Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-02 / 231. szám
1968. október 2, szerda 8. oldal A kecskeméti szimfonikusok Budapesten A budapesti művészeti hetek kapcsán az Iparművészeti Múzeumban szervezett „Szép magyar hegedűk” kiállítás rendezősége meghívta a kecskeméti városi szimfonikus zenekart, egy a megnyitást követő, vasárnap délelőtti hangverseny megtartására. A meghívás rangját n.gy mértékben emelte, hogy az előző napi megnyitón a világhírű Tátrai vonósnégyes hangversenyezett. Zenekarunk szereplésére és a kiállítás megtekintésére összegyűlt, nagyrészt szakmai közönség lelkesen ünnepelte a műsorszámokat előadó kecskeméti zenekart, Kemény Endre karnagyot és Párizs után Baján Szép sikere van Baján Széchenyi Lenke gobelinművész kiállításának, amelyet a József Attila Művelődési Ház rendezett meg. A fiatal művésznő Baján született, itt járt a III. Béla Gimnáziumba, a Rud- nay Gyula Képzőművészeti Kör tagja volt, és jelentős sikereket ért el, amióta elkerült szülővárosából. Igaz ugyan, hogy a bajait megelőzően csak egy kiállítása volt, de azt Párizsban tartották. — 1965-ben Lausenne- ban, a IÍ. grafikai bienná- lén szerepelt az a munkám — meséli —, amivel közvetlenül az iparművészeti főiskola befejezése után megnyertem a Madách Színházba tervezett, 9 négyzetméteres gobelinre kiírt pályázatot. Ekkor kért meg a Louvre egyik aligazgatója, hogy mutassam meg a többi művemet is. Nagy zavarban voltam, mivel semmi nem volt készen. Egy évig kint maradtam Franciaországban és dolgoztam. Ekkor keletkezett a párizsi kiállítás anyaga. — Hogyan sajátította el ezt a napjainkban ritka és rendkívül nehéznek mondott technikát? — Nehezen, mert hiányzott mellőlem a mester. Ügyszólván mindent a felülmúlhatatlan középkori gobelinművészettől tanultam. Végtelen kitartás kell hozzá, hiszen hihetetlenül aprólékos munka, a mai felgyorsult életritmusú ember nehezen bírja türelemmel. Azért kísérleteznek világszerte annyit a hajókötél vastagságú fonalakkal, műanyaggal, sőt a már kész textíliák összevarrásá- val, hogy a szövést kikerüljék. Szerencsére nekem néhány milliméter is elég naponta, hogy a jól végzett munka örömét erezzem. Amennyire csak lehet, tökéletes műgondra törekszem. Ez kárpótol a más technikában elérhető mennyiségért. — Nem járt el az idő végképp a gobelin fölött? — Nem, sőt véleményem szerint most kezdi el reneszánszát. A modem építészetben egyre több a nagy felület és a kemény hangulatú anyag, a beton, az üveg. A merevség feloldására nagyszerűen alkalmas a gobelin nemes és lágy anyaga. A franciáknál és több európai országban is egyre gyakrabban alkalmazzák mostanában. — Kiállításán jó néhány szép, modern grafika is szerepel. — Ezek inkább afféle személyes feljegyzések, útiélmények, vázlatok, nem tekintem őket önálló alkotásoknak. Itt, szülővárosomban, mégis ki mertem állítani őket a hozzám közelálló, értő közönség előtt. Nagyon jólesett, hogy Párizs után éppen Baján léphettem nyilvánosság elé. Földessy Dénes a matiné szólistáját, a nemes emócióikkal hegedülő Molnár Ágnes művésznőt. A közönség sorai között több Kecskemétről indult zeneművészt is felfedeztünk. Az értékes és kizárólag magyar hangszereket bemutató kiállítás csak a legkiválóbb magyar hegedűépítő mesterek alkotásait mutatta be és nem is törekedhetett a teljességre, mégis sajnálkozva állapítottuk meg, hogy két neves kecskeméti hegedűépítő mester: Herczeg József és Molnár Zoltán hangszerei hiányoznak a kiállításról. örvendetes, hogy a pár éve újraszületett szimfonikus zenekar Kecskemét jubileumi évére annyit fejlődött, hogy szerény, de művészi értéket képviselő játékával kitűnően helytállt a budapesti művészeti hetek egy mozzanatában. Nemesszeghy Lajos Filmszerepeí kap "'kZ népdalénekes Üjabb és újabb híradások tanúsítják, hogy az augusztusban Kecskeméten megtartott népzenei találkozó eddig rejtett, vagy kevéssé ismert értékekre hívta fel a közfigyelmet. Többen emlékeznek Ambrusné Márton Kata csodálatos strafójára, szépen előadott erdélyi népdalaira. Tetszett a közönségnek és a MAFILM jelenlevő stábjának, főként pedig Gyöngyösi Imre rendezőnek. Az itt látottak, hallottak alapján határozta el, hogy leszerződteti Kata nénit most készülő, a Tanácsköztársaság idején (játszódó filmjének egyik fontos szerepére. Ambrusné októberben áll a felvevőgépek elé. H. N. 21. Bennem két érzés harcolt: az indulás, a cselekvés vágya, hogy máris harcolhassak, és ugyanakkor az óvatosság, a megfontoltság, amely korom sajátossága. Hallgattam, nem mertem igent mondani, ugyanakkor a nemre sem volt erőm. Nem tudnám megmondani, hogy a fiatal és energikus Szperanszkij rábeszélésére végül is miért adtam be a derekam. Csupán egyet tudok. Szeptember 20-án kora hajnalban, amikor az éjszakai fagy jéggel borította a folyók széleit, és sűrű zúzmarával hintette be a rétek füvét, kettesben elhagytuk a telepet. Kettesben ... Mert a többiek meggondolták magukat és maradtak. De mi már nem tudtunk visszafordulni. Elkísértek minket és sok sikert kívánva útnak bocsátottak. Megosztották velünk legféltettebb kincsüket, könnyes szemmel szorongatták kezünket, de szemükben rosszul leplezett bánat ült: féltettek bennünket S volt is miért. A kockázat túlságosan nagy volt. De mi csak útnak indultunk. így kezdődött vállalkozásunk, amelyről most naplómban beszámolok, remélem, hogy megmentőim, akik annyi részvétet éreztek irántam, egyszer átadják feljegyzéseimet megbízható embereknek és száműzött barátaim tudomást szereznek két társuk sorsáról, ártól a két társukról, akik 1920 egy őszi napján nekivágtak az ismeretlennek. ... Rövidesen itt az új, 1921. év. Itt fekszem fájó szívvel barátom, Gavriil Protogyakonov jarangasát- rában, lábaim lefagytak. Társam, az én Vologyám, ahogy Vlagyimir Ivanovics Szperaszkijt menetelésünk vége felé elneveztem, már nincs az élők sorában. Nekem sincs már sok hátra. Ezt nagyon jól tudom. Hiába hívtad ki hozzám jóságos megmentőm a leghíresebb és legfélelmetesebb sámánt a távoli Ojmjakonból. Tisztelettudón álltái a sarokban, s vártad, amíg a vén csaló kiűzi belőlem a gonosz szellemeket. Nincs ehhez hatalma neki. Hasztalanok a te varázsszavaid is, ó, Tarszalin, ki legidősebb, s legokosabb vagy a jakutok között, és aki házigazdám kérésére jöttél ide az Aranyvölgybe a széles Omolon partjáról. Már semmi sem tud. rajtam segíteni. Érzem, hogy életem a végéhez közeledik. Sietek hát papírra vetni, ha lesz elég erőm hozzá, az utóbbi hónapok eseményeit. Azokban a hónapokban Volo- gyával együtt makacsul haladtunk az ifjú Forradalom felé, s eközben véletlenül olyan szokatlan lelőhelyekre bukkantunk, amelyekre különösen most van nagy szükségük Oroszország felszabadított népeinek ... Nem győzöm Gavrilnak magyarázni: „ Barátom, ha meghalok, légy azon, hogy ez a füzet jó emberek kezébe kerüljön. Ha látod, Három család A múlt század negyedik negyedében a fíloxéra letarolta, teljesen kipusztította a dunántúli és hegyvidéki szőlőket. Emberek, családok ezrei kerültek koldusbotra egy-két év alatt. Ilyen tönkrement családokat telepített — szám szerint százötvenet — a Dunántúlról Kecskemét határába Weber Ede, a balatonfüredi szeretetház igazgatója. Kecskemét városától vásárolt kétezer hold sivó homokot és a megvásárolt telepes birtokot elnevezte Helvéciának. Saját hazája után, mert hogy svájci származású volt. 1892. március 1-én érkezett a telepesek vonata Kecskemétre, innen gyalog mentek ki a meghódítandó területre. Életük ettől fogva iszonyatos harc az elemekkel, a természettel és a homokkal. Erőfeszítésüket siker koronázta, a föld felvirágzott. De az emberek sorsa sokáig alig fordult jobbra, bár a viruló szőlőpászták bőven fizettek a fáradságért. A 30-as évek közepén a helvéciai tanítók beadványt küldtek a kecskeméti hatóságokhoz, hogy segítséget kérjenek a sivár pusztai élet megváltoztatásához. „Pusztánk nem épül rendszeresen, a szegényember lakóháza még a legelemibb követelményeknek sem felel meg. A szellőztetés is hiányzik, s 15—25 éves korig a legtöbb gyermeknek az istálló a hálószobája, vályú a mosdótálja. Megdöbbentően kevés az éber szem és a tiltakozó ember, aki a zsúfolt otthonok rossz egészségi és erkölcsi hatását észrevenné... pénzcsatornáink kiapadtak, villanyvilágítás nincs sehol...” Milyen ma az élet ezen a tájon? A hélvécia-fekete- erdei tanyákon három családhoz kopogtattunk be. pen Irénke is. Nemrégiben Kiskecskeméten építettek házat. I Kedves családi ott- atalember. Immár tizenöt _ hon Vezsenyi Fe- éve raktáros a vágóhídon, rencéknél. A családfő az ál- Kétszobás, ízlésesen belátni gazdaság dolgozója, fi- rendezett lakásban élnek Vezsenyiék. Éva lányuk a Katona József Gimnázium II. éves tanulója, Ibolyka tavaly végezte a nyolc általánost. A mama szintén állami gazdasági dolgozó. Kiegyensúlyozott jómódról árulkodik a kis család otthona. — Volt már külföldön? — Nemrégiben tíz napot töltöttem a Szovjetunióban — mondja Vezsenyi Ferenc. ” •• -Nagy Zsigmondéknál * I hízott kacsát pucol a mama. Holnap itthon lesznek a gyerekek. — Hat gyereket neveltem fel — mondja Nagy néni. — Kettő még idehaza van. Marikámnak, aki 1| védőnő az egészségházban, MÉ októberben lesz az esküvője. Vezsenyi Ferenc üres órái- És a többi gyerek? Karban festészettel is foglalko- esi traktoros ugyanitt a zik. Nem egy lakást díszí- gazdaságban. Piroska már tenek a képei a tanyákon, férjhez ment, hasonlóképUJ „Az az igazi ünnep nálunk, ha a gyerekek valamennyien itthon vannak” — mondja Nagy Zsigmondné. A szobában új bútor. Marikáé. Pista, a legfiatalabb, ipari tanuló, segít a mamának a kacsa pucolásában. I , I Orbán Ferenc a mo- I i I torkerékpárját javítja az udvaron. Ö a körzet rendőri megbízottja, ismeri az egész községet. Irén- ke, a felesége söpröget a ragyogó tisztaságú udvaron. Editke, a gimnazista lány a szomszédék kisfiát dajkálja. Másik lányuk, a tizennyolc éves Irénke a Kecskeméti Cipőgyárban dolgozik. — Tanácstag is vagyok ráadásul — mondja Orbán Ferenc, az örökké mosolygó, mindenkivel szívélyes ember. A környéken csak nálam lehet telefonálni. Búcsújárás van itt valósággal. hogy gonosz kezekbe került, inkább vesd a tűzbe, de az ellenségnek ne mutasd meg. Mert a legjobb, a legértékesebb, amit a természet adhat az emberiségnek, a címeres gazemberek kezében a nép, az emberiség ellenségévé válhat.” Gavriil csak keveset ért oroszul, de a taglejtéseim, szavaim hangsúlya, s az a pár szó, amelyet tud, megteszik a magukét. Nagyszerűen megérti, mit akarok. Ez a jóságos, becsületes öregember megígéri nekem, őszinte sajnálattal és bánattal néz engem és sokszor, nagyon sokszor bólogat ősz fejével: „Igen, igen, Nyikita, úgy teszek mindent, ahogy mondod ... Gonosz ember nem fogja látni ezt a papírt, amelyet oly szorgalmasan piszkítasz be fekete pálcikáddal. Legjobb lesz, ha veled együtt temetem el...” Becsületes vadász és dolgozó ember, s nem téved az én közeli halálomban. .. „Jobb is így...” Uszkov becsukja a füzetet és szomorú szemmel, némán elmereng. Ütitársai is hallgatnak. Lám kicsoda ez a fenséges nyugalommal előttük fekvő öreg!... A geológus most újra belelapoz a füzetbe és megnézi a végét. Nyikita Petrovics Ivanov, lakik Petrográdban, Vaszil- jevsZki sziget, 15-ik utca, 7. sz. földszint 44. A Putyi- lov-gyár kovácsa. Az OSZDM(b)P-nak 1903 óta tagja. Született 1866-ban, meghalt... — Most már beírhatjuk halálának napját. Meghalt 1921. január—februárjában, 54 éves korában. Ljubimov szemben ült UszkowaL Könyökével térdére támaszkodik, elgondolkozva simogatja szakál- lát. — Gavriil Protogyakonov betartotta szavát — mondja, — a füzet a sírba került, s nem jutott gonosz kezekbe. Bizonyítani tudom, hogy abban az időben, 1921—22-ben errefelé különösen sok gazember tűnt fel. — Miféle emberek voltak azok? — kérdezte Borisz. — Mifélék? Elmondhatom neked, akkoriban ki csavargóit a tajgában és a néptelen hegyekben, rettegésben tartva az itt élő néhány vadászt és halászt. (Folytatjuk.) A motor, Orbán Ferenc hűséges közlekedési eszköze, sok kilométert beszalad naponta a széles határban. A lakásból, az otthonból árad a megelégedettség. „Villanyvilágítás nincs sehol...” Az említett három család lakása előtt a napokban gyulladt ki a villany. Vágó József tanácselnök pedig éppen e cikk írásakor közölte az újságíróval: hamarosan elkezdik négy kilométer hosszúságban a tanyavilág villamosítását. A község belső területe már régen villamosított. Balogh József /
