Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-05 / 208. szám
1968. szeptember 5, csütörtök 3. oldat Régiből — fi Alig nagyobb a terület, mint egy városi bérház udvara. Ám egy egész birodalom! Felhalmozott alvázak rozsda-városai, keresztben álló vasakkal, platók, farészek deszkavonulatai, gumiköpenyekből mecsetek, erődítmények, torlaszok. A benzintartályok a mesebeli óriások játék-építőkockái lehetnének. Sárhányók, futóművek, tengelyek, trafók, törött üvegű lámpák, félig kifolyt szemhez ha- hasonlóak, kábelek^ ven- tillátor-hűtőlapátok, még most is jó markolást kínáló volánok... És az élettelen motortestek kékesszürke mezői. A Kiskunfélegyházi Gépjavító Állomás bontótelepén, az AUTOKER megbízásából a GAZ-51-es szovjet gyártmányú tehergépkocsikat szedik széjjel öt fődarabra, amelyek részben újból felhasználásra várnak. * " = Mennyi ez á ^részben”? — érdeklődöm Lőrinc L/ászlónétól, a gépjavító anyaggazdálkodási főnökasszonyától. — Ennek a típusnak 26—28 mázsa a súlya. A nen sokkal rövidebb úton A bontótelepen az idén vihetjük a szegedi tele- mintegy 260 GAZ-51-est pünkre, mint az ország szedtek szét. Nagyjából más részeiből. tehát minden napra Űj gyártmány régi darabokból: a kétkerekű pótkocsi. mm A bontótelep. Mindennapra jut egy GAZ—51-es. tott egy. S még sok ezer fut belőle az országutakon, nemcsak régiek, 12— 15 évesek, hanem újak is. Mint máshol, Wt is a gondok ébresztik az ötleteket. Legnehezebb: az alvázak értékesítése. Ezért határozták el: felhasználják helyben. Megfigyelték, hogy a kisebb traktorok után kapcsolható kétkerekű pótkocsi — hiánycikk. Kereslet viszont lenne iránta. így a gépjavító ügyes szerelői, az alváz felhasználásával, elkészítették. Hogy sorozatban gyártsák, ahhoz a kellő számú rendelések beérkezését várják. S ha ez megtörténik, a bontást itt már az összerakás követi. H. D. Korszerűsítik a kecskeméti hűtőházat Harminckét évvel ezelőtt kezdték építeni Kecskeméten a hűtőházat. Először csak nyolc kis hűtőteremből állt, majd 1941—43-ban bővítették. Az ötvenes évek elején korszerűsítették. A sós-folyadékos módszerrel történő hűtésről — az országban először —, áttérték az ammónia el- párologtatásos hűtésre. A napokban — tizenhat évi szünet után —, ismét építők jelentek meg a Hűtőipari Vállalat kecskeméti telepén. Bálái Imre főmérnöktől érdeklődtem: Milyen változást hoz majd a most megkezdődött rekonstrukció? — A vállalat nyolc hűtőháza közül 230 vago- nos kapacitásunkkal mi vagyunk a legkisebbek —, mondotta a főmérnök. — Ránkfór a korszerűsítés, ami elsősorban az elavult gépek és berendezések kicserélését jelenti. Gépházunk jelenleg 1,7 millió kalória teljesítményű hűtőkompresszor-parkkal rendelkezik. Ezek egy- részét kicseréljük, s a helyettük beszerelt új kompresszorokkal együtt teljesítményünk eléri majd a 2,4 millió kalóriát javítja majd a hűtési hatásfokot az épületek elavult parafa-szigetelésének kicserélése műanyag-rétegre. Nem volt tökéletes eddi a vízellátásunk sem. Saját kútjaink teljes kihasználására most egy 50 köbméteres hidroglóbus épül — teljesn új módszerrel —, ugyanis a glóbust tartó acélcsőben húsz köbméter vizet is tárolhatunk tűzoltás céljára. Az üzemi munkát köny- nyíti a felvonóink átépítése. Az anyagmozgatást mindössze egy udvari Diesel-targonca végezte, épületen belül pedig csak a felvonók jelentették segítséget a kézi erőnek. A rekonstrukció befejezése után két targonca dolgozik az udvaron, az épületeken belül pedig hat segíti a szállítást. — Mikorra várható a felújítás befejezése? — Reméljük, hogy 1970 végéig megvalósul a mintegy harmincmillió forint költséget igénylő korszerűsítés, melynek eredményeként több hús, tej, baromfi, gyógyszer és más áruk bérhűtésére vállalkozhatunk. Jelenleg évente átlag százötven vagon mélyhűtött gyümölcsöt bocsátunk a kereskedelem rendelkezésére. Korszerűsített üzemünk 1970-től ennél jóval többet tud majd adni. O. L. Nemzetközi hajóforgalom a Dunán Az európai víziútrendszer második legnagyobb folyóján, a Dunán már a XII. században megkísérelték, hogy a Fekete-tengeren keresztül eljussanak Kons- tantinápolyba. Ám a dunai hajózás Kelet és Nyugat között — egy Törökországgal kötött szerződés alapján — csak 1718 után indult meg. A magyar hajózás a XIX. század végefe- lé kapcsolódott be a közel- kelefci forgalomba. A dunai hajózás megélénkülése később a hazai kereskedelmi flotta megalapítását követelte. A magyar államkincstár a harmincas években egy holland gyártmányú 500 tonnás „Appolináris III.” nevű tengeri hajót bérelt azzal a céllal, hogy a Du- na-tengeri forgalom gazdaságosságára vonatkozóan' tapasztalatokat szerezzen. Budapest és az afrikai kikötők kapcsolatának megteremtésével a rendszeres Duna-tengeri hajózás életképessége bebizonyosodott. A Ganz Hajógyár 1934ben építette meg az első Duna-tengerjáró hajót a magyar kereskedelmi flotta megalapításához, első tengeri útján Isztamfődarabok közel a felerészben felújíthatok, amelyek kocsinként 12—13 mázsát tesznek ki. — Megéri ez a gépjavítónak? — Már hogyne érné meg! Az AUTOKER-től 1,50 forintért vesszük át kilóját és mi 4,50-ért adjuk tovább. Van amit magunk újítunk fel, itteni felhasználásra. De nagyobbrészt továbbadjuk. Előfordul, hogy éppen az AUTÓKÉ R-nek. Fordítsuk meg hát a kérdést: megéri ez az AUTOKER-nek? Az AUTOKER éppen itt tartózkodó átvevője Spacér János, így válaszol: — Vállalatunk képtelen lenne megoldani, hogy minden típusú gépkocsihoz külön bontótelepet létesítsen. Ez nem feladatunk. Az előny viszont megmutatkozik abban, hogy az alkatrészeket inElső a Ságvári-brigád Értékelték a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyáregységében az ifjúsági szocialista brigádok versenyét. A 18 brigád közül a második negyedévben a Ságvári Endre szocialista brigád lett az első. Nem sokkal maradt el mögötte Antal Mihály és Nagy Rafael brigádja. Sok-e a mezőgazdasági szakember? Távozóban voltam már a császártöltési Űj Barázda Tsz székházából. A „hivatalos” anyaggyűjtést befejeztem, jegyzetfüzetem — tele tények, adatok tucatjával — rég a zsebemben volt már, mégsem tudtam eljönni. Annyira megfogott Molnár Albert agronómus ízes előadásmódja, intellektusának színes mozgékonysága. Pedig csak úgy „általában” beszélgettünk még. Egyszer például erről. — Sajnos, még mindig lehet találkozni olyan földhözragadt nézettel, hogy egy-egy tsz-ben „sok már a szakember”. Nálunk ismeretlen ez a felfogás, szövetkezetünkben vagyunk elég szép számmal, de ha kétszer- ennyi lesz is — mindig több kell —, mondotta az agronómus. Aztán így folytatta: — Valahányszor felvetik ezt valahol, mindig eszembe jut, amit az NDK-ban tapasztaltam. Mert van ilyen kapcsolatunk is. El-elmegyünk egymáshoz vendégségbe — ottani szövetkezeti barátainkkal. Ellátogattunk — többek közt — egy 24 hektáros szövetkezetbe. Mekkora az a mi megszokott terület-nagyságrendjeink szerint? Nálunk egy brigádnak, egy munkacsapatnak több földje van. A vezetőség fogadott bennünket, öten voltak. A tsz- elnök bemutatta a másik négyet, s valamennyinél megjegyezte: specialista, specialista ... Akkor néztünk csak nagyot, mikor a továbbiakban kiderült, hogy a szövetkezetnek 17 tagja van mindössze. S ennyire esik öt specialista, vezető szakember. Mi is elmondottuk, ők is tájékozottak a mi körülményeinkről, adottságainkról. Mindjárt meg is győződhettünk róla, mi is a gyakorlati különbség. Az igazgató előadta, amikor megmutatták földjeiket. Náluk egy specialista sem így beszél, hogy „hozzám ennyi száz négyszögöl tartozik ebből a táblából”, hanem így számolnak: „Ebből a dohányterületből az enyém hatezer-hétszáz- negyvenöt tő dohány”. Azért szálanként felelős, azt a szó szoros értelmében növényegyedenként ápolja, figyeli nap mint nap. Észreveszi, melyik palánta melyik négyzetdeciméternyi földdarab állapota kifogásolható. Gondoskodni tud azonnal a növény kicseréléséről, a talaj helyrehozásáról. Nekünk — illetve, aki nem tapasztalta közelről a rendkívül kifizetődő előnyeit — ez az aprólékos specializáltság „fényűzésnek” tűnik. Pedig ez az igazi igényes munka. S így kezelik ott a szőlőt is. A rábízott tőkék természetét egyenként ismeri, fejlődését, alkalmazkodó képességét naponként figyelheti, ellenőrizheti... De télen is éppen ezért tud munkát találni a szőlőben :.. — Megéri ez a roppant figyelmes munka a fáradságot, azt, hogy mondhatni minden egyes szövetkezeti tag a tudós precizitásával törődjön növényeivel? — Egyebet nem mondok. A tizenhét főnyi tagság 7 családból adódik ki. ötnek autója van... Jártunk lakásaikban, a házuk táján. Nem mondom, náluk nincs fél holdnyi-holdnyi háztáji gazdaság. Ami van a ház körül, rendkívül szépen rendben tartott, kertészeti remek. A lakások célszerű nagyságáról, elrendezéséről, a bútorok nagyságáról, az ízléses berendezésekről - menynyire kerülik a nyomasztó zsúfoltságot, hogy szeretik a fényt stb. — külön is érdemes lenne beszélni... Egy kis szövetkezet, sok szakember — és munka mindig van. Az igazgató is, a többi specialista is részt vesz a termelő munkában, amikor csak teheti... — Lehetne egy összehasonlítást tenni, hogy nálunk még igazán nincs „félnivaló” a szakemberek „sokasága” miatt? — Természetes, hogy irreális az egymás mellé állítás — mások a személyi, területi, gazdaságszervezeti stb. adottságok ott és itt —, de a jövő célkitűzéseihez mégiscsak irányt mutat: nálunk például a szőlészeti brigád- vezető körülbelü 300 hold szőlő, 80 hold paprika, 20 hold szamóca, 10—12 hold gyümölcsös termelését irányítja. Száz ember vezetése, gépek munkája, — a rájuk vonatkozó elszámolás tartozik rá ,.. S akkor a mi tsz-ünkről — más szövetkezetekével ösz- szevetve — azt mondtuk, mondhatjuk, hogy elég szép számmal vagyunk szakemberek ... Tóth István búit, Izmirt, Pircust, Ro- dost érintette, a palesztinai kikötőkön át eljutott egészen Alexandriáig. A jól sikerült hajótípusból sorozat lett, tagjaival az utóbbi két évtized alatt erősödött meg a magyar tengeri hajózás. E hajótípus kiegészítésével lehetővé vált, hogy Budapest csaknem 1650 kilométerre a tengertől tengeri kikötő legyen, anyakikötője a Duna-tengerjáró hajóknak, amelyek ma már öt tenger húsz országának kikötőibe továbbítják rakományukat. A következő években a dunai forgalom nagymértékű fellendülése várható. Mint a kontinens folyami hálózatának gerince, a Duna menti , országok egymás közötti kereskedelmi kapcsolatának elmélyítését szolgálja. A távlati tervekben foglalkoznak a Rajna— Majna—Duna összeköttetés teljes kiépítésével, az Odera—Duna-csatorna kialakításával a dunai országok szakemberei. Ezek után a a magyar főváros négy tenger, az Északi-, Balti-. Földközi- és Feketetenger kikötőjévé válik. A Rajna—Majna-csator- na hálózati tervének előkészületei megkezdődtek. A Szovjetunió vízi útrendszerének fejlesztése is napirenden szerepel. Ez a fejlődés a Dunát, mint Kö- zép-Európa legfontosabb víziútját külön kiemeli. A fejlesztési terv keretében kezdődtek meg a román— jugoszláv aldunai erőműépítés és a vízszabályozás munkálatai. Űj típusú tolóhajókat szerkesztenek a Rajnára, a csehszlovák Du- na-flottila számára a Komáméi Hajógyár épít újabb konstrukciókat, amelyek a Dunán egyharmaddal több árut szállítanak. Európa kereskedelmének egyre nagyobb hányada áramlik a dunai kikötőkön keresztül. A forgalom gyors és biztonságos lebonyolításához korszerűsítik és újabb berendezésekkel szerelik fel a kikötőket. Ezeknek az igényeknek megfelelően fejlődött ki az utóbbi években hazánkban a portáldaruk és úszódaruk gyártása. „Ganz” feliratot viselő portáldarukat szerelnek fel évek óta a csehszlovák, román, jugoszláv és szovjet Duna menti kikötőkben. A magyar gyártmányú rakodóberendezések jól beváltak és rövid rakodási időt biztosítanak a leggazdaságosabb feltételek mellett.
