madaras József, Fazekas Lajos, Bánffy György.) Két jelenet között Fotóriporterünknek az alkotó töprengés pillanatát sikerült ellesnie. Jancsó Miklós fejben tervez meg egy beállítást. Kép: Pásztor Zoltán Szöveg: Szabó János
