Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-29 / 304. szám

2. oldal 1968. december 29. vasárnap Magas kitüntetést kapnak az űrhajósok (Folytatás az 1. oldalról) által a Holdról készített első fényképeket előrelát­hatólag vasárnap az esti órákban bocsátják a sajtó rendelkezésére. A három Űrhajós útjáról valószínű­leg január 8-án vagy 9-én sajtóértekezleten számol majd be. Két demokraitapárti kép­viselő közölte: törvényja­vaslatot terjesztenek be arról, hogy a három űrpi­lótát a legnagyobb ameri­kai katonai kitüntetéssel, a Medal of Honorral tüntes­sék ki. Ezt az érdemérmet általában csak „az ellenség füzében véghez vitt különö­sen bátor tettért” adomá­nyozzák, de béke idején megkapta már Byrd ad­mirális. a híres sarkkutató ég Lindbergh ezredes, aki az Atlanti-óceán átrepüié- sével írta be nevét a re­pülés történetébe. Az Apollo—8 sikeres út­ja után február 28-án Ja­mes McDivitt. David Scott és Russel Schweickart űr­hajósokkal fellövik az Apollo—9 űrhajót. Ha minden terv szerint megy. májusban, vagy jú­niusban sor kerül az Apol­lo—10, végül júliusban, vagy augusztusban az Apollo—11 felbocsátására. Az Apollo—11 űrpilótáival leszáll majd a Holdra. Johnson elnök pénteken bejelentette, hogy a Fehér Házat a Kremllel összekö­tő „forró dróton” keresztül amerikai részről állandóan tájékoztatták a szovjet ve­zetőket az Apollo—8 út­járól. (Aj, UPI. Reuter, AFP) MOSZKVA A szombat reggel meg­jelent szovjet lapok rész­letes beszámolókat közöl­nek az Apollo—8 amerikai Űrhajó sikeres útjának zá­ró szakaszáról. A Pravda vezető helyen hangsúlyoz­za: az Apollo—8 űrhajó sikeres útja új, fontos la­pot nyit a világűr ember által történő meghódításá­ban. * PÁRIZS A szombat reggeli fran­cia lapok a legnagyobb el­ismerés hangján írnak a bátor űrhajósok teljesít­ményéről. Az Humantté szerint az űrrepülés legmerészebb és legveszélyesebb utazása, amelynek minden szaka­szát aggodalommal Egyel­te az egész világ, ragyogó sikerrel ért véget. * LONDON A Guardian vezércikk­ben foglalkozik a „Miért pont mi nem?” kérdéssel. Megállapítja, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok sokkal hatalmasabb gazdasági alapra építheti az űrkutatást, s ezenkívül már mindkettő igen mesz- sze jár bármely más or­szág előtt Így tehát John Bull egyelőre a Földön marad ,.. (MTI) Ütban hazafelé az Apollo—8-ból nézve Ilyennek lát­ták a Földet. A felvételt Villiam A. Anders őrnagy készítette, munka közben Frank Borman ezredes se­gített neki. A nyugati félteke nagyobbik részén az időjárás viharos volt és így azt felhő takarta. 1969: Ember a Holdon LONDON Valamennyi szombati an­gol lap nagy elismeréssel ír az Apollo—8 űrhajó si­keres vállalkozásáról. Sir Bemard Lovell, a Jodrell Bank csillagvizsgáló igaz­gatója „abszolútnak,, neve­zi a sikert, mert — mint írja — egy hatalmas mér­nöki és szervezési felada­tot tökéletes precizitással oldottak meg. A világhírű angol tudós, aki 1—2 héttel ezelőtt még élesen bírálta ezt a szerinte nem kellően előkészített Hold-repülést, most tudományos szem­pontból rendkívül fontos­nak nevezi a vállalkozást, majd rámutat, hogy az amerikai költségvetési csökkentések miatt nem valószínű az Egyesült Álla­mok bolygóközi űrhajózási programjának sikere 1970 —1980 között. Lovell sze­rint a Szovjetunió látvá­nyos űrutazásokra készül naprendszerünk bolygói, elsősorban a Mars és a Ve­nus irányába, amit az egy évre önként bezárkózott három fiatal szovjet tudós kísérlete is igazolni látszik. A Sun vezércikké két­ségtelennek mondja, hogy 1969-ben megjelenik a Hol­don az első ember, aki vagy amerikai vagy orosz lesz. A lap sürgeti a* űr­hajózásban résztvevő két nagyhatalom együttműkö­dését, sőt olyan programot is javasol, amelyben nem­csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok, hanem minden fejlett ország egye­sítheti erőfeszítéseit a vi­lágűr kutatásában. A Times szerint az Apol­lo—8 sikere „kicsiny, de je­lentős lépés a naprendszer feltárásában”. A lap való­színűnek tartja, hogy a Szovjetunió hgt űrhajós el­helyezésére alkalmas boly­góközi állomás tervein dol­gozik; ez az állomás ugró­deszkául szolgálhat a Mer- cur, a Venus és a Mars megközelítéséhez. A Times szerint a legutóbbi másfél évben felbocsátott Szojuz és Szonda űrhajók éppen ezt a célt szolgálták. IMTI) Repülő­szerencsétlenség Chicagóban Pénteken este Chicago O’Haré nemzetközi repülő­terén a North Central Air­lines Légitársaság egyik utasszállító gépe a jeges kifutópályán leszállás köz­ben megcsúszott, egy han­gárba rohant és kigyulladt. A gépen összesen 45 sze­mély utazott. A helyszínre sietett mentőosztagok 30 halottat emeltek ki a ron­csok közül. A 15 életben maradt személyt kórházba szállították. A szakadó esőben és sű­rű ködben a repülőtér több gépet nem tudott fogadni. A Minneapolisból Chica­góba tartó 458-as számú gép azonban sikeresen lan­dolt. A szerencsétlenség a földetérés után történt. Manolisz Glezosz életveszélyben Távirat a görög kormányhoz Megrendüléssel értesültünk Manolisz Glezate súlyos betegségéről, és életveszélyes állapotáról. Az igazság, wés a humanizmus nevében követeljük a görög nép sza­badságharcos fiának azonnali szabadlábra helyezését. Magyar Partizán Szövetség A nácizmus Üldözöttéinek bizottsága a Görög Király­ság igazságügyminiszterének küldött hasonló értelmű táviratot. Belorusszia ünnepel Szombat délelőtt a zászló­díszt öltött Minszk, a be­lorusz főváros. Ünnepi ülést tartottak a Belorusz Kommunista Párt és a Be­lorusz Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulásá­nak 50. évfordulója alkal­mából. Fjodor Szurganov, a Be­lorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának tit­kára a Noyosztyi hírügy­nökség számára írt cikké­ben méltatja a köztársaság­nak a forradalom győzelme óta megtett ötvenéves út­ját A Nagy Októberi Forra­dalom győzelmével a belo­rusz nép elindult a hala­dás útján. A II. világhábo­rút megelőző években, az ötéves tervek eredménye­képpen kiépült az ország ipara, létrejött a szocialis­ta mezőgazdaság hatalmas rendszere. Belorusszia ipa­ri ország, de ugyanakkor rendkívül jelentékeny me­zőgazdasággal is rendelke­zik. ötvenéves a német kommunisták pártja A nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő eseményére emlékezünk december 30-án. Németország Kommunista Párt­ja a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalomtól ihletetten, a törtépeJeip adta lehetőségei kö­zepette éppen it) ezztendővel ezelőtt született meg, a német nép ISIS novemberi forradal­mának tüzében, amikor német földön is megértek a forrada­lom feltételei, alapjaiban meg­rendült a német imperializmus hatalma, a néptömegek kihar­colták a gyilkos háború befe­jezését, megdöntötték a Ho- henzoller-monarchiát és a csá­szári kormányt. A német nép legjobbjai, Kari Ugbkneebt és RO«a Luxem­burg vezetésével az opportu­nista és reformista aggályok­kal szemben győzelemre vitték az iggzi forradalmi párt szük­ségességének gondolatát és ügyét. Németország Kommunista Pártjának megalakulása — ha az ellenforradalom akkor ideig­lenesen meg is szakította mű­ködését — fordulópont volt Né­metország és a német mun­kásmozgalom történetében. Ha­tása ma is termékenyítő mind­két Németországra. A Német Demokratikus Köz­társaság teljesíti az üli. évi harcosok végakaratát, ötven évvel az első Német Kommu­nista Párt megalakulása óta az NDK messze maga mögött hagyta a régi kapitalista ki­zsákmányoló rendet. A szocia­lista termelési viszonyok vég­érvényesen győzedelmeskedtek. Az NDK dolgozói az NSZEP vezetésével lerakták a szocia­lista társadalom szilárd alap­jait. Égetően időszerűek ugyanak­kor 1918 tanulságai Nyugat- Németország munkásosztálya, az egész nyugatnémet dolgozó lakosság számára, mert 50 év­vel azután, hogy a német im­perializmus az első világhábo­rúban törvényszerű vereséget szenvedett, 23 évvel azután, hogy a fasiszta német biroda­lom megsemmisítve a földön hevert, a mai bonni vezetők ismét vakmerőek és minden eszközzel az európai határok revíziójára törekednek. Ezek­kel a törekvésekkel állt szem­ben a jogellenesen betiltott Németország Kommunista Párt­ja, az 50 évvel ezelőtti harcok bátor folytatója. Közeljövőben megalakul az Új legális marxista—leninista párt, a Német Kommunista Párt, a Német Szövetségi Köz­társaságban. E párt program­ját első kongresszusán határoz­zák majd meg, de célja min­denképpen az, hogy a bonni népellenes, antidemokratikus politikával szemben küzdjön. Ismét feladtak egy támaszpontot az amerikaiak SAIGON A dél-vietnami hadszín­tereken a DNFF taktikai és stratégiai fölényének je­gyében ismét fellángoltak a harcok. A felszabadítási népi fegyveres erők a fő­városból 50 kilométernyire északra elterülő An Loc vőszoir^géíMSábán.. -lecsap­tak az első amerikai gyalo- ggs hadosztály egyjk őr­századára. Az akciónak — mint az AFP katonai szak­írójának megállapításából kivehető — fontos straté­giai jelentősége van. Egy­értelműen bizonyítja ugyan­is, hogy a kambodzsai ha­tárvidéken összevont fel­szabadítási alakulatoknak sikerült átkarolrjiok az úgynevezett első amerikai védelmi vonalat, s nagy lé­pést tettek előre Saigon felé. A DNFF harcoló alaku­latainak tüzérsége változat­lanul képes hatékony tá­madásokat végrehajtani megerősített városok, köz­lekedési útvonalak, őrállo- mások és parancsnoki harc-, álláspontok ellen. Erre ptal, hogy súlyos tűzcsapá­sok érték Cam Tho. váró* sát, a Mekong deltavidéké- pek székhelyét. Az amerikai tengerész- gyalogos hadtest- katonái szombaton kiürítették a kulcsfontosságú Camp Car- roht, a demüitarizáit öve­zettől délre kiépített hgdi- támaszpont-rendszer egyik legfontosabb láncszemét, a már korábban elhagyott Khe Sanh és Dong Ha-i Óriás támaszpont között. A tüzérségi és harci bázis feladását hivatalos helyet) azzal indokolták, hogy az amerikai hadvezetés Ily mó­don kívánja „maximálisan kihasználni azt a fölényét, amelyre a tűzerő és a csa­patok mozgékonysága szem- untjából áprilisban szert tett”. Annak idején a Khe ‘Sörrh-f -^támaszpont elha­gyását is ezzel indokolták, holott nyilvánvalóvá vált, hpgy^ a szabadságharcosok harcászatilag tarthatatlan­ná tették. A Camp Carroll bezárá­sával ebben a hegyekkel borított övezetben már csak mozgékony katonai alaku­latok maradnak, a valami,. Vei keletebbre fekvő „két szomszédvár” — a Con Thien-i és a Gio Linh-i tá­maszpontok, a Dong Ha-i bázis legfontosabb előőrsei Változatlanul teljesítik fel, adatukat.. (MTI) Kecskeméttől Csepelig 1918 december második felében, már kezdett élessé válni az ellentét a csepeli hadiszergyár dolgozói kö­zött az eszmei és a gyakor­lati kérdések megítélésé­ben. A csaknem mindenna­pi gyűléseken a munkás- otthonban és a gyár terü­letén is a szociáldemokra­ták, s a kommunisták, gya­korlott szónokaik által, he­ves vitákban fejtették ki felfogásukat az evolúcióról és a revolucióról, A szociáldemokraták —, akiket a szélsőbaloldaliak demokreténeknek neveztek, megszervezték a polgárőr­ség szerepét betöltő fegy­veres gyárőrséget, « ennek tagjai nemzetiszínű szala­got feszítettek sapkájukra, ezzel a felírással: „Szociál­demokrata Gárda.” A gyű­léseken kiváló szószólóik voltak, akik bíztak a jó­részt szakszervezeti irányí­tás gyors és békés mozgal­mi értékeiben. Ezekkel szemben az akkor mór vi­lágra szóló hatású orosz kommunista forradalom harcos hívei (velük a „fej- munkások” bizalmijai kö­zött magam is) már nem bíztunk Károlyi Mihályék, Patthyányék, Jászi Oszká- rók, Garami Ernőék sok­szor megalkuvó módszerei­ben — s elérkezett az idő, hogy megindíthattuk har­cos forradalmi hetilapun­kat, a csepeli proletárt, melynek főmunkatársa Be- rend Géza volt, szerkesztő­je pedig én voltam, Az új­évi számban mór megje­lenhetett a „polgári” ó-évet temető, s a vörös újat kö­szöntő hosszú rigmusom Is... De mindenféle lobo­? ;á mondatnál meggyőzőbb orradaimi agitációnak bi­zonyultak akkor a frontok­ról visszatérő katonák, a vlsszaözönlő hadak forró hangú üzenetei. Másfél hó­napja megjelent és közké­zen forgott már a Vörös Üjság, s annak á hasábjain naponta olvashatók voltak ilyen céltudatos publiká­ciók. Karácsony előtt talál­koztam bent Pesten a Nemzetőrség szervező és irányító irodájában Imre Gábor leszerelt főhadnagy- gyal, a fiatal, s már jóne­vű szobrásszal, akit régeb­ben ismertem meg az Ipar- művészeti Főiskolán, s aki a kecskeméti nemzetőrség­től hivatalos ügyben járt a fővárosban. Aznap délután éppen egy nagyobb méretű és tüzes hangulatúnak ígér­kező . munkásgyűlésre ké­szültem a csepeli munkás­otthonba. Egy hirtelen gon­dolattal meghívtam erre a gyűlésre Imrét: — Te most kerültél haza a frontról — mondtam ne­ki — tudom, hogy forra­dalmár vagy, hozzá kecs­keméti, tehát parasztvidék- ről és népi ivadék. Kérlek, gyere ki velem Csepelre, szólalj fel a mi gyűlésün­kön, mondd el, milyen a hangulat és mi a vélemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom