Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

4. oldal 1968. augusztus 13. kedd Ili okozza a közlekedési baleseteket? Az Érdemes gyógyszerész A Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztérium pályaal­kalmasságot vizsgáló inté­zetének megszervezésével egy időben a kutatók meg­bízást kaptak a közúti bal­esetek okainak tudomá­nyos vizsgálatára. Dr. Hor­váth László Gábor, az in­tézet vezetője elmondta, hogy munkájuk során olyan embereket kell kiválogat­niuk, akik orvosi, fizioló­giai és pszichológiai szem­pontból megfelelnek a köz­lekedésben rájuk váró nagy feladatoknak, képesek hu­zamosabb időn át egészsé­gük károsodása nélkül úgy dolgozni, hogy elérjék az átlagos teljesítményeket, s ne okozzanak balesetet. A sofőr morális beállítottsága — Húsz év alatt — amióta intézetünk műkö­dik — több mint 114 ezer vasutast és 262 ezer gép­kocsivezetőt vizsgáltunk meg — mondja az intézet vezetője. — Érdekes ta­pasztalatokat szereztünk. Ismeretes, hogy egy-egy közlekedési baleset tucat­nyi okra vezethető vissza. Még ma is gyakori azon­ban az a sematikus elem­zés, amely egyszer a gyors­hajtást, máskor a szabály­talan előzést, vagy még ál­talánosabban a figyelmet­lenséget, a gondatlanságot jelöli meg a baleset forrá­sának. Emellett minden esetben meg kell vizsgál­nunk a személyiségi (fizi­kai, élettani és pszicholó­giai) tényezőket, amelyek együttesen hatnak a közle­kedésben részt vevő embe­rekre. A vizsgálatok hosz- szú ideig csak olyan kérdé­sekre terjedtek ki, mint a látás- és hallásélesség, de nem elemezték gondosan, hogy milyen a volánnál le­vő ember lelkivilága és morális beállítottsága. Most már ezekkel a tényezőkkel is részletesen, foglalkozunk. A vasutasok és gépkocsi- vezetők alkoholfogyasztása életveszélyes. Ezt minden­ki tudja. Mégis, egyik ré­gebbi ellenőrzésünk meg­döbbentő eredményeket ho­zott. Az ismételt rajtaütés- szerű vizsgálatoknak meg­lett az eredménye: a leg­utóbbi „alkoholrazzia” már csak a megvizsgáltak 1 szá­zalékánál mutatott ki italt. Fél deci konyak — ötórás vesetés A gépjármű-baleseteknél 20 százalékban az ittasság játszik közre. Az intézet munkatársainak tapasztala­ta szerint az alkohol utó­következményeként egyes esetekben az ivás után még 36 órával később is fenn­Tanulni kiváltók figyelmébe! A Bajai Hűtőház kétéves hűtőipari szakmunkásképzést indít szeptember 1-vel. Jelentkezhetnek középiskolai érettségivel rendelkező fiatalok augusztus 20-ig a Hűtőháznál. 6236 állhat a nagyobb baleseti veszély. Jellemző a testi és idegrendszeri fáradékony­ság, látászavar és a lehan- goltság. Fél deci konyak elfogyasztása némelyik gépkocsivezetőnek olyan megterhelést jelent, mint­ha négy-öt órát vezetett volna egy forgalmas úton. A baleseti veszély nem minden esetben az alko­holfogyasztás utáni első órában a legnagyobb, ami­kor a tünetek a legszembe­tűnőbbek, hanem a fo­gyasztás után három-négy árával, amikor a balesetet okozó ember már teljesen józannak látszik, sőt annak is érzi magát. A magas vérnyomás és as időjárás Egészen újszerű a magas vérnyomásban szenvedő közlekedési dolgozókkal végzett munkájuk. Tizen­hatezer vizsgálat összered- ménye azt mutatta, hogy a hipertóniások közlekedési munkavégző képessége ál­landóan romlik, 39 száza­lékban pedig balesetet idéz elő. Megállapították, hogy a munkával járó megter­helés és pszichés feszültség gyakran okoz magas vér­nyomást. Így tehát a hiper­tónia bizonyos mértékig közlekedési foglalkozási ár­talomnak is tekinthető. Húszezer meteoropszicho- lógiai vizsgálatokat végez­tek. Meggyőzően kimutat­ták, hogy az időjárási fron­tok átvonulása éí a balese­tek halmozódása között összefüggés áll fenn. Egyes emberek szervezete külön­leges érzékenységet mutat a különböző származású le­vegőfajták cserélődésével szemben. Ha más szárma­zású levegőfajta áramlik be abba a légkörbe, ahol az egyén dolgozik, akkor — érzékenység esetén — bizo­nyos a hangulatváltozás; ez pedig, párosulva gyógysze­rek és élvezeti cikkek rend­szeres fogyasztásával a gépkocsivezetőknél előbb vagy utóbb balesetet okoz. Kőslekedés-élettani diagnosis — Egyik vizsgálatunknál 215 gépkocsivezetőről, mo­torosról készítettünk közle­kedés-élettani diagnózist. Valamennyiéin olyan veze­tők voltak, akik kisebb- nagyobb szabálysértést kö­vettek élj vagy súlyos bal­eseteket okoztak. Érdekes eredményre jutottunk. Pil­lanatnyi kihagyást vettünk észre 50 vezetőnél; hiány­zott a megfelelő gyakorlat és tapasztalat 43 autósnál. A KRESZ szabályaival el­lentétesen kialakult vezeté­si gyakorlatot 12 embernél lehetett kimutatni. 25 sofőr­nél tapasztaltunk csökkent látásképességet, színvaksá­got, cukorbetegséget, hiper­tóniát, sőt alkoholistákra is jellemző tüneteket. Rosszul működtek a pszichikus funkciók 7 gépkocsivezető­nél. ösztönös magatartást és csökkent ítélőképességet tapasztaltunk a megvizs­gáltak 4 százalékánál. A balesetek 12 százalékában az egyének morális beállí­tottsága nem felelt meg an­nak a sebességnek, amely- lyel hajtani képesek az or­szágúton. Fáradtságra, ki­merültségre 23-an panasz­kodtak, tehát mindössze 14 autósnál nem tudtuk ki­mutatni a káros lélektani tényezőket A pályaalkalmassági ku­tatók vizsgálataiból önként kínálkoznak a következte­tések és a tanulságok. Köz­lekedésünk fejlődése sür­geti, hogy ezeket az érde­keltek megszívleljék és mi­nél teljesebben hasznosít­sák. K. F, Ég a lucerna! A határt járva, a félegy­házi Móra Tsz területén magasra felszálló fekete füstöt pillantottunk meg. A helyszínre érve láttuk, hogy nincs szükség a beavatko­zásunkra, mert hasznos tűzesettel állunk szemben. A tsz lucernatábláját meg­fertőzte az aranka, ennek kiirtását határozta el a ve­zetőség tűzzel-vassal. A stráfkocsin egy vashordó és egy bála szalma. Két em­ber locsolókannából gáz­olajjal megöntözi a fertő­zött területet, s most már nem kell csak egy szalma­csóva és egy szál gyufa. — Költséges és veszélyes munka ez — magyarázza a tsz párttitkára, de el kell végezni, hogy megmentsék az aszály miatt amúgy is kevés, értékes takarmányt. (Rádi József felvétele.) — íme a megyei kór­ház „alkimistái” —, mutat­ja be munkatársait. Viharos gyorsasággal vezet végig birodalmán, lendületesen magyarázza a laikus számá. ra oly titokzatos összeté­telű gyógyszerek készítését, rendeltetését. Aztán szak­májáról beszél úgy, mint a költő legkedvesebb alkotá­sáról, s mintha megérezné, hogy ez a hasonlat jutott eszembe, gyors fordulattal nekem szegezi a kérdést: — Olvasta Németh Lász­ló regényét, az Égető Esz­tert? Nos, ha igen, akkor elárulom, hogy a könyv modellje egy hódmezővá­sárhelyi leány volt, aki a nagynéném... Gyűlnek, »kasodnak az érdekes történetek, csak győzzem jegyezni note­szembe. Dr. Klingler István­ná, a kecskeméti megyei kórház főgyógyszerésze ideális riportalany, közlé­keny, optimista asszony. Vásárhelyen, kezdő gyógy, szerész korában — meséli —, vérévé vált, hogy a re­cept alapján kiadott orvos­sághoz mindenkinek mond­jon néhány biztató szót, mert — úgymond — „a be­tegnek erre is szüksége van”. — Nagy tévedés azt hin. ni, hogy a gyógyszerésznek kötelessége megmaradni a személytelenség homályá­ban, a tára mellett. Hiszen a beteg nemcsak az orvos kezelő, gyógyító képességé­ben, hanem a gyógyszerész receptjében is bízik. És ha ezt a bizalmat ápoljuk, erő­sítjük, elősegítjük a gyó­gyulást ... — Ez a második munka, helye, 1954 óta főgyógysze­rész a megyei kórházban. Nem hiányzott eleinte a megszokott, közvetlen kap­csolat a betegekkel? — De mennyire! Hiszen itt a kórházban nem tud­ják a betegek, kitől, mi­lyen gyógyszert kaptak, mert az egyes osztályok or_ vosainak megrendelésére dolgozunk. Viszont, ha szükség van rá, a kezelő­orvosokkal adott esetben megvitatjuk, kinek milyen gyógyszerkezelés az előnyö­sebb, s ilyenkor előfordul, hogy a betegekkel is talál­kozunk. S ezekre a kap­csolatokra nagy szükség van, munkatársaimnak is ez a véleménye. Összesen heten dolgoz, nak a laboratóriumokban, a lombikok, üvegcsövek kö­zött. A megye legnagyobb kórházának gyógyszerigé­nyét nem gyerekjáték kielé­gíteni. A főgyógyszerész asszony azonban nem panaszkodik. Ellenkezőleg. — Valamikor egy kis he­lyiségben kezdtük a mun­kát, s az évek folyamán terjeszkedtünk, rendeztük be a laboratóriumot. Ne­héz, de szép feladat volt, s akiken múlt, mindenki segített. Ma már — dicsek­vés nélkül mondom — bár­milyen receptet ránk bízhat­nak, el tudjuk készíteni. A fejlődésben azonban percre sincs megállás. A szakirodalom, a folyóiratok szinte naponta közölnek újabb eredményeket, ezek. nek ismerete, az új gyógy­szerek alkalmazása mind olyan tudnivaló, aminek befogadása állandó szelle­mi készenlétet követel. Ezért végezte el tavaly előtt a gyógyszerhatástani tanfolyamot is Klinglerné, aki az orvosokkal folyta­tott szakmai eszmecseréken éppen úgy megosztja tudá­sát másokkal, mint az is­meretterjesztő előadásain. A szakmai elfoglaltság mellett nőfelelősként végzi társadalmi munkáját — vá­lasztóinak elismerésétől; megelégedésétől kísérve — az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei vezetőségi tagja­ként. — Mit érzett, amikor dr.' Szabó Zoltán egészségügyi minisztertől átvette Buda­pesten az Érdemes gyógy­szerész kitüntetést, a Sem. melweis-évforduló alkal­mából? — Gyógyszerész kollégá­imra gondoltam, akiknek elsősorban köszönhetem a megtiszteltetést, akik min­dig segítettek. A miniszter elvtárs kinevezése előtt az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének or­szágos elnöke volt, én pe­dig — akkoriban Hódmező­vásárhelyen dolgoztam — a szakszervezet országos vezetőségének tagja. Mi ta­gadás, jólesett, hogy a mi­niszter elvtárs még mindig emlékezett a gyógyszeré­szek társadalmi, anyagi megbecsülésével kapcsola­tos egykori felszólalásaimra. B. Gy. Több mint 16000 fiatalt yettek fel az egyetemekre A Művelődésügyi Minisz­tériumban ezekben a na­pokban dolgozzák fel az idei egyetemi és főiskolai jelentkezések és felvételek statisztikai adatait. Az elő­zetes tájékoztatás szerint az 1968/69-es tanévre 45 ezer 794-en jelentkeztek a felsőfokú oktatási intézmé­nyek nappali, esti és leve­lező tagozataira. A koráb­bi években megkezdődött tervszerű pályairányítás csökkentette ugyan a kirí­Mozaik fűzte; — Semmiség volt az egész. Rámeredtem. Ez lé­tezik? Mennyivel na­gyobb semmiségeket A minap a kecske- kellett ezelőtt busásan méti. fedett uszodában megfizetni, különösen karomon felejtettem az azonnali munka ese- órámat, s azzal ug- tében? Nem szeretnék róttam a vízbe. Mit mondjak? Az órák nem nagyon szerethe­tik a vizet, legalábbis az enyém úgy meg­az ingyen propagálás gyanújába keveredni, éppen ezért nem ne­vezem meg az illetőt, ha atommag bomlana részeire a számban. A rostok íze pedig min­denre emlékeztetett, csak tehéntúróra nem. Visszaemlékszem, hogy nem is olyan régen még árusítottak sovány tehéntúrót, négyszögletes formára sajtoltan, amelyet sze­letekre lehetett vágni, és nem estek széjjel makacsodott, akit egyébként először atomszerűen. megtagadta hivatását, az idő múlásának jel­zését, hiába ütögettem és rázogattam. — Drága fürdőzés lesz ez! — állapítot­tam meg kesernyésen magamban. hogy láttam életemben, d« újjongó érzésemet mégsem tudom véka alá rejteni- Hát már így előre­haladtunk az új me­chanizmusban? • ^Félkövér” tehéntú­hogy nem nylonzacskóba, Igaz, ízléses csak zépkorú férfi lépeget és zsebéből cigaretta­csomagot húz elő, melyben csak egyet­len darab lapul, amelyre rágyújt, míg a göngyöleg papírt markában összegyűri és a járdára hajítja. A másik pillanatban az egyik gyerek az elhajított papírnál te­rem, felveszi a földről és a járdaszéli hulla­dékgyűjtőbe dobja. Udvariasan fordul a egyszerű vízhatlan pa- középkorú férfihez, pírba volt csomagol- — A bácsi elejtette va* de ezzel szemben a papírhulladékot — tehéntúró íze volt. mondja mintegy ma- Nem tudom, hogy má- gyarázatképpen. sok mint vannak ve- — Igen. Elejtettem — le. de közvetlen étke- dünnyögi kelletlenül a Hazamenet be is vit-» rót vásároltam ízléses zés szempontjából ezt megszólított, tem az eevik óraia- nylonzacskóban vacso- az egyszerűen csórna- — Csak azért vettem vítóba, ahol elmond- rára. Általában a tej- golt sovány portékát fám hnw ml történt termékek Iránt min- föléje helyezem a Az órásmester azonnai gyöngéd érzelem- nylonzacskós „telt. szétszedte, minden da- viseltettem és karcsú” tüneménynek, rabkáját felszárította már e,öre őröltem rö- Nem lehetne a „so- és csontolajjal beke­negette, majd újra összeszerelte, és az immár hivatása ma­gaslatán ketyegő, ki­engesztelt jószágot át­nyújtotta nekem. — Mit fizetek? — ér­deklődtem. — Semmit — mond­ta egyszerűen, majd magyarázóiam hozzá­videsen beköszöntő, vány” tehéntúrót új­meghitt találkozásunk- ra divatba hozni a nak. A találkánk „teltkarcsú” mellett? azonban szerfelett ki- Attól eltekintve, hogy ábrándító volt. Ke- soványságával arányo­fel olyan gyorsan, ne­hogy a bácsi lehajol­jon érte. Nekem még­is csak könnyebb — fűzi barátságosan to­vább a kisember. — Köszönöm, fiacs­kám! — néz rá immár tetszelegve a férfi. Mi is köszönjük ne­nyérrel egyáltalán san az ára is feltétlen ked. kisdobos, hogy nem lehetett fogyasz- nül mérsékeltebb kell, rendszeretetre tanítot- tani, mert olyan szá- hogy legyen. tál egy meglett férfit, ráz volt, hogy nem * valamint azt is, aho­csúszott le a torko- Kecskemét legforgal. gyan ezt tetted. Ta- mon, kenyér nélkül masabb terén két kék- píntatosan, tisztelettu- viszont olyan érzést nyakkendő« kisdobos dóan, keltett bennem, mint- halad. Előttük egy kő. Keve Jenő vő aránytalanságokat, de az eltérések karonként még miíndig jelentősek, az egyes egyetemeken és karokon nem volt ritka a három­négyszeres túljelentkezés. A gyorsmérleg adataiból kiderül, hogy az idén a nappali tagozatra összesen 11 683 fiatalt vettek fel, közülük a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 43,8 százalék. A lányok aránya megközelíti a tavalyit, 43,2 százalék. Munka mellett az esti tagozaton tanulhat szeptembertől 1619 hallga­tó, köztük 42,4 százalék ai lány, s a levelező tagozat­ra 2737 pályázónak sike­rült felvételt nyernie. A lá­nyok aránya itt is megle­hetősen maga®, 36,5 száza­lék. Az ország műszaki egye-' temeinek nappali tagozatá­ra az idén 2262 diákot vet­tek fel. Az Eötvös Löránd Tudo­mányegyetemen Budapes­ten, valamint a szegedi, a debreceni, a pécsi és a Marx Károly Közgazdaság­tudományi Egyetemen ösz- szesen 1813 fiatalt vettek fel a nappali tagozatra. Az orvostudományi egye-' temekre, ahol többszörös volt a túljelentkezés az idén 1166 pályázót vettek fel, s e létszámban a lá­nyok aránya 60,4 százalék. Az agrártudományi intéz­ményekbe a 2200 jelentke­ző közül 809, a felsőfokú mezőgazdasági techniku­mokba a 2224 pályázó kö­zül 920 hallgatót vettek fel. (MTI), > *v ■ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom