Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-27 / 278. szám

4. oldal 1968. november 27, szerdai Színvonalasabb és egyszerűbb az ügyintézés Min méri le leginkább a lakosság a tanács munká­ját? Legtöbb esetben azon, hogy milyen az apparátus tevékenysége, s milyen a tanácsi dolgozók magatar­tása. Ha égy szakigazgatá­si szerv, mondjuk az igaz­gatási osztály valahol sok huzavonával intézi az ügye­ket, vagy ha a mezőgazda- sági és élelmezésügyi osz­tály egyik dolgozója arro­gáns — nem a szóbanforgó osztályról, az adott személy­ről mondanak az emberek véleményt, Rendszerint ál­talánosítanak, mondván: a tanácsnál nem jól megy a munka. Ebből következik hogy a tanácsi apparátus dolgozóival szemben — más területeken dolgozókhoz vi­szonyítva — magasabbak a magatartási — politikai meg­bízhatóság, erkölcsi feddhe­tetlenség, példamutatás, szakképzettség stb. — kö­vetelmények is. Csökkent a papírmunka Az apparátusi munkával szemben támasztott igény teszi szükségessé a rend­szeres kontrollt. Az appa­rátus és a lakosság kapcso­latának folyamatos javítá­sa érdekében rendelte el a megyei tanács 1966-ban, hogy az alsóbb szintű taná­csok legalább kétévenként tűzzék napirendre az ap­parátus tevékenységének értékelését. Ilyen értelem­ben került erre a sor a Ba- jai Járási Tanács Végrehaj­tó Bizottságának szeptem­ber 27-i ülésén is. A vb-je­lentés igen gazdag áttekin­tést ad a lakosság és a ta­nácsi szakigazgatási szer­vek kapcsolatáról a ható­sági munka tükrében. Eb­ből a sokoldalú elemzésből csupán néííány vonatkozás­ban tudunk megmutatni va. lamit, ami a járási appará­tus munkáját jellemzi. Az ügyintézés színvona­lának emelése és egyszerű­sítése érdekében tett kor­mányintézkedések ebben a járásban is jó hatással ér­vényesülnek. Csak párat említsünk ezekből. — Gyorsították az eljá­rást azzal, hogy több egye­di ügy intézését kivonták a végrehajtó bizottság ha­tásköréből. — Megszüntették a ter­melői igazolványok kiadá­sát. — Szabályozták a hatósá­gi bizonyítványok kiadását. Eredmény: 1967 első felé­ben 5038 bizonyítványt ál­lítottak ki; 1968 első felé­ben már csak 3844-et. — Csökkentették a taná­csok működésével kapcso­latos jelentések számát. — Ezzel összefüggésben vi­szont idézzük a vb-jelen- tésnek egyik bíráló részét: „Mind a községi, mind a járási szakigazgatási szer­vek érdemi munkáját elő­segítené, ha a megyei szak­osztályok részéről csökken­ne az a sok adminisztratív intézkedés, adatkérés, in­formáció stb., ami nemcsak hogy indokolatlan, hanem egyes szakosztályainkat az érdemi munkától távol is tartja. A járási tervcso­porttól például annyi adat­halmazt kérnek folyamato­san és folytatólagosan, hogy az energiájuk felét sem fordíthatják a fejlesz­tési célkitűzések szervezé­sére, irányítására, ellenőr­zésére.” Kisebb létszámmal... De nézzük most a válto­zásokat — mondjuk — a mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztály tevékenysé­gének tükrében. Az osztály létszáma hu­szonhétről tizenötre csök- 'kent. Megszűnt a termelés és gazdálkodás operatív szervezése. Az osztály nagy­részt hatósági igazgatási feladatokat végez — nö­vényvédelem, állategészség­ügy, erdészet, vadászat, me­zőgazdasági szakpropagan­da. Kisebb részben lát el gazdasági tennivalókat, me­lyek közül a legjelentősebb és egyben újszerű a terü­let komplex fejlesztésére vonatkozó elképzelések ki­Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta: Zórád Ernő. dolgozásában, s a több évre szóló termelőszövetkezeti üzemfejlesztési tervek ko­ordinálásában való részvé­tel, Feladata továbbá a gaz­daságpolitikai eszközök ha­tásának elemzése, ezek ér­vényesüléséről információk továbbítása. ... Hatékonyabban Láthatjuk tehát, hogy részletmunkákba való me­rülés helyett az átfogó, va­lóban irányító feladatok el­látásával biztosítja az osz­tály a központi gazdaság- politikai célkitűzések terü­leti megvalósítását S hogy a járás mezőgazdasági ter­melésének tendenciája megfelel a népgazdasági igényeknek, már tények bi­zonyítják. A szövetkezeti gazdaságok megszilárdul­tak; kialakulóban van a koncentrált állattenyész­tés; viszonylag megfelelő a vetésszerkezet és megkez­dődött az üzemek speciali­zálódása. A bácskai körzet­ben a mezőgazdasági ter­melés 1965-höz viszonyítva 24,6 százalékos növekedést mutat Ezen belül a nö­vénytermesztés és az állat- tenyésztés fejlődésének szá­zalékos emelkedése majd­nem azonos. A búza átlag­termelése 34.8 százalékkal nagyobb, mint 1965 ben volt. 1964-től kezdve pedig a ku­korica átlaga 20 mázsán fe­lüli volt Megváltozott az állattenyésztés szerkezete. A járás hagyományaihoz híven, a szarvasmarha-állo­mány növekedése mellett előtérbe került a sertéste­nyésztés. E kiragadott példák is mutatják, hogy a bajai já­rási tanács gyümölcsözően működik együtt a lakosság­gal, s igyekszik jól meg­felelni az új mechanizmus adta követelményeknek. T. L 87 féle cikk Az egész országot a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyáregysége lát­ja el műselyem fehérnemű­vel. Az idén 87 féle cikket, I több mint nyolcmillió-hét­százezer darab fehérneműt gyártottak belföldre. Ex­portszerződésük is jelentős, ^meghaladja a tizenhat és fél millió forintot, i Újabb építkezés Néhány héttel ezelőtt Kecskeméten, a volt Beret- vás vendéglő és szálloda helyén nagyarányú föld­munka kezdődött. Hatal­mas markológépek emelik ki a földet, hogy megkezd­hessék az OTP-öröklakások alapozását. A hétemeletes épület földszintjén, és első emeletén kap majd helyet az OTP Megyei Igazgató­sága. A többi szinteken 45 lakás épül, egyszobástól két és fél szobásig. Az 1970. augusztusában elké­szülő épületben az otthono­kat beépített bútorokkal látják el, és központi fű­tést szerelnek be. (Pásztor Zoltán felvétele.) Rá kell szoktatni őket Átmenetileg — egy hétig — .„vidéken”, Duna- vecsén reggeliztem. Kis küzdelem árán ugyan, de elértem a városi komfortot. Már ami a fröstök tárgyát illeti. Egy ködös, ámbár napsütéses reggelen azzal kezdődött, hogy ... Eddig olyan előítélet élt bennem, hogy én bíz’ ide­jekorán elpusztulnék hol­mi „tejes-sajtos” országok­ban, mint Dánia vagy Hol­landia. Nem szeretem a tej­termékeket No, meg is lát­szik a fogállomámyomon. Megelégednék itt-ott tej- fogsorbetétekkel is. Csak­hogy forralt tejet se ittam életemben, legalább is, mi­óta az eszemet tudom, nyersen is csak évtizeden­ként egyszer fogyasztok. Egyszer — valami délutáni házibulin — be akartak csapni. „Nyers tej” — tett elém egy findzsával a há­ziasszony, ám orrom már 0,5 méterről megszimatolta a forralt tej édeskés illa­tát. Brrr! Alig vártam az óvatlan pillanatot, hogy a csupor tartalmát a filo- dendron cserepébe öntsem. Remélem, nem ártott sze­gény ártatlan növénynek. Szóval ezen. a ködös reggelen „formát bontot­tam”. Azaz: bontottam vol­na. Mikor — negyed és fél nyolc között beállítottam a tejboltba, az tele volt kan­nákkal, kancsókkal vára­kozókkal, s az alkalmazott éppen ekkor jelentette ki nagy sóhajtás közepette: „Már reggeli kávét, kakaót se tudok adni, ha így megy soká...” —; Annyit még megtudtam, hogy a válla­lati tejesautó nem érkezett meg idejében Kalocsáról- Bizonyára a köd miatt. (Fél kilenc előtt valamivel — csak befutott.) Ez rend­kívüli eset volt. Megkér­deztem legalább tíz hely­belit — egyenként — mond­ták, ilyen nem szokott elő­fordulni. Így aztán nem ittam se kávét, se kakaót. A sors kezét láttam e pech- ben, s hanyatt-homlok for­dultam ki az üzletből. Jó lesz nekem tea is, amit szeretek, amit megszoktam, amit Kecskeméten könnye­dén kap ma már az em­ber. (Emlékszem, négy-öt, de lehet, hogy három év­vel ezelőtt még itt is olyan különösen néztek az em­berre a Hírősben, a volt Beretvásban, ha teát kért reggelire, mint ezen a kö­dös-napsütötte reggelen a dunavecsei kisvendéglőben. — Teát? _ ismételte meg a joviális külsejű pin­cér természetesnek hangzó kérdésemet. Majd mikor szilárd következetességgel erősítettem meg, hogy bi­zony — teát szeretnék, ud­varias meglepődéssel mondta. — Mindjárt... Megkér­dezem a főnököt. Kiment, tea lett, s olyan finom lángosok hozzá, hogy most, két héttel utána is elfog a nosztalgia: micso­da lángosok voltak! Aznap este abszolúte nem kívántam kiadós vacsorát Gondoltam, elég lesz me­gint egy tea, ha nem is lán­gossal, péksüteménnyel. Hanem most másik pincér volt szolgálatban. Olyan furcsán fürkészett, mikor teát kértem, hogy enyhén szólva kisebbségi érzés fo­gott el. Tea nem volt. Mit tudom én, mi abban a logi­ka, hogy bár este nyakra- főre szolgálják ki a sü­tött, főzött, melegített éte­leket, arra nincs mód, hogy teát tartsanak készenlétben egy kancsóval? Ügy ettem hát tea helyett az olcsó kol­bászt feltéttel, mintha a nyakamba raktam volna. A reggeli teákat azonban minden akadály nélkül megkaptam ezután. Míg­nem ... Mígnem egy alka­lommal az említett esti pincér volt szolgálatos. Es­küszöm, a következmények­től szorongva rebegtem ne­ki: „Egy teát kérek, három cent rummal...” — Teát? — csóválta meg­ütközve a fejét. — Tea nincs. De már volt precedens, diadalmasan csodálkoztam rá vissza. — De hiszen minden reg­gel kapok?! Akkor ő is elment, s ho­zott. Mi a tanulság? Az, hogy — különösen egyes községekben — nekünk vendégeknek is rá kell szoktatni vendéglátóin­kat olyan cikkek felszolgá­lására, amelyek fogyasztá­sáról elmúlt időkben ők szoktatták le a közönsé­get. (Nem beszélve az erre vonatkozó rendeletről.) Tóth István ]ÖRÖK CSEL*-EZ VOLTAI ELSŐ GONDOLAT A VÁRBAN.-A VAR ELVESZEJT} -EZ VOLT NYOLC NAGY ÜSTBEN FŐTT MEG AZ El A FORRO, GŐZÖLGŐ LEVES, DE EZEN A NAPON EZ IS,A TÖRÖKNEK JUTOTT. A BÁSTYÁKON fez) MEGJELENTEK AZ EGRI . NŐK, S / FORTYOGÓ H hJzA AZ EGYETLEN ÉRZÉS, AMELY A ROBBANÁSBAN MEGÁLLT SZIVEKET KÖVE DERMESZTETTE. A KÖVETKEZŐ PERCBEN AZONBAN MEGMOZDULTA VAR NEPE VISSZA M/RDERK! A HELYÉRE! CSAK 2A TORRA Pl/SKAPOR) ROBBART FEL. LEVEST LEZÚDITOTTÁK A LÉTRÁKON SOKA- £ DOZŐ TÖRÖKÖKRE, n 'EEGY/ERT FOGJ, A Kl/F/A heródesedef/ I FALRA/ UTARAM, AKL EMBER/ »ÁSÓT rendé mmh iSKKOLMSimil VAKÍT ELtmmisvößs iMJomn [ a ÍEMPLOfm '/v:'5 -V ' * AZ OSTROMOT A LEYES YERTE í mszA. A TÖRŐ KÖR HOZZÁ /OLTÁR SZOR/A TŰZHÖZ, KARDHOZ, KOPJAROZ, . DE A FORRÓ Lf/EST í CSAK RAHALBAM LJMERTER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom