Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

1968. október 1, kedd 3. oldal Egymillió család már beszerezte téli tüzelőjét Szeptember 30-án hiva­talosan lezárult a SZOT kedvezményes tüzelőakció- Ja. Ettől kezdve — októ­ber közepéig — már csak azokat az utalványokat váltják be, amelyeket a vállalatok az akció utolsó heteiben, napjaiban pótló­lag kértek. A TÜZÉP-egyesülés veze­tői — gyorsmérleget készít­ve az akcióról — elmon­dották: mintegy 850 millió forint értékben 1 millió 350 ezer utalvány kiadásá­ra készültek fel, de a bő­séges keretből jócskán megmaradt. Az előzetes számítások szerint 1 mil­lió 150 ezer utalványt vál­tottak be 700—720 millió forint értékben. így is 220 ezer vagon tüzelőt szolgál­tattak ki. Alsótnégynek három lánya... Á házakon túl aegy miniskanzen... öreg­puszta kezdődik. Utak ve- asszony, derekán rengeteg zetnek át rajta, amelyek azonban közlekedésre a legkevésbé sem alkalma­sak. Ott, azt a falut, amelyet hat kilométerre magunk mögötf hagytunk, hogyan is nevezhették el Homok­mégy nek? Mert homok itt sehol nincs. Csak sár van, mély cuppanó, zsírosán fénylő. Ez itt már a község szál­lása, Alsómégy. A kövesét végén meg kell állnunk, a tsz-irodáig gyalog megyek, kétszáz méternyire van in­nét. Hosszú, piroscserepes teteje idelátszik. Kövezett járda vezet az irodához. Mellette földút, akkora sárral, amely a traktort is tengelyig húz­za le. Hol lehet az alja? öreg házak, festett, fara­gott ámbitussal. Kalocsai motívumok. Az egész mint Helyünk az országban Tallózás a Területi Statisztikai Zsebkönyv adatai között A közelmúltban látott napvilágot a Területi Sta­tisztikai Zsebkönyv 1968- as kiadása. A táblázatok­ba foglalt számok, a szem­léltető grafikonok — lát­szólagos szárazságuk el­lenére izgalmas tényekről vallanak. Az adatok alap­ján, amelyek 1966-ra vo­natkoznak, érdekes összeha­sonlításra nyílik alkalom. Vajon milyen színvonalat képvisel a legnagyobb te­rületű megye, Bács-Kis- kun az ország életében? ötszázhatvanezer főnyi népességével megyénk a harmadik helyen áll. A népsűrűség csak So­mogy megyében kisebb: egy négyzetkilométeren mindössze 67,3 lakos él. Érdekes, hogy azon me­gyék közé tartozunk, ahol több a nő, mint a férfi. Az ezer lakosra jutó házas­ságkötések számát tekint­ve az előkelő harmadik he­lyet foglaljuk el. 1966-ban 10 626-an fogadtak örök­hűséget az anyakönyvve­zető előtt. És 1115 esetben mondták ki a bíróságok a válást. (Ebben az országos szintét képviseljük.) A szü­letések száma jóval az or­szágos átlag alatt maradt, összesen 7605 csecsemő született a megyében. S most térjünk át a gaz­dasági tényezőkre. Veze­tünk a mezőgazdasági jel­legű beruházásokban: egy hold termőterületre 737 fo­rintnyi érték jutott, ami 220 forinttal meghaladja a hazai átlagot. Ugyanakkor az ország mezőgazdasági területéből megyénkre esik a legnagyobb rész, ponto­san 9,6 százalék. Az or­szág öntözött területéből 8,2 százalékot látnak el mesterséges csapadékkal — nálunk, s ezzel az ötö­dikek vagyunk. Hasonló a helyzetünk, ha a műtrágya felhasználását nézzük, egy hold szántóra átlagosan 192 kilót szórtak a gazdaságok­ban. • A legtöbb növényi és ál­lati terméket ugyancsak Bács-Kiskun megye adja. Az összes felvásárolt meny- nyiségből 9,8 százaléknyit árut vettek át itt. A ter­melőszövetkezetekben •gyébként átlagosan 15 980 "intőt kerestek a dolgozó ;ok. (Az országos átlag 98 forint.* A vidék gyors iparoso­dására utal, hogy a szociá- lista ipar egy foglalkozta­tottjára csaknem 14 és fél ezer forintnyi ipari beru­házás jutott, amivel a me­gyék között a derékhadhoz tartozunk. Tízezer lakosból 858-an dolgoztak az ipar­ban, s ezzel alig-alig lőz- tük meg a sereghajtó Tol­nát, Hajdú-Bihart, Somo- gyot és Szabolcs-Szatmárt. Ez az arány azóta kedve­zőbbé vált. A kereskedelem szolgál­tatásának minőségét — amit nap mint nap tapasz­talunk az üzletekben, bol­tokban — a következőkép­pen érzékeltetik a számok. Tízezer lakosra 79 bolti és 51 vendéglátóipari alkal­mazott jut. Ezzel az arány­nyal a 19 megye között a 17. illetve 18. helyre szo­rultunk, A mezőgazdasági termelés túlsúlya miatt ala­csony az élelmiszerforga­lom — ez személyenként 3278 forintot tett ki. Az iparcikkforgalom viszont magas, Csongrád megye után Bács-Kiskunban a legjelentősebb: 4628 forint lakosonként. A közlekedési feltételek­ről vall, hogy ebben a me­gyében van a legtöbb mo­torkerékpár, s az autóval rendelkezők arányát vizs­gálva csak Baranya és Ko­márom megye előz meg. Ezer lakosra ugyanis 11 személygépkocsi jut. S a gazdasági mutatók után most lásssuk a kul­turális élet, a művelődés néhány jellemzőjét. A kö­zépiskolákban egy osztály­teremben összesen 33 tanu­lót oktattak, neveltek, s így nálunk alakult ki az országban a legkedvezőbb helyzet. örvendetes az is, hogy a járási jogú városok kö- ' zott Kecskeméten él a legtöbb színházlátogató. A 269 előadást összesen 124 473-an tekintették meg. Baja a 13. helyen szerepel a ' sorrendben — ezer la­kos viszonylatában 573-an voltak a színházban. A bácskai város után nem sokkal Kalocsa következik, ahol ezer lakosra 410 szín­házlátogató jut. Bács-Kis­kun a megyék rangsorá­ban ebből a szempontból a negyedik helyet foglalja el. H. F. szoknya, fateknő mellett hajladozik, a teknőben da­gad a szappanszagú kelme Különben csend van. A Kinizsi Tsz irodájában néhány homályos szoba, bár lehet, hogy a homály csak a borongás időtől van. Érdeklődnék, hol vannak a vezetők, de csak három ifjú leányt találok bent. Kedvesek, beszédesek. Vén M ária baromfite­nyésztő technikus, pár éve végzett Pécelen. Hülyéről jár át naponta, odavalósi. Motorral. Már itt tanult meg motorozni. Hármójuk közül ő látszik a legkomo­lyabbnak, vagy inkább ő rendelkezik a legdiplomati- kusabb hajlamokkal. Az a fajta, aki szívesebben be­szél tárgyias gazdasági té­nyekről, semmint szemé­lyes kérdésekről. Csóti Má­ria bérelszámoló viszont, pár hete van itt, mintha az „ellenpólust” képviselné. Temperamentumos terem- tés, mondandóját nem ve­zérlik olyanféle szempon­tok, hogy az alkalmas-e a nyilvánosság elé, vagy sem. (Az ilyen a íeghálásabb „riportalany”.) Az idén érettségizett, felsőfokú élel­miszeripari technikumra, vagy vegyipari egyetemre szeretett volna menni, de valahogy elmulasztotta a jelentkezést. Majd legköze­lebb ... Pécsi Erzsébet, a tsz-közi legelőtársulás könyvelője a harmadik, mint Csóti Mária, idevalósi ő is, néhány hónapja dolgo­zik itt, kissé nehéz szóra bírni, de nem az óvatosság, hanem a falusias, enyhén pirulós szemérem miatt. Három lány, három különböző karakter. Tud­tomra adják: a szálláson 160 körüli ház van, a tsz- ben mintegy 180 a taglét­szám. Megkérdem, vannak-e fiatalok a tsz-ben. Udva­riasan hozzáteszem: rajtuk kívül. — Akadnak néhányan — mondja Vén Mária. S mindhárman számolni kezdenek: hol merre ta­lálhatók az ifjabb korosz­tály képviselői. Kiderül, mindösszesen tizenöten le­hetnek. öt lány baromfite­nyésztő szakmunkás, Jász­apátiban végeztek az idén. Vannak traktoros- és tehe- nészifjak, s egy-két fiú a gépműhelyben is található. — Hogyan lehet itt el­tölteni a szabad időt? Kuncognak. Talán külö­nös a kérdés? Nem, nem, csak válaszolni nehéz rá. Elsőnek Csóti Mária ölt komoly arcot, s elkezdi: — Van egy KISZ-klub, vagy az is inkább csak volt. A kulcs a KISZ-tdt- kámál van, őt pedig — bár idevalósi, csak egy má­sik tsz-ben agronómusko- dik — majdnem olyan rit­kán látjuk, mint magát. Nem mondhatni, hogy so­kat gyötrődne a KISZ- ügyekkel. Különben a tv, ami a klubban van, több-, szőr rossz, mint jó. Akad ott még rádió és lemezját­szó is. Az utóbbihoz vagy ötven lemez. Nem, nem túl régiek. Már köztük van­nak az idei fesztáválszá- mok is. — Mozi, könyvtár? — A mozi itt hetente egyszer játszik. A könyv­tárban évek óta ugyanaz a pár tucat könyv található, többnyire Jókai meg Mik­száth, és már egytől-egyig elolvastam. Nagyon szeret­ném a Hemingway-t... Na de hát itt...? Értem jóL Alsómégyre Hemingway nem jut el. A Kislány a zongoránál — az igen, az eljut. Évente egyszer asz­szonybál is van. Nemcsak a községi központban, itt kint is megtartják. Min­denkinek asszonyjelmezt kell felvennie. A férfiak­nak is. — A baromfisoknak már szocialista versenyvállalá­saik is vannak — mondja Vén Mária. — Kétezer to­jótyúkot, s turnusként 12 ezer csibét gondoznak. De most egyesül a község négy tsz-e, itt csak egy brigád­iroda marad, s kérdéses, hogy a sertés mellett meg- lesz-e jövőre is a baromfi. — És ha nem? Mi lesz a gondozókkal? — Erre nem tudok vá­laszolni. .. Üj házat itt nemigen épí­tenek, a fiatalok sorra be­költöznek, s csak az átlag­életkor növekszik. Az em­bereké és a házaké. Mit le­hetne tenni? Pécsi Erzsi azt mondja: út kellene a legjobban. Csak pár kilo­méterről lenne szó... Már az országgyűlési képviselő is járt kint ebben az ügy­ben. Nem messze, látni az ablakból is, alacsonyan szálló sárga repülő szórja a műtrágyát. A repülőnek jó ÚTI NAPLÓ Ausztriából II. Vincellérszövetkezet Kremsben Mosolygós arcú, szem­üveges úriember a kremsi vinceüérszövetkezet pince­kombinátjának üzemveze­tője. Csoportunkat gyors léptekkel, tömör, gyakor­lottságra valló mondatok­kal tájékoztatja. Járkálunk a 90 ezer hektós pince la­birintus-rendszerében. Fa­hordók sora, betontárolók — Duna—Tisza közi mező­gazdászok számára nem ismeretlen ez a környezet. A meglepetés azonban lami támogatást is a fej­lesztéshez. Az új részleget, ahol a palackárut tárolják, 25 százalékos állami ked­vezménnyel építették A gazdák traktoraikkal egymás után állnak be az udvarra, zúdul a szőlő a feldolgozó garatjába. Egy­szeri fejtés után a bort palackozzák. Szinte teljes egészében. Felét kétliteres, a többit literes és hétdecis üvegekbe töltik. A kétlite­res palack nehézkes, behe­Központi feldolgozóba szállítják a szólót a vinceüérszövetkezet tagjai. útja van. H. D. mégsem marad el, amikor az egyik fordulónál feltűn­nek — a zsákok. A teli cukroszsákok! Közülünk néhányan kedé­lyesen megjegyzik: nálunk sem egészen ismeretlen a mustjavításnak ez a módja, noha szőlőgazdaságaink kö­zül viszonylag kevesen jut­nak el a kremsi borvidék­re. — Nálunk kevesebb a napfény, mint önöknél — magyarázza az üzemvezető. — Cukorral pótoljuk. Ezt törvényeink is megengedik, mindegyik fajta bornál a meghatározott cukorfok el­éréséig. Például a zöldszil- váninál ez 19 fokig terjed­het. Ilyen „előjáték” után is­merkedünk meg a szövet­kezet múltjával, jelenével. 1938-ban alakultak. Mi volt az indítóok? „A nyomor hozta össze társulásba az akkori száz gazdát” — ma­gyarázza az üzemvezető. A bor szinte eladhatatlannak bizonyult. Megpróbálták: hátha közösen könnyebb lesz. Mármint az értékesí­tés. Közös pénzből pincét vásároltak, s azóta több­ször kaptak hitelt, meg ál­Bővítik az iskolát Festik a majdani kémiai előadót. A Kiskőrösi Pe­tőfi Gimnázium és Szak- középiskola több mint 3 millió forintos költséggel készült új épületszámyában a négy tanterem mellett két műhely és egy gépterem is helyet kap. A 170 diák a megye egyik legjobban fölszerelt szakközép is koláj ában tanulhat janu­ártól. mót darab, ám mivel oszt­rák hagyományról van szó, ragaszkodnak hozzá. A pa­raszti konzervativizmus egy másik jegyével is találko­zunk. A pince bejáratát egy ősrégi, múzeális faprés sze­gélyed. Megtudjuk, hogy ilyet manapság is sok-solc kisparaszti 'gazdaságban használnak még. Mind­amellett erős a gyanúnk, hogy ez korántsem csak a hagyományokhoz való hű­séggel magyarázható, ha­nem a modem berendezé­sek nagy költségével is. Csu­pán egyetlen szűrő 20 ezer schillingbe kerül. A palackozó gépsor mel­lett állók, főleg asszonyok, mozdulatain látszik: hosz- szú időn át begyakorlott munkát végeznek. A szövetkezetnek 1700 tagja van jelenleg, jórészt egy-másfél hektáros szőlő- területtel léptek be. A be­lépőknek, mintegy illeték­ként 3000 schillinget kell befizetniük, azonkívül — a szőlőterület nagyságától és minőségétől függően — 5—20 ezer schilling hozzá­járulást a közös fejlesztés­hez. Ez magas összegnek tűnik, mégis, az idén már negyvennel gyarapodott a taglétszám. A magyarázat egyszerű: 27. egyéni a közös értékesítéssel szemben nem bírja a versenyt. A tagok az értékesítési haszonból részesednek Is, ennek mér­tékét a kívülálló számára' eléggé bonyolult módon számítják ki. Arról, hogy milyen lesz az idei részesedés, már a borok kóstolgatása közben érdeklődünk. Az üzemveze­tő arca elkomorul, lemon­dóan legyint: a bor ára pár hónapja megint esett, már csak 6—7 schillinget fizetnek literjéért a felvá­sárló cégek ügynökei. A busás hasznot azok teszik zsebre, s nem a szőlős pa­rasztok. (A bor fogyasztói ára magasabb a miénknél.) A megélhetés egyre nehe­zebb, az átlagos paraszti életnívó tartásához ma már két hektár szőlőterület szükséges. Akinek ennél kevesebb van, az igyek­szik földjétől megszabadul­ni, s elhelyezkedni az iparban. Ha talál munkát. Hatvani Dániel (Következik: Mit nyújt a szakiskola,?)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom