Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

4. oldal 1968. szeptember 5, csütörtök Hogyan sikerült? Üjsághír: A 37. Bu­dapesti Forradalmi Ez­red a politikai, kikép­zési feladatok kiváló teljesítéséért elnyerte a KISZ Központi Bi­zottság vándorzászla­ját. A nyárfák hús lombjai alatt meghúzódó épületek­re, a gyakorlótér egy ré­szére nyílik kilátás a párt­titkár szobájának ablaká­ból. Orosz László több mint 15 éve teljesít szol­gálatot ennél a nagy múl­tú, az ellenforradalom le­verésében hősiesen helyt­álló ezrednél. Jól ismeri tehát az alakulat történe­tét, a tiszteket, de a kato­nákat is. Először tehát őt illeti a szó: — Nem olyan egyszerű arra a kérdésre válaszolni: hogyan sikerült? Én in­kább így fogalmaznám: a hatodik év sok fáradságát végre siker koronázta! Azért mondom ezt, mert öt éven keresztül mindig a másodikak voltunk. Vagy a vártnál gyengébb lövé­szeti eredmény, vagy egy meggondolatlan fegyelem- sértés „közbeszólt”. Egyet­len célt láttunk magunk előtt: a munka gyümölcsé­nek be kell érnie! Ebben a kiképzési évben a parancs­nok arra kérte a pártszer­vezetet, hogy segítsük a ki­képzést, a politikai okta­tást, a fegyelem megszilár­dítását. A vezetőség akkor — most már tudják, hogy helyesen — úgy határozott, hogy a pártszervezet mun­káját szorosan összekap­csolják a kiképzés felada­taival. Így is szervezték munkájukat. Időszakon­ként értékelték az ered­ményeket, nem egy eset­ben keményen, de elvtár- siasan megbírálták a ki­képzésben lemaradó vagy a fegyelmezetlenséget eltűrő alegység parancsnokát. Nem állapodtak meg azon­Panasz nyomában Mikor javítják ki a csőrepedést? A kecskeméti Pásztói ut­ca lakóinak képviseletében Zsámboki Antal kereste fel szerkesztőségünket, mart utcájukban a csőrepedés már egyméteres szakaszon alámosta a kövezetét. Ezt már kétszer jelentették a vízmű vállalatnál, de in­tézkedés nem történt. Megkerestük az Észak- Bács megyei Vízmű Válla­latnál Illés Dezső szolgál­tatási osztályvezetőt, akitől megtudtuk: a bejelentést megkapták, azonban a Nagykőrösi utcai csőtörés pillanatnyilag minden szak­embert leköt, hiszen az út­test több helyen beszakadt. Ígéretet tett rá a szolgál­tatási osztályvezető, hogy amint a Nagykőrösi utcai nehéz munkálatoknál fel­szabadul néhány szakem­ber, nyomban — remélhe­tőleg egy-két napon belül —, orvosolják a Pásztói ut­ca lakóinak panaszát. Egyben kérte a vállalat illetékese: hasonló esetben az Észak Bács megyei Víz­mű Vállalat 29-02 telefon­ján, az üzemeltetési osztá­lyon jelentsék be az ilyen jellegű panaszokat. Több­ször előfordult ugyanis, hogy a gyors segítségadás azért maradt el, mert a pa­nasz különböző közvetíté­sek útján, késve jutott el az érdekeltekhez, ban a bírálatnál, többet tettek ennél. Segítségükre siettek. A politikai okta­tásnál például — ahol er­re szükség volt —■ kiegé­szítő témákat javasoltak, s a vezetőség tagjai maguk­ra vállalták az előadások megtartását. A katonák eszmei, politikai nevelésé­ben hasznosították a napi bel- és külpolitikai esemé­nyek tanulságait. Ifjúsági napokon, párt­napokon, alegységgyűlése­ken lehetővé tették, hogy az egész kollektíva állást foglaljon egy rosszul sike­rült gyakorlat, vagy fe­gyelmi vétség megvitatása kapcsán. Ilyen módon nem­csak a kollektívák össze- forrottságát sikerült elér­niük, de azt is, hogy a ka­tonáik — fiatalokról lévén szó — jobban átgondolták cselekedeteiket. A pártszervezeten kívül jelentős feladatot vállaltak a KISZ-alapszrvezetek. — Valóban így van — mosolyodon el Némethy Kálmán, az ezred K1SZ- titkára, aki fiatal tiszt lé­tére a nevelő és szervező munkában kiváló eredmé­nyekkel dicsekedhet. — Az alakulat katonáinak jelen­tős része tagja az ifjúsági szövetségnek. A KISZ-ta- gok 75 százalékának a ki­képzési év elején külön megbízatást adtunk, amely­nek végrehajtásáról min­den esetben beszámoltak. A katonai nevelésben kü­lönösen nagy gondot fordí­tottunk a 18 évesekre és az egyetemi előfelvételi nyert katonákra. A KISZ- foglalkozások tárgyait úgy választottuk meg, hogy azok a kiképzési célokat szolgálják, de egyben szó­rakoztassák is a fiatalo­kat. Mondanom sem kell, hogy hetenként több na­pon volt politikai, kultu­rális, vagy szakköri ren­dezvény, ahol a katonák szórakozva sajátították el a legnehezebb szakmai, tech­nikai, vagy más, a kikép­zéssel kapcsolatos ismere­teket. Nem hanyagoltuk el a módszerek között az egyéni foglalkozást sem. Mindehhez nagy segítséget nyújtott az, hogy jó kap­csolatot építettünk ki a te­rületi KISZ-szervezetekkel. Bizonyítja ezt a nagy lét­számú Jcultúrcsoport, a kö­zös KISZ-fogadalomtétel, úttörőavatás, valamint a több ízben megrendezésre került honvédelmi nap ... Eddig csak a pártpoliti­kai nevfelésről beszélget­tünk, bár megjegyeztük: a párt- és a KISZ-szervezet munkáját a kiképzési fel­tevékenység hatásaként a katonai kiképzésben is ki­magasló eredihények szü­lettek. A lövészetben az ez­red személyi állománya ki­váló volt, s nemrégiben egy komplex hadgyakorla­ton bizonyították be: jól felkészültek a haza védel­mére. A gyakorlaton harci körülmények között kellett a katonáknak bebizonyíta- rtiok technikai, harcászati, s más ismereteiket. Nem véletlen tehát a siker, s a KISZ Központi Bizottság vándorzászlaja! A 37. Bu­dapesti Forradalmi Ezred­ben 200 kiváló, illetve élenjáró katona teljesít szolgálatot — Az új kiképzési év megszabja a párt-, illetve a KISZ-szervezet feladatait — mondta Orosz László. — Maradéktalanul teljesítet­tük az előírt kiképzési fel­adatokat, s pártmunkánkat e cél szolgálatába állítjuk. Amikor a KISZ Központi Bizottsága vándorzászlaját átvettük, fogadalmat tet­tünk: a zászló itt marad az ezrednél! Ehhez mi csak annyit szeretnénk hozzáfűzni: a feladat végrehajtásához erőt, egészséget kívánunk! Gémes Gábor Közéleti embereké a szó Nagyobb önállóság — teljesebb demokratizmus Az utóbbi években tovább fejlődött községünk. Jelentős szerepük van eb­ben Csikéria tanácstagjai­nak. Emellett a helyi ter­melőszövetkezet gazdálko­dásának javulása növelte az anyagi lehetőségeket és új igényeket is hozott ma­gával. , Községfejlesztési ter­vünk már második éve megalapozottabb. Ezt bi­zonyítja, hogy évközi mó­dosításra alig kerül sor. Nem utolsósorban arra is visszavezethető ez, hogy fejlesztési munkánk kö­zéppontjában a jelölő gyű­lésen elhangzott javasla­tok végrehajtása áll. Pél­dául a Tavankúti soron el­készült a villanyvezeték, gok és a tömegszervezetek részvétele. Tanácsunk a tervkészítés előtt a tanács­tagok és a tömegszerveze­tek útján gyűjtötte ösz- sze, s vette számba a la­kosság igényeit. Ez pedig azt eredményezte, hogy az idén, az eddig végzett társadalmi munka értéke megközelíti az 50 ezer fo­rintot. A buszváró falai társadalmi munkával épül­tek és számos út, feljáró- híd ugyancsak társadalmi összefogással készült el. A nagyobb tanácsi ön­állósággal teljesebbé válik a demokratizmus. A taná­csi döntések előtt széles körűen megvitatjuk a la­| _____ _ _____________ kossággal az egész köasé­u tcákat fásítottunk, parko- érintő kérdéseket, s a külözhetetlen a tanácsta- benne, hogy ez az ered­sítottunk, rendbehoztuk a sportöltözőt, s a község központjában most formá­lódik az autóbuszváró. Saját tapasztalataink ta­nítottak meg bennünket arra, hogy a fejlesztési terv kialakításában nél­közvélemény akarata így juthat kifejezésre a dön­tésekben. A lighanem ennek kö­szönhető, hogy a község­fejlesztési bevételünk a tervhez képest 23 százalék­kal emelkedett. Bízunk Két hónap múlva elkészül? bér 7-re átadják az új is­kolát. Ez a kalocsai ktsz dolgozóitól függ. „ Építők sikere Az építőipari vállalatok és az egyéb építési szer­vezetek termelése 9—10 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év első felé­ben. A* lakásokat és kom­munális létesítményeket építő ÉVM vállalatok ter­melésének növekedése az pedig — a tervnek meg­felelően —, megközelíti a 18 százalékot. Az ÉVM vállalatok az éves nyere­ségnek 60 százalékát már az első félévben megter­melték. Ez év márciusában fo­gott hozzá a szakmán köz­ségi tanács házilagos bri­gádja a négytantermes ál­talános iskola megépítésé­hez, amelyben szertár, va­lamint igazgatói és nevelői szoba is lesz majd. Nagy szükség van erre az isko­laépületre, hiszen a gyere­kek jelenleg a község négy, más-más helyén levő épü­letben tanulnak. Az egymillió forintba ke­rülő építkezéshez 700 ezer adatoknak rendelte alá. E I forint állami támogatást adott a megye, de a köz­ség lakossága is jelentős társadalmi munkával já­rult hozzá az új iskola épí­téséhez. Sajnos, az épület a tan­évnyitásra nem készült el, így körülbelül két hónapig még az eddigi rossz körül­mények között kénytelenek tanítani a pedagógusok. Ha a Kalocsai Asztalosipari Ktsz megsajnálja őket és pótolja lemaradását, re­mény van rá, hogy novam­Tanulmány Az újságíró szereti felderíteni a lénye­get. ilyen szándék vezetett azon elha­tározásomban, hogy a hippik lelki vi­lágát tanulmá­nyozzam, felderít­sem a hosszú haj, a szakáll, a bok­szot sosem látott cipők stb. tulajdo­nosainak lélekta­nát. Mert nyilván ilyesmiről van szó, ha valaki elfelejt borotválkozni, vagy cipőt pucolni. Vala­mi nagy-nagy lelki konfliktus okozhat­ja, hogy a fiúk női hajzattal, s a lányok kefefrizurával von­ják magukra az egyszerű halandók figyelmét. Persze ahhoz, hogy bekentem budai­földdel. S minthogy nyel­vében él a közösség, elsajátítottam né­hány fontos kifeje­a hippik közösségé- zést. Mint: „menő be betekinthessek, tolla van az ürgé­először is külsősé­gekben kellett azo­nosulnom velük. E célból ismerős maszkmesterem mindent elkövetett, hogy szalonképessé tegyen: hosszú bo- dorított hajzatot ra­gasztott, ellátott „vendég”-szakállal, s így tovább. Egy cowboynadrágot pe­dig addig járattam a mosógépben, amíg elrongyolódott. Ci­pőmet ezután tök- gyalúval alaposan felhasogattam, majd nek”, „pocsék fej" stb. Elek után beve­tettem magam a hippik közé, gon­dolván: felkészült­ségem elégséges. Beszélgetni kezd­tünk. Sajnos, nyelv­tudásom szegényes­nek bizonyult, mert mindössze néhány szót értettem a tár­salgás során, s csu­pán a legszüksége­sebbekre feleltem. Észre is vettem, hogy ez gyanús szá­mukra, de azért si­került ideiglenesen inkognitóban ma­radnom. Aztán rövidesen egy jól megtermett hippi a kezemet kezdte mustrálgat- ni, és hamarosan kijelentette a töb­bieknek: „gáz van”. Még valamit mon­dott, de azt már nem értettem. Pil­lanatokon belül ott­hagytak. Az említett jel­mezben igyekeztem hazafelé. És amint kezemet nézeget­tem, egyszerre rá­jöttem a kudarc okára, körmöm le­vágva és körömke­fével kitisztítva... Ez volt az a bi­zonyos banánhéj. V. Gy, mény még fokozódik azzal párhuzamosan, hogy ta­nácstagjaink már a jövő évi fejlesztési terv készí­téséhez gyűjtik a lakosság javaslatait. Községünk kicsi, ezért nem könnyű összhangba hozni a bevételeinket a fejlesztési igényekkel. Ezért ésszerűen növelni kívánjuk a bevételi forrá­sainkat. Gazdálkodási ön­állóságunk lehetőséget te­remtett rá, hogy a költ­ségvetési keretünkből meg­takarított 47 ezer forintot ácsoportosítsuk az idei fej­lesztési alapunkra. Mind a tanácsnál, mind a hozzá tartozó intézményeknél már most felülvizsgáljuk, hogy hol, milyen címeken lehet megtakarítást elér­ni. Egyben törekszünk a költségvetési bevételek túl­teljesítésére, amivel szin. tén bővülhetnek a fejlesz­tési lehetőségeink. S a Ta. vankúti sori villamosítás­hoz hasonlóan továbbra Is igényeljük, szervezzük a lakosság önkéntes anyagi hozzájárulását ott, ahol járdát létesítünk, villamo­sítunk, vagy mást épít- tünk. Azt reméljük, a na. gyobb tanácsi önállóság adta lehetőségektől, hogy növekszik tanácsunk igaz­gatási funkciója, s feltét­lenül javul a lakosság kö. rében végzett tömegpoli. tikai munkánk is. A jövő­ben a fejlesztési terv ki­alakításánál még nagyobb beleszólást biztosítunk a tanácstagoknak, hogy a pénzügyi kereteket megha­ladó mértékű igények ja­vaslatba hozatal mellett dönthessen a tanács a megvalósulás sorrendjéről. Másrészt anyagi tartalé­kainkat olyan céllal sze­retnénk növelni, hogy a tanácsülés figyelembe ve­hesse az egyes tanácsta­gok indokolt, elfogadható javaslatait. Vízin Gergely Vb-elnök Csikéria Szemét és városkép Mintha csak hallanám, amint Londonban, Párizs­ban, Rómában, Varsóban, Moszkvában, Szimferopol- ban, s ki tudja még hol a világon beszélgetnek: — Tudod, szépen fejlődő város Kecskemét, csak ép­pen a tisztaság... Az Aranyhomok Szállóban lak­tam néhány napig. Több­ször kiálltam a szobám er­kélyére, hogy gyönyörköd­jem a városközpont pano­rámájában. A Nagytemp­lom mellett a csodálatosan szép építészeti remek, a városháza épülete áll, ol­dalt pedig egy új hateme­letes lakóház, földszintjén gyönyörű üzletsorral. Csak­hogy mindezt lerontotta az, hogy még sokszor délután is ott álltak a járdaszélen a szeméttel telt tartályok. A legyek csak úgy rajzot- tak kűrül&tte, s még az BUSZ-irodába is utánam jöttek, amikor prospektu­sért mentem. A Tejbárba már nem is volt kedvem bemenni, pedig amúgy na­gyon szép üzlet. — Nahát... Ez nem le­het igaz. — De bizony így van —1 mondhatják joggal és fel- háborodva Kecskemét la­kói is. — Sok millió fo­rintba került a városköz­pont kialaMtása, amely va­lóban jól néz ki, s egyre szépül. Annyit azonban el­várhatnak a kecskemétiek, hogy ne távozzanak rossz emlékekkel tőlük az idege­nek, ugyanakkor saját esz­tétikai érzéküket se sértse olyasmi, hogy a város köz­pontjában időnként még délután is guberálók tur­káljanak a szemetes tartá­lyokban. Hogy mit lehet tenni? Ha az illetékes köztisztasá­gi szervek esetleg jobb megoldást nem tudnának találni, javasoljuk, hogy egyelőre a szemétgyűjtő ku­ka minden nap kora reg­gel itt, az Aranyhomok kör­zetében kezdje munkáját. Ügy gondolom, a külső ke­rületekben lakók is adnak annyit városuk jó hírnevé­re, hogy ezért nem harag­szanak meg. N. Q.

Next

/
Oldalképek
Tartalom