Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-24 / 19. szám
1969. Január 24. péntek S. oldal Építőkocka A kecskeméti termelőszövetkezetek elnökei jól emlékeznek még, mekkora vita előzte meg a Bramfi- nevelő Közös Vállalkozás létrehozását. Bizony, olyan is akadt az alaoító értekezlet jelenlevői között, aki inkább kényszerűségből, hosszas rábeszélés hatására társult, mondván: a baromfi nagy tételben az egyik legkockázatosabb üzlet A vezetők és a gondozók szakértelmével azonban nem volt probléma, Így már az első esztendő végén több mint félmillió forintot osztottak ki az öt társszövetkezet között A kétkedők lassan megnyugodtak. A rákövetkező években aztán folyamatosan fejlődött a vállalkozás, javult a nyereséghányad mutatója, és most a január elején megtartott zárszámadáson — a tetemes fejlesztés mellett — 767 ezer forintot oszoltak ki a tagszövetkezetek között Az elmúlt évi tiszta nyereség megközelíti az egymillió forintot a bruttó jövedelem pedig a másfél millióra, a tervezettnek másfélszeresére nőtt Közben — a salát erőből történt fejlesztésekkel — a vállalkozás tiszta vagyona elérte a 3.8 millió forintot Sokan mondhatják, kis számok ezek ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Mégis, úgy véljük, a tavalyi eredmények mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az 1968-as árakat a piac és a kereslet alacsonyabban szabta meg az előzőeknél, ez pedig a két és fél millió tojásnál és a harmincezer pecsenyecsibénél, amit az elmúlt évben adtak ót a kereskedelemnek, tetemes összeget jelent Adva volt tehát a feladat: tovább kell javítani a gazdálkodást mivel a nyereséges termelés az ilyen társulásoknál létkérdés. A termelési tervszámokat a lehető legmagasabbra állították és ezeket gondos szervezéssel, jó gazdálkodással sikerült is teljesíteni. Nincsenek mutatós túlteliesítések. a feszített tervek megoldása is a végső erejéig igénybe vette a kollektíva és az üzem kapacitását. De a tervek meghozták a kívánt végeredményt: a pénzügyi mérleg újabb, jelentős javulását. A Baromfinevelő Közös Vállalkozás tehát bizonyított Erőfeszítéseik Kecskemét és környékének jobb baromfi- és tojásellátásában is megmutatkoztak. Az üzem termelőeszközeinek jelenlegi technikai színvonala azonban már erősen kérdésessé teszi a további feilődés lehetőségét. A zárszámadó igazgatósági értekezleten felvetődött a korszerűsítés terve is. A vállalkozás vezetősége már kész számításokkal állt a tagszövetkezetek elnökei elé. Ha teljesen át tudnának térni a korszerűbb, ketreces tartásra. a tojáshozam ugrásszerűen emelkedhetne, a takarmányszükséglet csökkenése pedig egy év alatt 25 vagon lehetne. E két tényező, a jelenlegi árszínvonalat tekintve kétmillió forintos tiszta jövedelmet biztosítana a társszövetkezeteknek. egy esetleges újabb árcsökkentés esetén Is jövedelmezővé tenné a gazdálkodási A javaslatot a tagszövetkezetek elé terjesztették, elfogadásáról később döntenek. A vezetők között azonban — az öt évvel ezelőtti helyzettel ellentétben — egyetlen kétkedőt sem találunk. A vita csak arról folyik, hogy lehetne előbb, gyorsabban, jobban megoldani a feladató! hogyan lehetne tovább erősíteni a jövedelmezőbb gazdálkodás e fontos építőkövét B. P. y§8nMMiegr<fdf?té*t9i9*m VÁ megváltozott é A gazdaságban dolgozók összlétszáma — az időszakiaké és az állandóaké együttvéve —, 1968-ban 2028 volt. Közülük 1600, tehát a túlnyomó többség az, aki tíz évnél hosszabb időt töltött el a gazdaságban, s számíthatja magát joggal a törzsgárdához. A 60-as évek eleje óta a jövedelem a környékbeli tsz-ekben osztott részesedéssel arányosan növekedett, s ennek szerepe volt Mióta új a gazda..; Ä műit év utolsó előtti napján számoltunk be arról, hogy ebben az esztendőben ismét jelentős lépések történnek a megye iparfejlesztésben. Megírtuk, hogy Január 1-től négy megyei vállalat kap új gazdát — Kecskeméten. Kiskunhalason és Kecelem. A négy üzem közül a keceli t kerestük fel azzal a kérdéssel, ml történik náluk azóta, hogyan indult el a termelés az új körülmények között? Az üzem bejáratánál a „cégtábla” még a régi: Bács-Kiskun megyei Bútor- és Faipari Vállalat keceli telepe. Az átvétel azonban már megtörténi Az új gazda a Fővárosi Falipari és Kiállítás-kivitelező Vál- lalal Mint Hirsch János, a gyáregység vezetője elmondotta. már december 17-től kezdve termelnek az „új égisz” alatl Belföldre, exportra egyaránt. A termelés fel futásál a telepvezető néhány összehasonlítással jellemezte. Eddigi termelési tervük 10—11 millió forintot tett ki egész évre... 1969-ben már az első negyedévre 4 millió 864 ezer forint értékben kell termel niök. s ebből megközelítőleg 3 millió az export részaránya A Kongresszusi palotába gyártott székekhez hasonló típusú székeket készítenek a Szovjetunióba. A gyártást megkezdték. PlERT megrendelésére 12—13 ezer rajztáblát készítenek az utóbbi hetekben. Javában folyik a SZOT-üdüjők berendezési tárgyai közül például az egvaitós szekrények összeállítása. Közöttük már. hogy a fővárosi vállalat 1971 végéig 4 millió forintot fordít a keceli telep fejlesztésére. A jelenlegi 90-rői 400-ra növeli dolgozóinak létszámát, s ezenbeiül ragvobbrészt nőket foglalkoztatnak. Tekintettel az új profilokra. gyártmányokra, a szükséges szakLcdényi Mátyás és Kardos János asztalos a SZOT- fidülőkbe készülő egyajtós szekrények lábazatán dől gozik. képzettség megszerzésére, — bizonyos fokozatosságot igényel a létszámnövelés. Ebben az évben körülbelül 200-ra nő a munkáslétszám. Teljes tehát a mozgás, felfrissült a vérkeringés a keceli üzemben. A fejlődés (Pásztor Zoltán felvétele) kísérői a már ismertetett tények mellett a szükséges belső átszervezések éppúgy, mint a szociális létesítmények bővítése, vagy az egyszerre gyártott 17 terméktípus előállításánál jelentkező, megnövekedett minőségi követelmények. abban, hogy a törzs gárda együtt maradt. 1961-ben 1329, 1968-ban 1953 forint volt az egy főre jutó havi átlagkereset A felhasznált munkabér az említett időszakban 27 és fél millióról csaknem 40 millió forintra növekedett A jelenleg leggyengébben fizetettek az időszaki foglalkoztatású nők, havi 1400 forinttal. A traktorosok jövedelme, éves átlagban, 2300—2500, az állattenyésztésben dolgozóké 1900—2000 forint között alakul Érsekhalma kiépül Érsekhalmán az uradalmi időkben 31 — egy-egy szobából álló — cselédlakás volt, kétlakásonként egy közös konyhával. Ezek mindegyikében laknak most is; máig is földpadlósak, a korszerűsítést egyedül a villany jelképezi. 1949-től 1954-ig felépült mintegy 50 —60 szobakonyhás kislakás, állami kölcsönnel. Az építtetők azok a hildpusz- tai és hajósi cselédek voltak, akik Érsekhalmán kaptak földel A Hildről érkezettek helyére költöztek a kitelepített svábok. A 23 ház megépítéséhez az engedélyt az akkori idők országos vezetőinek egyike személyesen adta át Szili Jánosnak, az építtetők egyikének. Ezt követően, immár „programon kívül”, többen építettek kétszoba- összkomfortos családi házat is, ami elsősorban az érsekhalmiak természetes szaporodásának a következménye. A szántópusztai és a hildpusztai tanműhelyekben végzett ifjú szakmunkások közül is jó né- hányan benősültek Érsekhalmára. így azután újabb lakásigények is jelentkeztek, s 66-ban, 67-ben, köl- osönakcióval, a gazdaság szervezésében, támogatásával — építőanyaggal, szállítással, kivitelezéssel - hét új kétszoba-összkom- fortos családi ház épült. Családonként 20 ezer forintot kellett „leszurkolniuk”. Van közöttük három rakodómunkás, két traktoros, egy brigád vezető és A kiskunhalasi szőnyegek sikere A Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet a múlt év közepén új részleget hozott létre, amelyben nyolcán kezdték meg a torontáli szőnyegek készítését. A siker hamar bekövetkezett, alig félév után a létszámot már húszra kellett növelni, ez év közepéig pedig újabb tíz nő kap majd itt munkát. Soltvadkertig és Kalocsáig ér a „határ” Új Patyolat — Baján Az elavult és életveszélyessé vált régi Patyolatüzem helyett újat épített Baján a vegyesipari vállalat. Műszaki nyelven szólva: a beruházás készültségi foka pillanatnyilag mintegy 30 százalékos. Az épület a szerződés szerint 1970. január 1-re készül el. Nem csupán a helybeliek várják nagyon a korszerű létesítmény szolgáltatását. A bajai Patyolat működési határvonala egészen Kalocsáig, illetve Soltvadkertig ér. A tisztításra átadott ruhákat „ügyeletes gépkocsik” szállítják. Nem csoda, ha a jelenlegi rendszerrel elégedetlenek például a kalocsaiak. A város lakóinak az igénye ugyanis hetente több annál, mintsem a keddi és pénteki fuvarokkal a régi üzem ki tudná elégíteni. Az új üzem műszaki ellátottsága a gondok enyhítését ígéri. A korszerűen berendezett Patyolat a számítások alapján 500 ezer— egymillió forint értékben lesz képes több munkát produkálni, mint a mostani. Stuttgartból, Nürnbergből és más külföldi városokból egymás után érkeznek a megrendelések, május végéig már több mint 350 négyzetméter szőnyeget kell elszállítaniok. A szövetkezet többi részlege is szép eredményeket ért el a múlt évben. Míg 1967-ben például 45 ezer hímzett női, lányka és bébiruhát szállítottak külföldi megrendelők részére, addig a múlt esztendőben 49 ezer indult el távoli országokba. Szorgalmasak voltak a csipkevarrórész- leg dolgozói is, több mint 200 ezer forint értékű, szebbnél szebb halasi csipkét adtak át a megrendelőknek. Jelentős eredménynek számít az is, hogy tavaly tíz új varró- és két új spe- ciálgéppel tovább növelték a termelékenységet. A szövetkezet tagjai tavaly ötmillió 612 ezer forintos termelési értéket hoztak létre, s — előreláthatólag i rül sor, — a harmadik kategóriába sorolt dolgozók mintegy három heti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kapnak a mérleg elkészülte után. Agrárszakemberek tisztújító közgyűlése A Magyar Agrártudományi Egyesület ma és holnap, a Tudományos Akadémia dísztermében tartja ötödik tisztújító közgyűlését. Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes megnyitója után dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter tart előadást „Agrárpolitikánk időszerű kérdései” címmel. Holnap az egyesület vezető szerveinek megválasztása után a Technika Házában szak- mberek találkozójára keegy gépésztechnikus. Ez időszakban egyébként hasonló akcióval, Sükösdön hét, és Érsekcsanádon három ház épült A gazdaság falucskája Érsekhalmán a villanyfény 1965-ben gyulladt ki, a lakók érj át pénzen — családonként 3000 forintos hozzájárulással — és a gazdaság segítségével vezették be. Üjabban már küszöbön áll a vízvezeték megépítése is, mivel a kutak eléggé elhanyagolt állapotban varrnak. Ehhez is legalább ezerforintos hozzájárulás szükséges, s többkevesebb társadalmi munka is, amellett, hogy a gazdaság kölcsönadja az árokásó ekét. Egy kilométernyi kövesutat is építettek. Sőt, a művelődési ház, meg a mozi is az állami gazdaságé. Bár az utóbbi közel áll a megszűnéshez, aminek nem kis részben oka, hogy Érsekhalmán, ahol 116 család él — ideszámítva a kevés lakójú Hild- pusztát és Szentgyörgypusz- tát is — 85 tévé-előfizető lakik (1968-as év végi állapot szerint). A helyi szövetkezeti boltossal mind gyakrabban hozatnak gáztűzhelyet, mosógépet, olajkályhát, s más tartós fogyasztási cikkel Magyarok, németek, délszlávok Nemzetiségi szempontból a gazdaság dolgozói vegyes összetételűek, a többséget — 60 százalékot — a svábok képviselik, a császártöltésiek, a hajósiak és a nemesnádudvariak. A sü- kösdi és az érsekosanádí magyarok a 34, valamint a dusnoki délszlávok a 6 százalékos „kisebbséget” alkotják. Nyílt nemzetiségi ellentétek már a gazdaságok megalakulása idején sem mutatkoztak, valamelyes elkülönülés úgy 1960 tájáig azonban fennállt, olyan értelemben, hogy az egyívású brigádok a más nemzetiségűeket nem szívesen fogadták maguk közé, s vegyes összetételű baráti társaság kialakulására is ritkán akadt példa. Ez a zártság azóta fellazult, mivel az egykori vagyoni hovatartozás jelentősége a nullára csökkent, s gyakori ma már, hogy a fiatalok más nemzetiségű párt választanak, Az integrálódást segítette az is, hogy a nemzetiségiek korántsem képeznek egységes, zárt karaktert. E tulajdonságoknak azonban ma már alig van nagyobb szerepük, mint az egymástól elütő, különböző népviseleteknek. Mert ez utóbbiakat a fiatalok jobbára már ünnepnap sem veszik fel. S a mind gyakoribb nemzetiségi vegyes házasságkötések alkalmával a lakodalmas házból a magyar, német és szláv dallamok egymásba fonódva, egymást váltogatva szűrődnek elő, s verik fel a neonfényes falusi éjszakák csendjét. (Vége.) Hatvani Dániel
