Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

1969. Január 28. kedd X, oldal Tojástisztító gép Egyes európai országok­ban egészségügyi előírások tiltják a szennyes tojások forgalmazását. Egyszerű le­mosással nem mindig tá­volíthatók el a tojáshéjra tapadt piszokfoltok, ezért gépet kellett konstruálni a munka hatásos és terme­lékeny végzésére. A képen látható angol gyártmányú félautomata tojástisztí tó­gép szárazon, gumiszala­gos dörzsöléssel távolítja el a szennyet. Még a kissé repedt vagy gyenge héjú tojás is épségben átfut az 1000 db/óra teljesítményű gépen. Törés esetén egy ér­zékelő azonnal külön pályá­ra tereli és eltávolítja a to­jást, hogy ne akadályozza a folyamatos munkát. Esti beszélgetés az országgyűlési képviselővel A szabadszállási Lenin Tsz irodájában kimutatá­sokkal, iratokkal teli asztal mögött találtam Báli Fe­rencet, a termelőszövetke­zet elnökét, országgyűlési képviselőt. Éppen feljegy­zéseket készített a megyei képviselőcsoport részére, így aztán nem is zökken­tettem ki különösebben gondolataiból. A munka­idő utáni zavarásért fe­lesleges volt mentegetőz­nöm, mert a képviselő már elöljáróban megje­gyezte, hogy amiről most beszélgetünk, az a közvé­A g/ermekgondozási segélyek központi folyósításáról A gyermekgondozási se­gélyek központi folyósítá­sával kapcsolatos- eljárás­ról közleményt adott ki a SZOT Társadalombiztosítá­si Főigazgatósága. Eszerint a gyermekgondozási segé­lyeket ez év januárjától központilag a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság utalja ki azok részére, akik ez ideig társadalombiztosítási igaz­gatóságtól, kirendeltségtől kapták a segélyt. Az illetékesek egyben fel­hívják a munkáltatók és a szövetkezetek figyelmét, hogy a gyermekgondozási segély folyósításával kap­csolatos igazolást vagy ha­tározatot csak az erre a célra rendszeresített nyom­tatványokon küldjék mega Nyugdíjfolyósító Igazgató­ságnak, mert ellenkező esetben késleltetik a kifi­zetést. Változatlanul helyileg fo­lyósítják a gyermekgondo­zási segélyt azok a mun­káltatók, szövetkezetek, amelyeknél társadalombiz­tosítási (üzemi) kifizető- hely működik. Magyar hajók Szibériában Az úi család sikere — Kétezer lóerő Uszályok hétezer tonnával Különös látványt nyújt most a Dunába torkolló óbudai hajógyári öböl. Jég­páncél tartja rabságban a kényszerpihenőre ítélt ha­jókat, úszódarukat. A part­falnál és a sólyatéren azon­ban zajlik az élet. A kül­földi megrendelésre épülő hajókon a szabadban vég­zik munkájukat a ková­csok, a szerelők, s végezték akkor is, amikor a hőmérő higanyszála mínusz 16 fo­kot mutatott. A hajók bel­ső helyiségeit gőzzel fűtik, ott könnyebb elviselni a hideget, de a fedélzeten csak a védőital — tea, fe­ketekávé —, s a vastag vattakabát nyújt némi vi­gaszt. Az itt épülő, de majd a szibériai vizeken közlekedő hajóknak „előtréning” csu­pán ez az időjárás. Az új típusú Mó-vontatóhaió csa­lád harmadik, negvedik tagja készül most, elődeik a múlt évbe- már bemu­tatkoztak Szibéria folvóin. 1970-ig összesen 32 ilyen hajó épül, s valamennyi 2000 lóerős lesz. A hajóipar eddigi gyártmányodtól elté­rő, különleges kivitelben épülnek. A szibériai folyók hajózási viszonyainak meg­felelően héjazatukat vastag lemezből állítják össze, hogy jeges vízben is közle­kedhessenek. A 44 méter hosszú, 11,60 méter széles hajók merülése két méter, s két, egyenként 5000—7000 tonnával megterhelt uszály vontatására, illetve tolásá­ra képesek. Az új típusú hajók első darabjai sikerrel tették meg a próbaútjukat Szibé­ria vizein. A szovjet szak­emberek elégedettek a ma­gyar konstrukcióval. Jól is­merik e hajótípus előző változatát, a dunai hajó­zásra készült 2000 lóerős toló-vontatóhajót, amelv ugyancsak a Magyar Haló- és Darusvárban készült, nagv sorozaban. Ennek to­vábbfejlesztett változata­ként születet* meg a szibé­riai hajócsalád, leményre tartozik. így in­dult az esti interjú. — Sokan kíváncsiak rá, hogyan, milyen módszerrel készül jel egy képviselő az egyes ülésszakokra. — Ez bizony alapos mun­kát kíván. Az ülésszakok napirendjeinek előkészíté­sekor bőséges tájékoztatót kapunk, megismerjük az egyes napirendek témáit, összefüggéseit. így, mielőtt kialakulna egyes kérdé­sekben az álláspontunk, megfelelően tájékozódunk. Persze, attól is sok függ, hogy a gyakorlatban meny­nyire ismerős a téma. — Hallhatnánk egy-két példát? — Igen. 1967-ben a mű­szaki fejlesztéssel kapcso­latban szólaltam fel az országgyűlésen, és kitértem a vetőgéptípusok fejleszté­sére. Hogy miért gond ez, azt saját gazdaságunkban látom, hiszen elég sok idő és pénz kell ahhoz, hogy a fejlettebb agrotechnikai eljárásokhoz, valamint a helyi talaj adottságokhoz alkalmassá tegyünk egy- egy speciális gépet. Van egy másik eset: 1968-ban az öntözéssel kapcsolatban szólaltam fel az egyik ülésszakon, ez megint olyan j gyakorlatias kérdés, ame- I lyet a képviselőnek és a tsz-elnöknek egyaránt jól kell ismernie. — Milyen tapasztalato­kat szerzett a választóke­rületében tartott fpyadó- napokon, vagy beszámoló­kon? —. Sok, hasznos...dologról, esik szó ezeken a találko­zókon. Beszámolok az egész országot érintő ügyek­ről és a helyiekről egy­aránt, de ugyanakkor az emberek véleményét is összegyűjtöm, amelyet fel­használok a további mun­kámban. — A választópolgárok vé­leménye az országgyűlés munkájáról, a hozott tör­vényekről pozitív. Különö­sen sok elismerő szó hang­zott el a mezőgazdasági jellegű törvényekről. A választókerületen be­lüli problémák sem jelen­téktelenek. Szalkszentmár- tonnak kultúrház, Szabad- szállásnak jó utak, a bösz- töri tanyasiaknak villany, Kunszentmiklósnak víz és gáz kellene. Ezeknek meg­oldására tulajdonképpen már akkor megkaptuk a megbízatást, mikor elnyer­tük az állampolgárok bi­zalmát. Én a magam ré­széről mindent elkövetek, hogy meg is valósuljanak. Már egy sor helyes intéz­kedésre került sor. Ennek ellenére azt is el kell mon­danom, hogy néha a leg­illetékesebbek késnek a segítségnyújtással... — Mi a véleménye azok­ról a járási és községi szervekről, mindenekelőtt a tanácsi testületekről, akiktől segítséget kért kép­viselői munkája közben? — Általában jó. Különö­sen a járási tanácstól, de a községi tanácsoktól is sok támogatást kapok. El­engedhetetlen, hogy e szer­vekkel ne legyen jó kap­csolatom, hiszen ők az adott terület gazdái. Per­sze, vannak szomorú ta­pasztalatok is. A szabad- szállási József Attila Tsz vezetőségétől egy nyugdí­jas panaszának kivizsgálá­sakor nem kaptam segít­séget, csak egy jogszabá­lyokkal teletűzdelt, kiok­tató hangú levelet. — Milyen időközönként találkozik a választóival? — Sajnos, kevés időt telthetek körükben. Ta­valy is többnyire munka­helyemen kerestek fel. A fogadónapok látogatottsága viszont a várakozás alatt maradt. Ezért a jövőben többször kívánok kijárni a kerületbe, tsz-közgyűlések- re, tanácsülésekre, a tö­megszervezetek különböző rendezvényeire. A meghí­vásoknak igyekszem eleget tenni. Minden találkozá­son azt tapasztalom, hogy a járás fejlődése egyenle­tes, jó a politikai közhan­gulat. Ez biztosítja gaz­dasági eredményeinket, ez­zel párhuzamosan az élet­színvonal növekedését. A gondok, problémák ellené­re, is csak azt mondhatom, jó dolog ilyen járásban országgyűlési képviselőnek lenni, . ... Szabó Attila Cipőügyben ■ tavasz előtt ALIG VAROM már ezekben a fagyos napokban az enyhe, megújulást hozó kikelet kezdetét. Mégis megborzongok, ha a köny- nyű, szellős lábbeli beszer­zésének várható nehézsé­geire gondolok. S nem azért, mert nem szeretek vásárolni. Sőt nagyon is kedvemre van, ha — az eladók előzékeny bátorításá­tól kísérten — válogathatok az áruk között. Azért nézek eredendő gyanakvással a beszerző körút elé. mert például az Alföldi Cipő­gyár legutóbbi börzéjén a kereskedelem képviselői 1969 első négy hónapiára a divatos, fonott fejdíszíté- sű víkendcipőkből mindösz- sze 15 ezer párat rendeltek — sokkal kevesebbet, mint a hagyományos és már kor­szerűtlennek tűnő fekete, gumitalpas férfiszandálból. Ezek szerint sokkal inkább az utóbbiakat találom majd az üzletek polcain, mint­sem az igazán modern ter­mékeket. MI VÁLTOZTATHATNÁ kedvezőbbre tavaszi kilátá­sainkat anélkül, hogy meg­sértenénk akár a kereske­delem, akár az ipar önálló­ságát? A gazdasági reform eddigi tapasztalatai erre a kérdésre már választ ad­tak. Bevált a mintaboltok, szaküzletek rendszere. S örömmel értesültünk róla. hogy az Alföldi Cipőgyár is nyit végre szaküzletet — Budapesten. Elkészült már­kájuknak, az Alfa védjegy­nek az új bélyegzője, amit a cipők bélésébe nyomtat­nak. A kiválasztott lábbeli­ket tetszetős nvlontasakba helyezve vihetjük haza, A •cipőkhöz--tartalék fűzőket, tisztítószert mellékelnek. A Fővárosi Cipőbolt Kiskeres­kedelmi Vállalattal szövet­kezve 20 ezer párnyi rak­tárkészlettel indulnak az egyik, Múzeum körúti üz­letben. A mintaboltban fér­fi és kamaszcipőkből va­lamennyi modelljüket for­galomba hozzák. A gyár tervezői tehát az országha­tárokon belül is bizonyít­hatják ötletességüket, for­maújító képességüket. SZÉP, szép — mondhat­juk —, de egy kecskeméti központi gyárnak a megyei vásárlókra is gondolni kel­lett volna. Mint az igazga­tó, Hegedűs Menyhért tá­jékoztatásából kiderült, gondoltak is. Az önálló ér­tékesítési jogot viszont még nem sikerült megszerez­niük. Olyan partner pedig eddig nem akadt, aki be­rendezte volna erre a cél­ra valamelyik üzlethelyisé­gét. Mint az egyik lehetsé­ges szövetségessel, hosszabb ideje tárgyalnak a Bács- Kiskun megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat­tal. Az áruforgalmi osztály vezetője, Karlicskó Gyula tájékoztatásul közölte, hogy nem zárkóznak el a közös előnyökkel járó „társulás­tól”. A megyeszékhelyen megnyitották már a terve­zett Szivárvány Áruházat, a kalapszaküzletüket, a fér­fi- és fiúfehémemű-boltot. s a második félév eledén az egyik kecskeméti üzlet­helyiségükben megkezdheti munkáját a cipőminta­bolt is. A SOKÁIG egymással párhuzamosán futó szán­dékok és lehetőségek tehát találkának valahára. Épp ideje. H. F. Mit bizonyítanak a kísérletek Az utóbbi években az új hibrideknek köszönhetően tovább emelkedett a kuko­rica termésátlaga. Az új fajták korszerű agrotech­nikát, jobb tápanyaggazdál­kodást, növényvédelmet, magasabb technikai színvo­nalat követelnek, azonban meg is hálálják a fárado­zást. A kutatók nemcsak ha­zánkban, hanem az egész világon keresik a kukori- cátermesztés további fejlő­désének lehetőségeit, mert az igények egyre inkább követelik a még magasabb terméseredmények elérését. Tavaly a bácskai kör­zetben több gazdaság végzett fajtaösszehasoníí- tó kísérleteket az új hib­ridekkel, azzal a céllal, hogy a ter­melési körzetnek legjobban megfelelő fajtákat kiválasz- sza és a vetőmagellátásra I idejében javaslatot tegyen. Kisparcellás kísérlet volt: 1 a felsőszentiváni Üj Élet, ! a katymári Rákóczi, a má- tételki Győzelem és a vas­kúti Kossuth Termelőszö­vetkezetben. Üzemi kísér­leteket végeztek: a Bácsal­mási Állami Gazdaságban és a Petőfi, a bácsbokodi Szalvai/ a felsőszentiváni Üj Élet, és a katymári Rá­kóczi Termelőszövetkezet­ben. Az eredményeket össze­sítették a Bácskai Terme­lőszövetkezetek Területi Szövetségének közreműkö­désével. A szövetség szak­emberei összevetették a faj­ták hozamait, több közös gazdaság kísérletei alap­ján. A korai érésűek közül például az Mv—520-as emelkedett ki. A kisparcellás kísérletek­ben mintegy 40 mázsát ho­Az első hazai fűrész Régi földművé1 ő szerszámaink közül a középkorban — mivel kevés volt a vas — jórészben csak úgynevezett vaspapuccsal ellá­tott faekét és vas- é1 ezettel ellátott fa­1360-ban, amikor a szomszéd "'k megro­hanták a somogyi Üjfalu királynéi népeit, a panaszo­sok nagy káruk­ként emlegetik drá­ga ekevasaikat és vaskaszáikat! A fa irtásához a XVI. századig, az éken kívül csak a fejszét, s a bárdot használták. 1272- ben a bárdot (do- labrum), mint er­dei területmértéket említik. A későbbi Bérd-útiának (1302), majd Bárd-aljának (1364, 14991 neve­zett famennyiség annyi volt, ameny- nyit egy nap alatt egy ember kivág­hatott. A fairtás fő eszköze, a fű­rész csak a XVI. század találmánya. Olasz hajóácsok al­kalmazták először. Gmundenban, az osztrák—ma gyár hajóépítés főhelyén csak a XVI. század második felében je- ’entek meg az első tűrészek. Ezek a kivágott famennyi­ség gazdaságosabb felhasználását tet­ték lehetővé. (Ad­dig, a bárdolással, a fatörzsek faanya­gának jelentős ré­sze kárba veszett.) Az I. Ferdinánd ki­rály-alapi tóttá — Garam menti — breznóbányai fate­lepre és hajóépítő műhelybe az 1570- es években érkez­tek az első magyar- országi fűrészmes­terek. Az ő mun­kájuk nyomán vált közhasználatú szer­számunkká a fű­rész. zott. A középérésűek kö­zül az Mv—530-as és 540-es szerepelt legjobban. Az üzemi kísérletekben is meg­haladta a 35 mázsa holdan- kénti termést. Az adatok minden esetben májusi morzsolt kukoricában ér­tendők. A kései érésűek kö­zül az Mv—620-as reme­kelt. A jugoszláv fajták ál­talában kései érésűek és ezek, a kísérletek szerint, a hasonló időben törhető magyar kukoricafajtáknál jobb terméseredményt mu­tattak. A közös gazdaságok már bejelentették knkorica- vetőmag-igényeiket. E szerint a vetésterület 10 százalékára korai. 55 szá­zaikéra középérésű és 35 százalékára kései betakarí­tásé hibrid kukoricát kí­vánnak vetni az idén. A tavalyihoz hasonló terüle­ten — nyolcezer holdon — szeretnének termelni jugo- sz'áv hibrideket. Tudományos alapossággal készülnek tehát a bácskai körzetben a kukorica ter­méseredményeinek további növelésére. A kísérleteket kiváló szakemberek, a tormMő- szövetkezetek főagronó­íTM'sai. agronómusai sze­mélyesen ellenőrizték. Különösen Juhász Júlia, a mátételki Győzelem Ter­melőszövetkezet (azóta egyesültek a község közös gazdaságai! agronómusa végzett elismerésre méltó nyinlrát. Ezéri a szövetség egyhetes jutalomüdülésben részesítette őket. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom