Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-01 / 230. szám
4 oldal 1968. október f, kedd Tisztéigr s Osztrák barátaink — csaknem százan az Osztrák Kommunista Párt központi lapja, a Volkstimme terjesztői közül — a határtól határig számított három nap során éppen csak ízelítőt kaphattak a magyar életből. Mégis sok kedves epizód tarkította mind a fővárosban töltött néhány órát, mind a megyénkben tett útjukat. A pesti program: látogatás a Népszabadság szerkesztőségében, ismerkedés az újságírók munkájával és tapasztalatcsere a lapterjesztés módszereiről. Majd séta a városban, amely szintén a kék Duna partján fekszik, mégis annyira más, mint Bécs. A Népligetben, cigányzene mellett, magyaros vacsora, s amolyan grinzinges, „gemütlich” hangulat... Vasárnap délelőtt pedig Kecskemét nevezetességeit járták sorra; érdeklődéssel szemlélték az új épületeket, a műemlékeket, a fedettuszodát: mindazt, amire joggal vagyunk büszkék. A városháza előtt hozzám lépett egyikük, jó hatvanas, derese- dő fejű bácsi. — Miért állnak díszőrséget a „pionírok” ott, az épület sarkán? — Az ellenforradalom mártírjainak emlékműve előtt tisztelegnek ma, a fegyveres erők napján — válaszoltam. Elgondolkozva köszönte meg a felvilágosítást. S amíg a lépcsőkön a díszteremhez, a fogadásra tartottunk, elmondta, hogy Johann Je- richa a neve, régi kommunista és Bécs X. kerületében, a Favoriten városrészben terjeszti az OKP napilapját, a Volksstimmét. A díszterem padsoraiban a megyénket ismertető prospektusok mellett egy-egy csokor virág várta a vendégeket. A vb-elnöke bemutatta a 600 éves várost, nemcsak szóban, de a terjedelmes maketten is. Sok-sok kérdésre adott válaszai még teljesebbé tették a rólunk alkotott képet. Aztán elérkezett a búcsú perce. Előállt a két busz, amely estére már újból a bécsi utcákon robog velük végig. Kézszorítások, a mielőbbi viszontlátást ígérő és sürgető szavak- Je- richa elvtárs félrevont, s halkan, szinte súgva mondta: — Talán nem veszik rossznéven, ha a csokrot nem viszem haza: odatettem az emlékmű talapzatára ... Legyen ez egy osztrák kommunista szerény tisztelgése a hősök, a forradalmárok emléke előtt. ...A csokor mára elhervadt már. De a szándék, amely Johann Jericha kezét vezette, nem évülhet el soha. Pécsi Sebestyén orgonaestje Egy halálos, több súlyos sérülés a közutakon Szombat déltől vasárnap estig tizenegy közlekedési baleset színhelyére szálltak ki a megyei rendőr-főkapi- tánysóg kecskeméti balesetvizsgáló és forgalomellenőrzési osztályának járőrei. Koncz László kecskeméti (Hunyadi város 53/c.) lakos életével fizetett vétkes könnyelműségért. Vasárnap délután Kecskemét határában, a 44-es műúton kerékpáron haladt a város felé. Eközben előzte őt a 9. sz. AKÖV GA—65-32 rendszámú autóbusza. A szeszes ital hatása miatt az imbolygó kerékpáros nekiütődött a busz elejének, és súlyosan megsérült. Koncz László kórházba való szállítása után meghalt. Ittasan vezette a vontatót, melyhez levizsgázatlan pótkocsi volt kapcsolva, s körültekintés nélkül hajtott a gyümölcscsomagoló telep kijáratán a Kismatkói útra Szabó Béla, a városföldi Petőfi Tsz vontatóvezetője. Emiatt elütötte a motorkerékpáron arra haladó Kulrnan Sára, Helvécia, Matkó 263. sz. alatti lakost. A motorkerékpár vezetője lábszártörést szenvedett. Könnyebben megsérült az utasként szállított húga, Kulrnan Erzsébet is. Szabó Béla ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt indult eljárás. Szeszes ital hatása alatt vezette a gondjaira bízott műhelygépkocsit Kecskemét belterületén, s a Szolnoki úton elütötte Farkas Gergelyné (Kecskemét, Gu- bányi u. 5.) gyalogost, majd segítségnyújtás nélkül továbbhajtott a helyszínről Schmidt Zoltán pápai lakos. Két óra múlva kézre került a tettes, aki beismerte cselekményét. Ellene foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés és segélynyújtás elmulasztásának bűntette miatt indult eljárás. Nem tartotta be a balra való kanyarodás szabályát Jakabszállás határában Holló József kecskeméti (Alsószéktó 116.) motorkerékpáros. Emiatt a vele azonos irányban ugyancsak motorkerékpáron haladó é.s már előzésben levő Horváth Imre, Kecskemét, Borz u. Í3. szám alatti lakos összeütközött Holló József járművével. A karambol következménye: Holló József nyílt, lábtörést, felesége és Horváth Imre könnyebb fej- és lábsérülést szenvedtek. Mindhármukat a megyei kórházba szállították a mentők. Kiskunmajsa belterületén tehergépkocsival ütközött össze Vékony András (Kiskunmajsa, Marispuszta 7.) ■motorkerékpáros, aki ugyancsak lábszártöréssel került a kórházba. A baleset azért következett be, mert noha Vékony András hosszabb ideig követte a teherautót, amely távolról jelezte balra kanyarodási szándékát, a motorkerékpáros akkor kezdett előzésbe, amikor a teherjármű az úttest felező vonala mellé húzódva már előzésben volt. Új betakarítégépek Jugoszláv, francia és német mezőgazdasági gépek érkeztek a betakarításhoz. A kukorica betakarítására szolgáló gépek közül jugoszláv gyártmányú Zmaj típusú csőtörő-fosztó adaptereket és morzsolóadaptereket importáltunk. Több mint 50 francia Braud-tí- pusú gépet is vásároltak eddig a mezőgazdasági üzemek, s további 36 francia berendezést ezekben a napokban vehetnek át. Száz NDK-gyártmányú cukorrépa betakarító gép talált eddig gazdára. A Német Demokratikus Köztársaságban készült a burgonyaszedőgé- pek egyik változata is, amely iránt igen élénk az érdeklődés. A hazai mező- gazdasági gépgyárak is növekedő ütemben szállítják a következő hetekben a széles körűen használt gépeket. A Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár Török-I szentmiklósi Gyáregység^ már csaknem 400 járvazúzó berendezést adott át. Megj- kezdték a BMG-ben készítteti kukorica csőtörő-fosztó berendezések szállítását is. Reneszánszát éljük mostanában az orgonamuzsikának. Ezt bizonyítja az a számos orgonahangverseny, melyet a nagyközönség széles körű érdeklődése mellett rendeznek szerte az országban, legújabban pl. a tihanyi és a köröshegyi koncertek. Igen jó elgondolás volt tehát a Városi Művelődési Ház részéről, hogy a szeptemberi „előidényben” orgonahangversenyt rendezett Kecskeméten. A közönség — majdnem egy hónappal a filharmóniai szezonkezdés előtt — zenére „kiéhezve” zsúfolásig meg is töltötte a Nagytemplomot. Több mint 1200 (!) hallgatója volt a hangversenynek. Rangos előadók léptek fel itt: Pécsi Sebestyén, Európa-szer- te ismert művésze hangszerének, s mint a Zeneművészeti Főiskola tanára egész orgonista-generációk nevelője, valamint felesége: Werner Mária hang- versenyénekesnő. Pécsi játékában az idősebb nemzedék hagszerkultúrájá- val ismerkedhetett meg közönségünk. Az orgona irodalma mennyiségileg szinte felmérhetetlen. Az a hatalmas (mintegy másfél órás!) műsor, mely pénteken este a kecskeméti közönség előtt elhangzott, ennek csupán csekély töredéke, mégis bepillantást nyújtott a zenetörténetnek azokba a korszakaiba, melyekben előszeretettel komponáltak orgonára a zeneszerzők. Három nagyszabású mű képezte a műsor pilléreit: Bach a-moll fantázia és fúgája, Kodály orgonára írt csendes miséje (ez a különleges atmoszférájú kompozíció, a régies magyar hangnak a magyar népzenei hatásokkal való sajátos, kodályi ötvözete) és Liszt koráltémát feldolgozó „Ad nos ad salu- tarem undam” c. fantáziája és fúgája. Közülük is kiemelkedett a Kodály-mű hol izzóan szenvedélyes, hol csendesen elmélyülő, poétikus előadása. A terjedelmes Liszt-művet már kissé fáradtan hallgatta közönségünk, nem úgy Pécsi Sebestyén, aki az egész műsort kotta nélkül (!) játszotta végig. A három nagy mű között Werner Mária szólóit hallhattuk, aki Mozart, Cooper problémán segíteni nem tudunk, meg kell egyelőre elégednünk az adott lehetőségekkel. Szóljunk végül néhány szót a közönség „zavaráról”. Hangversenyeken természetes dolog a tetszésnyilvánítás, templomban azonban — úgy vélik és Liszt egy-egy darabját énekelte. Különösen Liszt érthetetlenül ritkán hallható, lírai hangvételű 23.' zsoltárának megszólaltatása volt élményszerű. Az egyetlen, ami rosz- szul szerepelt ezen a hangversenyen, maga az orgona volt. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy igényesebb zenei feladatokra ez a hangszer alig alkalmas, egyes regiszterei színtelenül szólnak, s nyilván mechanikai hibái is lehetnek, ezek okozhatták a többször észlelt ritmikai bizonytalanságot. Főleg a Bach-mű- nél volt ez bántó, hiszen igen lényeges alapeleme a kiegyenlített, metrikailag világosan tagolt ritmusvilága. De mivel ezen a sokan —, nem illik tapsolni. Ebből az a felemás eredmény született, hogy a koncert elején és végén a művészeket megtapsolta ugyan a közönség, közben az egyes számokat viszont nem. Meg szeretném említeni, hogy ha hangversenyt rendezünk ma benne, a templom sepeciális hang- versenyterem funkcióját tölti be és ez még akkor is igaz, ha a művek egy részét hagyományosan értelmezett templomi használatra írták is alkotóik. S az is köztudott, hogy külföldön — a katolikus egyház centrumához legközelebb élő olasz városokat is beleértve —, az ottani közönségnek egyáltalán nincsenek efféle aggályai! Körber Tivadar 20. Hosszú, fehér haja gondosan meg volt fésülve. Mintha csak aludt volna, agyondolgozott kezét mel- ^“usXvnak: len keresztbe téve. Az átfagyott talaj megakadáóvatosan megemelte az öreg jéghideg kezét és egy vékony füzetet húzott ki alóla. Lefújta róla a száraz mohatörmeléket és át— Nézze csali, lehet, hogy lyozta oszlását. Feje alatt valami érdekes Eljegyzés. egy kis mohacsomó még V. FEJEZET, zoid volt, mintha nemrég ameiyj,en az olvasó megszedtek volna. A halotton isinerkedik a talált füzet bo, gondosan begombolt tartalmával vászomng volt, egyszerű nadrág és a lábán jakut A papír jócskán átnedve- csizma. sedett és elég nehéz volt elKi lehetett ez az orosz olvasni a szöveget. Hozzá férfi, aki a jakuti nomá- még ceruzával rótták. Egyes dók vendége volt? Miféle szavak olvashatatlanokká rossz betegség fektette ko- váltak. De a mondanivaló porsóba, amelybe baráti nélkülük is érthető volt. kezek helyeztek puha, szá- ,,1920. Szeptember. ráz mohát párnának? Va- ^ betűket és számokat jón mióta fekszik itt? hegyes ceruzával írták az A holttest már nem tud időtől megsárgult papírla- válaszolni a kérdésekre ... pokra. A füzetlapok kékvo- A kutatók sokáig haliga- nalasak voltak, szélükön tagon nézték. Aztán Lju- vastag, piros vonallal mar- bimov alighanem észrevett gó volt hagyva. Alkalma- yalajni furcsaságot, mert sint régi, irodai könyv lehetett Az. írás kapkodó és ferde volt. A keményítő jelt a régi, forradalom előtti helyesírás szerint használták. Egyes betűk szögié* tesek, hegyesek, mintha csak háborgó lelkét tükröznék annak, aki papírra vetette a sorokat... „Homályos hírek és szóbeszédek, amelyek ezen a mi távoli településünkön jártak, végre igaznak bizonyultak. Minden úgy igaz, ahogy mesélik. A messzi Pétervárott forradalom tört ki és a hatalmat a nép vette át. Mindez régen történt, majdnem három esztendeje. Most már biztosan tudjuk, hogy Osztap Ve- gyemyikov nagyiparos és kereskedő, akit egész Jakutföldén Lénától Kolimáig ismernek, megjött Ki- renszkből, és nagy rakás újságot hozott magával, egyszerre több évi nyomtatott szót. Éjjeleken át olvastuk a lapokat, faggyúgyertya világánál nézegettük végig egyik oldalt a másik után és lassacskán kirajzolódott előttünk a nagy esemény minden részlete a maga egész nagyságában. Szabadok vagyunk! Mi, a politikai száműzöttek csoportja, az OSZDM(b)P tagjai, akik immár ötödik éve élünk a Kreszt-Alzsán telepen, ahová a hadbíróság ítélete alapján 1915-ben száműztek bennünket. Szocialista forradalom! Micsoda viharos napokat éltünk át! Szívünk repesett az örömtől! Lenin a forradalom élén! Hisz némelyikünk személyesen ismeri őt, találkoztunk vele odaát a határon túl és a szibériai száműzetésben. Örültünk hát, amikor megtudtuk, hogy tanítónk maga irányította a felkelést és most immár harmadik éve a munkás-paraszt kormány feje. Ez a kormány irányítja az országot, vezeti a harcot az ellenforradalom ellen. A lapokból megtudtuk, hogy polgárháború van. Hát igen, a cári rendőrség tudta, hová kell minket eldugni. Három évig tudatlanságban élni ebben a borzalmas havas csendben, amikor olyan történelmi események zajlanak. Mindenféle gondolataink támadtak, nehéz volt dönteni ... mert kilátástalannak látszott a megvalósításuk. Nem tudunk aludni, sokat gondolkodunk ezekben a nyugtalan napokban és éjjeleken. Abbahagytuk a horgászást, nem törődtünk a tajgai csapdákkal. Gondolatainkat csupán egy dolog foglalkoztatja? mit te- gyünk. Kockáztassuk meg, s induljunk el a sok ezer versztányi úton sorsunk elébe, vagy maradjunk itt nyárig, amikor ismét meleg lesz és kisebb kockázattal úszhatunk le a folyókon Aldanig, vagy Lénáig, ahonnan már ismert út vezet nyugatra? ... Sókat beszélgetünk. Mindennap újabb és újabb terveket kovácsolunk, s vitatunk meg. Any- nyira vitatkozunk, hogy a könnyünk is kicsordul, torkunk bereked, igyekszünk bebizonyítani egymásnak olyasmit, ami bebdzonyítha- tatlan. Aztán mindenki megérti: most nem lehet elindulni. Megértjük, aztán mégis ... Emlékszem Vlagyimir Ivanovics forró leheletű suttogására a barakk éjszakai csendjében. Azt mondta, ne legyek gyáva, induljak el vele most, nyomban. „Meglásd, megéri, ha mi ketten határozottak leszünk: a többiek követni fognak. Ezzel mozgósítjuk őket... Értsd meg sokunkban a száműzeti évei alatt megalvadt a vf Ezeket az embereket kell rázni... Határoz(Folytatjuk)
