Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

1968. szeptember 19, csütörtök S. oldal Sokoldalú munka a középiskolákban A KISZ programjavaslata Tanév a jubileumok jegyében A KISZ megyei bizott­sága az 1968—69. tanévre programjavaslatot adott ki a járási, városi bizott­ságok ás a középfokú tan­intézetek részére, össze­sen mintegy tízezer KISZ- tagja van a megyében a gimnáziumok, szakközép- iskolák, technikumok és szakmunkástanuló intéze­tek KISZ-szervezeteinek. Ezek a fiatalok az utóbbi években rendkívül jó ered­ményeket értek el, amit bizonyít a tanulmányi át­lagok fejlődése, a jó he­lyezések a különféle or­szágos versenyeken, és nem utolsósorban a nyá­ri építőtáborokban tanúsí­tott magatartás és sikeres munka. A középiskolás és szakmunkástanuló fiata­lok aktivitásához, kezde­ményező készségéhez kí­ván segítséget adni a me­gyei KISZ-bizottság a pr ogram j avaslattal. Az év legfontosabb fel­adatiról Szvorény János, a megyei bizottság illeté­kes titkára tájékoztatott bennünket. Amint elmondotta, az idén a politikai ne­velő munka gerince lesz a hármas évfordulóra va­ló készülődés, az őszirózsás forradalom a Kommunisták Magyar- országi Pártja és a Tanács- köztársaság 50 éves jubi­leumának méltó megün­neplése. Az ifjúsági szö­vetség emellett egy saját­jának vallott évfordulóra is készül: a KIMSZ meg­alakulásának félévszáza­dos jubileumára, amelyet december 30-án ünnepel­nek. A javaslat értelmé­ben a KISZ-szervezetek nem csupán ünnepségeket rendeznek, hanem valójá­ban heteken, hónapokon át öntevékeny munkával ál­doznak a forradalmi ha­gyományoknak. Ezt a célt szolgálják a különféle ve­télkedők, akadályverse­nyek, album- és embléma­készítés, találkozók vete­ránokkal stb. A másik fontos feladat a tanévben a tanulmányi munka segítése. A KISZ- szervezetek maguk is já­ruljanak hozzá a hátrá­nyos helyzetben levők tá­mogatásához, gondoskodjanak róla, hogy a munkás és pa­raszt gyerekek számára egyenlő esélyeket te­remtsenek a tanulásban. Itt említenénk meg a ta­nulók érdekvédelmét is, amelyben az eddiginél szintén aktívabban vesz részt a KISZ. A következő feladat a KISZ-szervezetek számára a részvétel a pályaválasz­tásban. Erre a közremű­ködésre az iskolán belül és kívül is szükség van. Eszköze egyaránt lehet a személyes agitáció és a nagyobb megmozdulások rendezése. Főleg a szak­munkástanuló intézetek és az általános iskolák kap­csolatát kell szorosabbra fűzni, hogy kölcsönös lá­togatásokkal megismerked­jenek a nyolcadik osztá­lyosok a szakmákkal, a munka szépségeivel, s azokkal a szakmunkás- tanuló fiatalokkal, akik megszerettetik velük a választott szakmát. A szabad idő hasznos eltöltéséről sok vita fo­lyik most különböző fó­rumokon. Különösen fon­tos probléma ez a fiatalok esetében, mert most dől el, hogy egész életükre üres időtöltésnek tekintik-e a munka után fennmaradó órákat, vagy önművelésre, tanulásra fordítják, ön­maguk és a közösség érde­kében hasznosítják-e. Végül a szervezeti élet tervszerűbbé tételét igyek­szik segíteni a megyei KISZ-bizottság a program­javaslattal. A második fél évben zaj­lanak le a vezetőségvá­lasztások. Ez alkalom lesz a válasz­tott szervek átfogó irányí­tó munkájának javítására, emellett azonban fontos cél az alapszervezetek éle­tének rendszeressé tétele. Az említetteken kívül különféle pályázatokat — irodalmi, képzőművészeti és foto — hirdet a KISZ- bizottság, s részt "vesznek iskolai alapszervezeteink az országos akciókban: sport­versenyeken és kulturális megmozdulásokon, sereg­szemléken is. Magyar írók művei a kínai fekete listán A Lityeratumaja Gazeta című szovjet hetilap szer­kesztőségébe levél érkezett egy Moszkvában tartózko­dó, önmagát megnevezni nem kívánó kínai állam­polgártól. A levél elmond­ja, hogyan hordták máglyá­ra a hungvejpingisták an­nak az intézeti könyvtár­nak állományát, ahol a levélíró dolgozott. Először jegyzék alapján válogat­ták M a „Mao Ce-tung gondolatainak ellentmondó” műveket, majd válogatás nélkül minden könyvet el­égettek. Szovjet hetilap, a levél­írótól megkapta a „Mao tanításával szembenálló könyvek” fekete listájának eredeti példányát, ame­lyen sok száz mű szere­pel. A „Magyarország” ro­vatban ott látni Mikszáth Kálmán „Különös házas- ság”-át, Veres Péter „Fró_ batétel”-ét, továbbá Mó­ricz Zsigmond „Válogatott elbeszéléseit”, (MTI) Kiskmajsán láttuk... ... hogy jó ütemben épül az új nyolctantermes gim­názium. A kilencmillió fo­rintos beruházással készü­lő, központi fűtéscs, kor­szerű oktatási intézményt, előreláthatólag a jövő év végén adják át rendelte­tésének. kapaszkodnak egy újabb hegyre. kifújják ma­gukat, s figyelmesen körül­néznek. S újfent ismert kép tárul eléjük: a látóha­tártól látóhatárig húzódó végtelen vulkánkúpsorok és a felföldi szörnyű szik­lagerincek. Nagyon ritkán pillanta­nak meg maguk előtt kes­keny síkságokat, hegyi fo­lyók völgyeit. A sebessod- rú vizek titáni munkával törtek utat maguknak a he­gyek között, szétrombolták a kőfalakat, telehordták a lapályokat görgelékkel, ka­viccsal és homokkal, s úgy- ahogy , kiegyengették med­rüket. A völgyeket ellep­ték az illatos nyárfák, a li­la füzikék és a bogyós bo- krrligetek. A homokos szi­geteken magas fű hajlado­zik a szélben, a zsombékok között rókák és vadnvulak surrannak, az erdei tisztá­rögnek. A völgyekben zaj­lik Észak lakóinak az éle­te. Itt már vidámabban, szabadabban érzi magát az ember, mint a vulkánkú- pok között. De völgy kevés van. A folyó ritka vendég a ma­gas hegyvidéken, ahol a tavaszi áradás is csupán egy hétig tart. Mind zor­dabb és barátságtalanabb lesz a természet, egyre ne­hezebbé válik az ,út, ve­szélyesebbek az átkelések. ’Valahol a közelben hú­zódik a Föld északi félte­kéjének hideg pólusa. A természet silányabbá válik, a tajga ritkul s lejjebb a fű is elsatnyul. Egyre gyakrabban lép a láb zör­gő kavicsra, az éjjeli pász­tortűznek meg kell eléged­nie a satnya bokrosnyír­rel és évszázados vörösfe­nyők elkorhadt vékony tör­zsével. Ezek átmérője. alig tíz centiméter. Az egész hegyvidék, ame­lyen a geológusok halad­tak, észrevehetően emelke­dett: a vulkánkúpok el­vesztették kerekdedségüket és most hegyes sziklacsú­csukkal az égre merednek. A szakadékokban kőrenge­teg fogadta az embereket: kavicshalmok és éles kő­tömbök. A vadállatok és a madaraik elhagyták ezt a barátságtalan vidéket, s megesett, hogy az emberek egész nap még varjúkáro- gást sem hallottak, pedig a varjú, a kősivatagok vész­madara, mindenütt jelen van. ' Így teltek-múltak a na­pok. A csoport egyre mé­lyebben hatolt be a hegy­vidék belsejébe, ahová még egyetlen kutató sem tette be a lábát Ljubimov élői haladt. Olykor leszállt a lováról és előre sietett, csupán általa ismert jelekből tájékozód­va kereste a helyes és ve­szélytelen utat. Gyakran elővette övéből a kis fej­szét és megjelölte a fákat, vagy magas útjelző karókat szúrt le a kősivatagban. Ezeknek az egyszerű jel­zőknek jó hasznát veszi majd az expedíció is, ami­kor visszafelé jön, de má­sok is. akik először járnak errefelé. Fiatal barátaink már rég szerettek volna vadászni egyet, de sehol semmiféle vadat nem láttak. Igaz, egy párszor megpillantot­tak a távolban kőszáli kecs­kéket: a félénk állatok a széles szakadékokban lege­lésztek éber vezérük védel­me alatt. Ez utóbbiak moz­dulatlanul álltak őrt egy- egy magas szírien. Alig­hogy az emberek felbuk­kantak, a vezér jelére min­den kecske egyszerre neki­iramodott s pillanatok alatt eltűnt a hasadékok- ban. Néha déltájt tartottak pihenőt. Hvataj-Muha ilyenkor kapott észbe: — Terv szerinti pihenő? — Terv szerinti helyi fel­derítés — hangzott a vá­lasz. Ez azt jelentette, hogy le kell málházni a lovakat, kicsapni egy közeli legelő­re és gyorsan ebédet főzni. A kutatók nyomban szét­széledtek. Uszkov és Borisz felszerelték magukat geoló­gus-kalapácsokkal és ta­risznyákkal a kőzetminták számára, s elindultak a leg­közelebbi szakadékba, a felfedezett hegyi kőzetek­hez, vagy a patakpartra; az agronómus és Pétva vál- lukra dobták a flintát s el­Ószi esték - őszi népművelés AZ ÍRÓASZTALON kis kazalban állnak a meghí­vók, amelyek Sárvártól a Hernád mentéig lebonyolí­tott — nem is eseménye­ken, inkább rendezvényso­rozatokon való részvételre invitáltak. Az idei nyár a látványos népművelési ese­mények nyara volt. Most, hogy az ősz itt van már a kertek alatt, aligha szá­míthatunk arra, hogy foly­tatódik az ilyen külsősé­gek közepette végzett nép­művelő tevékenység. A sza­badtéri előadásoknak, kiál­lításoknak, vetélkedőknek nem kedvez a borongós, csapadékos őszidő. Külön­ben sem nélkülözheti ez a munka az egyszerűbb, ben­sőségesebb, személyhez szó- lóbb megnyilvánulási for­mákat. Az ősz kedvez ezeknek. És szinte csábít arra: gondoljuk végig, mi­lyen irányban fejlődhetne tovább falun a népművelői gyakorlat. E tevékenység egyik or­szágos irányítója említette a minap: szeretnénk, ha a népművelés közelebb ke­rülne a társadalom min­dennapi problémáihoz; se­gítene abban, hogy a gon­dok kevesebbedjenek; a népművelés oly „prózai” kérdésekre is okos és hasz­nálható választ tudjon ad­ni — hogyan élhetünk még tartalmasabb, szebb életet. NAGYON JÚ dolog, ha minél többen tudják, mit jelent a futurizmus szó; kik voltak az urbánus írók; vagy mik a szonáta ismer­tető jegyei a zeneművészet­ben. A népművelésnek minden fokon sok a teen­dője. A tömegmunkának azonban lényegesen egysze­rűbb és mindennapibb kér­désekre kell naponta vála­szolnia. Tegnap levelet kaptam egy olvasótól. Tanácsot kért. Huszonegy éves, egy esztendeje nős, mindenkép­pen gyermeket szeretne. A felesége azt mondja, előbb gyógyuljon meg — tbc-vel most is betegállományban van —, fejezze be általános iskolai tanulmányait, mert tűntek a ritkás erdőben vagy völgyben. Növényt gyűjtöttek, tanulmányozták a talajt, mérték a patak vizének" hőmérsékletét, s vázlatot készítettek a te­repről. Uszkov néha -„különle­ges” pihenőt rendelt el. Ilyenkor Hvataj-Muha az idegenvezetővel együtt fel­nyitotta és szétbontotta a nagyobb málhákat, gyorsan felállította a szürke pony­vasátrat, aztán kikötötte,' s a 14. számú csoport saját házikója készen állt. Gyor­san a sátorhoz hoztak két vastag korhadt gerendát és „örök tüzet” gyújtottak la­kóhelyük előtt. A kis tűz­zel meggyújtott két száraz gerenda nagyon sokáig ké­pes izzani. Már csak száraz forgácsot kell dobni a tűz­re, hogy percek alatt láng­ra lobbanjon. — Jobb . mint a petróle­umfőző — szerette mondo­gatni Hvataj-Muha. A hosszabb pihenőkön béklyó nélkül csapta ki a lovakat, rábízta őrzésüket Kávára, Tujra és a Büszke ménre. Meg kell hagyni, hogy Büszke rászolgált a bizalomra. Féltőn, sőt fél­tékenyen őrizte gyámoltjait. (Folytatjuk) az ötödiknél valamilyen okból abbahagyta a tanu­lást és végül, sajátítson el valami szakmát. Első gondolatom az volt, vajon mit tudott ez az em­berpár egybekelése előtt a házasság egészségügyi, gaz­dasági és kulturális alap­jairól. Nagyon keveset, mert nálunk tulajdonkép­pen nincs igazi gazdája a házasságra való ilyen ter­mészetű fölkészítésnek... Tulajdonképpen ez is nép- művelési feladat volna. ÁM, HOGY a tevékeny­ség mégis mind határozot­tabban fordul a praktikus kérdések felé, annak föl­tűnő jelei vannak. Olya­nok, mint például a Tech­nikakedvelők I. Országos (Kiállítása, melyet a Buda­pesti Őszi Vásár keretében rendeztek meg. Ott az is­kolán kívüli műszaki neve­lés eredményeit mutatták be és ez a keret alkalmat nyújt az országszerte mű­ködő, mintegy kétezer ilyen szakkör elvi, pedagógiai* módszertani kérdéseinek megvitatására is. Az elmúlt években az or­szág jó néhány községében végeztek szociográfiai föl­méréseket. Egyik-másik he­lyen az éves kulturális munkaterv elkészítésekor szem előtt tartották az ily módon napvilágra kertilt tanulságokat is. Keveset tudunk arról, hogy a ké­sőbbiekben törődtek volna e munkák nyújtotta figyel­meztetésekkel. Mint ahogy érdemes vol­na a népművelés helyi em­bereinek sokak figyelmét fölhívniok arra, milyen sze­repük van “ä' mai paraszt­otthonokban a népművé­szeti tárgyaknak? Kiderül­ne, hogy nagyon kevés. Míg városon igen kapósak a né­pi hímzések, kerámiák, szőnyegek, és hasonlók, az újonnan berendezett falusi házakban keresve sem ta­lál ilyesmit az ember. Pe­dig van helye környeze­tünkben a külföldön oly népszerű magyar népmű­vészeti tárgyaknak. És ez megint csak a „ho­gyan éljünk’’ kérdésköré­vel kapcsolatos. A népmű­velés ott válik igazán ha­tékonnyá, ahol majdnem személyre szóló választ tud adni az ezzel kapcsolatos kérdésekre. A MIND HOSSZABB őszi estéken ezernyi kér­dés bukkan majd fel. Köz­tük olyanok is: mire taní­tott meg bennünket az idei aszály? Vagy: a rengeteg őszibarackfa termőre for­dulása módosítja-e a gyü­mölcstelepítési terveket? Esetleg: a melléküzemágak fejlődése nem igényli-e a tsz-eken belüli népművelé­si tematika jelentős módo­sítását? Néhány helyen, ahol sok az ipari dolgozó: a 44 órás munkahét beve­zetésével megnövekedett szabad idő felhasználásá­nak milyen kulturált le­hetőségei vannak? Van egy népi szólás­mondás: megérik, mint őszre a kökény. Nos, őszre a népművelési tevékenysé­get gazdagító gondolatok­nak is meg kell érniök. Gyümölcsük pedig akkor lesz, ha a helyi adottságok­ból, a helyi igényekből in­dulnak ki. Egyébként csak formális „némnűvelési terv­teljesítés” lesz, aminek, hogy a szólás-mondásoknál maradjunk: nagyobb a füst­je, mint a lángja. E.,N. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom