Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
TÖRTÉNELMI NAPOKAT IDÉZÜNK Felelősséggel a nép iránt ötven éve, 1918. november 24-én, a Városmajor utca 42. számú ház egyik lakásában megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Akik azon az emlékezetes november végi napon összejöttek, hogy kimondják a kommunista párt megalakítását, tisztában voltak azzal, hogy óriási horderejű lépésre szánták el magukat. Megtárgyalták a tennivalókat, s megválasztották a Központi Bizottságot, melynek tagjai lettek az Oroszországból hazatért magyar kommunisták közül Kun Béla, Jancsik Ferenc, Pór Ernő, Rabinovics József, Seidler Ernő, Ván- tus Károly, a szociáldemokrata baloldali ellenzék képviselői közül Vágó Béla, Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János, László Jenő, Rudas László, Szántó Béla; a Forradalmi Szocialistáktól pedig Korvin Ottó és Mikulik József.'' A Központi Bizottság elnökévé Kun Bélát választották. A megalakulás után a párt gyorsan fejlődött és szervezetileg is kiépült, elsősorban Budapest munkáskerületeiben, a peremvárosokban, a nagyobb vidéki iparvárosokban és bányavidékeken, valamint a tiszántúli agrárproletariátus körében. A párt befolyása rohamosan nőtt a munkástömegekben, a parasztság, különösen a falusi szegénység, általában a dolgozók körében. A kommunista párt mindössze négyhónapos fennállása alatt — az orosz forradalom után elsőnek a világon — vitte győzelemre a proletárdiktatúrát A párt létrehozása olyan eszmei és szervezeti fegyvert adott a munkásosztály kezébe, amely első ízben tette lehetővé, hogy a munkásosztály a hatalom megragadásának reális igényével léphessen fel. A párt vezetésével kezdődhetett meg Magyarországon is a harc a kizsákmányoló osztályok hatalmának felszámolásáért Ez a harc a párt megalakulása után alig pár hónappal győzelemmel végződött Fülünkbe hangzanak a szavak, melyeket a magyar kommunisták nevében Kun Béla mondott a forradalom gáncsoskodásra készen álló konjunktúra-lovagjainak. „Nem bírtuk ugyan megőrizni a nemzetközi imperializmus ránkzúduló özönével szemben azt a kicsiny és gyenge tűzhelyet, amelyet Magyar- országi Tanácsköztársaságnak hívtak. Mindenkinél jobban hozzájárultunk azonban ahhoz, hogy a világforradalom nagy és hatalmas tűzhelye: Szovjet- Oroszország megbirkózzék a nemzetközi ellenforradalom hullámával.” Ez a szellem — felelősség saját munkásosztályunk, népünk és felelősség a nemzetközi munkás és kommunista mozgalom iránt — hatja át ma is pártunkat, mind a szocialista építőmunkában, mind nemzetközi tevékenységünkben: a nemzetközi kommunista mozgalomegy- ségéért, a szocialista világ- rendszer biztonságáért, a világ békéjéért folytatott harcban. Kun Béla: November 17-én megérkeztünk. Moszkvában elhatároztuk már, hogy a pártot haladékta anul megalapítjuk. Azt is elhatároztuk még Moszkvában, hogy a párt neve: Kommunisták Magyarországi Pártja lesz. Ha nem csal az emlékezetem, így a mi pártunk volt a második kommunista párt. A szállodában, ahol nagy- nehezen szobát kaptunk, nekifogtam elolvasni a szocdem párt háborús irodalmát, különösen a „Szo- cializmus”-t. Elolvastam a Magyarországi Szociáldemokrata Párt háborús irodalmának különböző gyöngyszemeit, s közben elküldtem egy messenger boyt Seidler Ernő Béla utcai lakására. A Gólya Áruházon kívül, amelynek címét egy Oroszországból haza vezényelt elvtáre adta meg, mielőtt Magyarországra indult, ez volt az egyedüli cím, amelyet pontosan tudtunk. Seidler nem volt otthon, s így a szállodában kellett várni, egészen este tíz óráig. Ekkor megérkezett Seidler és elbeszélte, hogy a Szociáldemokrata Párt baloldali elemei Szabó Ervinkor címen egyesületet akarnak alakítani, s éppen ennek az alakuló üléséről jön. Elmondta azt is, hogy az alakuló ülésen ott vannak: Szántó Béla, Vágó Béla, László Jenő, Jancsó KáÖsszehívjuk az alakuló ülést A Varosmajor utca 42. számú ház, amelyben a KMP megalakult. roly és Rudas László. Seid- lerrel izentem Vágónak és Lászlónak, valamint Szántó Bélának és Jancsó Ká- rolynak, hogy ha lehet, még az éjjel, de mindenesetre rákövetkező napon találkozni akarok velük. Ugyanekkor elkezdtük felkutatni a hazavezényelt moszkvai pártiskolai hallgatókat is. Másnap reggel Vágó Béla jött fel a József körúton levő Savoy Szállodába, s ámbár tiltakoztam az ellen, hogy a mozgalmat kávéházból indítsuk meg, elvitt az Alkotmány utcai Seemann kávéházba, ahol szegény László Jenő tartotta hadiszállását. Vágó és László részletesen informáltak az októberi forradalom eseményeinek lefolyásáról. Informáltak mindenféle személyi természetű dolgokról is: kik hol vannak, melyik szárnyon, ki lett szociálsoviniszta, ki tartozott a háború alatt a forradalmi pacifista alakuláshoz. Elmondták azt is, hogy a Szabó Ervin-körön kívül alakulóban van egy független szocialista pártféle alakulás is, amelynek már a nyomdában is van valami felhívásféléje. Kiderült, hogy a Vágó— Szántó—László vezetése alatt álló csoportnak ösz- szeköttetései vannak Korvin Ottó forradalmi pacifista, szindikalista csoportjával. Összeköttetései vannak a legtöbb gyárral, köztük Csepellel, a fegyvergyárral, a Wolfner-gyárral és a Ganz-gyárral, valamint Mátyásfölddel, Aszóddal és Albertfalvával is. (Ezek a gyárak lettek a Kommunista Párt első fészkei Magyarországon.) Mondtak valamit a Hevesi —Komját-féle csoportról is, ímely akkoriban készült már kiadni az „International”-!;, ezt a folyóiratot, mit később kisajátottunk. Megbeszéltük röviden a ■ íelyzetet, elmondtam a pártalakítás tervét, estére kitűztük a találkozót Szántóval, Korvinnal. László Jenő hamarosan végigszaladta a várost, hogy beszéljen a különböző, csírában levő alakulások vezetőivel: semmit sem csinálni addig, amíg a Kommunista Párt alakulása dolgában nem döntöttünk. Ügy volt ugyanis, hogy László is, Vágó is és később Korvin és Szántó is azon a véleményen voltak, hogy nem jött el még a külön pártalakulás ideje. Nekem az volt a véleményem, hogy ha tömöríteni akarjuk a forradalmi elemeket, abban a helyzetben, ami akkor volt Magyarországon, haladéktalanul ki kell tűzni a Kommunista Párt lobogóját. Este még vitatkoztunk. Vágó már akkor csaknem teljesen a pártalakítás mellé állott. Rudas még inkább belátta a pártalakítás szükségességét, a többiek még kissé ingadoztak, vajon szükség van-e külön pártra? Éjjel elindultam Bécsbe, hogy ott átadjam Lenin üzenetét Friedrich Adler- nak. A tárgyalást már azzal a meggyőződéssel kezdtem, hogy Friedrich Adler nem volt és nem is lesz kommunista. Még aznap este visszaindultam Bécsből, megrakodva egy csomó könyvvel, és 20-án megkezdődtek a permanens tárgyalások a párt alakítása ügyében. Akárhogy is húzódtam a kávéháztól, félve attól, hogy a mozgalom a magyar szociáldemokráciához szokásos kávéházi ellenzék sorsára jut — mégis a kávéházban voltunk kénytelenek tárgyalni a különböző ellenzéki csoportosulások vezetőivel. A hadiszállás a Seemann kávéházban volt: László, Vágó és Szántó törzskávéházában. Az ún. független szocialista párt alakítását a Royal kávéházban akadályoztuk meg hadigazdag marhakereskedők szomszédságában. Vágó és Korvin a gyári összeköttetéseket regisztrálták és tartották fenn, Szántó és László a szakszervezeteket. Kiderült, hogy egész sor főbizalmi, különösen a vasasoknál, határozottan forradalmi álláspontot foglal el, s nem hajlandó belemenni a Szociáldemokrata Párt által hirdetett osztályharc-felfüg- gesztésbe. Seidlemek különböző. .. katonai összeköttetései voltak. A hazavezényelt hadifoglyokkal is, akik a moszkvai pártiskolánkban tanultak, hamarosan kaptunk összeköttetést. Naponta húsz-harminc emberrel beszéltem, egyenként igyekezve őket meggyőzni arról, hogy a párt megalakítása elengedhetetlen föltétele a forradalom tovább- hajtásának, s így a proletárdiktatúrának. Kun Béla. Csodálatos volt, a fogékonyság a proletárdiktatúra, a tanácshatalom szükségességével szemben. Azt is egykettőre megértette mindenki, hogy' a mozgalom bázisa nem lehet más, mint a gyár. Nagyszerű napok voltak, eredményes tárgyalások, csak éppen a pártalakítás szükségességének gondolata nehezen verődött be a fejekbe. A mozgalomban régóta részt vevő elvtársak egyike- másika még arra is gondolt, hogy talán meg lehet hódítani a Szociáldemokrata Pártot, legtöbbje pedig azon volt, hogy a szak- szervezetek miatt nem leSzánfó Béla: hét egyelőre külön pártot alakítani. A fiatalabb, a munkásmozgalomban kevésbé begyökerezett elemek körében nagy volt a szindikalista hajlandóság, s általában nemigen értették meg, hogy pártra volna szükség. Kerülő úton kezdtem próbálkozni valameny- nyiük meggyőzésével. Azt mind elfogadták, hogy lapot kell kiadni, a „Vörös Üjság”-ot, amely még Harkovban lett a KMP központi orgánumának címe. Mit írunk a lapra? — kérdeztem. — Kinek a lapja ez? Azt csak nem írhatjuk, hogy Szabó Ervinkor, s valami... egyesület cégére alatt sem adhatjuk ki. Még nagy volt az ingadozás, amikor elhatároztuk, hogy 24-én összejövünk megtárgyalni a pártalakítás kérdését, most már szélesebb körben és többé- kevésbé hivatalos formában. Korvin Ottót bíztuk meg azzal, hogy kerítsen helyiséget, s ő a bátyjának, Kelen Józsefnek lakását ajánlotta erre a célra, amely, ha jól emlékszem, a Városmajor utcában volt Budán. Az értekezletre való meghívásokat együtt állapítottuk meg Szántóval, Vágóval, Lászlóval és Korvinnal. Bár volt még némi ingadozás, de azok is, akik kissé ingadoztak, érezték, tudták, hogy 24-re a Városmajor utcában a Kommunisták Magyarországi Pártjának alakuló értekezletét hívtuk egybe. Meg is alakult a párt, küzdött, győzött, elbukott, újra éled és újra győzni fog. Megválasztottuk a Központi Bizottságot ... Az ülésen Vántus Károly elnökölt, a referátumot Kun Béla elvtárs tartót" ta, melyben ismertette a forradalom helyzetét, azt a szerepet, melyet a forradalomban az orosz proletariátus betölt, és azokat a feladatokat' melyek a magyar proletariátusra várnak. Kifejtette, hogy ezeket a feladatokat a magyar munkásság csak akkor lesz képes megoldani, ha megalakítjuk a Kommunisták Magyarországi Pártját, melynek feladata, hogy a Szociáldemokrata Párt szociálsoviniszta politikája helyett a forradalmat képviselje, a forradalom meghódítását tűzze ki célul. A referátum fölött rövid vita indult meg, mely után az értekezlet egyhangúlag kimondta a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakítását. Utána letárgyaltuk a szervezeti kérdéseket, a legközelebbi agitációs, propaganda- és organizációs feladatokat és megválasztottuk a Központi Bizottságot ... Az értekezlet megbízta a Központi Bizottságot, hogy egy tartalék Központi Bizottságot nevezzen ki arra az esetre, ha a Központi Bizottságot letartóztatnák, hogy a párt vezetésének a folytonossága csorbát ne szenvedjen... Lássátok! A KMP megalakulásának napján, 1918. november 24-én — természetesen nem tudva a nagy történelmi eseményről —, ismeretlen költő tollából a következő vers jelent meg Kiskunfélegyháza egyik lapjában. Lássátok! Ütött már az óra! Végig zúg már a tüzes fergeteg; Nem tért a nap addig nyugovóra, A róna és a hegytető felett. Vértől ázott sajgó földanyánknak Lángol már kebele, Nem is találhat nyugalmat addig. Míg a bűnök nem égnek el vele. A napban új századnak vére lángol, Üj eszméktől terhes most a lég, Üj fény támadt a hamvadó parázsból, Mely máglya-fénnyel új időknek ég. Porba hullott végre! trónjáról a gazság Mit hamis kor és téves eszme szült, Lerázta bilincsét az igazság, Föltámadt ím* ki érte megfeszült! Üj tüzeknek támadt fényes virradatja, E tűzben ég most jövendővé a múlt, E láng az ifjút férfivé avatja, Ki élni fog! mert halni megtanult! Száll már az ének, szent szabadság dala, Hozsannát zeng a diadalmas élet, Egy új tavasznak virradt fel hajnala, Egy új nép kel a régi rom felett. Meglássátok, igazság lesz a földön, Jók jutalma rosszak büntetése. Sokakra vár a rabbilincs, a börtön, Sokaknak hull babér a fejére. Oh hányáknak hint még glóriát atukra, Mit eddig csak tövissel s~órt a lét, S az út rögén kik nyögnek szomjúhozva,- Föltárja nékik gazdag kebelét. És kél a hajnal tűzsugár Jelmezben; És minden lélek gyönyörtől remeg, Milliók jönnek, mind ünneplő mezben, És mind testvérek most az emberek. .. .és fölharsog szent himnusza a kornak Míg ég felé száll magasztos dala, A lelkek mind, mind szeretni akarnak, — Egy új tavasznak ég most hajnala!
