Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
HATVANI DÁNIEL s CSAK ADDIG LEHETSZ | FIATAL I Csak addig lehetsz fiatal, míg torkodra nem forr a dal, míg hajnalba a fütty szava ’ botló léptekkel visz haza. Haza?... De hisz nincs otthonod, csak egy szoba, hideg kopott albérleti, hol fehérneműd megfér és van hol lefeküdj. Csak addig lehetsz fiatal, míg fojtogatni nem akar kopogva léted ajtaján jégcsap-ujjával a magány. Míg van nő, ki ledől veled s tudja, kié a főszerep s az esték lázas fényei megtudnak benned fürdeni. Csak addig lehetsz fiatal, míg maga köré nem csavar a bolyhos, bársony szédület, mert addig nincs mit vesztened. Ha unod itt, hát mégy tovább, csak mégy a városokon át, bőröndnyi cucc a vagyonod, lépted után a csend zokog... Csak addig lehetsz fiatal, szabad, akit még nem takar családi paplan, jó meleg, míg nem borítanak sebek, a tülekedésben kapott pofonok és daganatok, miket gyógyít asszonyi szó, lanyhán zsongó és zsongítá. Csak addig lehetsz fiatal, míg körül nem vesz, mint a fal gondjaid szikla-erdeje s fogva tart asszonyod szeme. Koszos kis ügyek, félelem tartják a szíved melegen. Melegen? Nem, csak langyosan, álom nélkül és álmosan. S többé már nem vagy fiatal, paplan borul rád: ravatal. Bár éldegélsz kényelmesen, nem véd a magány csendje sem. Nem gyötör melankólia, lakásra gyüjtesz s kocsira. S ha eljön köszvényes korod, így lesz kiegyensúlyozott. Á KÜLFÖLDI irodalomban Georg Büchmann: Geflügelte Worte (Szárnyas szavak) című munkája volt az első jelentős kísérlet arra, hogy a nép ajkán élő szállóigéket összegyűjtsék. Ez a munka 1864-ben jelent meg és azóta számtalan kiadást ért meg; az újabb kiadásokat természetesen a szerkesztő Walter Robert —Tomow folyton bővítette, korszerűsítette. A legutóbbi kiadásban olvashatjuk a szállóige korszerű meghatározását, amelyet Békés István is elfogad könyvében. Ez a definíció azt mondja: „A szárnyasszó egy ország szélesebb köreiben bármily nyelven idézett szólás, kifejezés vagy név, amelynek történelmi forrása vagy irodalmi eredete kimutatható.” Hazánkban is jelentős irodalma van a szállóigéknek. Legfőbb művelője Tóth Béla, akinek eredetnyomozó, kritikai szállóige-gyűjteménye 70 esztendővel ezelőtt született meg. Tíz évvel később adta közre Szálló Igék Lexikona című könyvét. Az Est Hármaskönyve 1932. évi kötetében jelent meg a Világtörténelmünk című összeállítás. Az utolsó hazai szállóige-gyűjtemény Szé- csi Ferenc: Szállóigék című kisebb kötete 1936-ban került ki a nyomdából. ÉS ÉPPEN ez adja meg időszerűségét Békés István: Napjaink szállóigéi című munkájának. A Szécsi-gyűj- temény óta eltelt több mint harminc esztendő alatt rengeteg szállóige veszett el, „hullott ki az idő rostáján”. Nagyon sok kelt azóta szárnyra és nem kevésnek az értelme módosult, jelentése szűkült, vagy tágult. A szállóigék nagyobb csoportjainak „fészkét”, a Bibliát, vagy a görög-római klasszikusokat például kevésbé ismeri a mai kor embere. És még valamit: a marxista irodalomból, a munkásosztály harcaiból életre kelt szállóigék összegyűjtését, rendszerezését, magyarázását jószerivel eddig még senki sem kísérelte meg. Az idő sürgette ennnek a feladatnak elvégzését. ' V VÉ jszaka az Äla-Tau hegyeiben tompán megdördült az ég. A mennydörgéstől megriadt nagy, zöld szöcske a kórház ablakába pattant és a csipkefüggönyre telepedett. Rudnyev, a sebesült hadnagy felemelkedett párnájáról, hosszasan elnézte a szöcskét, meg a függönyt A villámfény éles, kék ci- kázásában felragyogott a bonyolult minta: a pompás vadrózsák, az apró, bóbitás kakasok. Megvirradt A viharos, sárga ég még füstölgőit az ablak mögött. Kettős szivárvány ívelt át egyik hegycsúcstól a másikig — Ez Ázsia! — sóhajtott — Rudnyev. — De a függöny csipkéje a mienk északi. Mind valamelyik szépséges Nasztya kezemunkája. — Miből gondolja? Rudnyev elmosolyodott — Eszembe jutott egy eset. Az ütegemnél történt. Leningrad alatt. És így mesélte el a történetet: 1 940 nyarán Balasov, leningrádi festőművész Északra ment festeni meg vadászni. Az első kis faluban, amely megtetszett neki, kiszállt az ócska folyami hajóból és beköltözött a falusi tanítóhoz; Ebben a faluban élt apjával, az erdőkerülővel egy Nasztya nevű szépséges lány, messze földön híres csipkeverő. A szürke szemű Nasztya hallgatag volt, mint általában az északi lányok. Egyik vadászaton Nasztya apja véletlenül rálőtt Ba- lasovra és megsebesítette a mellén. A sebesültet a falusi tanító házába vitték. A baleset miatt kétségbeesett öregember elküldte Nasztyát, hogy gondozza a beteget A lány gondosan is ápolta, és a beteg iránti szánalomból szerelem lett szűzi életének első szerelme. De az érzés olyan bátortalan volt, hogy Balasov semmit sem vett észre. A festőművésznek felesége volt Leningrádban, de sohasem beszélt róla; még Nasztyának sem. A faluban mindenki úgy tudta, hogy nőtlen. Alighogy begyógyult a sebe, Balasov Leningrádba utazott Mielőtt útrakelt volna, minden meghívás nélkül ellátogatott Nasztya otthonába, hogy megköszönje a gondoskodást Ajándékot is vitt És Nasztya elfogadta. B alasov most járt először Északon. Nem ismerte a helyi szokásokat. Nem tudta, hogy ha egy férfi hívás nélkül jelenik meg egy lányos háznál, ajándékot visz és az ajándékot elfogadják, vőlegénynek tekintik. Nasztya félénken megkérdezte Balasovot, mikor tér vissza Leningrádból. Balasov mit sem sejtve, jókedvűen azt válaszolta, hamarosan. És elutazott Nasztya pedig várta, várta... Elmúlt a ragyogó nyár, elmúlt a nyirkos, fanyar ősz, de BalaBékés István: Napjaink szállóigéi Békés István — a tőleg immár megszokott hatalmas kutató rutinnal párosult hangyaszorgalommal — elvégezte ezt a munkát vagy legalábbis megpróbálkozott teljesítésével. A 830 oldalas könyv tizenhat — egymással szerves egységet alkotó — fejezetre tagozódik. A tizenhat fejezet kisebb-nagyobb tematikus egységbe foglalt történelmi, irodalmi, társadalmi és művelődéstörténeti csoportokban állítja rendbe a ma „forgalomban levő” szállóigéket. Ez a beosztás az egyes területek könnyebb áttekintésére kínál lehetőséget, s a sokféle, de mindig erős kapcsolatokkal logikusan összefüggő szállóigesorokat, csoportokat érdekesebbé, vonzóbbá teszi. Helyünk ha engedné, szívesen idéznénk példákat. Egyet-kettőt mégis iktassunk ide. Ki gondolná például, hogy az „Előre alkudni a medve bőrére” ügyében vissza kell nyúlnunk Frigyes császár és XI. Lajos francia király diplomáciai kapcsolatához. Békés István az említett szállóigét több változatban felkutatja Lenin munkáiban is. „Több is veszett Mohácsnál” — Arany János 1856-ban írta az Elveszett a Rigó lovam patkója című — népdallá lett — versét. Ám a vers keletkezését több évtizeddel megelőzően már ismert volt ez a mondás — számos forrást idéz erre Békés István. A SZÁLLÓIGÉKET ismerjük, használjuk, élünk velük. Ám a legtöbb esetben nem ismerjük eredetét, származását, születésének körülményeit. Ezek mind megtalálhatók Békés István könyvében. Kik azok, akiktől a mondások erednek? Kétezernél több a kútfők száma. A legtöbbet idézettek közül néhányat: Lenin 47, Tóth Béla 31, Marx 29, Petőfi 29, Arany 24, Jókai 23, Karinthy 19, Ciceró 18 és Shakespeare 15 szállóigével szerepel. (Kossuth Könyvkiadó.) Balogh József sov még mindig nem JBtí A türelmetlen, boldog várakozást keserűség, nyugtalanság és szégyen váltotta fel. Már az egész falu suttogta, hogy a leányt eL hagyta a vőlegénye. Nasztya elhatározta, hogy apja tudta nélkül elutazik Leningrádba, megkeresi Balasovot Két nap telt bele, míg elérte a vasútvonalat. A vonatot még sohasem látott falusi leány a félelmetesen nagy országon át eljutott Leningrádba és megtalálta Balasov lakását A művész felesége nyl- tott ajtót egy sovány nő pizsamában, szájában cigarettával. Hideg csodálkozással nézte végig a lányt, s kijelentette, hogy Balasov nines otthon. A fronton van, Leningrad környékén. A vörös hajú nő gyanakodva és gúnyosan beszélt Nasztyával. Vajon nem ez a szép falusi ártatlanság volt-e az oka férje elhidegülésének? Nasztya megtudta hát az igazságot: Balasov nős. Becsapta őt, megcsúfolta szerelmét. Szörnyű volt Balasov feleségével beszélnie. A városi lakásban, a poros selyemdíványok, a szétszórt púder és a sürgető telefoncsengetések között félelem fogta el. Elrohant. Kétségbeesetten járkált a fegyveres táborrá alakult pompás városban. Észre sem vette a tereken felállított légelhárító ágyúkat, sem a homokzsákokkal körülbástyázott emlékműveket, sem az évszázados, árnyas kerteket, sem a fenséges épületeket. Elért a Névához. A folyó a gránitpartok magassá^ gában hömpölyögtette fekete vizét. Ez a víz az egyedüli menekvés a kibírhatatlan sértés és szerelem elől. Klasztya levette fejéről anyja ajándékát, a fekete ■ ” kendőt, s a korlátra akasztotta. Föllépett a csigamintás rácsra Valaki megfogta a karját. Hátrafordult Sovány ember állt mögötte, padlókefékkel a hóna alatt. Munkaruhája telefröcskölve sárga festékkel, A padlófényező a fejét csóválta: — Mi jut eszedbe, te buta! Ilyen időbeni.-4 Konsztantyin Pausztovszkij (1892-1968) Moszkvából érkezett jelentés szerint vasárnap 76 éves korában meghalt Konsztantyin Pausztovszkij, az ismert szovjet író, S Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij, a szovjet irodalom egyik kimagasló egyénisége Moszkvában született, édesapja vasúti mérnök volt. Első írásai 1911-ben jelentek meg egy kijevi folyóiratban. Részt vett a polgárháborúban, majd vasmunkás, bányász, tengerész volt és a taganrogi kazánüzemben is dolgozott. Sokat vándorolt az országban, gazdag tapasztalatokat gyűjtött az emberekről és mély benyomásokat szerzett a tájakról. Írásaiban ezek a bolyongások mély nyomokat hagytak. Az 1920-as évek közepéig több elbeszéléskötete jelent meg; a 30-as években nagyobb elbeszélései országszerte ismertté tették a nevét: Kara Bugaz (1932), Az aranygyapjú földjén (1934). Gorkij elismeréssel nyilatkozott ezekről a müveiről, melyekben az álmodozások felől az új élet felé fordult. Ennek hőseit ábrázolta, „akik hisznek az értelem és a művészet erejében”, akik „megváltoztatják a folyók folyását”. Pausztovszkijnak mintegy húsz könyve jelent meg. Az itt közölt részlet Nasztya, a csipkeverőlány című elbeszéléséből való.
