Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

'4. oldal t968. július fi, vasárnap Már a télre gondolnak Az első félév szolgál­tatási tervét a Bács-Kis- kun megyei Kéményseprő és Cserépkályhaépítő Vál­lalat kéményseprő részle­gének munkásai 104 szá­zalékra teljesítették. Jelen­leg teljes lendülettel a ké­mények kiégetésén, szurok- talanításán dolgoznak, hogy biztonságos, rendbetett fű­tőberendezésekkel várhas­suk a telet. A gázprogram — főként a megyeszékhelyen —visz- szaesést okoz ugyan meny- nyiségileg a cserépkályhák építésében, vidéken viszont éppen ellenkezőleg: jelen­tősen növekedett az igény. Míg tavaly 160, az idei év eddigi szakaszában már 191 cserépkályhát készített az ezzel foglalkozó részleg, túl­nyomórészt a kiskőrösi, il­letve a dunavecsei járás­ban. Lenin-centenárium Az „Agitátor” 14. számá­ban hírt adnak a Lenin- centenárium előkészületei­ről. A Szovjetunió Művelő­désügyi Minisztériuma 1970- ben, Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából pá­lyázatot hirdet drámai és zenés művekre, s vetélke­désre hívja fel a művész- együtteseket és szólistákat a Leninről szóló művésze­ti alkotások előadásában. Országos képzőművészeti kiállítást rendeznek, pályá­zatot hirdetnek a Lenint megörökítő legsikerültebb plakátokra és monumentá­lis művekre. A jubileumi Lenin-évben a szövetségi köztársaságok fővárosaiban, valamint Moszkvában és Leningrád- ban „A művészet a népé” címmel szándékoznak ün­nepségeket rendezni. A Szovjetunió Miniszter­tanácsának sajtóbizottsága több mint négyszáz kötet 'kiadását tervezi Lenin szü­letésének 100. évfordulója tiszteletére. Az ország stúdiói Lenin­ről és a forradalomról szó­ló filmek forgatására ké­szülnek és filmet készíte­nek az Iljics életével fog­lalkozó legsikerültebb szín­darabokból. Akinek egy karcolás is sokat mond... Készül a halászcsárda A rendőrségi autó kék fényt villogtatva, nagy se­bességgel rohan a baleset színhelyére. Éjszaka van. Valahol Bócsa és Jakab- szállás között egy autóval karambolozott a feltehe­tően ittas motorkerékpáros. A fehér csíkkal jelzett rendőrségi kocsiban magas, soványarcú, középkorú fér­fi foglal helyet. Az ő sze­repe úgyszólván perdöntő az ügyben: igazságügyi műszaki szakértő. — Köhler Károly — mu­tatkozik be. amint belép a szobába. Neve ismerős, hi­szen nem egy közlekedési ügy aktájában olvastam már szakértői nyilatkoza­tát. sőt többször hallottam a tárgyalások idején, amint a bíró kérdéseire válaszol­va, imponáló szaktudásá­ról tett bizonyságot, beszélt a karambol okairól. Most leül, sóhajt egy nagyot és cigarettára gyújt. — Mióta szakértő? — Nyolcadik éve foglal­kozom ezzel, de természe­tesen nem főállásban. Bi­zony sokszor előfordul, hogy egész hónapban nem tudom magam kialudni rendesen, mert a nyolcórai munkaidő után — estétől reggelig —. nemegyszer két-hároan baleset helyszí­nére is ki kell menni. A műszaki szakértőnek azonban nemcsak a hely­színi vizsgálat idején van dolga. Addig, amíg a bíró­ság élé kerül az ügy, neki írásban kell előterjesztenie szakvéleményét a baleset­ről. ami — volt rá példa — harminc-negyven gépelt ol­dalt is kitesz. Ennek az összeállítása. legépelése munkát igényel: számításo­kat kell végezni stb. Köh­ler Károly azonban nyolc éve fáradhatatlanul jár ki az országutakra: mér, fény­képez. nyomokat vesz fel, vizsgálja a járművet, jegy­zetel, hogy aztán kialakít­sa szakvéleményét a bal­eset okának műszaki vo­natkozásairól. — Hány közlekedési ka­rambolnál volt már kint, mint igazságügyi szakértő? — Ezt nem nehéz megál­lapítani. Sajnos, nagyon sok a figyelmetlenségből, ittas­ságból, a szabályok be nem tartásából eredő baleset. Évenként általában 200 ügyben működöm . közre, ami azt jelenti, hogy kö­rülbelül 1500—1600 ügyem volt eddig. Általános ta­pasztalat az, hogy aki bal­esetet okozott. szeretne műszaki hibára hivatkozni és sokszor nagyon résen kell lenni a szakértőnek, ha a valódi okot ki akarja mutatni. Komoly szakmai gyakorlatra van szükség ahhoz, például, hogy egy eltörött alkatrészről egyér­telműen megállapítsa az ember: vajon emiatt tör- tént-e a baleset, vagy a törés már az összeütközés következménye. Nemcsak ilyen esetben kell azonban résen lennie a műszaki szakértőnek, ha­nem más. hasonló fontos­ságú körülmények megíté­lésénél is. Köhler Károly elmondja, hogy nemrégiben cserbenhagyásos balesethez hívták. A gépkocsivezető — a karambol okozója — el­hajtott a helyszínről azzal a gondolattal, hogy semmi nyom nincs a kocsiján. Eb­ben azonban tévedett, mert nem sokkal később igazol­tatták. s amíg a rendőr a papírokat vizsgálta, a mű­szaki szakértő „körbejárta” a kocsit. Egy karcolásra fi­gyelt fél különösen, Né­hány kérdés még a veze­tőhöz — és elfogták a tet­test. — A több éves gyakorlat alatt természetesen renge­teg tapasztalatot szereztem, fejlődtek módszereim is. Ma már például fénykép- felvételeket Is készítek a balesetről, a helyszínről, s ezzel nagyban megkönnyí­teni a bíróság munkáját, szinte a közlekedési tanács is a „helyszínen van”. Eh­hez — a fényképezéshez — az szükséges, hogy előtte kirajzoljam a féknyomot, fehér porral mellé írjam a lemért távolságot, ami így nagyon jól látszik a ké­pen, s feleslegessé teszi a hely szín rajz készítését. Nem szólva arról, hogy megbíz­hatóbb is — mondja az igazságügyi műszaki szak­értő. Munkájának híre, szakvé­leményének megbízhatósá­ga a megyén kívül is is­mertté tette már Köhler Károly nevét. Nem egyszer felkérte már más bíróság is egy-egy szakvélemény elkészítésére. Az évi kétszáz ügy fá­rasztó. ö azonban szívesen csinálja, mert ezzel segíti a nyomozóhatóságok, a bí­róság munkáját. Legjobban mégis annak örülne, ha sok­kal kevesebb lenne a bal­esetek száma... Gál Sándor A baja—szeged—kiskunhalasi útelágazás szögletében új, reprezentatívnak ígérkező halászcsárdát épít a csá- volyi Egyesülés Tsz, ahol nemrégen borkimérést iß nyi­tottak. A munkálatok a befejezéshez közelednek, a fel­vételen: Dékány Ignác, a szövetkezeti építőbrigád tagja az ablakok vaskereteit teszi a helyére. Megyénkben is hasznosítható a lengőoszlopos szőlőtám A Veszprém megyei mi- hályházi Béke Tsz-ben. 1966- ban Pásztor Mihály főmér­nök elgondolása alapján 100 kh nagyüzemi szőlőben va­lósították meg a lengőosz­lopos szőlőtámberendezést. Azóta a találmányt az Or­szágos Találmónyügyi Hi­vatal is bejegyezte. Ügy látszik, hogy ez a szőlőtermesztés évszázados gondját oldotta meg, mert a lengőoszlopos támberen- dezés kiszolgálhatja a sző­lőültetvényt — felújítás nélkül —t, egész élettarta­mára". Lényégé: az újázerű statikai megoldás. Elve­ti az eddig alkalmazott „fix rendszert” (földberög- zített, huzalokkal egymás­hoz kötött oszlopok stb.), mely alapjában támadja meg az egész támaszművet, (oszloprepedés, törés stb.) ehelyett a statikai stabili­tást — a szabad mozgás — elvem oldja meg. A támaszlopok e rendszer­ben vasbeton lapon állnak, kissé lesüly- lyesztve a talajba. A huza­lok pedig az oszlopokon ha­gyott lyukakon haladnak át párosával és a szőlősor két végén vannak, a talajba horogonyozva. E támberen- dezéshez kevesebb oszlop szükséges, és a kisebb ke­resztmetszetű oszlopok is megfelelnek a célnak és tartósak, mert csuklós el­mozduló rendszerénél fog­va a rideg betonoszlop nincs kitéve hajlításnak, biztosított szabad mozgása. Egy kh szőlő lengőoszlo­pos támberendezése felébe kerül a hagyományosnak, élettartama, teherbírása szinte korlátlan. 1 kh sző­lő betonoszlopának és alá­tétének, valamint a kihor- gonyzó lapok legyártásához 5,4 köbméter betonra van csak mindössze szükség, ami fele a hagyományos­nak. Statikai számítások alapján a lengőoszlopos támberendezésnek a teher­bírása 90 q/kh szőlőtermés esetén mindössze 36—42 százalékban van igénybe- véve és a rendszer 130—140 km/óra szélerősségnek Is el­lenáll. A megye nagy szőlőterü­letei miatt érdemes keres­ni a kooperációs lehetősé­geket, gondolkodni a talál­mány megvételén. Mérle­gelni szükséges a hagyo­mányos támberendezések átalakítási lehetőségeit is. Berki Endre RODROat &.A MDÓR RANDEVÚ A KOPASZ oboszlamb/m 49. Gömöry hirtelen felállt és táncra kérte Janát. A zenekar most másik számot kezdett, az orvos és a fehér kisestélyis hölgy a parket­ten táncolt. A dobos egy váratlan pillanatban a cin­tányérra ütött, Jana oda­kapta a tekintetét, erősza­kos, követelődző, ugyanak­kor hódoló pillantással ta­lálkozott. Tánc közben megállapod­tak, Gömöry fizetett és ki­vezette Janát a helyiségből. A portánál elbúcsúztak, Gömöry felöltözött, az épü­let oldalánál álló kocsijához ment, várakozott. Jana az első emeleten le­vő szobájába sietett, leve- te kisestélyijét, vászonkosz- tümöt öltött és szőke haját egy fekete, asszonyi fürtö­ket utánzó sapkába bújtat­ta. Táskájából szemüveget vett elő, a vegyianyaggal futtatott üveg lila és zöld színeket játszott. Karjára vette porköpenyét, lesietett a lépcsőn. Kulcsát a portás márványasztalára dobta. Az orvos Volkswagenjét azonnal megtalálta, a veze­tő mellé ült Egy ideig a városban autóztak, azután a Hármashatárhegy felé vették útjukat Egy temp­lom mellett tértek a szer­pentinre, majd egy kis kocsma előtt álltak meg. Gömöry egy üveg Szür­kebarátot rendelt és egy feketét. Azután közel húz­ta székét Janához és akik látták őket, azt hitték, hogy nagy szerelem van közöt­tük kialakulóban. — Három olyan létesít­ményt találtam — mondta az orvos —, amelyben Wo- check doktor kísérleteket folytathat. — Hárman vagyunk, mi is! Mindegyikre jut egy. — Ketten vagyunk — he­lyesbítette az asszonyt Gö­möry —, Schirmbaum hasz­nálhatatlan. Berezelt és a balatoni víkendházamban húzódott meg. — Nem úgy Ismerem Schirmbaumot, hogy meg­ijedjen az árnyékától, és most ilyen apróságra nem is adhatunk. Magának van kocsija, utazzon le Berend- re. A másik kettőt ránk bízhatja. — Most már késő van. En nem tudok holnap dél­előtt Schirmbaumért le­menni. — Szükségtelen Is lenne. Maga holnap lemegy Be- rendre, én felszedem Schirmbaumot, átadom neki a központ parancsát és egy kis ügyességgel egy nap alatt mindent kiderít­hetünk. — Félek Schirmbaumtól. — Vannak iratai! Vagy nem? Ahogy én önt né­zem, doktor úr, nem úgy fest, mint aki ilyen egy­szerű feladatot sem tudna megoldani. — Iratai vannak. Csak fél. — Ne legyen rá gondja. Vigyen vissza a szállodá­hoz és maradjunk abban, hogy holnapután este tíz­kor ugyanitt találkozunk. Legyen biztos benne, Schirmbaum velem lesz. — Nem értem a közpon­tot... Először jön Schirm­baum, hogy ő a parancs­nok. Aztán jön maga, és parancsokat osztogat. — Más nem jön —mond­ta Jana. — Mert vagy megszerezzük a tudóst, vagy mind a hárman fel­sorakozunk az akasztófa alá. De legyen nyugodt: ha bármelyikünk lebukik, mindhárman megrendel­hetjük a szemfedőnket. Az orvos megvonta a vál­lát és ezzel beleegyezését is adta... Jana másnap délelőtt tíz óra tájt ült be a fehér Mer- cedesbe. Már a szállodai szQbában tájékozódott ar­ról, hogy merre is kell majd haladnia. Könnyen megtalálta tehát a Balaton felé vezető utat. Miközben a fehér kocsi kilencven- száz kilométeres sebesség­gel vágtatott, Jana arra gondolt, kár, hogy az ő szakmájában a rendes évi szabadság ismeretlen fo­galom. Jól el tudta volna képzelni, hogy független, szabad és nyugodt ember­ként ringatózik végig ezen a hosszú úton és aztán megérkezik majd az üdü­lőbe, fürdik és a Balato­non úszkál, napozik. Arra gondolt, milyen szép len­ne az út, ha nem tudná, hogy állandó életveszély le­selkedik rá, hogy elég egyetlen hibás lépés, egy elrontott mondat, egy el­hamarkodott cselekedet, és a hibáért, amit vétett, az életével fizet. Az orvos házát könnyen megtalálta. Ha valaki látta volna, milyen nyugodtan illeszti a zárba a kulcsát, arra gon­dolhatott volna: a ház asz- szonya hazatért. Csak Schirmbaum nem gondolt erre. (Folytatjuk.J Fürödni akarnak a tassi fiatalok. Ez az óha­juk jogos és méltánylást érdemel. Két lehetőségük is kí­nálkozik a felüdülésre a langyos habokban. Ebből azonban, sajnos, csak az egyik jöhet számításba. A vadregényes Duna a köz­ségtől jó pár kilométer tá­volságban kanyarog, az oda vivő buszjárat meg­szűnt. s azt azért nem le­bet elkívánni, hogy akár gyalog, akár kerékpáron törje magát a Dunához a tassi fiú vagy lány, hi­szen mire a visszautat megteszi, mi sem marad a felfrissülésből: legalább olyan izzadtan, porosán ér haza, mint ahogyan elin­dult. Kőhajításnyira van vi­szont a kiskunsági öntöző­csatorna, amelynek vizé­ben jelenleg — tilos a für­dés. Mégis, amikor ott jár­tunk, valamennyi rajta át­vivő híd zsúfolva volt gyerekekkel, akik a tila­lom ellenére is inkább a közelben élnek a fürdési lehetőséggel. A tények tehát azt mu­tatják, hogy — paragrafus ide, vagy oda — gyakor­latilag a csatorna a tassiak strandja. Kevés jóakarat­tal talán segíteni is lehet­ne ezen a helyzeten. Bi­zonyára sokan akadnának, akik a szükséges meder- igazítási, partfeltöltési munkát társadalmi úton is elvégeznék. S így már semmi sem állna útjában a tényleges helyzet „szen­tesítésének” ... ■-a —r

Next

/
Oldalképek
Tartalom