Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-12 / 136. szám
I; ofSai 1968. június K, szerda 1 | Ünnepek és egyéb XVI. századbeli furcsaságok /J város levelestára — most Bács-Kiskun megyei Levéltár — az 1707. évi rácdúláskor pótolhatatlan^ károkat szenvedett. De aki a tanácsháza földszintjének az öregtemplom felöli részébe belép, mégis fölmérhetetlen dokumentum-kincseivel találkozhat a város múltjának. A sűrű polcokon zsúfoltan sorakoznak az iratkötegek, különböző jegyzőkönyveket tartalmazó aranyozott hátú, bőrkötésű vastag könyvek. Időrendben állnak a bírószéki jegyzőkönyvek, úriszéki iratok, de még a körlevelek is. Ezekben a felsőbb hatóságoktól érkezett rendeleteket örökítették meg. De ide jegyezték be a tanácsi határozatok közül azokat is, amelyek nem egy esetre szóló döntést, hanem hosz- szabb időre szóló állásfoglalást tartalmaztak. Mindig érdeklődést keltő téma volt a munkasttüneti napoké kérdése. Hát e tekintetben a XVIII. században élt elődeinknek nem igen lehetett panaszuk. Az 1737- töl 1754-ig érkezett körrendeletek kötete 1744. október 23-áról keltezve tartalmaz erre vonatkozóan részletes intézkedést, mert egyesek megsokallván a sok Szent Heverdel napját, olyan napokon is dolgozni mertek, amikor pihenniük kellett volna. Ennek a visszaélésnek megszüntetése végett szigorú rendelkezés érkezett a helytartótanácstól az ünnepek megtartására. Ä rendelkezést dobszóval tudtára adták minden- " kinek, azzal, hogy „aki ennek utána vagy Com- .missar uraknak, vagyis paraszt hadnagyok, vagy más aiya rendeltetett személyek által ezen Szent ünnepeknek' meg nem tartásába fognak tapasztaltaiul, pénzben vagy testekben elveendő büntetésüket el nem fogják kerülni”. A testekben való büntetést talán nem kell -magyaráznom. Lerovására a deres volt a fizető asztal. A fenyegetés után következett az ünnepek felsorolása olyan bőségben, hogy ember legyen a talpán, aki egyszeri hallásra megjegyezte. Nem akarom a 47 tételben felsorolt ünnepnapokat a körlevelek könyvéből kimásolni. — Voltak a tételek között summázatok is, mint például az első tétel a „vasárnapok”. Ez maga évi 52—53 munkaszüneti nap. Húsvét, pünkösd 3—3 napig tartott. Karácsony csak 1 napot vett igénybe, de az utána következő három napra külön megnevezett ünnepek estek. Ez már eddig 63 nap. Ezek után a többi tételben helyet kaptak az ősmagyar vallásból átvett és megkeresztelt különböző Boldogasszonyok, vízkereszt, újév és hasonlók. Végül a népszerűbb névnapokat jelentő szentek ünnepei, mint Mátyás, József, János, Máté, Mihály, Imre, Márton, Erzsébet, Katalin. Voltak szerényebb szentek is, akik ketten osztozkodtak egy napon, pl. FÜlöp és Jakab, Péter és Pál, és a pásztorok kettős’ szentjei: Simon és Júdás. Utolsóul mondja a lista „minden helység a maga templomának Szent pat- rónusa vagyis patronája napját, ha szintén másként üllő ünnep nem volna is megülni fog tartozni”. Tehát Kecskemét Miklós püspök napját. Végösszeg 1744-ben 103 kötelező ünnepnap, ami ha jól meggondoljuk, nagyjából kétnapos munkaheteket jelent, mert majdnem két munkanapra egy munkaszüneti nap következett. D e találunk a körlevelek között egyéb furcsaságokat is. Nézzünk ezekből is egyet-kettőt! 1744. decemberében a megyétől érkezett egy rendelet farkasok pusztítása okából. Bizonyságul természetben kell beadni az elpusztított farkasok bőrét, nem lehet helyette darabonként három forint büntetéspénzt befizetni. Pest vármegye megszabta, hogy melyik helység hány bőrt köteles beadni. Pilis, Alberti és Irsa együtt 5-öt Cegléd 4-et, Kőrös 5-öt, Kecskemét 7-et. Két évvel később, 1746. október 13-án a verebek irtását rendelték el. Ceglédnek 20 ezer, Kőrösnek 27 600, Kecskemétnek 55 500 verébfejet kellett beadnia. Az bizonyos hogy abban az időben sem csupán kenyérrel- hússal is éltek a kecskeméti polgárok. A húst privilegizált hatósági székekben mérték. Az engedély nélküli húsmérést, az ún. kurtaszéket, a tanács szigorúan büntette. Viszont a hatósági székálló legényeket a város kasszájából fizették. A körlevelek között „Pro Anno 1742” megtaláljuk „a kisebb mészárszekbeli szol- gálknak Convetiójok”-at. Kara János első mészárosnak bén: 55 magyar fo- rint, egy negyedfű és egy harmadfü üsző 5 .fertály búza, egy mázsa hús, fél mázsa só, 20 fadgyu, két nadrágnak, egy köpönyegnek való posztó, 3 pár csizma, egy süveg, két kötő, egy hüvely kés, egy bundának való 5 juhbőr Kubitsik János 2-dik mészárosé: 40 Rhénesforint, egy harmadfű üsző, 4 fertály búza stb.” , A lap alján jegyzet olvasható, hogy az első mészáros pénzfizetése 70 forint lesz. Hát a fogyasztó közönség? Vessünk egy pillantást a piacról élők bukszájába is. A körlevelek között találkozik árlimitátió is. Íme egy 1754. október íj*-áról. Lvó pár csirke 9 xr, 3 tojás 3 xr, Kakas póka {pulyka) 30 xr, Lúd 12 xr, Kisded malacz 12 xr, 1 font írós- vaj 9 xr, 1 icze teifel 6 xr, 1 icze boreczet 4 xr, 1 icze tiszta liszt 2l/j xr, 1 icze savanyu kapuszta 1 xr, 1 font só iy2 xr. D e ne fájdítsuk tovább a piacra járó háziasszonyok szívét a krajcáros árakkal (mert xr a krajcár rövidítése). 40—60 krajcár volt akkoriban egy forintban Krajcár ide, krajcár oda, átszámítva, hogy mennyi forintból kellett kiadni, az élet akkor sem volt 0l<A hétköznapok, még ha sok ünnep is tarkázta azok sorát gondokkal jártak a XVIII. században is! Joós Ferenc Akikkel elszaladt a ló... Visszaélések a Kecskeméti Vas- és Fémipari Ktsz-nél A Kecskeméti Vas- és Fémipari Ktsz-nél az utc6£n években nagyon jól alakult a munkások, műszakiak átlagkeresete. A különböző egyedi gyártmányok — főleg az alumíniumcsőből készült tvan temnák —, a jól szervezett munka, nagy lehetőségeket kínáltak. Néhá- gyan, főleg a vezetők közül azonban tudatosan, vagy rosszul értelmezett jóindulatból, olyan vizekre eveztek, ahol a bűncselekmény örvényei gyűrűznek. A műszaki vezető „bulijau A ktsz műszaki vezetőjét T. Nagy Ferencet, havi 3900 forintos fizetése, évenként 14—'15 ezer forintos osztaléka, prémiuma a jól keresők közé sorolja. Ehhez két hold. gyümölcsös jövedelme járul, amelynek növelésére T. Nagy Ferenc megragadott minden alkalmat Három éven keresztül a ktsz fuvareszközeivel szállíttatta — teljesen díjtalanul — a trágyát, a termésit, sőt, még két ktsz- tagot is foglalkoztatott gyümölcsösében, a szövetkezet pénzén, öntözőberendezés és hidrofor is készült a gyümölcsösbe, de a költségeknek csupán egy része térült meg a közösnek. Kifogást senki sem emelt hiszen T. Nagy Ferenc másokkal is }jót tett”... Ví kendház — ajándékba A fuvarok engedélyezése a ktsz elnökének, Kiss Ferencnek a joga. A jóindulatú vezető, amikor családi gondok megoldásáról van szó, túlzottan készséges. S T. Nagy Ferencnek pedig — ilyen címen, problémái sűrűn akadtak. Az elnök és a műszaki vezető azt is jól tudta, az egyedi gyártás Horváth Sándortól, az ALUTERV vezetőjétől függ. S amikor Horváth megemlítette, hogy víkendlházat szeretne építeni, a ktsz — a további lehetőségek reményében — ingyen elkészítette azt. A kisipari szövetkezet személygépkocsija még vasárnap sem tétlenkedett. A felettes szerv beosztottai ,,elkérik”, ha üdülni mennek, mert tudják, Kiss Ferenc nem tagadja meg tőlük ezt a szívességet. Tűzifából — deszka S, ha már a ktsz két elsőszámú vezetője, egyik kecskeméti megrendelőnek A Baromfiipari Országos Vállalat Kecskeméti Gyáregysége férfi segédmunkásokat felvesz, azonnali belépéssel. Órabér: 8,30 Ft. A felvételhez egészségügyi könyv szükséges. Jelentkezés a gyáregységnél. 4524 új anyagból egy úgynevezett méhészkocsit készíttet — tűzifa és hulladékvas ellenében —, a részlegvezető és a szállításve- zető sem akart lemaradni. T. Nagy Antal részlegvezető központi fűtést szereltetett lakásába, amelynek csak egy részét fizette ki. Csősz Károly, akárcsak a többiek, jogtalanul vette igénybe a ktsz gépkocsiját, sőt, egy hullaszállító kocsi alvázát hulladékvasként megvásárolta. S lehetne sorolni tovább ,,. A Kecskeméti Vas- és Fémipari Ktsz-ben a vezetőkkel, ahogy mondani szokás, elszaladt a ló. Amellett, hogy visszaéltek beosztásukkal a bizalommal, meg nem engedett eszközöket vettek igénybe különböző gazdasági lehetőségek megteremtésére. A fizetés, részesedés és jelentős összegű prémium mellett, hűtlenül kezelték, több mint 48 ezer forinttal károsították meg a társadalmi tulajdont. Ezt pedig — még ha annyira jól is termelnek, gazdálkodnak — a törvény szigorúan bünteti. Gémes Gábor Ballagás a tanyán T ulajdonképpen nem ■ is tanyai iskola ez a Kecskemét katonatelepi. Ott van a betonút mellett, a közelben tanyabokrok, néhol faluhoz illő. De mégis az, mert a gyerekek zöme bizony elég messziről gyalogol, vagy kerékpározik ide, s a legtöbben még petróleumlámpánál tanulnak a téli estéken. És mégsem az, mert szakosított iskola, úgy tanulhatnak itt, mint a városban. És mégis az, mert amikor felvételire mennek innen a gyerekek a felsőbb iskolába, bizony gyakran érzik, hogy a jó tanulmányi eredmény mellett is gyanakodva néznek rájuk — vajon ér-e a tudásuk annyit, mint a városi iskolákban végzetteké? liA őst, ahogy Szegedi * v 1 Sándor tanácstaggal, a közeli nagyhírű Mathiász- telep vezetőjével — akit illő tisztelettel mindig meginvitálnak ide, mint lelkes pat- rónust — ülünk az iskola előtt a délutáni napfényben, s nézzük az udvarra bekanyarodó iskolásokat, megint csak azt kell mondjam: nincsen semmi különbség az itteni, vagy valamelyik városi iskola ballagó növendékei között. A lányok csinosak a fehér blúzban és sötét aljban, tűsarkú cipőben, s a fiúk is szépen öltözöttek. Jómódra, vagy legalábbis szülői áldozat- készségre vall mindez. Szépek, formásak a búcsúzó beszédek, meghatóak a versel-e, örömet sugárzók és adakozókedvűek a tanítóknak, tanároknak kijutó virágok. Fegyelmezett a közös uzsonna, meghatottak a szülői arcok, s igazán városi — de mennyire az! — a hanglemeznótára, azaz dzsessz-számra lejtett önfeledt tánc is. A nyolcadik osztályt ** elvégzett huszonkét gyerek további sorsáról faggatom az igazgatót, Fazekas Ferencet. Ketten — a legjobb tanulók közül — jelentkeztek középiskolába, de csak az egyiket vették fel. Négyen maradnak idehaza, paraszti munkán, a többiek valamilyen szakmát tanulnak, a fiúk szívesen mennek az építőiparba. Nem fűzünk megjegyzéseket a számokhoz. Nézegetjük a 600 éves Kecskemét úttörő honismereti pályázatán díjnyertes művet, melyet a település és iskola múltjáról készítettek a növendékek. A sikeres sporteredmények is szóba- kerülnek. ; óhírü iskola ee, szívesen küldik ide a gyakorló pedagógusokat. Tisztaság, rend, fegyelem fogadja itt őket. s ez sugárzik a búcsúzó növendékekről is. Akiket, ha nem is „középiskolás fokon”, de befogad az élet. Amelyre az iskola nevelte őket nyolc hosszú éven át F. Tóth Pál Nem tartoznak köszönettel MÁJUS 29-i számunkban megemlékeztünk arról a népfronttanácskozásról, amelyen a mezőgazdasági tömegpolitikai munka volt a főtéma. A beszámoló, illetve a vita befejező aktusaként megalakult a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő „Mezőgazdasági Bizottság” is. Akkor is megírtuk, hogy a sokrétű feladathoz méltóan tartalmas volt a vitaindító előadás, ugyanígy a hozzászólások is. Minthogy azonban a téma, az új kezdeményezés vázlatos elemzése is terjedelmes cikket igényelne, inkább egy-egy kérdéscsoportot veszünk szemügyre adandó alkalommal, de azt közelebbről. Most például az idős tsz- tagokkal való törődést. Nem mintha ezzel nem foglalkoznánk eleget. Inkább pár olyan gondolatot villantsunk fel, amely érzékelteti, hogy itt is, mint minden politikai, társadalmi kérdésben, finomíta- n i, differenciálásra képesebbé kell tenni gondolkodásunkat. Azt mondta az előadó, Polgár István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa: „Nagy gond, szinte megyei probléma az idős tsz-tagok- kal való foglalkozás. Találkozunk olyan tsz-szel, ahol száz tagra 60—70 eltartott jut. A tsz-tagok egy- harmada nyugdíjas. Nehezen viselik el azt, hogy ők, — akik alapítói, egyrészük szervezői, megteremtői voltak a szocialista mezőgazdaságnak —, most feleslegesek, sőt helyenként problémát is jelentenek, mert a tsz_nek kell gondoskodni a juttatásokról...” SZÓLT arról is természetesen, hogy társadalmi ösz- szefogással sok helyen előrehaladnak e felelősségteljes kötelesség megoldásában. Tudjuk, hogy a bajai járásban — és máshol is—, napközi otthonokat létesítenek a tsz-nyugdíjasoknak. Gondoskodnak étkeztetésükről, s a törődést továbbfejlesztik azzal, hogyaz öregek napi időtöltését, programját is segítik tartalmasabbá, élvezetesebbé tenni. Mind több helyen van arra lehetőség, hogy a tsz-klu- bok, művelődési házak, szervezetek helyiségeiben hetenként összejöjjenek. DE EZEN a népfrontmegbeszélésen még mélyebb emberséggel jelentkezett a fontos társadalom- politikai tennivaló. A megyei pártbizottság, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képviselői éppúgy, mint a nőtanács, bíróság, a tudományos intézet, termelőszövetkezeti szövetség, vagy tsz képviselői úgy foglalkoztak az öregek ügyével, hogy nem a „nagy számok” elkerekítő, sokszor túl megnyugtató objektív érveivel éltek, hanem érzéseiket sem „szé- gyellték”. Ügy törekedtek — párt, népfront, tsz-szö- vétség, nőtanács — egységes álláspont kialakítására, hogy a gyakorlatban „az idős, megtört parasztemberek dolgos életük folytatását lássák az értük tett társadalmi összefogásban”, MERT csak egy adatot említsünk megyénkből: a lakosság 49,8 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, s abban — nem akarunk újabb számot, hiszen mindenki tudja —, az idősek aránya számottevő. Nem kevés tsz-ben a munka oroszlánrészét vállalják még ma is — sokan nyugdíj- korhatáron felüliek is. Ügy véljük, itt alkalmas utalni a cikk elején felvetett finomabb politizálásra, agitációra — magunkra derékhad korabeliekre, fiatalabbakra nézve. Ne haragudjon a Televízió, de más se azért az egyéni véleményemért, hogy rossz érzés fog el olyan riport láttán-halla- tán, mint az egyik legutóbbi volt. Hírt adtak arról, hogy valamelyik tsz-ben megünnepelték, -vendégelték az öregeket. Ez idáig rendben volna. Csak mikor egy idős tsz-tag szájából ilyen mondatot hall az ember, hogy »köszönjük vezetőinknek a rólunk való gondoskodásit” (lehet, nem így volt szószerint, de ez a lényeg), akkor egy kis szégyenérzet fogja el... Ne adjunk arra alkalmat, ne várjuk eü, hogy apáink, nagyapáink megköszönjék — se vezetőknek, se nekünk —, ami nemhogy emberi, de gyermeki kötelességünk ... NE ÉREZTESSÜNK sehol olyat, amikor ügyükben intézkedünk, még ha harccal, fáradsággal jár is, hogy most ők gondot okoznak nekünk, terhes a velük való törődés ... Hiszen nap mint nap írjuk, elmondjuk: sok hárul még az öregekre a nehéz munkából. (Az említett tv-híradásban is elhangzott ilyesmi.) ... Egy pillanatig se feledjük azt sem, hogy az ő vérük, verejtékük fekszik azokban a földekben, amelyekből mai nagyüzemeink összeálltak, s amelyekben mi már korszerűen, tudományosan tervezünk, gépeket rajoníro- zunk... Gondoljunk a mai fiatalokra! Számukra sem közömbös, hogy majdani öregségükre „alázatos köszönettel” tartoznak-e a róluk való gondoskodásért. A mostani fiatalok megfigyelik, milyen szívvel törődünk a tsz-tag nagyszülőkkel — szüléinkkel. Tótb István
