Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-05 / 260. szám

Í988. november 5, kedd 5. oldal Méltó helyre került a könyvtár Á halasi diákok példája Évek óta tartó huza- [ vona után megvalósul vég­re a terv: a szalkszentmár- toni „Jó öreg kocsmáros” házában kap otthont a köz­ségi könyvtár. A terem, amelyet eddig az iskola használt poli­technikai foglalkozásra, már átalakítva, kifestve, vadonatúj polcok benne és korszerű világítás, szemet gyönyörködtető bútorok. November 7-én már ott so­rakozik a polcokon az öt­ezer kötet. Ekkor lesz a megnyitó is. örül az ember, ha ilyet hall. Szalkszentmárton ugyanis nem nagyon dicse­kedhet kultúrális létesít­ménnyel. Művelődési ott­hona nincs, illetve az a he­lyiség, amit annak nevez­nek, egyáltalán nem felel meg céljának. A könyvtár is egy szűk helyiségben szorong. Egy túlbuzgó, de szűklátókörű szemlélet éve­ken keresztül meggátolta, hogy a községi könyvtárat a Petőfi-házban helyezzék el. Hol lenne méltóbb, ha nem a Petőfi édesapjának házában, ahol 112 verset írt a költő? Az ellenvetés — akkor és még sokáig — úgy szólt: a ház az úttörő- mozgalomé. A háznak 13 helyisége van, amelyek kö­zül egyet átadni — egyálta­lán nem megoldhatatlan. A vita azonban tovább tar­tott, a könyvtár maradt a penészes, piszkos kis helyi­ségben, míg végre ... — Igen, — mondja Ho- dik Ferenc vb-titkár — 20 ezer forintos költséggel rendbehozattuk a termet. A könyvtár ügye tehát a jó­zan ész szabályai szerint nyugvópontra kerül. — És mi lesz a Petőfi- ház sorsa? — Nemrégiben véglege­sen műemlékké nyilvání­tották és elkészült a fel­újítási terv is, amelyet 1970-re hajtanak végre. Csak egy számot annak igazolására, milyen érdek­lődés nylvánul meg a szalk- szentmártoni Petőfi-ház iránt: tavaly hatezer ven­dég kereste fel és a láto­gatók jelentős része külföl­di volt. Elmondotta a vb-titkár: szobrot is kap a költő, Marton László szobrászmű­vész már mintázza az em­lékművet. amelyet a Pető­fi-ház előtt állítanak fel. — És a művelődési ott­hon ügye? — Terv egyelőre. Pedig nagyon kell. Sajnos, a la­kosság — és főként a fia­talság — művelődéséről, szórakozásáról egyelőre alig tudunk gondoskodni. A terv azonban — mármint a művelődési ott­honé komolyan foglalkoz­tatja a községi tanácsot. Arra gondolnak, hogy az orgoványi művelődési ház tervét alkalmazzák majd a község sajátos viszonyai­ra. És mivel pénz dolgá­ban eléggé szűkén állnak, olyan forrásokról gondos­kodnak, amelyek anyagi bevételt jelentenek a köz­ségnek. Ilyen — például — a sóderbánya, amelyet nemrégiben nyitottak. Egy azonban biztos: a művelő­dési otthon építéséről sem­miképpen sem mondanak le, úgy vannak vele: ha az ember nagyon akar vala­mit, az előbb-utóbb mégis csak sikerüL Nyolcezer mázsa szőlő — még kimondani is sok. A Szdlády Áron Gimnázi­um tanulói 10 nap kitartó, szorgalmas munkája ered­ményeként érték el e ki­magasló teljesítményt. Több éve megbízható munkakapcsolat alakult ki az állami gazdaság és az iskola között. Már hagyo­mányossá vált, hogy a munka befejezése után a párt, a KISZ, az állami gazdaság, a nevelőtestület és természetesen a KISZ- isták jelenlétében értéke­lik az elért eredményeket. Ez évben évfolyamon­ként a következő osztá­lyok érték el a legjobb tel­jesítményt: Az I/b. osztály napi és egyéni átlaga 171 kg, a II/c. 194 kg-mal ért el szép teljesítményt. A legügyesebbek a IlI/a. osz­tály tanulói voltak 238 kg- mal. Ez a legjobb ered­mény. A IV/b. mindössze 6 kg-mal maradt le, ők 232 kg-ot szedtek. Érdemes volt dolgozni: összesen 181 ezer forintot Szentendreiek Népszerű az eszperantó Ma már megyénkben is több százan tagjai az esz- perantisták népes táborá­nak. Különösen az utóbbi években növekedett ugrás­szerűen a mozgalomhoz tartozók száma, amióta a középiskolákban rendes ok­tatási tárgyként vezették be az eszperantót. A mű­velődési házak és a TIT évről évre tanfolyamokat indítanak, ahol szintén so­kan választják ezt a nyel­vet. Az idén október köze­pén kezdődtek újra az ok­tatások. Szabó József, a Kecskeméti Mértékhitele­sítő Kirendeltség dolgozó­ja a múlt év óta tanul esz­perantóul. Vele arról be­szélgetünk, milyen ered­ményeket lehet elérni eny- nyi idő alatt? — Azt már elmondha­tom, hogy a köznapi tár­salgás szintjén jól beszé­lek. Sok levelezőpartne­rem van és különféle té­mákkal kapcsolatos kérdé­sekre könnyen meg tudok válaszolni. — A heti két órás elő­adáson kívül mennyit kel­let tanulnia, hogy ezt a fo­kot elérje? — Az idegennyelvű tan­folyamok főleg önképzésen alapulnak. Az eszperantó­nak talán az is egyik elő­nye a többivel szemben, hogy napi 15 perc elegen­dő ahhoz, hogy tíz hónap után ember mindent ki tudjon fejezni. — Ez a magyarázata az eszperantó népszerűségé­nek? — Valószínű, hogy ez is hozzájárul, de inkább az, hogy a világ minden ré­széről levelezni lehet olyan emberekkel, akik eszperan­tóul tudnak. Több irodal­mi. tudományos mű is megjelent ezen a nyelven, de főként a turistaforga­lomban van nagy jelentő­sége. — Van-e a turistáknak nemzetközi eszperantó szervezete? — Ilyen nincs, de a ju­goszláv tengerparton van táboruk, ahol egész éven át találkozhatnak, s ked­vezményesen üdülhetnek a mozgalom tagjai. — Volt már ebben a tá­borban? — Még nem jártam kül­földön, de arról, hogy az eszperantó élő nyelv, itt­hon is meggyőződhettem. A Budapesti Nemzetközi Vásáron egy olasz mérnök, amint meglátta a kabá­tomon a zöld csillagot — ez a jelvényünk — rögtön odajött, s beszélgetni kezd­tünk. Rövid idő múlva többen csatlakoztak hoz­zánk, szinte egy kis csoport alakult ki. — Ez az első idegen nyelv, amit megtanult? — Nem, de szerintem nem árt, ha valaki ezzel kezdi. Könnyebben tanul meg másikat, s főleg nagy önbizalmat ad újabb ide­gen nyelvekhez. Kovács Klára A kulturális élet fellendülésének több jele is észrevehető már a község­ben. Mint említettük, a je­lentékeny idegenforgalom­ra serkentő Petőfi-kultusz és a Petőfi-ház rendbeho­zatala, továbbá az új könyv­tár. Most folyik az iskola teljes felújítása félmillió forintos költséggel. És ezek után jön majd a többi is. Balogh József 459 színházi előadás A Kecskeméti Katona József Színház tavaly 459 előadást tartott 5 megye városaiban, falvaiban, illet­ve a fővárosban. Csak Kecskeméten 261 színházi előadásra került sor, 130 ezer néző előtt. Az elmúlt színházi évadban — a já- I rási jogú városok — kö- I zött — Kecskeméten volt a legtöbb színházlátogató. 48. Valóban! Uszkovnak és a T n—i—. többieknek is csak most ráengedték. Uszkov szí- hónak nyo­-2* f maSod,.k kr ma sink a kráterben. A szögellésan. Innen mar ko- szMafalnak csupán a felső görgelék lejtett enyhén le­felé. Ezen le lehetett eresz­kedni anélkül, hogy az em­kiszögeUéseim feküdt. Orocskónak ekkor eszébe bér a sziklamászás fogásait jutottak a tócsák a Tom- alkataazná. bo10 foly° völgyeben: „ , — Emlékeznek a tavak­ig.óra ^t vala- ra? ^ bogy is ha_ mennyien l^reszkedtek, Jó jele;nség. föld alatti Orocsko meg valósággal un , J - ,-módon érkezett le. Ljubi- “ ' mov eszkábált neki a háló- “ kráterben az ilyes- zsákból egy bölcső félét és nagyon is valószínű —- az agronómust olyan óva- szólalt meg Uszkov — Ha tosan szállították le, mint- í?1 meleg vizet találunk az ha dinamit lett volna. Ersottól távolabb, akkor itt, a meleg forrásának a ko- Mindnyájan felvidultak, zelében annál inkább le- Hvataj-Muha töprengő ar- hetséges eot vágott, jobbra-balra te- Ezalatt a elbűjt a klntgetett, vallat vonogatta, «iklTfáil csúcsai sopánkodott. nyugati szikiatai cs-ucsai mögött, s az alkony kekes — Tyüh!... — szólalt árnyéka terült a kráterre, meg váratlanul. — Hova előttük magasodó erdő tűnt a tél? Hó nincs, hide- békésnek, nyugodtnak lát- get se érzek.,, szott. Sietve indultak feléje. kiállítása Félegyházán A Kiskunfélegyházi Szak­maközi Bizottság kultúr­termében vasárnap dél­előtt nyitották meg a szentendrei művelődési ház képzőművész szakkö­rének kiállítását. A tárla­tot, amelyen 42 festmény, akvarell és tempera, vala­mint 4 szobor szerepel, Bodor Miklós festőmű­vész, a város népműve­lési felügyelője nyitotta meg. Beszédében vázolta a szentendrei amatőr képző­művészek munkálkodását. Elmondotta, hogy novem­ber 10-én a szentendrei művelődési házban a fél­egyházi Holló László Kép­zőművészeti Kör tagjainak alkotásaiból nyílik kiállí­tás. A megnyitón részt vett Pirk János Munkácsy-dí- jas festőművész, a szent­endrei szakkör vezetője is. Iga2S fák és bokrok áll­tak a kutatók előtt, lábuk alatt zörgött az avar, tony- nyad-t fű borította a földet. Valóságos paradicsom azok után a napok után, amelyen két a kopár sziklák közt töltöttek bolyongássaL Mindjárt tábort ütöttek. — Mit fogunk most csi­nálni? — kérdezte Uszkov halkan Ljubimovtól. Egymás mellett ültek a* élénken lobogó nagy tábor­tűz mellett. A cédrushasá­bok szinte hangtalanul és füst nélkül égtek. A meleg­re vágyó emberek nem saj­nálták a tűztől a fát. Erdő ... Csodálatos volt ez az erdő, amely az firsot ősrégi, mély kráterében nőtt. Közvetlenül a tábor fölött magasodtak a kopár ágú, vastag törzsű vörösfe­nyő óriások, amilyenekkel egyáltalán nem találkozhat az ember a magas északon. A fák védőszárnyai alatt bóbiskoltak a nyírfák, han_ gák és vad rozmaringok, a nagy, csaknem kétméteres levelű, sárga, kemény páf­rányok; levelükön barna pöttyök: érett, kipat­tant spórák látszottak. Itt- ott az ágakról és bokrokról hosszúkás, sárga és pelyhes korpafűindák csüngtek. A fűben, az északon oly jól ismert, sűrű, magas nádtip­kerestek a tanulók. Ezen kívül az állami gazdaság a legjobb teljesítményt nyúj­tó osztályoknak 5230 forint prémiumot adott. Az eredmények ismerte­tése után Busch János, az állami gazdaság igazgatója meleg szavakkal köszönte meg a nevelőtestületnek és az intézet tanulóinak a ha­tékony segítségét. Sallai Sándornak, az intézet igaz­gatójának az „Állami Gaz­daság Kiváló Dolgozója” kitüntetést nyújtotta át. Péter Irén tanárnő és Mol­nár László tanár eredmé­nyes munkáját dicsérő ok­levéllel nyugtázták. Nem lenne teljes a kép, ha nem méltatnánk neve­lési szempontból egy na­gyon fontos tényt: a KISZ- felhívására ugyanis a gim­názium KISZ-tagjai a szü­ret utolsó napján tanács­köztársasági műszakot tar­tottak. Egynapi munkabérüket, 16 ezer 434 forintot aján­lottak fel a hármas évfor­dulót jelképező emlékszo­bor létesítéséhez. Rapcsák Tibor Százéves a Debreceni Agrártudományi Főiskola 1868 októberében nyitotta meg kapuit Debrecenben a Gazdasági Felsőfokú Xaninté set, a mai Debreceni Agrártu­dományi Főiskola elődje. A tanintézetben 1967 óta ötéves egyetemi jellegű oktatás folyik, és általános mezőgazda­sági mérnököket képeznek. 1953 óta mintegy százmillió forintos költséggel bővítették, és kísérleti gazdasággal látták el a tanintézetet, jelenleg ezer nappali, levelező és mérnök­továbbképzés hallgatója van a főiskolának. Képünkön: a főiskola modern aulája. (MTI foto -- Hadas János felvétele.) pan között szigeteket képe­zett a magas, ízeit zsurlófű, amely sokkal nagyobb volt, mint az, amelyik az ország központi zónájában, a sa­vanyú talajokon ma is te­rem. Az erdő fáinak leg­többje vörösfenyő volt, de akadt köztük épp elég fen­séges zöld cédrus, ame­lyek különösen pompássá tették az erdőt. Sokféle kú­szó növény tekergeti a fák­ra és fonta keresztül kasul a rengeteget. Amikor a csapat lefelé ereszkedett a gördeléken, embereink jól betekinthet­ték az egész erdővel benőtt krátert. Az első kráternek csaknem a közepén, az északi fal közelében, aho­vá a csapat most leeresz­kedett, nagy tisztást fedez­tek fel. Közepén, barnás- zöld fűvel, valószínűleg sással körülvett tó csillo­gott. Ebből a tóból kes­keny patak csordogált a két krátert elválasztó gát felé. A fák kŐ2ött is jól nyomon lehetett követni fénylő vizének útját. Észak felől, az erdő fö­lött, ahogy azt már emlí­tettük, meredek sziklafal magaslott. A közvetlen kö­zelében levő legmagasabb fák is eltörpültek mellette. Ha ennek á csodálatos szakadéknak mind a négy fala ilyöl magas és mere­dek lenne, mint az északt, a nap legfeljebb két-há- rom órát világítana napon­ta a kráter fölött, amikor éppen a delelőn áll, s a kráterben mindig egy mély kút félhomálya uralkodna. De ilyesmit nem tapasztal­tak embereink. Sőt estefe­lé, amikor a kutatók elér­ték az erdőt, a déli, lan- kásabb sziklafal árnyéka a kráternek csupán egy kis területét borította. A nap megvilágította az egész északi sziklafalat és az er­dő nagy részét. Ezen a rö­vid téli napon a nap bevi­lágította csaknem az egész krátert. — Mit tegyünk most? — ismételte meg kérdését a geológus. — Majd reggel határo­zunk — javasolta Ljubi- mov. — Nem létezik, hogy ne volna innen kijárat. Kö­rüljárjuk az egész krátert, s majd meglátjuk. Láttad a tavat? És a patakot? Vi­ze elfolyik valahová? El ám. Tehát megtalálta a kráterből kivezető kijára­tot? No, akkor mi is meg­találjuk. — Mennyi idő veszett kárba! Hisz nekünk már rég a telepen kellett volna lennünk. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom