Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

A oldal 1969. február 1. szombat W Ápoljuk a szellemi értékeket FOLYNAK az előkészü­letek a hazai délszlávok április 21—22-én tartandó országos kongresszusára. Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségé­nek főtitkára, a bajai já­rásban csütörtökön kezdő­dött magyar—délszláv ba­rátsági estek ünnepi szóno­ka elmondotta: — Az eseménysorozat egy hétig tart. Minden dél­szlávlakta községben gyű­léseket tartunk, ahol a po­litikai tájékoztatás mellett megemlékezünk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 50. évfordulójáról is. A rendezvényeken fellép a battonyai kultúrcsoport magyar, román, szerb ének­és táncszámokkal. A BARÁTSÁGI estek hagyománynak számítanak már ezen a vidéken, de az idén a kongresszus előké­szítésének jegyében foly­nak. Baján és a járásban 28 —30 ezer délszláv nemzeti­ségű él. Őket képviselik a rövidesen megválasztásra kerülő küldöttek a kong­resszuson, amelynek két­száz résztvevője lesz. Az utóbbi időben számos rendezvényünk a magyar- országi délszlávok szellemi értékeinek ápolását szolgál­ta. Ezek közé tartozott az Ognyenovics Milán nyilatkozata első nemzetiségi népdal­fesztivál, amelyen az or­szág 56 községéből kétszá­zan vettek részt. A megyé­ből is szép számmal jelent­keztek a fesztiválra a fia­talok. NEMRÉG ülésezett szö­vetségünk országos társa­dalmi bizottsága, amelyen összegeztük múlt évi mun­kánk eredményeit. Sok szó esett a délszláv gyermekek iskolai oktatásáról. Megál­lapítottuk, hogy az elmúlt évben az anyanyelv taní­tásában jelentős színvonal­emelkedés tapasztalható. Ez a megállapítás érvényes a bajai járásra is. Most azon munkálkodunk, hogy a Baján élő több ezer bu- nyevác kulturális igényeit is ki tudjuk elégíteni. Terveink között szerepel nemzetiségi napok szerve­zése. Hercegszántón és Bácsalmáson lesz ilyen ren­dezvényünk. Bekapcsoló­dunk a bajai napok ese­ményeibe is. A főtitkár visszatérve a kongresszusra, hangoztatta: — Bízunk benne, hogy ez a kongresszus elősegíti a délszlávok és a magya­rok barátságának erősödé­sét és további lehetőségek nyílnak a szellemi értékek megőrzésére, ápolására. K. S. Áz Olah-per újabb fejleményei Vezető szocialista szak- szervezeti funkcionárusként tízmillió schillinget kapott az amerikaiaktól titkos kommunistaellenes akciók­ra — vallotta be Franz Oláh volt osztrák belügymi­niszter és szakszervezeti szövetségi elnök bécsi pe­rének pénteki tárgyalásán. A vádlott ismét felele­venítette az 1950-es „kom­munista puccskísérlet” ko­holmányát. (Mint ismeretes 1950 őszén osztrák mun­kástömegek a drágulás el­len tüntettek Becsben.) A reakció által „puccskísér­letnek” kikiálltott nagy de­monstráció után vette fel a kapcsolatot „illetékes amerikai szervekkel” — mondotta Oláh —, ame­lyektől 8—10 millió schil­linget kapott, hogy „szük­ség esetén megfelelő felsze­reléssel rendelkezzenek”. Egy vádlott-tánsának vallo­mása szerint még többről, 10—12 millió schillingről volt szó. Oláhnak és vádlott-tár­sainak pere, hétfőn foly­tatódik a vádlottak továb­bi kihallgatásával, amely­től újabb leleplezések vár­hatók. (MTI) Az Izraeli Kommunista Párt kongresszusa Tel Aviv arab negyedé­ben csütörtökön mintegy nyolcszáz küldött részvéte­lével megkezdődött az Iz­raeli Kommunista Párt XVI. kongresszusa. A be­számolóót Meir Vilner, a párt vezetője tartotta. Vil­ner kifejtette, hogy az iz­raeli vezetők azért nem akarnak békét, mert ez azt jelentené, hogy Izraelnek meg kellene oldania az arab menekültek problémá­ját, és ki kellene vonulnia a megszállt területekrőL A közvetlen béketárgyalások követelésével Izrael: a győztes cinizmusát tanúsít­ja a legyőzöttel szemben, hiszen egyetlen arab állam sem tárgyalhat Izraellel, mielőtt ez utóbbi visszaad­ná a háborúban elfoglalt területeket. Vilner felszólí­totta az izraeli vezetőket, hogy szakítsanak az ame­rikai imperialistákkal. Vil­ner beszámolóját több íz­ben félbeszakította a kül­döttek tapsvihara. Frankfurti koncert tüntetéssel Csütörtök este a frank­furti opera épületében Her­bert von Karajan vezény­letével a Berlini Filharmo­nikusok jótékonycélú kon­certet adtak. Az épület kö­ré több száz rendőr vont kordont és lezárták a kö­zeli hotelnegyedeket is, ahol a koncert után olyan prominens vendégek száll­tak meg, mint Kiesinger jelenlegi, és Erhard volt kancellár. A város balol­dali *ifjúsági szervezeteinek felhívására este több száz főnyi tömeg gyülekezett a Goethe-egyetem előtt, ahon­nan az operaház felé indul­tak. A hat nagy vízfecs­kendővel felszerelt megerő­sített rendőri egységek a tüntetőket megakadályoz­ták abban. „ly>gx..„ eijtjs§a.- nak az operát körülvevő szögesdrót-akadálvokig. A tüntetők tojásokkal dobál­ták meg a rendőröket és sikerült körülvenniük Er­hard fekete Mercedesét. Nekimentek a kocsinak, és antennáját letörték, Erhard azonban sérülés nélkül megúszta az incidenst. Áz EÁK ünnepe Tizenegy esztendő pilla­nat csupán egy nép életé­ben — különösen, ha az a nép évezredekkel méri tör­ténelmét. Egyiptomban idő­számításunk előtt 4241-ben vezették be a naptárt és ez egyben az emberiség írott történetének legrégibb is­mert dátuma. Az ország legújabbkori történelmének jelentős fordulópontja volt 1952, amikor győzött a nemzeti felszabadító forra­dalom. Ezt követte, tizen­egy évvel ezelőtt 1958: Egyiptom és Szíria részvé­telével megalakult az Egye­sült Arab Köztársaság. A két legújabbkori év­szám olyan események kez­detét és folyamatát jelöli, amelyek évezredes elmara­dottságnak és nyomornak üzentek hadat. Ott, ahol néhány éve még szinte a fáraók idején használt kez­detleges munkaeszközökkel küszködtek a földdel a fel- lahok, s a természeti csa­pások ugyanúgy tizedelték őket, mint évszázadokkal korábban, utat tört a mo­dern technika és a szocia­lista építés gondolata. Bizalmat kapott Karami A libanoni parlament a hajnali órákig húzódó ülé­sén 60 szavazattal harminc ellenében bizalmat szava­zott Rasid Karami minisz­terelnök 16 tagú kormá­nyának. A miniszterelnök politikai expozéját, csak­nem 14 órás vita követte. Az ellenzéki képviselők ki­fogásolták a program egyes pontjait és a kormány ösz- szetételét. DéS-jemen elnöke Kairóban Q ah tan El Sabi, a Dél-jem eni Népi Köztársaság elnöke Kairóba látogatott. A kép a repülőtéren készült, ahol Nasszer, az EAK elnöke fogadta. Ez történt Sztálingrádnál írta: V. Sztyepanov a 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa AM ZIEL! Magunk mögött hagytuk az ellenséges katonák első félkö­rét és odaléptünk a második­hoz. A németek meg sem moz­dultak. És egyszeriben a sor­ból kilépett egy tiszt. Lefordí­tottam Laszkin szavait, aki el­mondta, kicsoda és miért jött. A tiszt bizalmatlanul méreget­te a kis alacsony embert, aki szakasztott olyan bundát és ugyanolyan halinacsizmát vi­selt, mint a csoport többi tag­ja. Laszkin semmiben sem ha­sonlított tábornokra, ha csak valaki nem figyelt fel tábor­noki szőrmekucsmájára és a rajta levő köralakú kokárdára. Erőteljes hangja azonban meg­tette a magáét. Vezényszavak * pattogtak, a sor kettévált és miután utat engedett számunk­ra, ismét összezárult. A kapun áthaladva tágas bel­ső udvarba kerültünk, ahol fegyveres katonák és tisztek tolongtak. Egyesek álldogáltak, mások hevenyészett ülőalkal­matosságokon pihentek, voltak, akik féllábon táncolva próbál­tak valamennyire felmeleged­ni. Az udvar jobb sarkában lépcső látszott, amely pincébe vezetett. A bejáratnál elkülö­nülje hitleristák álldogáltak géppisztolyokkal felszerelve: Paulus személyes testőrsége. A külső őrség egyik tisztje előttünk haladva leszaladt a pincébe. Nyomban utána egy másik tiszt jelent meg. Magas termetű volt, arca gondosan megborotválva, a nyakán: a lovagrend vaskeresztje tölgy­fakoszorúval és briliánsokkal. Ez volt a hitleri hadsereg leg­magasabb kitüntetése. Össze­csapta bokáját és meglepő ud­variassággal mutatkozott be,* „Adam ezredes, von Paulus tábornagy személyes adjután­sa.’» Értetlenül néztünk egymás­ra: „Talán azt akarta monda­ni, hogy Paulus vezérezre­des?” — jegyeztem meg. A sors iróniája. A találkozót megelőző éjszakán, a sztálin­grádi áruház pincéjébe meg­jött Hitler rádióüzenete, mely­ben a Führer szerepcsekívána- tait fejezte ki Paulusnak ab­ból az alkalomból, hogy meg­kapta a Reich legmagasabb katonai kitüntetését. Ez volt az utolsó távirat, amelyet a 6. hadsereg törzskara Berlinből kapott. Válaszul Paulus közöl­te, hogy kapitulál. Adam rendíthetetlen udva­riassággal invitált bennünket a pincébe, de azt indítványozta, hogy fogjuk meg egymás ke­zét. „Lent nálunk ugyanis sö­tét van” - fűzte hozzá. Elég sokáig bolyongtunk az áthatolhatatlan sötétségben az áruház egykori föld alatti rak­tárainak labirintusaiban. Oly­kor szentjánosbogarakhoz ha­sonlóan fel-felvillantak a pis­lákoló zseblámpafények. Adam ezredes egyszer csak megállt. „Am Ziel”. (Célhoz értünk) — mondta valami ok­nál fogva majdnem suttogva, és feltárult előttünk a kiszű­rődő fény által megvilágított ajtó. Beléptünk. A helyiség meglehetősen tá­gas volt. A jobb sarokban kis­sé ferdén nagyméretű íróasz­tal állt. Rajta zöld lámpaer- nyős petróleumégő. Az asztal­nál, arccal a bejárat felé, tá­bornokok ültek. Ahogy belép­tünk, lassan felálltak és moz­dulatlanságba merevedtek, ün­neplő és rendjelekkel díszített, aranyos sújtásokkal teletűz­delt egyenruhájukban, övük­ben pisztollyal, gondosan meg­borotvált, de a kimerültségtől sárgá3-zöld ábrázattal, feszült várakozással tekintettek ránk. Megpróbáltam felismerni kö­zöttük Paulust. Laszkin tábor­nok odalépett az asztalhoz, hangosan és katona módjára tagosán bemutatkozott, majd felém fordulva hozzáfűzte: ”... és a kíséretemben levő személyek”. Az ezredes bemutatta a má­sik oldalon felsorakozott tisz­teket. Paulus nevét azonban nem említette. Szeretnék személyesen Pau­lus úrral beszcmi - követelje erélyesen Laszkin. Az asztal mögül előlépett egy magas, kimért, még mindig fiatal tá­bornok, érces hangon jelentet­te: „Roske vezérőrnagy va­gyok, a 71. lövészhadosztály parancsnoka. Von Paulus tá­bornagy úr lemondott a pa­rancsnoki tisztségről és min­den hatalmat rámruházott. A tábornagy úr közép-európai idő szerint tíz órakor jelenik meg, és a megadásról folyta­tandó tárgyalások vezetésével engem bízott meg . ..” — Nem azért jöttem, hogy tárgyalást folytassak a kapitu­lációról, hanem azért, hogy el­fogadjam a megadást — szakí­totta félbe Laszkin. Nyomban ismertette a köve­teléseket: a német parancs­nokság azonnal parancsot ad mindkét hadsercgcsoportnak a tűz beszüntetésére, szervezet­ten, lista szerint átadja kép­viselőinknek az egységek tel­jes személyi állományát és harci felszerelését. A legyőzőitek számára nem marad más, mint a beleegye­zés. Roske azonban megje­gyezte, hogy parancsnoki ha­talma csak a déK hadsereg- csoportra terjed ki. Az északi hadseregcsoporttal Paulus uta­sítására minden kapcsolatot megszakítottak. Roske nyom­ban megpróbálkozott azzal, hogy ellenköveteléseket tá­masszon. Így például követel­te, hogy a tiszti állománynak hagyják meg a személyi fegy­vereket, a tiszti kardot és a tiszti rendjeleket... Laszkin újra erélyesen félbeszakította és emlékeztette a január 8-án történtekre. A szovjet parancs­nokság akkor jóval megtiszte- lőbb feltételek között ajánlot­ta fel az ellenségnek a kapi­tulációt. Egy pontban nyom­ban megszületett a megegye­zés: Laszkin a szovjet pa­rancsnokság nevében ígérétet tett arra, hogy garantálja a hadifoglyokkal való .. embersé­ges bánásmódot, az azonnali orvosi segítséget, a betegek és sebesültek gondozását. Ezután Roske az írógéphez ült és maga gépelte le a né­met csapatokhoz szóló paran­csot. A parancs szentimentális kifejezésekből állt és a követ­kező szavakkal fejeződött be: Jövendő sorsunkat a jó is­tenre bízzuk ...” (Folytatása következik.) Az államszövetség meg­alakulása óta jelentős vál­tozásokon ment át, mégis éppen a közelmúlt esemé­nyei, mindenekelőtt az iz­raeli agresszió figyelmeztet arra, hogy az arab népek életében alapvető követel­mény az egység. Amikor az EAK meg­alakulásának tizenegyedik évfordulóján őszinte szívvel kívánunk boldog jövőt az EAK népeinek, a haladó világ és a mi gondolataink elsősorban arra irányulnak: járjon sikerrel az agresz- szió következményeinek felszámolása, alakuljon ki végre olyan helyzet a Kö­zel-Keleten, amely biztosít­ja az ott élő népek békéjét és boldogulását B Szovjetunió álláspontja világos Hejkal, az A1 Ahram fő­szerkesztője szokásos pén­teki verzércikkében az Egyesült Államok közel-ke­leti politikájával foglalko­zik. Hangsúlyozza, hopr a Szovjetunió álláspontja a közel-keleti válságban ha­tározott és világos, míg Nagy-Britanniáé homályos. Hejkal megállapítja, hogy az Egyesült Államok állás­pontja, Nixon szavai sze­rint, újabb megfontolás tárgyát képezi. Az ered­mény rendkívül fontos, hi­szen az Egyesült Államok az egyetlen hatalom, amely tényleges nyomást gyako­rolhat Izraelre. Castro beszéde Fidel Castro kubai mi­niszterelnök csütörtökön Havannától 48 kilométerre lévő Cangrejerasban léte­sült lakótelep avatásán be­szédet mondott. A íninisz- terelnök figyelmeztetett ar­ra, hogy a cukortermés be­takarítása elmaradt a ter­vekhez képest és kijelen­tette: szükség van arra. hogy a havannai dolgozók; segítsenek a keleti tarto­mányokban a cukornád- l-—més betakarításában. Castro részletesen beszélt az 1969-re kitűzött állatte­nyésztési célokról: ekkor Kuba tejelő tehénállomá­nyának el kell érnie a 600 000 darabot. A minisz­terelnök kijelentette: az el­lenforradalmárok azt ter­vezik, hogy fertőző kóroko­zókkal indítanak szabotázs­támadást a szarvasmarha- tenyésztés ellen: ezekről a tervekről elfogott kubai el­lenforradalmárok számol­tak be. (Reuter) Brandt a csatlakozás mellett Az NSZK-ban tovább élesedik a vita az atomso- rompó-szerződéshez való csatlakozás ügyében. Mi­után Strauss és Barzel éle­sen állástfoglalt az aláírás ellen, Brandt külügymi­niszter most a szociálde­mokrata párt sajtószolgála­tának pénteki kiadványá- bant azt írja, hogy a szer­ződés aláírása „annak min­den hiányossága ellenére egyfajta egyenjogúságot hoznak az NSZK számára a népek családjában”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom