Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
I. oldal 1968. augusztus 23. pénteS Ezüst serleg a koleraorvosoknak A z 1739—40-ik évi fekete halál óta igen hosszú ideig *• elkerülte Kecskemét a hasonló megpróbáltatásokat. Igaz, hogy helyettük volt bőven része tűzvészben, földrengésben, háborúban, belső villongásban. 1831-ben azonban éppúgy, mint az egész országban, Kecskemétre is beköszöntött a sárga halál, a kolera, amit akkor epemirigynek is neveztek. Hogy milyen rémületet és zavarokat keltett a járvány, utolérhetetlen romantikával megírta Jókai „Régi jó táblabírák” című regényében. Kecskeméten negyedévig dühöngött a járvány 1831-ben és 910 embernek okozta halálát. 1836-ban megint három hónapig birkóztak vele az egészségügy katonái, de ekkor „csak” néhány száz volt az áldozatainak száma. 1849-ben a cári seregek hurcolták be hazánkba a járványt. A harcok megszűnése után kivonultak, de itt hagyták emlékül a ragályt. Kecskeméten három hónapig tartott. Népesebb összejöveteleket, vásárokat nem lehetett tartani, az iskolákat bezárták. Több száz ember megint elpusztult. KI agyobb arányokban támadt föl aztán 1855-ben. ügy * " tartják, hogy a kolera általában a szegény emberek betegsége. Ott pusztít, ahol elégtelen a táplálkozás, egészségtelenek, zsúfoltak a lakások, nem kellő a tisztaság és kifogásolható az ivóvíz. Szilády Károly, Kecskemét első nyomdájának vezetője, mint közvetlen szemtanú, az 1855-ik évi járványról Szolnokon lakó fiát levélben tájékoztatja. A levélből kitetszik, hogy a betegség nem tekint se vagyoni helyzetre, se társadalmi pozícióra. Levele augusztus 12-ről keltezve többek közt a következőket tartalmazza: „Kecskeméten a cholera már vagy 9 nap óta átkozottul garázdálkodik; először ugyan a nép alsóbb rétegeiben: 4—5 nap óta pedig már a jobb- módúakat kezdi hordani. Körülöttem jobbra-balra hullanak szomszédaim és ismerőseim; de inkább csak a fiatal és középkorúak Halnak, mint az öregebbek. Sok volna azt előszámlálni, kik haltak el.” Tudósítja a literátus nyomdászmester a Pesti Naplót is augusztus 13-án. „Szomorú újdonságként talán nem leend felesleges megemlítenem — ha ugyan még más meg nem tette volna — miképp a cholera itt vagy tíz nap óta gonoszul garázdálkodik. Kezdte a nép alsó rétegein s — adná Isten: talán! — végezte a tegnap temetett új plébános főtisztelendő Jankovich Mihály és a ref. semi- náriumban a papi tudományok egyik közkedveltségű oktatója, tiszteletes Karika János úron, miután ez utóbbinak hitvesét 3 nappal korábban elragadta. Több jeles egyéniségek közt eltemettük ref. lelkész tiszteletes Mihó László úr fiatal nejét.” Ez a járvány is Károm hónapig tartott, a benne elhaltak száma 501 volt. A városi tanács 1855. évi jegyzőkönyv kötetének 420. lapján a következő feljegyzés olvasható a járvány alatt helytálló orvosokról és Kecskemét hálájáról: „Az 1855-i cholera alkalmával kitüntették magukat Kada Endre megyei főorvos, Kocsis József városi orvos, dr. Horváth János, dr. Millhoffer István, dr. Millhoffer Antal, Bá- biczky Imre, Politzer Ignác, Hacker Lajos és Fantó Lipát magánorvosok, akiknek önfeláldozó készségük és fáradhatatlan orvosi tevékenységük felsőbb helyre is felterjesztettek és tudomásra juttattak, egy-egy ezüst serleggel jutalmaztattak a következő körmetszettel: „Az epemirigy alatti hűséges fáradozásaiért N. N. úrnál hála emlékül Kecskemét közönsége 1855.” Módi Pál, Bodor Sándor és Hankovszky Mihály orvosnövendékek pedig 50— 50 forinttal jutalmaztattak. A 9 serleg került 336 forintba.” Néhány szót a Szilády-féle írásokban és a jegyzőkönyvben foglalt várostörténeti fontosságú nevekről. Karika János professzor Jókait is tanította a kecskeméti jogakadémián. 1848-ban ö volt Kecskemét egyik ország- gyűlési képviselője. A szabadságharc után 4 évi várfogságra ítélték, de később ezt kegyelem útján házifogságra változtatták. Mihó László lelkész néhány nappal felesége után szintén a kór áldozata lett. Népszerű ember volt. A márciusi vívmányokról a ref. templomban mondott beszédét a város 4000 példányban kinyomatta és szétosztotta a nép között. Haynau, mikor 1849-ben bevonult Kecskemétre, ezért a beszédért el akarta fogatni. Több éven át bujdosni volt kénytelen. Az orvosok közt említett Kada Endre, Kada Elek polgármesternek az édesatyja. A többiek leszármazottai közül többen élnek ma is Kecskeméten. D e a koleráról is lenne még mondanivalóm. 1866-ban, megint három hónapra, ismét meglátogatta Kecskemétet. Súlyosbította a csapást a szárazság miatt fellépett ínség. Harmadik éve sújtotta akkor már az országot az aszály. A védekezés módja, úgy látszik, fejlődött valamit, mert a feljegyzések „csak” 367 halottról tudnak. 1873-ban újból felüti fejét a járvány, akkor csupán a katolikus halottak száma 473. A kecskeméti nyomdában a kolera elleni védekezésről 49 oldalas könyvecske jelenik meg. Szerzője Garzó Gyula földink. A címe: Néhai gróf Török Lajos cholera ellen alkalmazott rusztink- túrája. A hetvenes évek után 1883 -tol 1887-ig is volt ilyen járvány, majd a 90-es évek elején is. Ezek is kiterjedtek a Duna—Tisza közére és eljutottak Kecskemétre is. Erejük azonban egyre csökkent. 1883-ban Koch Róbert felfedezte a kolera kórokozóját. Ez lehetővé tette a hatásosabb védekezést. S zázadunkban már csak az egészségügyileg elmaradt területen terebélyesedhet járvánnyá a betegség. A mai orvostudomány megelőző intézkedésekkel féken tudja már tartani a láthatatlan ellenséget, amely régebben annyi rémületet okozott, Joós Ferenc A legkisebb felületesség is kockázatos! A fagylaltmérgezés megelőzését célzó ellenőrzések tapasztalatai A melegben pillanatnyi felüdülést, vagy legalábbis annak illúzióját keltő fagylalt kedvelőinek népes táborát szolgálják azok az egész megyét átfogó és szinte folyamatosan végzett vizsgálatok, amelyek a mérgezések megelőzését célozzák. Köztudott, hogy az országban több helyen már a nyár legelején előfordultak fagylaltmérgezések. A továbbiakat megelőzendő adott ki május 3-án különutasítást az Egészségügyi Minisztérium, s rendelt el soronkívüli vizsgálatot az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség. Megyénkben szerencsére nem fordult elő mérgezés. Ám jobb félni, mint megijedni elvéből kiindulva, nélkülözhetetlen az elővigyázatosság. Mennyire így van, beszédesen bizonyítják azoknak az ellenőrzéseknek a tapasztalatai, amelyeket a KÖJÁL, az ÁKF megyei felügyelősége, a MÉSZÖV, s a megyei Minőségvizsgáló Intézet illetékesei és tíz alkalommal a társadalmi ellenőrök végeztek 9 állami, 25 szövetkezeti egységnél és három magáncukrásznál. Nem mindegy, hol készül! A vizsgálati tapasztalatok korántsem szolgálnak megelégedésre. Elegendő csupán arra utalni, hogy az ellenőrzött fágylaitelő- állító, illetve árusító egységek 46 százalékánál akadt — nem egyszer súlyos — kifogásolni való, a környezeti higiéniában éppúgy, mint a . szállítással kapcsolatos szabályok betartásában. Az izsáki szövetkezeti cukrászüzem udvarán például sertések és szárnyas jószágok tanyáznak. Mivel az ilyen környezetben készülő fagylalt veszélyezteti a közegészséget, a KÖJÁL letiltotta gyártását. A keceli szövetkezeti cukrász- műhely közvetlen szomszédságában pedig nyersbőr-felvásárlást végeztek. Noha ennek megszüntetésére egy korábbi ellenőrzéskor már történt intézkedés, s mégsem változott a helyzet, ezért a KÖJÁL azonnali hatállyal beszüntettette a nyersbőr-felvásárlást. Akadt észrevételezni, intézkedni való egyéb hibák miatt is. A vendéglátó vállalat egyik bajai cukrászüzemének udvarán a fagylaltfőzőhely közelében tárolták a szemetet, s a mozgóárusok ilyen környezetben vételezték a fagylaltot. Hatnapos fagylalt a tartályban.*. A rendelkezés szerint a fagylaltszállító edényeket minden esetben címkével és plombával kell ellátni. Ezt a követelményt 11 ellenőrzött üzem közül csak hét egységnél tartották be. Baján akadt olyan cukrászüzem, ahonnan fedetlen vizeskannákban szállították a fagylaltot. Néhány súlyos hiányosságot tárt fel az ellenőrzés a tárolási időkkel kapcsolatban is. A lajosmizsei Nefelejcs presszóban például hatnapos, s már penészedé (!) fagylaltot árusítottak az ellenőrzéskor, holott a szabályok értelmében a legtökéletesebb hűtés mellett is legfeljebb 24 óra lehet a tárolási idő. Hat helyen észleltek az ellenőrök hasonló hibát, s emiatt a helyszínen megsemmisítettek összesen 155 kiló fagylaltot. Több helyen kifogásolni kellett a fagyasztó berendezés, illetve á tartály tisztátlanságát, s hogy az adagoló, kanalak öblítésére szolgáló tartályban nem- cserélik rendszeresen a vizet. Tegnapi számunkban közöltük, hogy az OTP augusztus 19-én Nyíregyházán tartotta meg a gépkocsi-nyereménybe tétkönyvek 29. sorsolását, s ösz- szesen 306 különböző típusú gépkocsit sorsoltak ki. Az OTP megyei igazgatóságának tájékoztatása szerint ebből tizenkettő a megyébe került. Az ötezer forintos gépko- csi-nyereménybetétkönyv- vel rendelkezők közül Az egészségügyi követelmények ellenőrzése mellett 72 fagylaltmintát is vettek az ellenőrök minőségvizsgálat céljából. Ennek eredménye még ismeretlen. Remélhető azonban, hogy kedvezőbb lesz, mint a májusban és júniusban vett mintáké, amelyeknek 70 százaléka bizonyult — a kellő zsír- és szárazanyag- tartalom miatt — szabványon alulinak. Szolgáljon figyelmeztetésül Az egész megyét átfogó legutóbbi ellenőrzéskor feltárt mulasztások, gondatlanságok alapján — függően a minőségvizsgálat eredményétől is — három személy ellen magasabb összegű bírság kiszabására kerül sor, négy személyt pedig enyhébb felelősségre vonásban részesítenek. A helyszíni letiltó és egyéb utasítások mellett 10 egységet 30 napon belüli intézkedésre, a fogyatékosságok felszámolására szólítottak fel az ellenőrző szervek. A különböző vizsgálatok célja rendszerint a hibák feltárása. Ez indokolja, hogy ezúttal csak a negatív tapasztalatokról szóltunk. Szolgáljanak nyomatékos figyelmeztetésül mindazoknak, akik általában gazdasági érdekektől indíttatva hajlamosak szem elől téveszteni, hogy olykor a legkisebb felületesség, gondatlanság is emberek egészségét veszélyezteti. ... , K «W :J P. I. heten nyertek a megyében — kettő Kecskemétre. kettő Kalocsára, míg Kunszentmiklósra, La- josmizsére és Kiskunhalasra egy-egy jutott. A tízezer forintos betétkönyvtulajdonosok közül öten nyertek: Kecskeméten ketten, Kalocsán, Kunszent- miklóson és Kiskunhalason pedig egy-egy személy a boldog tulajdonos. A kocsik egyébként Skoda, Trabant, Wartburg. Moszkvics és DKW típusúak. Itthon vannak nálunk... Fiatalember mindkettő. Egyik mérnök, a másik technikus. A tompaiak meghívottaiként ünneppel, nek ők is a helyiekkel. Kecskemétről utaztak le a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársával ... Az ünnepség „hivatalos’’ részének végeztével, a vendéglátókkal együtt indulnak határjárásra. Kellemes az út a homokfutón. A vendégek mosolyogva, lelkesen bólogatva hallgatják a helyiek megjegyzéseit, egy-egy tábla mellett elhaladva. — Ez a Kossuth Tsz paprikája. 110 mázsa átlagot várunk. Tavaly 94 mázsa volt holdanként... — Pedig az idei időjárás ... — veti közbe a mérnök, s néhány mondatán is érzik, figyelemmel kíséri a mezőgazdaság „sorsát” is. — Igen ... Annak ellenére — általában a tervezett fölött lesznek termésátlagaink Egyedül a búzából kisebb... —‘ Ez érthető.. 1 Aztán a Szabadság Tsz takarmányhelyzetével büszkélkednek a helyiek — joggal. Még 20 vagon kukorica van a góréban — tavalyról. Gyönyörű is az állatállomány. No, a Kossuthban is van ezen mit csodálni. „Négyezer literes’! tehenek tanúsítják: van szakértelem és kifogástalan állatgondozás. A technikus szintúgy kérdez, érdeklődik, mint a mérnök. A házigazdákról sugárzik is a tisztelet a vendégekre. Hasonló megbecsülés, szeretet áradt a két fiatal vendég felé, amikor az ünnepi nagygyűlésen azokát az érdekes prospektusokat, s tájékoztatókat osztogatták a tompai- aknak. Hazájukról, az élethalálharc állásáról. Meg magyarul szóltak a vendéglátókhoz a díszemelvényről... Meg most is — a tompaiak szorgalmának, föld- szeretetének gazdag gyümölcseit szemlélve — minden második mondatuk ez. Magyarul: — Itt béke van ... A két fiatalember — Vietnam fia. Vezetőik a Kecskeméten tanuló kis honfitársaiknak. „Itt béke van.” — Tudjuk-e mi mindig eléggé megbecsülni ezt? — ök na- gyon-nagyoxi tudják, mit ér ez. —th —n Tizenkét nyertes a megyében Kizökkentem Szomorú vagyok, pedig kisütött a nap. Ügy irigy- kedek az emberekre, akik magabiztosan, jókedvűen sietnek munkahelyükre. Jó nekik. Ők nem voltak nagy szabadságon, mint én. Tudják, hol hagyták abba tegnap, s ma ott folytatják. De én? Arra sem emlékszem, mikor dolgoztam utoljára. Ők nem zökkentek ki, én meg leshetem, mikor zökkenek — be. Persze, erre gondolni illett volna a szabadság alatt is. De mivel törődtem a semmittevés napjain? Például, hogy végre egyszer valaki legyek. Lettem is. Napjában tucatszor har- sant fel hitvesem hangja: „Ezt a szemetet levihetn' valaki r — „Valaki leszaladhatna a tejért!” — „Vegye le valaki a karnist, ne várjátok el, hogy én másszak fel az ablak- párkányra.” = És természetesen mindig én voltam az a valaki. Mert hát ugye a gyereket kímélni kell. Majd ráér valaki lenni, ha ő is családapa lesz. Aztán meg döbbenetes tapasztalatokat gyűjtöttem a szabadság alatt. Meggyőződtem róla, hogy a modern ember valóban a munkahelyén tölti életének nagyobbik részét, így otthonát kevésbé ismeri. Például. Bemegyek egyszer a szobába. Nejem és a gyerek furcsa mosollyal fixí- roz. Nézek ide, nézek oda magamon, mi lehet csodálatuk oka. De csak kérdő tekintetem a válasz egyre szélesebb mosolyukra. Félperc múltán a srác egyenesen vigyorgott a szemembe. Majd az anyja: „Nahát, nem veszi észre!” — Nos, ennyit már megtudtam, valamit észre kellene venni. Körülfitetek hajlékunkban: minden a helyén, semmi sem hiányzik. Akkor mit röhencsélnek felettem? Mert már gátlástalan tisztességtelenséggel ezt tették. „Csak mozdulna odébb a helyéről” — segített előbbre a feleségem. Ezen ne múljon! Indulok. Ebben a pilla ... Arra eszméltem, hogy feltámogattak, és félig ijedten, félig pukkadozva várták nyilatkozatomat. Tudniillik, hogy tudom-e már, mit kellett volna észre- vennem? Most már tudtam. Űj szőnyeg került a sezlon elé. Bitang, csúszós jószág. Hanyatt kellett esnem a mama névnapi ajándékán, hogy észrevegyem. Ugyanígy jártam a mosdó fölötti tükörrel, csak azon nem csúsztam el. ötször küldtek ki, be — ki, be, míg rájöttem, hogy kicserélték a régi homályos, repedt tükröt... És még azt mondják az újságírókról, hogy jó megfigyelők. Meg, hogy észreveszik a visszásságokat. Elé. bem áll az asszony, s a régi időkre emlékeztető kacérsággal, magát kihúzva kérdezi: „Nem veszel észre semmit?” — Nézem. Fodrásznál voltál — mondom. „Één?!” — szörnyűl- ködött. „Már egy hete készülök, nem is tudom, ilyen hajjal hogy lehetett eddig is...?” — Tovább tanulmányozom. Teljes sikertelenség. Már vörösödik, mikor megszán: „A ruhám...”- — Tényleg, a ruhája. Leöntötte valamivel? Majdnem szétrobbant szegény nőm, mikor mérgesen fel. világosított: „Nem látod, hogy meg fordíttat- t am a kék bükié ruhámat? Pedig más a visszája ...” — Szóval, így veszem én észre a visszásságokat. Most tessék, ilyen lesze. repelés után kezdhetem újra a termelőmunkát!... De mikor lesz nekem önbizalmam, ezek után?! Tóth István i
