Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-19 / 220. szám
4. oldal 1968. szeptember 19, csütörtök Jobb későn... Egy „meg nem érett” témáról Piackutató körútra indul az M—11-es Boltot nyit az Alföldi Cipőgyár Uj gyártmányok — a premier után 97 szobabútor talált gazdára Á kecskeméti kiállítás hatása szervek között. A FémNéhány hete foglalkozott a Kecskeméti Városi Tanács V. B. az öregek napközi otthona megteremtésének lehetőségeivel. A téma megérdemli, hogy beszéljünk róla. Egyrészt mivel az öregekről való gondoskodást államunk fontos feladatának tekinti, másrészt, mert régóta vajúdó problémáról és nehezen megszülető döntésekről kell ez esetben számot adni. Otthon, klub vagy más egyéb ? Lapozgatjuk az e tárgyban készített jelentést, amely nem titkolja, hogy az említett napközi otthon létesítésének gondolata fél évtizede nem jutott tovább az ötletnél, a szándéknál. Ebben anyagi tényezők és „elvi okok”- egyaránt közrejátszanak. Az utóbbiak abban csúcsosodnak ki, hogy az évek során egyetlen hivatalos fórum sem határozta meg: voltaképpen mi is a célja, feladata, rendeltetése ennek a... vajon minek is nevezzük? Mert a másik „elvi ok” a névadás körüli bizonytalankodás. A különféle variációk ugyanis legalább hétféle elnevezéssel labdáznak, — „otthontól” a „klubig”. A tárgyalások napjainkig sem vezettek döntésre. A felmerülő vitás kérdések egyike: milyen intézmény- típus legyen az idősek hajtása. Elhangzott a szentencia, hogy öregek napközi otthonaként való létrehozása — nem szükséges és nem indokolt. Eszerint az öregek a napközi otthonos ellátást sem igénylik (?). Ezt viszont megcáfolja az a tény, hogy a bajai járás — tudomásunk szerint —, minden községében jóideje és mintaszerűen működnek ilyen otthonok, s a megyében többhelyütt is igénylik létrehozásukat. A jelentés egyébként afelé hajlik, hogy a legalkalmasabb forma egy napközi pihenő, illetve szórakozó klubhelyiség lenne. szervezet illetékesének az a véleménye, hogy például a klubok iránt mutatkozó érdeklődést gyorsan ki lehetne elégíteni. Baján és a megyeszékhelyen megfelelő körülmények közt már működnek ilyen klubok, bár megjegyzendő, hogy Kecskeméten a jelenleginél tartalmasabb — fakultatív, de irányított — szórakozási lehetőségeket kell biztosítani az öregeknek. S ezen túl, ahogy az néhol máris megvalósult, szakszervezeti tájékoztatást, vagy jogi tanácsadást is programba lehet iktatni. Felmérés után tapasztalatcserét Az idősek életkörülményeinek javítását célozná — és nem választható el az elmondottaktól — a kedvezményes étkeztetéshez való hozzásegítésük is, túl az egyes vállalatok ilye irányú támogatásán. Bizonyos, hogy a vendéglátó vállalatok számára a szőkébbre méretezett kalkuláció anyagilag kevésbé lenne előnyös. Ennek ellenére erről is beszélni, de még- inkább cselekedni kell. Bizonyára közelebb vinne a megvalósuláshoz, ha a város vezetői a társadalmi szervek képviselőivel együtt felkeresnének — tapasztalatcsere céljából —, néhány jól működő nyugdíjas otthont; akár a szegedit, akár az ország más részén levőket. Egy ilyen jellegű tájékozódás, kiegészítve és egybevetve az említett októberi felmérés tapasztalataival, feltétlenül hasznos lenne. Minden idős ember érdekében Annyi meddő vita után — és ez a lényeg —, végre, úgy látjuk, jó kezekbe került az öregekről való gondoskodás ügye. Jobb későn, mint soha! S a témának most már nem szabad lekerülnie a napirendről. Egészítsük ki az elmondottakat még azzal, hogy a kör ném szűkíthető kizárólag a nyugdíjasokra. E problémák a megfáradt, idős emberek szinte mindegyikének problémái. Gondoljunk a járulékosokra, vagy azokra, akik semmiféle címen nem részesülnek anyagi juttatásban. Egy dolgos, munkás élet alkonyán valamennyien megérdemlik a megbecsülést! J. T. Gyermekeknek Tiszakécskén a Vegyiműveket Szerelő Vállalat gyáregységének Szamuely Tibor nevét viselő szociálisa brigádja még tavaly elhatározta, hogy társadalmi munkában különböző tornaszereiket és játékokat készít a helyi óvodának, és karbantartják az egyéb felszerelést is. Azóta már egy billenő hintát, egy lengő nyújtót, két célbadobó állványt, egy lengő tekét és más eszközöket készítettek hulladékanyagból. Felvételünk idején a Bányai András brigádvezető által irányított lelkes kollektíva éppen az óvodások körhintáját javította. A Szüret az Aranyhomokon idei eseménysorozata ’befejeződött. Lebontották a Katona József parkban a pavilonokat, elszállították a megcsodált termékeket. A bemutatkozó vállalatoknál, gyárakban viszont aprólékos munka kezdődött, amelynek során összegezik, milyen érdeklődés nyilvánult meg termékeik iránt a kiállítás hat napja alatt. A kecskeméti élelmiszergazdasági és ipari kiállítás egybeesett a Budapesti Őszi Vásárral. A vállalatok egy része mind a két helyen képviseltette magát termékeivel. A legnagyobb érdeklődést természetesen az újdonságok és a javuló minőségű áruféleségek váltották ki. A Zománcipari Művek Kecskeméti Gyára különféle színű fürdőkádjait vonultatta fel. Számosán érdeklődtek a budafoki és bonyhádi gyáregységek új típusú főzőedényei iránt is. Mindezek a termékek a fővárosban is szerepeltek,' ahol további megállapodások születtek a ZIM központja és a kereskedelmi munkás Vállalat kecskeméti gyárában előállított hid- rogló’busok iránt komolyan érdeklődött például az Al- sódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság. A Székesfehérvári Villamossági, Televízió- és Rádiógyárban a jelenleg készülő 400 köbméteres víztároló vásárlásának gondolatával foglalkoznak. A kecskeméti vízműben pedig egy még nagyobb, 500 köbméter térfogatú hidro- glóbus beszerzését tervezik, aminek a műszaki leírásai, számításai már csupán a a megvalósításra várnak. A Kecskeméti Konzervgyár képviselőinek különösen a kiállított modulbarakk tetszett meg, amit tárolószin- ként, vagy akár átvevőhelyiségként hasznosíthatnak. A nyílászáró szerkezetek iránt tömeges méretekben felmerült igényeket raktári készletekből elégítik ki. A látogatók — főképp a fiatalok — szinte megrohamozták a Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregységének pavilonját. A bemutatott M—11-es magnetofonból az idén mintegy 300 kerül az üzletekbe, 100 darab pedig további piackutató körútra indul. Ugyanebben a teremben szemléltette termiékeit a reszelőgyár. Legtöbben a kézi szerszámok tároláséra alkalmas garázsszekrény, illetve a csigaemelők iránit kíváncsiskodtak. Az utóbbi előállításával 1968-tól kezdve egyébként a kecskeméti gyár foglalkozik. Elkezdődtek a tárgyalások a B ács-Kiskun és Szolnok megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat megbízottaival a kontakt reszelők megrendeléséről, amelyeknek a kísérleti darabjai ugyancsak szerepeltek a bemutatón. Szép sikert arattak a Kecskeméti Épületasztalos és Faipari Vállalat díszített parkettái. Az egyes mozaikok tölgy-, kőris-, dió- és mahagóni fából készültek. Ebből — az idei kisebb tételek után — jövőre előreláthatólag már 60 ezer négyzetméternyit gyártanak. A hírős alágyújtósukból pedig a idei 5 millió rúd kétszeresét állítják elő a következő évben, a megbeszélések szerint. A konzervgyár az igények alapján szárított zöldségfélékkel kíván jelentkezni a hazai piacon, 10—15 dekás csomagolásban. Megismertették a nyugati receptek alapján készült paradi- csomivóleveket is. S végül, az Alföldi Cipőgyár — a Dél-magyarországi Cipő Nagykereskedelmi ’Vállalattal közösen — rövidesen üzletet nyit Kecskeméten, keresett termékei árusítására. Nagy anyagi és erkölcsi sikerrel zárult a kecskeméti kiállítás a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat számára is. A Bútorértékesítő Vállalattal közösen felállított impozáns pavilonjába kora reggeltől késő estig áramlott a látogatók özöne. S hogy közöttük mennyien voltak a vásárlók, a forgalom adatai is elárulják. A kiállítás és vásár tartama alatt 97 lakószobabútort adtak el, illetve jegyeztek elő. Az utóbbiakat október 15-ig szállítják le a vásárlóknak. Pénzösz- szegben 1 millió 400 ezer forintot tett ki a forgalom. Legkapósabb a Kanizsa IV. elnevezésű lakószoba volt. Sokat jelentett, hogy a garnitúra heverőkkel bővült. Sorrendben a Barth III-as NDK, majd a Judit nevű lakószoba nyerte meg legjobban a vásárlók tetszését. A kisbútorok közül az NDK szekrényágynák és előszoba-szekrénynek volt legnagyobb sikere. Ez utóbbiból a vásárra leküldött egész készlet elkelt. Ugyancsak keresett volt a Kecskeméten készült Tulipán kárpitozott garnitúra. H. F. Az ügynek már gazdája van Á szempontoknak, nézeteknek ilyen ütközése után a téma egyik gazdájának, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának véleményét kértük ki. Végh Pál, az SZMT társadalombiztosítási munkabizottságának vezetője szerint is sokrétű feladatról van szó. A döntés, az elképzelések komkrétizálá- sa feltétlenül szükséges és lehetséges. Tény az, hogy mindeddig egyetlen intézmény, testület, vagy hatóság sem foglalkozott az igények felmérésével. Most azonban az SZMT vette kézbe az ügyet. Októberi határidővel a megye több helységében lakásán keresnek fel néhány nyugdíjast. Velük szót értve, rögzítik azután az igényeket; hasznosítják a legérdekeltebbek javaslatait, ötleteit. Hasonló jellegű, de még célravezetőbbnek ígérkező baráti találkozót rendeznek az SZMT kecskeméti székházában is. Meggyőződésünk; hogy ezek a kezdeményezésekei Testvéri zámtalanszor elhangzott ez a két szó népünk, s a Szovjetunió óriási családját alkotó népek viszonyát, kapcsolatát illetve. Mint az események szerény krónikása, nagyon sokszor leírtam magam is. S viszontlátva az újságban, megannyiszor adósnak éreztem magam az olvasóval, a közvéleménnyel szemben. Mert bármennyire hiteles, igaz például a testvérmegyei kapcsolatokat ápoló küldöttségcserékről szóló tudósítás, a testvéri barátság igaz tartalmára utaló mozzanatok rendszerint — a terjedelem korlátái miatt — elmaradnak. Pedig... Aki részese az eseményeknek, egy-egy delegáció tagjaival való találkozásnak, eközben szinte önkéntelenül is erre kell gondolnia; de jó lenne, ha az egész város, az egész megye lakossága közvetlenül érzékelhetné e találkozók szinte gyermekien őszinte hangulatú, meleg légkörét! Hogy mindenki érik majd céljukat. Ajzak. tanúja lehetne az irántunk barátság tanúsított testvéri, baráti szeretetnek, tiszteletnek, megbecsülésnek, amelynek érzékeltetésére erőtlennek bizonyul gazdag szókincsünk. 7VT ekem például sokáig ’ emlékezetes marad az augusztusban Kecskeméten járt szimferopoli küldöttekkel való találkozás a Hazafias Népfront megyei székházában. Ott volt vendégeink között a sok-sok nehézséget, küzdelmet megélt hős katona, a megyénk felszabadításában is részt vett, s ma már nyugdíjas tábornok A. I. Kovtun elvtárs. Kedves, szeretetre méltó ember, akinek a magyar—szovjet barátság ápolásában kimagasló munkásságáért adományozott aranykoszorús jelvény átvételekor mondott szavait nem lehetett meghatódottság nélkül hallgatni. Ügy tartják, a katona kemény ember. Az idős tábornok szemében mégis könny csillogott, miközben mondta; „... A kitüntetést úgy könyvelem el, mint amely népemnek, pártomnak is szól. Annak a pártnak, mely engem internacionalista feladatokra nevelt ... És biztosítom az elvtársakat, utolsó leheletemig, népeink barátságának őrhelyén fogok állni. Azon az őrhelyen, ahonnan a marxizmus—leninizmus nagy ügyét szolgálhatom, végső soron a világbéke . megvédéséért!” ztán szót kért a küldöttség asszonytagja, A. V. Mityina 'elvtársnő: „A mi népünk nagyon szereti a magyar népet és soha nem felejti el, hogy a kis Magyarország internacionalista fiai, köztük Kun Béla elvtárs, ott voltak, segítettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. És hadd mondjam el, hogy nálunk mennyire szeretik Petőfi Sándort, az önök lánglelkű forradalmár-költőjét, s a nagyszerű katona és író Zalka Mátét, meg Illés Bélát. Hogy nálunk mennyire kedveltek az önök zeneszerzői. Csodálatos Liszt Ferencüket az egész földkerekség tiszteli! Hogy milyen sokan dúdolják nálunk Kálmán Imréjük operettjeinek kedvesJ fülbemászó melódiáit. Boldogok, büszkék vagyunk rá, hogy a felemelő közös célokért testvérként, egy úton menetelünk!” Lám, megint ott tartok, hogy pusztán a szavak idézése nem adja vissza a lényeget. Udvariassági formuláknak könyvelheti el a szavakat, aki nem látta, nem hallotta megfogalmazójukat. Mert Mityina elvtársnő olyan átszellemül- ten, s olyan keresetlenül beszélt, hogy aki nem ismeri az orosz nyelvet, az is megérezte mondanivalója őszinteségét. V/’agy beszélgessenek “ azokkal a megyénk- beliekkel, akik turistaként jártak a Szovjetunióban, a testvéri Krím területén. Faggassák őket élményeikről. Minden válasz egybecsengő lesz: „A vérszerinti édestestvér fogadtatása, tisztelete, megbecsülése nem lehet különb, mint amilyenben nekünk volt részünk!” A mi hivatalos delegációink soha nem térnek vissza üres tarsollyal a testvérmegyei, vagy testvérvárosi küldetésükből. Mert a vendéglátók soha nem fukarkodnak a hasznos, bevált tapasztalatok átadásával. Legyen az bármilyen szakterület jó tapasztalata. És külön megható, amilyen szerények és tanulni készek a hozzánk látogató küldöttségek tagjai. /É jelenleg nálunk tar- tózkodó, s megyénkben először járó pártküldöttség tagjai — közöttük több mezőgazdasági szakember — arra például külön büszkék, hogy a vezetésükre bízott nagyüzemi gazdaságok Bács-Kiskun megyei mintára tértek át a szőlő- és gyümölcstelepítésre. Vagy hadd idézzem A. N. Makusin elvtársat, a delegáció vezetőjét, aki a rádiótechnikai gyár munkája felől érdeklődve i szerényen megjegyezte: „Megpróbáltuk követni a kecskeméti példát, szeretnénk mi is magnót gyártani. Azaz, hogy már készítjük is. Elhoztuk az első példányt. Ajándékként testvéri barátainknak szeretnénk vele kedveskedni...” £. I. ,
