Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

4 oldal 1968. október f, kedd Tisztéigr s Osztrák barátaink — csaknem százan az Osztrák Kommu­nista Párt központi lapja, a Volkstim­me terjesztői közül — a határtól hatá­rig számított három nap során éppen csak ízelítőt kap­hattak a magyar életből. Mégis sok kedves epizód tar­kította mind a fő­városban töltött né­hány órát, mind a megyénkben tett útjukat. A pesti program: látogatás a Népsza­badság szerkesztő­ségében, ismerke­dés az újságírók munkájával és ta­pasztalatcsere a lapterjesztés mód­szereiről. Majd séta a városban, amely szintén a kék Duna partján fekszik, mégis annyira más, mint Bécs. A Népli­getben, cigányzene mellett, magyaros vacsora, s amolyan grinzinges, „gemüt­lich” hangulat... Vasárnap délelőtt pedig Kecskemét nevezetességeit jár­ták sorra; érdeklő­déssel szemlélték az új épületeket, a mű­emlékeket, a fedett­uszodát: mindazt, amire joggal va­gyunk büszkék. A városháza előtt hoz­zám lépett egyikük, jó hatvanas, derese- dő fejű bácsi. — Miért állnak díszőrséget a „pio­nírok” ott, az épü­let sarkán? — Az ellenforra­dalom mártírjainak emlékműve előtt tisztelegnek ma, a fegyveres erők nap­ján — válaszoltam. Elgondolkozva kö­szönte meg a felvi­lágosítást. S amíg a lépcsőkön a díszte­remhez, a fogadásra tartottunk, elmond­ta, hogy Johann Je- richa a neve, régi kommunista és Bécs X. kerületében, a Favoriten város­részben terjeszti az OKP napilapját, a Volksstimmét. A díszterem pad­soraiban a megyén­ket ismertető pros­pektusok mellett egy-egy csokor vi­rág várta a vendé­geket. A vb-elnöke bemutatta a 600 éves várost, nem­csak szóban, de a terjedelmes maket­ten is. Sok-sok kér­désre adott válaszai még teljesebbé tet­ték a rólunk alko­tott képet. Aztán elérkezett a búcsú perce. Elő­állt a két busz, amely estére már újból a bécsi utcá­kon robog velük végig. Kézszorítá­sok, a mielőbbi vi­szontlátást ígérő és sürgető szavak- Je- richa elvtárs félre­vont, s halkan, szinte súgva mond­ta: — Talán nem ve­szik rossznéven, ha a csokrot nem vi­szem haza: odatet­tem az emlékmű talapzatára ... Le­gyen ez egy oszt­rák kommunista szerény tisztelgése a hősök, a forradal­márok emléke előtt. ...A csokor mára elhervadt már. De a szándék, amely Johann Jericha ke­zét vezette, nem évülhet el soha. Pécsi Sebestyén orgonaestje Egy halálos, több súlyos sérülés a közutakon Szombat déltől vasárnap estig tizenegy közlekedési baleset színhelyére szálltak ki a megyei rendőr-főkapi- tánysóg kecskeméti baleset­vizsgáló és forgalomellen­őrzési osztályának járőrei. Koncz László kecskeméti (Hunyadi város 53/c.) lakos életével fizetett vétkes könnyelműségért. Vasárnap délután Kecskemét határá­ban, a 44-es műúton kerék­páron haladt a város felé. Eközben előzte őt a 9. sz. AKÖV GA—65-32 rendszá­mú autóbusza. A szeszes ital hatása miatt az im­bolygó kerékpáros nekiütő­dött a busz elejének, és súlyosan megsérült. Koncz László kórházba való szál­lítása után meghalt. Ittasan vezette a vonta­tót, melyhez levizsgázatlan pótkocsi volt kapcsolva, s körültekintés nélkül haj­tott a gyümölcscsomagoló telep kijáratán a Kismatkói útra Szabó Béla, a város­földi Petőfi Tsz vontatóve­zetője. Emiatt elütötte a motorkerékpáron arra ha­ladó Kulrnan Sára, Helvé­cia, Matkó 263. sz. alatti lakost. A motorkerékpár vezetője lábszártörést szen­vedett. Könnyebben megsé­rült az utasként szállított húga, Kulrnan Erzsébet is. Szabó Béla ellen foglalko­zás körében elkövetett gon­datlan veszélyeztetés bűn­tette miatt indult eljárás. Szeszes ital hatása alatt vezette a gondjaira bízott műhelygépkocsit Kecske­mét belterületén, s a Szol­noki úton elütötte Farkas Gergelyné (Kecskemét, Gu- bányi u. 5.) gyalogost, majd segítségnyújtás nélkül to­vábbhajtott a helyszínről Schmidt Zoltán pápai lakos. Két óra múlva kézre ke­rült a tettes, aki beismer­te cselekményét. Ellene fog­lalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés és segélynyújtás elmulasztásá­nak bűntette miatt indult eljárás. Nem tartotta be a balra való kanyarodás szabályát Jakabszállás határában Holló József kecskeméti (Alsószéktó 116.) motorke­rékpáros. Emiatt a vele azonos irányban ugyancsak motorkerékpáron haladó é.s már előzésben levő Hor­váth Imre, Kecskemét, Borz u. Í3. szám alatti lakos összeütközött Holló József járművével. A ka­rambol következménye: Holló József nyílt, lábtörést, felesége és Horváth Imre könnyebb fej- és lábsérü­lést szenvedtek. Mindhár­mukat a megyei kórházba szállították a mentők. Kiskunmajsa belterületén tehergépkocsival ütközött össze Vékony András (Kis­kunmajsa, Marispuszta 7.) ■motorkerékpáros, aki ugyancsak lábszártöréssel került a kórházba. A bal­eset azért következett be, mert noha Vékony András hosszabb ideig követte a teherautót, amely távolról jelezte balra kanyarodási szándékát, a motorkerék­páros akkor kezdett előzés­be, amikor a teherjármű az úttest felező vonala mel­lé húzódva már előzésben volt. Új betakarítégépek Jugoszláv, francia és né­met mezőgazdasági gépek érkeztek a betakarításhoz. A kukorica betakarítására szolgáló gépek közül jugo­szláv gyártmányú Zmaj tí­pusú csőtörő-fosztó adap­tereket és morzsolóadapte­reket importáltunk. Több mint 50 francia Braud-tí- pusú gépet is vásároltak eddig a mezőgazdasági üze­mek, s további 36 francia berendezést ezekben a na­pokban vehetnek át. Száz NDK-gyártmányú cukorré­pa betakarító gép talált ed­dig gazdára. A Német De­mokratikus Köztársaságban készült a burgonyaszedőgé- pek egyik változata is, amely iránt igen élénk az érdeklődés. A hazai mező- gazdasági gépgyárak is nö­vekedő ütemben szállítják a következő hetekben a széles körűen használt gé­peket. A Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár Török-I szentmiklósi Gyáregység^ már csaknem 400 járvazúzó berendezést adott át. Megj- kezdték a BMG-ben készít­teti kukorica csőtörő-fosztó berendezések szállítását is. Reneszánszát éljük mos­tanában az orgonamuzsi­kának. Ezt bizonyítja az a számos orgonahangverseny, melyet a nagyközönség széles körű érdeklődése mellett rendeznek szerte az országban, legújabban pl. a tihanyi és a körös­hegyi koncertek. Igen jó elgondolás volt tehát a Városi Művelődési Ház részéről, hogy a szep­temberi „előidényben” or­gonahangversenyt rende­zett Kecskeméten. A kö­zönség — majdnem egy hónappal a filharmóniai szezonkezdés előtt — ze­nére „kiéhezve” zsúfolásig meg is töltötte a Nagy­templomot. Több mint 1200 (!) hallgatója volt a hangversenynek. Rangos előadók léptek fel itt: Pé­csi Sebestyén, Európa-szer- te ismert művésze hangsze­rének, s mint a Zenemű­vészeti Főiskola tanára egész orgonista-generációk nevelője, valamint felesé­ge: Werner Mária hang- versenyénekesnő. Pécsi já­tékában az idősebb nem­zedék hagszerkultúrájá- val ismerkedhetett meg közönségünk. Az orgona irodalma mennyiségileg szinte fel­mérhetetlen. Az a hatal­mas (mintegy másfél órás!) műsor, mely pénteken este a kecskeméti közönség előtt elhangzott, ennek csupán csekély töredéke, mégis bepillantást nyújtott a zenetörténetnek azokba a korszakaiba, melyekben előszeretettel komponáltak orgonára a zeneszerzők. Három nagyszabású mű képezte a műsor pilléreit: Bach a-moll fantázia és fúgája, Kodály orgonára írt csendes miséje (ez a különleges atmoszférájú kompozíció, a régies ma­gyar hangnak a magyar népzenei hatásokkal való sajátos, kodályi ötvözete) és Liszt koráltémát fel­dolgozó „Ad nos ad salu- tarem undam” c. fantáziá­ja és fúgája. Közülük is kiemelkedett a Kodály-mű hol izzóan szenvedélyes, hol csendesen elmélyülő, poétikus előadása. A ter­jedelmes Liszt-művet már kissé fáradtan hallgatta közönségünk, nem úgy Pé­csi Sebestyén, aki az egész műsort kotta nélkül (!) ját­szotta végig. A három nagy mű között Werner Mária szólóit hall­hattuk, aki Mozart, Cooper problémán segíteni nem tudunk, meg kell egyelőre elégednünk az adott le­hetőségekkel. Szóljunk végül néhány szót a közönség „zavará­ról”. Hangversenyeken természetes dolog a tet­szésnyilvánítás, templom­ban azonban — úgy vélik és Liszt egy-egy darab­ját énekelte. Különösen Liszt érthetetlenül ritkán hallható, lírai hangvételű 23.' zsoltárának megszólal­tatása volt élményszerű. Az egyetlen, ami rosz- szul szerepelt ezen a hangversenyen, maga az orgona volt. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy igényesebb zenei fel­adatokra ez a hangszer alig alkalmas, egyes re­giszterei színtelenül szól­nak, s nyilván mechanikai hibái is lehetnek, ezek okozhatták a többször ész­lelt ritmikai bizonytalan­ságot. Főleg a Bach-mű- nél volt ez bántó, hiszen igen lényeges alapeleme a kiegyenlített, metrikailag világosan tagolt ritmusvi­lága. De mivel ezen a sokan —, nem illik tapsol­ni. Ebből az a felemás eredmény született, hogy a koncert elején és végén a művészeket megtapsolta ugyan a közönség, közben az egyes számokat viszont nem. Meg szeretném emlí­teni, hogy ha hangversenyt rendezünk ma benne, a templom sepeciális hang- versenyterem funkcióját tölti be és ez még akkor is igaz, ha a művek egy részét hagyományosan ér­telmezett templomi hasz­nálatra írták is alkotóik. S az is köztudott, hogy kül­földön — a katolikus egy­ház centrumához legköze­lebb élő olasz városokat is beleértve —, az ottani közönségnek egyáltalán nincsenek efféle aggályai! Körber Tivadar 20. Hosszú, fehér haja gon­dosan meg volt fésülve. Mintha csak aludt volna, agyondolgozott kezét mel- ^“usXvnak: len keresztbe téve. Az át­fagyott talaj megakadá­óvatosan megemelte az öreg jéghideg kezét és egy vékony füzetet húzott ki alóla. Lefújta róla a szá­raz mohatörmeléket és át­— Nézze csali, lehet, hogy lyozta oszlását. Feje alatt valami érdekes Eljegyzés. egy kis mohacsomó még V. FEJEZET, zoid volt, mintha nemrég ameiyj,en az olvasó meg­szedtek volna. A halotton isinerkedik a talált füzet bo, gondosan begombolt tartalmával vászomng volt, egyszerű nadrág és a lábán jakut A papír jócskán átnedve- csizma. sedett és elég nehéz volt el­Ki lehetett ez az orosz olvasni a szöveget. Hozzá férfi, aki a jakuti nomá- még ceruzával rótták. Egyes dók vendége volt? Miféle szavak olvashatatlanokká rossz betegség fektette ko- váltak. De a mondanivaló porsóba, amelybe baráti nélkülük is érthető volt. kezek helyeztek puha, szá- ,,1920. Szeptember. ráz mohát párnának? Va- ^ betűket és számokat jón mióta fekszik itt? hegyes ceruzával írták az A holttest már nem tud időtől megsárgult papírla- válaszolni a kérdésekre ... pokra. A füzetlapok kékvo- A kutatók sokáig haliga- nalasak voltak, szélükön tagon nézték. Aztán Lju- vastag, piros vonallal mar- bimov alighanem észrevett gó volt hagyva. Alkalma- yalajni furcsaságot, mert sint régi, irodai könyv le­hetett Az. írás kapkodó és ferde volt. A keményítő jelt a régi, forradalom előt­ti helyesírás szerint hasz­nálták. Egyes betűk szögié* tesek, hegyesek, mintha csak háborgó lelkét tükröz­nék annak, aki papírra ve­tette a sorokat... „Homályos hírek és szó­beszédek, amelyek ezen a mi távoli településünkön jártak, végre igaznak bizo­nyultak. Minden úgy igaz, ahogy mesélik. A messzi Pétervárott forradalom tört ki és a hatalmat a nép vette át. Mindez régen tör­tént, majdnem három esz­tendeje. Most már biztosan tudjuk, hogy Osztap Ve- gyemyikov nagyiparos és kereskedő, akit egész Ja­kutföldén Lénától Kolimáig ismernek, megjött Ki- renszkből, és nagy rakás újságot hozott magával, egyszerre több évi nyomta­tott szót. Éjjeleken át olvas­tuk a lapokat, faggyúgyer­tya világánál nézegettük végig egyik oldalt a másik után és lassacskán kirajzo­lódott előttünk a nagy ese­mény minden részlete a maga egész nagyságában. Szabadok vagyunk! Mi, a politikai száműzöttek cso­portja, az OSZDM(b)P tag­jai, akik immár ötödik éve élünk a Kreszt-Alzsán te­lepen, ahová a hadbíróság ítélete alapján 1915-ben száműztek bennünket. Szo­cialista forradalom! Micso­da viharos napokat éltünk át! Szívünk repesett az örömtől! Lenin a forrada­lom élén! Hisz némelyikünk személyesen ismeri őt, ta­lálkoztunk vele odaát a ha­táron túl és a szibériai száműzetésben. Örültünk hát, amikor megtudtuk, hogy tanítónk maga irányí­totta a felkelést és most immár harmadik éve a munkás-paraszt kormány feje. Ez a kormány irá­nyítja az országot, vezeti a harcot az ellenforrada­lom ellen. A lapokból meg­tudtuk, hogy polgárháború van. Hát igen, a cári rend­őrség tudta, hová kell min­ket eldugni. Három évig tudatlanságban élni ebben a borzalmas havas csend­ben, amikor olyan történel­mi események zajlanak. Mindenféle gondolataink támadtak, nehéz volt dön­teni ... mert kilátástalan­nak látszott a megvalósí­tásuk. Nem tudunk aludni, so­kat gondolkodunk ezekben a nyugtalan napokban és éjjeleken. Abbahagytuk a horgászást, nem törődtünk a tajgai csapdákkal. Gondo­latainkat csupán egy dolog foglalkoztatja? mit te- gyünk. Kockáztassuk meg, s induljunk el a sok ezer versztányi úton sorsunk elé­be, vagy maradjunk itt nyárig, amikor ismét meleg lesz és kisebb kockázattal úszhatunk le a folyókon Aldanig, vagy Lénáig, ahon­nan már ismert út vezet nyugatra? ... Sókat beszél­getünk. Mindennap újabb és újabb terveket kovácso­lunk, s vitatunk meg. Any- nyira vitatkozunk, hogy a könnyünk is kicsordul, tor­kunk bereked, igyekszünk bebizonyítani egymásnak olyasmit, ami bebdzonyítha- tatlan. Aztán mindenki megérti: most nem lehet el­indulni. Megértjük, aztán mégis ... Emlékszem Vlagyimir Ivanovics forró leheletű suttogására a barakk éj­szakai csendjében. Azt mondta, ne legyek gyáva, induljak el vele most, nyomban. „Meglásd, meg­éri, ha mi ketten határo­zottak leszünk: a többiek követni fognak. Ezzel moz­gósítjuk őket... Értsd meg sokunkban a száműzeti évei alatt megalvadt a vf Ezeket az embereket kell rázni... Határoz­(Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom