Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
ß^53^xjacAZ£^niKönyv Marx életéről Marx neve ismert az egész világon. Hogyan élt, dolgozott ez a minden iránt nagy érdeklődést tanúsító ember, akiről a barát és segítőtárs, Engels így vélekedett: „..ahol kutatott, minden területen, még a matematikában is önálló felfedezéseket tett...” A kérdésre sokoldalú választ kapunk a Kossuth Kiadónál nemrégiben megjelent könyvből, amely írásokat közöl Marx Károly életéről, tevékenységéről. Az emlékezések és feljegyzések elolvasása után kirajzolódik előttünk az igen nagy szellemi erővel, félelmetes ismeretanyaggal, vaslogikával felfegyverzett filozófus, társadalom- és történettudós, akit Európa számos fővárosából újra és újra kiutasítanak, de aki mégsem adja fel a küzdelmet, a proletárok felvilágosításának, a kizsákmányolok leleplezésének szándékát. A könyvben megtaláljuk Engels, Liebknecht, La- fargue, Friedrich Lessner, August Bebel visszaemlékezését, Frankel Leónak a váci fegyházból Marxhoz írott levelét és természetesen Marx feleségének, lányának írását. Ezek a feljegyzések megfeszített munkáról, hatalmas szellemi teherbírásról, nagyszerű apáról, barátról, férjről szólnak, aki például „Őstörténetet, agronómiát, az orosz és az amerikai földbirtokviszonyokat, geológiát és sok minden mást tanulmányozott át, hogy a Tőke III. könyvének a földjáradékról szóló szakaszát teljességében dolgozza ki. Könnyűszerrel olvasta az összes germán és román nyelveket, s ezen kívül ószlávul, oroszul és szerbül is megtanult...” Mivel nem az uralkodó osztály szolgálatába állította óriási szellemi erejét, hanem az elnyomottak védelmére kelt, neki is kijutott a nyomorból, a megaláztatásból. A hűséges feleség, a nagyszerű asszonyt Jenny Marx írja a család egyik barátjának 1850. május 20-án: „Egy napon megjelent szállásadónőnk és követelte az öt fontot, amellyel még tartozunk neki, s minthogy ez nem volt meg, azonnal két végrehajtó lépett a szobába. Lefoglaltak mindent: ágyakat, fehérneműt, ruhákat, még szegény gyerekem bölcsőjét és a lányok legjobb játékszereit is... Másnap el kellett hagynunk a lakást, hideg, esős, szomorú idő volt, férjem lakást keres, senki sem akar befogadni bennünket, amikor négy gyerekről beszél...” így élt a század legnagyobb gondolkodója. Látott azonban a Marx család vidámabb napokat is. Később, amikor Marx könyveinek kiadásából már volt pénzük, lakást béreltek és nagy sétákat tettek a környező hegyekben elemózsiás kosarakkal megpakolva és igaz barátokkal körülvéve. Marx ilyenkor kifogyhatatlan tréfálkozó, fáradhatatlan játszótárs volt. Lánya visszaemlékezésében írja, hogy a Bru- maire 18 című müvét úgy alkotta Marx, hogy a gyerekei a nyakában ültek, hatalmas üstökébe kapaszkodtak. Ugyancsak Eleanor Marx említi, hogy gyönyörű mesékkel, történetekkel szórakoztatta őket, majd sajnálkozva sóhajt fel: „Kár, hogy nem volt senki, aki ezeket a költészettel, szellemmel és humorral teli történeteket lejegyezte volna. ” Különösen szerette a gyerekeket, s az apróságok megérezték benne a barátot. Egy alkalommal tíz év körüli fiúcska állította meg a Maitland-parkban az Internacionale vezérét és felszólította, hogy cseréljenek bicskát. Nagy komolyan összehasonlították a zsebkéseket, s létrejött az alku: Marxnak egy pennyt rá kellett fizetnie az övére, mert a gyerek megállapította, hogy életlen. Ezek az apróságok nem csupán kuriózumok Marx életéből, hanem egyéniségére jellemző megnyilvánulások. A szó legnemesebb és legtágabb értelmében tudós, forradalmár és gondolkodó volt. Jellemének egyetlen „hibáját” fedezhetjük fel csupán; hajszolta magát a munkában, ami végül is aláásta egészségét és halálát okozta. Hatvanöt éves korában temették el. A könyv végén Lenin rövid Marx-életrajzát olvashatjuk, s ugyancsak ő foglalta össze a marxizmus tömör ismertetését is. (Kossuth Kiadó, 1968.) Gál Farkas Vihar Bélái Köszöntés egy gyümölcsfálioz Lombhajad koszorúját a szerelem sugártejével öntözi aranykorsójából a hold. A fuvallatban megremegsz, miként a zászlók selymes fodra, így állsz egy esti kert közepén tétován, vágyakozóan, karcsú gyümölcsfa, elvarázsolt, néma királyleány. Fejős Pál és Kecskemét FEJŐS PÁL neve azem- ízben próbálkozott itthon a berek többségének nem so- filmgyártás európai színvo- kát mond. Tavaszi zápor nalra való felemelésévelj című filmje mindmáig a de az anyagiak hiánya, s legjobb magyar alkotások nem utolsósorban a meg egyike. A világon vala- nem értés, a Horthy-kor- mennyi fontosabb szak- szak nyomasztó légköre könyv említi és dicséri. arra bírta, hogy külföla __ , dön érvényesítse képesséf xv,K* Seit. Üstökösként robbant be az amerikai filmművészetbe, elismerés, anyagi siker követte már első műveit is. De művészi el-, képzeléseit ott sem valósíthatta meg, ezért elhagyta a hollywoodi álomgyárat. Ezután expedíciókait vezetett a világ akkor még kevéssé ismert tájaira és nagyszerű dokumentumfilmeket készített útjairóL Életét a New York-i régészeti múzeum főigazgatójaként fejezte be. Kitűnő könyveket is írt. hírű filmrendező volt, több Látom, most lassan kitárod köntösöd, amelyet az alkonyat suhanó orsója szőtt árnyakból, csendből, majd bimbód kék tüzét, e halvány gyertyalángot magasba emeled, s jellel válaszolnak reá az égi körben virrasztó örök csillagok. Miron Lukianov: Kecskemét A KÜTATÖK egy ideig úgy tudták, hogy Kecskeméten született. A filmlexikonokban általában kérdőjellel utaltak a születést hely bizonytalanságára. Most a Kecskeméti Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának közreműködésével a Filmtudományi Intézet igazgatójának sikerült véglegesen és megnyugtatóan eloszlatni a Fejős biográfia homályait Él még Fejős Pál első felesége: Jankovszky Mara színésznő. Ő is megerősítette, hogy a világhírű rendező és tudós Szekszár- don született. Középiskolai tanulmányainak egy részét azonban itt Kecskeméten végezte. Tizenhatéves gimnazista korában már rendezett. Nagy sikerrel adták elő a Cyranót és a főszerepet is ő játszotta. Szerette ezt a várost. Itt határozta el, hogy a művészetnek szenteli életét. PÉLDÁT mutathatna Kecskemét azzal, hogy utcát nevez el századunk egyik legrangosabb magyar művészéről. Jussa van hozzá. H. N. M. Vilenszkij: Ragadozó ösztön fi rövidfilmfesztivállon a „Ragadozó ösztön” című alkotás nyerte az első díjat Íme a mű története: — Elég volt tejbepapival etetni a nézőt! — szóit egyszer Dm Fans forgatókönyvíró. — Éppen itt az ideje, hogy bemutassuk az állatok életét ilyen izé, értitek, infantilis nyafogás nélkül. Vér é® csontok ropogása — ez a dzsungel törvénye, s ■nekünk, a film mestereinek kötelességünk, hogy eljuttassuk a szeretett nézőhöz a vért is, a ropogást is, úgyszintén a csámcsogást. A pokolba a vadon életének lakkozásával és sminkelésével! — Igaz, szentigaz — bólogatott Mih Jelovij rendező. — Már az egyetemi padban arra vágytam, hogy megörökítsek egy jelenetet, melyben, a róka átharapja a nyúl torkát. Színesben, premier plan, rávezetve a kamerát a nyúl agonizáló farkára. Nyekk! — És Mihail Jelovij érzékien krákogott. — Róka és nyúl?! — kiáltott felháborodottan Dimit- rij Fars forgatókönyvíró. — Miért nem mindjárt hörcsög és vakond? Hol van itt a méret, hol a szenvedélyek szárnyalása? Nekem igazi, nagyméretű ragadozó kell. Farkas! Nem, mit farkas! Tigrist ide, igazi tigrist ! Színesben, szélesvásznon falja fel a nyulat!... A stúdió vezetősége engedélyezte a ^forgatást. Az állatkertből kiigényelték a Csöpike nevű tigrist. Csö- pike élősúlyban 320 kilót nyomott. Bellácska, az ifjú segédrendező sportszatyorban szállította a nyuszit. — Én mintha vadnyulat kértem volnia — jegyezte meg szárazon Jelovij. — Az állatkereskedésben kifogyott a vadnyál, csak az ünnepek után lesz megint. Ezt a nyuszit is alig tudtam kikönyörögni a bácsikától. — Miféle bácsikától? — A nagybátyámtól. Moszkva környékén él. Csuda rendes öreg, nagyon szereti a természetet... — Apropó, Mihail Karlics, a báesikám érdeklődött, mennyi na’pidíjat fizetnek a nyulaknak a forgatás alatt? _- Az öreg számíthat férfias kéaszorításomra és a megboldogult füleire. Most pedig gondoskodjon Bánokról, agiavékról, aruurukáriákrói és más zöldségféleségekről a dzsungelbe... Másnap Bellácska teherautón hozott két dús fikuszt ég néhány cserép kaktuszt. A műteremben lenyűgöző méretű ketrecet állítottak fel, beásták a fikuszokat és a kaktuszokat, elhelyezték a jupdterlámpákat. Polukamerov Valentyin operatőr részére álcázott bunkert rendeztek be a ketrecben, s befészkelte magát a zajtalan felvevővel. — Nos, hát mire várunk? — hadarta sóvár, fojtott hangon Dm Fars forgatókönyvíró. — Beengedni! — sivított Mih Jelovij rendező és hisztérikusan a levegőbe csapott. EZ lőször Csöpike szaladt be himbálózva. A há- rommázsás macska körülszaglászta a fikuszokat és megpróbálta bedugni mancsát az operatőr figyelőnyílásán. Ezután engedték be a nyuszit. — Felvétel! — ordított kórusban Fars és Jelovij. A tigris ugrásra készült és távoli mennydörgéshez hasonló hangon morgott a forgatókönyvíróra és a rendezőre. Nem szerette az ideges embereket. — Fogd meg! Fogd meg! — mondta Jelovij alattomosan a nyálra mutatva. A tigris a ketrec vasrúdjának ugrott. Nyilvánvalóvá lett, hogy a tigris nem szerette a felbújtókat sem. Ezek után végre a nyuszi is érdekelni kezdte Csöpi- két. Odasétált és orron nyalintotta. A nyuszi méltatlankodva trüsszentett, seltrappolt a fikusz alá. Csöpike nagyot sóhajtva végigheveredett a földön. — Mit sóztak ezek ránk? — kérdezte Jelovij Bel- lácdkától. — Azonnal hívja fel az állatke-tet és kérdezze meg, hogy lehet ebből a hülyéből tisztességes vadállatot csinálni? Tíz perc múlva Bellácska jelentette: — Azt mondják, hogy Csöpike zsenge kora óta az állatóvodában nevelkedett és ezért más állatokkal szemben csak a játékos reflexei fejlődtek ki, a vadászösztönei nem. De azt mondják, ha bizonyos ideig nem kap enni, a vadászösztönök elnyomják a játékosakat és akkor lehet, hogy... — Ki kell éheztefcni a dögöt! — parancsolta a rendező. Három nap telt el és a szerelőruhás emberek ismét bekapcsolták a műteremben a vakító fényű lámpákat, A ketrecbe betámolygott az észrevehetően kiéhe- * * zeit Csöpike. Szőre elvesztette jólétet tanúsító ragyogását. Erősen emlékeztetett egy borostás agglegényre, aki egyfolytában züllött három éjjel, három nap. Bánatosan végignézett a forgatókönyvírón, rendezőn, sóhajtott és kimerültén lerogyott. — A kelleténél tovább koplaltatták — jegyezte meg bosszúsan Dm Fars. — Nem tesz semmit, vadabb lesz — súgta vigasztalón Jelovij. — Hozzák az áldozatot! A ketrecben megjelent a nyuszi. Amint felfedezte Csöpikét, odaugrott és mohón falni kezdte a tigrisfar- kat, mintha valami hosszú sárgarépa lett volna. Csöpike hátsó lábával odébb lökte a nyuszit, az berepült egy fikusz alá és tüstént rágni kezdte a szárát. — Mit tettek vele? — sziszegett Btellácskára Mih Jelovij. — Ez a kis féreg valóságos vámpír lett. Hogy csinálták? — De hiszen maga mondta Mihail Karlics, hogy ki loeCLI éheztetni a dögöket. — Én azt mondtam: a dögö-ö-ö-t! Egyet! Nem pedig dögöke-e-et! — A rendező a fejéhez 'kapott és üvöltött, mint egy dervis. — Hát igen — mondta Dm Fans — figyelmeztettek, hogy maga Jelovij tehetségtelen alak, de nem gondoltam volna, hogy ennyire... Dm Fare nem ért rá befejezni a mondatot. A felbőszült rendező lángoló szemmel nekiugrott és közvetlen közelről fújta rá a vodka, dinsztelt hagyma és nikotin szagú szitkokat. De Jelovijé angyali arcocskának tűnt volna, ha Dm Fars ebben a pillanatban láthatja Csöpike pofáját a háta mögött, Csöpike felállt, nesztelenül a rácshoz ment és hatalmasat csapott mancsával a forgatókönyvíró hátára. Dm Fare a rendezőt átölelve repült. ■Ulellesleg a filmet mégis bemutatták. Kiderült, ■ ■ ■ hogy Polukamerov Valja nem fecsérelte idejét és színesben, premier plánban fényképezte a dühöngő Dm Fars és Mih Jelovij eltorzult ábrázatát... A „Ragadozó ösztön” című film első díjat nyert a fesztiválon. Igaz ugyan, hogy nem a természettudományos kategóriában, hanem a humoros filmek között Fordította: Sáv olt Béla
