Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-18 / 167. szám
1968. július 18, csütörtök S. oldal Ahol elégedett lehetsz enyeres Laci gimná- ziumba iratkozott, holott az általánosban alig jórendűen végzett. Nem volt sok kedve a tanuláshoz, hamarosan ki is maradt. A következő évben ipari tanuló lett. Itt már jobban szerepelt, különösen a gyakorlati tárgyakban. A közismereti tantárgyakból most sem lett kiváló, de úgy gondolta, nem is olyan nagyon kell már tanulnia, fontosabb a munka. S valóban, fölfigyelt rá tanára a tanműhelyben. Laci eredetileg géplakatosnak tanult, de olyan kézügyességet árult el, hogy Nagy Zoltán, a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalat tmk-ve- zetője rábeszélte: iratkozzon át hozzájuk szerszám- készítő tanulónak. Kenyeres László június vége óta harmadévesnek számít. Nem bánta meg a cserét. A műhelyben jól érzi magát, a szakmáját szereti, hiszen olyan érdekes, mindig más és más feladatot kap. örömmel mutat egy drága nyomómintát. Egyedül teszi fel az asztalra, pedig istentelenül nehéz. Mondja, hogy majdnem 30 ezer forintot ér. Majd az új higanygőz- lámpák foglalatát készítik rajta, s az ő munkája is benne van. Kft okonszenves ez a szűkszavú büszkél- kedés. Eszembe jut a rengeteg panasz, kilincselés, és makacsság, amivel az év első felében a pályaválasztás alkalmával találkozhat az ember a szülők részéről. Amikor kötik magukat egy kiszemelt szakmához, iskolához, nagyon gyakran a gyerekük kedve és hajlamai, még többször képességei ellenére. Holott — amint Laci története is bizonyítja —, az ember általában nem egyetlen pályára született. A legtöbb ember olyan nagyon sok helyen megtalálhatja a boldogulását, ha szeret dolgozni, s ha szereti amit csinál. Lám, Laci is többször nekirugaszkodott, mire kikötött véglegesen. S hogy rátalált a szakmájára, abban nem csupán a hajlamainak volt része, hanem legalább annyira egy jó szemű, fiatal szakembernek. Tanára, Nagy Zoltán fel tudta fedezni benne az ügyes, jó munkást, és képes volt megszerettetni vele ezt az érdekes, változatos szakmát. Pedig bizony nem is olyan könnyű Kenyeres Laci helyzete. Császártöltésről, kerek 30 kilométerről jár be naponta a gyárba, hajnali 4-kor kel és délután 5 óra tájban ér haza. Mégis azt mondja: — Ha lehet, ha kellek az üzemnek, itt maradok a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után is. T amás Ferenctől, a " vállalat munkaügyi osztályának vezetőjétől érdeklődtünk a tanulóképzésről. — Általában évente 10— 15 tanulót szerződtetünk. Ennyi elég, hiszen a munkák zömét nálunk betanított munkások végzik. Korábban az első évtől az utolsóig nálunk tanultak a fiatalok, jövőre azonban új módszerrel történik a képzés. a szakmunkástanuló iskola központi műhelyében töltik el a mieink is az első évet, s csak azután kerülnek át az üzembe. Sokat várunk ettől a megoldástól, hiszen a tanműhelyben az alapképzés színvonala jobb. Jobbak a feltételek, s csupán a tananyagban előírt követelmények szabják meg a munka menetét. — Mi a véleménye a jelentkezőkről? Alkalmasak-e? — Nincsenek különösebb kifogásaink. De önáltatás volna elhallgatnunk a hibákat. Az egyik az, hogy még mindig többnyire alacsony képzettséggel jelentkeznek a fiatalok az iparba. Sok közöttük a gyenge tanuló, holott jó néhány ipari szakmában ma már magasak az elméleti követelmények is. A vasiparban ez mindinkább érezhető. Másrészt nem elég jó a képzés mai rendszere sem. Meglehetősen szűk. Néha a végzett szakmunkás csupán a betanított munkás színvonalán áll. Az olyan fiatal vállalatnál mint a mienk, s a legtöbb vidéki üzem, tetézi a bajt, hogy nincs még kialakult, elég erős és képzett szakmunkásgárda sem. Ez gondot jelent esetenként a termelésben is. A gyerekek tanárától, * * Nagy Zoltán tmk- vezetőtől is érdeklődtem. — Az idén különösen jók voltak a lakatosok gyakorlati jegyei. Az átlag 3-as, 4-es, de kitűnő is van közöttük. Ilyen jó átlag most volt először. A képzéssel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy véleményem szerint is a lehető legjobb megoldás lenne az elsőévesek átirányítása a központi tanműhelybe. A második évtől azután már nálunk dolgoznak, s így megismerkedhetnek a mi különleges feladatainkkal. Észrevettük azt is, milyen baj az egyoldalúság, s ezen igyekszünk segíteni. Mindegyik tanulót két-három szakmunkáshoz osztjuk be, így sokoldalúan ismerik meg a szakmát, mire végez, nek. Igen, erre minden üzemben megvan a lehetőség. A Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalatnál észrevették a veszélyt, amit az egyoldalú képzés jelent az üzem számára is és igyekeznek elkerülni E zzel nemcsak maguk™ nak használnak, hanem a tanulóknak is, akik érzik, hogy fontosak a maguk helyén, szükség van a tudásukra, s a sorsukkal elégedett, a gyárhoz ragaszkodó szakmunkások lesznek. Mester László Í..A fehér Mercedes valósággal falta a kilométere, két. Jana élvezte az utazást, a tájat, amely mintha gyermekkorát idézte volna. A lankák és a dombok szinte egymás kezét fogva sorakoztak a határtól és vállukon könnyedén viselték a betonút ezüstös szalagját Néha feltámadt egy kis szél, ilyenkor a fák kényesen rázták meg levelüket és az utat követő árok zöld füve bársonyként ragyogott a napfényben. 46. Ha Gömöry-Gemner arra gondolt, hogy az idus asszony éppen befőzés közben van, amikor Schirmbaum az orvos kulcsával a lakásba lép — szinte vacogott félelmében. Irtózva vette tudomásul, hogy egyre többet gondol a halálra, egyre gyakrabban töpreng azon, hogyan és mikor buktatják le. Azután néhány nappal az ál-Wocheck elleni sikertelen merénylet után csengett a telefonja. — Nagykanizsáról keresik a doktor urat — jött be a házvezetőnője. Gömöry Schirmbaum hangját ismerte fel a telefonban. — Kedves doktor úr... Talán emlékezik, két hónapja operálta az anyósomat vakbéllel. Nagyon szeretné, ha újra megvizsgálná őt, mert fájdalmai vannak. De talán megmondaná a címet, ahol megtalálhatjuk önt, hiszen privát betegként szeretnénk a szolgálatait igénybe venni. — Keressenek fel a Bonzó villában! A győri iparvidéket szemvillanásnyi idő alatt hagyta maga mögött, azután a bányaváros következett. Az úttest felett drótkötélpálya húrja feszült, a bányából a szenet légi úton szállították valahová. Azután a fehér Mercedes tovasuhant, újabb dombok, bukkanok, huppanok következtek, egy éles kanyar, majd a tábla: „BUDAPEST”. Lépésben haladt a város közepe felé, híven követte a forgalomirányító táblákat, amelyeken egy nemzetközileg használt szó: „Centrum” igazítja útba a turistákat. Jana persze nem érezte .turistának magát, de minlfSiker a Vajdaságban A Kanizsai Kuitúrközösség meghívására július első felében ötnapos jugoszláviai vendégszereplésen vett részt Kanizsán és környékén a kecskeméti városi művelődési ház 45 tagú együttese. Az utóbbi években egyre szorosabb kapcsolatok alakulnak ki a vajdasági és a Bács megyei együttesek és művészek között. Ez a vendégszereplés is a tavaly nyáron Kecskeméten járt Kanizsai Amatőrszínház látogatásának volt a viszonzása. Három csoportból állt jugoszláviai küldöttségünk. A Kelemen László Irodalmi Színpad, a Hírős Együttes és a Rajkó-zenekar kapott benne helyet. Így érdekes és változatos programmal mutathatták be az ottani közönségnek a megyeszékhely kulturális életét. A résztvevők nagy izgalommal készültek az útra. A határon már várták őket a kultúrközösség vezetői: Dobó Illés, Kaszás Károly és Koncz István. Kanizsán virággal kedveskedtek a kecskemétieknek a vendéglátó amatőrszínház tagjai. A szívélyes fogadtatás és a barátkozás örömébe azonban már lámpaláz is vegyült, hiszen hamarosan indulniuk kellett a Cseresznyésen tartandó bemutatkozásra. Annyi gondterhelt, Izgalommal teli arcot talán soha nem láttak még a cseresznyési magyarok, mint a kezdés előtti percben. Kecskemét, a 600 éves hírős város — ez volt a címe a kétórás műsornak, amely a mai város életéről, s azokról az emberekről szólt, akiknek munkája nyomán a futóhomokból aranyhomok lett. A műsor második része a betyárvilágot idézte fel, a romantikus időket, s azokat a nótákat, melyeknek hallatára megpezsdül a vér, táncra kél a láb. Gyorsan pergett a műsor, az összekötő szöveg hangulatosan festette -le a pusztai életet, a Rajkó-zenekar tüzes nótákat húzott, a Hírős Együttes tagjai ropták den szép iránt fogékony lelke nem tudott napirendre térni a magyar főváros meglepő, sajátos és egyéni varázsa felett. Néhány házzal az orvos otthona előtt állította meg a kocsiját. Kiszállt, gondosan bezárta az ajtókat, majd bement abba a házba, ahol Gömöry lakott. A házfelügyelőt kereste, és először cseh, majd német nyelven érdeklődött, hogy Gömöry doktor melyik kórházban dolgozik. Gömöry éppen operált, a nővér a műtő előtt levő pádon hellyel kínálta Janát. Nehezen teltek a percek. Eközben az asszony újra felidézte magáról a Gömö- ryről Bécsben látott fény- képfelvételeket és a rendkívül pontos és mindenre kiterjedő személyleírás részleteit. őszbehajló, magas és vállas férfit várt, rövid, erőteljes ujjakban végződő kézzel, és kissé kacsázó járással. Tudta, Gömöry arcán egy rendkívül fontos Ismertetőjelet fedez majd fel, a szemöldök magasságában a homlokon három pontból álló sötét anyajegyet, vagy annak nyomát, a kossuthi toborzótánoot. A közönség lelkesen fogadta a kecskemétieket. Cseresznyés után Kanizsán, a legnagyobb előadáson, Horgoson a szabadtéri színpadon és Kispiacon, ahol az ülőhely kevésnek bizonyult és sokan állva nézték végig az ott élő magyarok közül a látványos produkciót. Minden alkalommal zsúfolt volt a nézőtér és szűnni nem akart a tapsvihar. Ám a legnagyobb elismerés talán a millió kérdés volt az előadások után, a meleg kézszorítások és a nagyon kedves köszönő szavak, hogy eljöttünk, hogy hallhattak bennünket. Mi Viszont köszönetét mondunk a Kanizsai Kultúrközösség vezetőinek, akik lehetővé tették számunkra ezt a feledhetetlen, élményekben gazdag ötnapos utat és a városi művelődési ház vezetőségének, akik segítettek, hogy a 600 éves Hírős Várost bemutassuk, egy kicsit közelebbről is megismertessük a Jugoszláviában élő magyarokkal K. E. •* Üzemben a nagy gamma-besugárzó A Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézetében, Csillebércen üzembe helyezték az ország legnagyobb aktivitású gam« ma-besugárzó berendezését, amely nagy dózisteljesitménye kö- vetkeztében egyaránt alkalmas egyszerű besugárzások elvégzés sére, valamint bonyolult sugárhatású kémiai reakciók vizsgálatára. Képünkön) a besugárzó helyiségben az aktivitást ellenőrzik, (MTI-foto — Kovács Gyula felvétele.) Analfabéták és írástudók Korai századainkban alig akadt betűvető. Leginkább a papság végezte az írásos munkát. Az uralkodó osztályok le is nézték az írást. Könyves Kálmán királyról, aki papinak készült, Frigyes császár titkára, Aeneas Sylvius jegyezte fel: a „könyves” név gúnyból ragadt rá. De nemcsak uralkodók és főemberek voltak analfabéták, — nem tudtak vagyis az operáló kés hagyta forradást. A műtőből végre egy kerekes kocsit toltak ki, s azon egy halálsápadt asz- szony feküdt. Jana felállt, és az ablakmélyedésbe húzódott. Kisvártatva három orvos lépett ki, két fiatal és egy idősebb. Jana tudta már, hogy itt van az ő embere is. Megvárta, amíg az orvos a szobájába megy, lélegzetvételnyi pihenést is engedélyezett neki, csak ekkor kopogott. Gömöry doktor ingerülten tárta sarkig az ajtaját. — Mit akar kérem? — mordult Janára. Az asszony elővette leg- bájosabb mosolyát és egy cigarettát nyújtott az orvos felé. — Tüzet — mondta németül. Gömöry hátralépett és hívta Janát is. Az asszony becsukta az ajtót, majd ráfordította a kulcsot. — Hol van Schirmbaum? — kérdezte minden bevezetés helyett. — Ilyen nevű urat nem ismerek, a betegeim között tudtommal nem szerepel. (Folytatjuk.} ^ írni még a költők sémi Walther von der Vogelweide, a XIII. század nagy énekmondója, maga költötte dalainak verseit íródiákjának mondta tollba. A magyar udvar kancelláriáját, okleveleink írásos gyakorlatát az 1180—90-es években III. Béla király francia mintára szervezte meg: udvari jegyzőit — köztük a „Névtelen” jegyzőt is — Párizsban iskoláztatta. 1278-ban a pápa előtt vetik Miklós választott esztergomi érsek szemére, hogy nem tud írni. Újabban Margit hercegnőről (Szent Margitról) mutatták ki irodalomtörténészeink, hogy csak úgy, mint legtöbb műveltnek számító kortársa, olvasni tudott, de írni nem. Amikor Zsigmond király a bázeli zsinaton egyik polgári eredetű tudósát lovaggá ütötte, az sietve átült a tudósok padjaiból a nemesek közé. Zsigmond így pirított rá: — Balgán cselekszel, György doktor! Mert tudd meg: ezer embert üthetek lovaggá, de egyetlen embert sem emelhetek doktorrá! Feljegyezték, hogy például 1323-ban 11 szepesi kanonok közül csak 4 tudta leírni a nevét, a többi hét csak keresztet rajzolt és pecsételt. 1491-ben Báthory István erdélyi vajda, Rozgonyi László főudvarmester írástudatlan, nevüket más írja alá he-, lyettük. Lassú volt a magyar betű útja! 1694-ben Eger város tanácsosai közül a püspökkel kötött szerződést egy sem tudja aláírni; a magisztrátus egyetlen írástudója, Csala Gergely városi jegyző.
