Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
1968, Július 2f, vasárnap ft otffal Á múlt mesél a jövőnek szőlő- és gyümölcskiállítások vannak, csatlakozott hozzánk dr. Patay Árpád muzeológus, aki ezeknek az ágazatoknak jó ismerője. Kecskemét mezőgazda- sági kultúráját idézi a kajsziról szóló kiállítási anyag. Foglalkoznak a tartósítás különböző gondjaival is, kísérleteznek korszerű módszerekkel, együttműködve a Kertészei Kutató Intézettel. A különböző gombabetegségek, a kártevők elleni küzdelem is bemutatásra kerül. Ugyancsak a legújabb művelési módok is Külön említést érdemel az alföldi borok kiállítása Itt meghatódva olvastam Sánta György kecskeméti költő következő 6orait: „Száraz kenyéren, vízen szívkérgesítő viadallal Gyűrték le itten csöndben a mezőpusztító terméketlenség vak szörnyetegeit A hős, keménycsontú Megyénk termékei, az izsáki sárfehér és a parasztok.” vaskúti kadarka. A vers mellett Katona Zsigmond és Mathiász Já- Érdekes a történeti fej- is létezett. A római kori nos arcmása, akik világhí- lő(iést bemutató anyag. A hordódonga, amfora és rűvé tették ’ezt a küzdel- Kisegeden talált, 25—30 más borosedények, azt igámét, a kecskeméti homok- millió éves szőlőlevél-le- zolják, hogy a tőkék levét tengerrel vívott kemény nyomat bizonyítja, hogy a már ők is igen kedvelték, harcot. szőlő őse hazánk területén Gazdaságtörténeti értékű a Magyarországon talált szőlőprések gyűjteménye, az eredeti berendezésű kisparaszti pince. Igen gazdag a borvidékeket, azok jellegzetes szőlőfajtáit bemutató rész. Fel- sorokoznak a nemzetközi borversenyeken szereplő borok között az Alföld tüzes italai. A megye természetesen jelentős anyagot képvisel. Nemsokára idekerülnek a nemrég Kecskeméten rendezett országos borverseny győztes palackjai is. Még sokáig jártuk volna a termeket, hallgattuk volna az értékes tájékoztatókat, de úgy gondoltuk, hogy ízelítőnek talán ennyi is elég. Érdemes évenként többször is ellátogatni ide, mert a múzeum megtekintése felér egy gazdag tapasztalatcserével. Csoportos látogatás esetén, kívánságra külön is rendeznek szakelőadásokat, filmvetítéseket. Igen nagy nemzeti értékünk ez a múzeum. A közönség a népszerű épület- csoportot, a Hunyadiak várát . utánzó főhomlokzat után nevezte el Vajdahu- nyad-várnak. Bugac környéki pásztoredények. Kereskedő Sándor Több mint 200 ezer látogatója van évente a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak. Budapesten, a Városliget festői környezetében emelkedő épület a magyar építészeti műemlékek egybefoglaló ja 1896-ban létesült, alapját a magyar honfoglalás ezredéve alkalmából rendezett országos millenniumi kiállítás mezőgazdasági anyaga ta. Elhelyezésére a épülethez teljesen ideiglenesen megépített kiállítási pavilon szolgált, s ezt később építették át állandó jellegűvé múzeum céljaira, Alpár Ignác műépítész tervei szerint. Ä második világháború idején sok kárt szenvedett épületcsoportot újjáépítették. Ennek eredménye, hogy a múzeum ma már egy katasztrális holdnál nagyobb területre kiterjedő, korszerű kiállításokon mutatja be a mezőgazdaság különböző ágait, azok történelmi fejlődését, a termelési folyamatokat és az új termelési módszereket A látogatók ' számára a népszerűén tudományos, állandó és időszaki kiállítások tanulságosan szórakoztató látványt nyújtanak. Kégiusz János csoportvezető muzeológus, aki egyben propagandista is, részletes tájékoztatást adott számunkra, amelyből kitűnt, hogy sokat tesznek a mezőgazdasági termelés toRómai kori amforák. vábbfejlesztéséért Ugyanis nemcsak az eddig elért fejlődést, eredményeket mutatják be, hanem a legkorszerűbb módszerekről is tájékoztatást nyújtanak a kiállítások rendszeres felújításával, korszerűsítésével, szakelőadásokkal, filmvetítésekkel. — Nálunk a tárgyak nemcsak a múltról beszélnek, hanem a jövőről is — hangoztatta Régiusz János, Erről személyesen meggyőződhettünk Nováki Gyula múzeológus segítségével. A kiállítások megtekintésére bizony egy nap is kevés ezért a rendelkezésünkre álló néhány óra alatt csak futó benyomásokat szerezhettünk erről a rendkívül gazdag anyagról, amit a közvélemény tájékoztatására összegyűjtöttek a múzeum lelkes szakemberei. Az ekekiállítás azért is érdekelt bennünket, mert közeledik a Kecskeméten tartandó országos és nemzetközi szántóverseny időpontja. E talajművelő s^ersBám több ezer éves történetét bemutató anyag is igen érdekes. Találtunk többek között kecskeméti emléket is.' Az úgynevezett bakszarvú, határbarázda- húzó ekét, amelyet abban az időben 6—8 ökörrel vontattak. Ez a kiállítás most nyílt, hasonlóképpen a gombafajtákat bemutató anyag is. Igen érdekes a pásztoréletet jellemző szerszámok sora, a juh tenyésztési, a szarvasmarha-, a takarmánykiállítás. Részletesebben nem lehet ezekről szólni, hiszen nincs rá mód. Ä lótenyésztés fejlődését bemutató terem azonban megérdemel néhány mondatot. A nagyüzemek gépesítésének előrehaladásával csökken ugyan a szerepe az ősi háziállatnak, de belátható időn belül még nem nélkülözhető megyénk mezőgazdaságában sem, hiszen a mi nagy tanyavilágunkban nem egyszer még életet is ment. Meglepett az ősló eredeti nagyságú szobra, amely alig nagyobb egy közepes házőrző kutyánál. Külön vitrinben áll a világ egyetlen veretlen versenylovának, a magyar „Kincsem”_nek csontváza és reklivái. Ez a világhírű kanca 1876— 1879-ig 54 versenyen futott és mindegyiken győzelmet aratott. A pincerészben, ahol a Két kis ölelő kar Cseppet sem irigylésre méltó dr. Szigethy Lehelné tiszakécskei gyermekvédelmi felü- gyelőnő helyzete, mikor olyan ügyekben kell döntenie, mint a mostani. Itt van B. néni és már több mint egy órája könyörög: hagyja ott nála Pistikét. — Tessék elhinni, mi nagyon megszerettük a kisfiút ez alatt a két hónap alatt. A magunkénak érezzük. Hát van valami panasz ellenünk? Tettünk mi valami rosszat? — Nem tettek, B. néni. Semmi panasz sincs maguk ellen, de Pistike mégse maradhat maguknál. — Miért nem, tessék megmondani? — Vissza akar menni D. nénihez. A helyzet valóban nehéz. Következésképpen igazságot tenni sem könnyű benne. Elmondom, dióhéjban. Tiszakécskén több mint 70 állami gondozott gyermek él nevelőszülőknél. Nem egy család több gyermeket is vett magához és a legtöbb családban saját gyermek is van az állami gondozott mellett. Csak elismeréssel lehet a nevelőszülőkről beszélni: a gondjukra bízott apróságokat szeretettel és féltéssel nevelik, valóban mindent megadnak nekik, amire szükségük van. Ilyen minden elismerést kiérdemelt nevelőszülő D. néni is, aki több mint két és fél éve vette magához Pistikét. D. néni özvegyasz- szony, felnőtt fia családjával együtt a fővárosban él. Hogy magányosságát elűzze és megossza a szívében élő sze- retetet valakivel, többször kérte fiát: hozza le hozzá unokáját. Az unokára azonban otthon is szükség van, hiszen a szülők is rajonganak gyermekükért. A ritka és rövid nagymamalátogatáson kívül tehát a kis unoka nem tartózkodott D. néni mellett. — Majd szerzek én magamnak unokát! — írta tréfásan fiának. És szerzett is. Magához vette Pistikét, a bogárszemű kétéves kis állami gondozottat. Pistike i bűbájos kis teremtés, akit az azóta eltelt két és fél esztendő alatt D. néni úgy megszeretett, mintha saját véréből való volna. Csakhogy ... Alattomos betegség támadta meg az id&s asszonyt, olyannyira, hogy kórházba kellett őt vinni és hogy Pistike ne maradjon egyedül, a felügyelőnő visszavette D. nénitől és átmenetileg B. néniékhez helyezte el. Ott is volt egy kis unoka, mégpedig odahaza. Hogy ne legyen egymagában, játszótársnak odavették Pistikét. És itt is megszerették a kis állami gondozottat. Felgyógyult azonban D. néni és jelentkezett: szeretné, ha Pistike visszajönne hozzá. Igen- ám, csakhogy B. néniék már tetemes összeget ráköltöttek a kisfiúra, de ez még a legkevesebb volna, hanem ők is úgy megszerették, hogy lemondani róla — most már nagyon nehéz. Elkezdődött a két nevelőszülő harca a kedves kis fiúért. Csalinem p őrre ment már a dolog, dönteni kellett. A felügyelő asszony áldatlan helyzetbe került, hiszen mindkét nevelőszülő példásan teljesítette vállalt kötelességét. Kinek legyen igaza? Behívatta tehát az érdekelteket, természetesen a kisfiút is. Aztán mégegyszer megpróbált B. néni lelkére beszélni, mondván: D. néni joggal tart igényt a gyermekre, hiszen két és fél évig nevelte. B. néni azonban a szeretet jogán magának követelte a gyermeket. Ki döntsön? A kisfiú! Megható, drámai jelenet következett ezután. Pistike a kérdésre: melyik nevelőszülőhöz szeretne inkább menni, először nem tud válaszolni. Szabódik, rágja az öklét. Félrefordul. Fél valamitől? Bizonyára a döntő szótól. A két nevelőszülő izgatottan vár, mit mond a gyerék. Szívettépő pillanatok, hiszen mindkettőjüket szereti. Ezt nemcsak mondta, hanem ki is mutatta számtalanszor. A belső harc lázasra festette arcocskáját. Egyszer aztán kirobbant belőle a néma vallomás. Odaszaladt 0. nénihez, a régi nevelőszülőhöz és nyakába kapaszkodott, két kicsi karjával átölelte az idős asz- szonyt. Mintha soha nem engedné el. A könny kibugy- gyant a jelenlevők szeméből. És amikor már oldódott a hangulat, B. néni indulásra készen azt mondta a gyermekfelügyelő asz. szonynak: — Akkor, Katóka, ugye hoz nekem egy másik kisfiút> De ilyen legyen ám, mint a Pistike! Balogh József
