Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-12 / 136. szám
T968. Június 13, szerda 8. oldal mezőgazdaság ? fiatalok pályaválasztása Nem szakma a A falusi Nem megyei, vagy országos adatokat összesítettünk az alábbiakban. Egyetlen községről, Solt- szentimréről szólnak az itt következők, olyan községről, ahol a kertgazdálkodás következtében jól élnek az emberek, s a fiatalok közül mégis csak kevesen kívánnak otthon maradni. Miért? Hosszas fejtegetések helyett álljanak itt az eleven példák, Gelencsér Györgynek, a soltszentimrei iskola igazgatójának jóvoltából. — Egy példa arról, hogy esetenként milyen „céltudatosak” a szülők és a gyerekek. Az egyik nyolcadikosunk először borászati szakiskolába akart menni. Azután faipariba, végül az erdészeti technikumba jelentkezett. Hiába mondtuk az apjának, hogy nem tud a gyerek megfelelni a felvételin. Ügy is lett. Még- csak be sem hívták vizsgázni, a bizonyítvány alapján visszaküldték a jelentkezési lapját. Mikor mondom a szüleinek, csak akkor szegezték nekem a kérdést, hogy most aztán mit tanácsolok. Mint legjobb megoldást, a kiskőrösi mezőgazdasági szakközépiskolát javasoltam. Másnap aztán szóltak, hogy most már sehová, mert asztalos lesz a gyerek. — Másokkal is megesik — folytatja az igazgató —; hogy végigvergődnek néhány felvételit, mire belátják, hogy józanabbul kell pályát választani. Egy időben néhány gyerek mindenáron a Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskolában akart tovább tanulni. Ehhez azonban nem elég az általános iskolai tananyag. Még ha lenne ilyen jellegű szakkörünk, talán. De évek óta matematika—fizika szakos tanárunk sincs. Különben is sokkal fontosabbnak tartottuk, hogy biológiai szakkört alakítsunk, annak jobban hasznát veszik és alkalmas arra, hogy megszerettesse a mezőgazdasági pályát. Horváth Julianna osztályfőnök a most végzett nyolcadikosok pályaválasztásáról számol be: — Harmincnégy volt az osztálylétszám, gimnáziumba ketten jelentkeztek. Az egyik lány 3,1-es bizonyítvánnyal. Nem is vették fel. A fiút is a szakközépiskolai osztályba sorolták be Kiskőrösön. Ipari szakközépiskolába ketten jelentkeztek, közgazdaságiba egy pályázott és mezőgazdasági szakmunkásnak szintén egy. Ipari szakmunkásnak tizennégy jelentkezett, a többi nem tanul tovább, ezeknek fele lány. — S velük mi lesz? — Kisebb a lányok gondja, mint a fiúké. Dolgoznak a szüleikkel a közösben, a háztájiban, aztán majd férjhez mennek. A fiúknak viszont a falu csak átmeneti megoldás. Akinek sikerül, elmegy, többnyire segédmunkásnak az építőiparba. A baj az, hogy csak „jobb híján” maradnak itthon. Egyébként jellemző az iparban meglevő munkaerőhiányra, hogy igen gyakran érik meglepetések magukat a nevelőket is. Az egyik tanuló két tárgyból bukott, az iskola nem javasolta, de „saját szakállára” jelentkezett Dunaújvárosba. Azt válaszolták neki, ha kijavítja a bizonyítványát, jöhet — Ez szerencsés eset volt, végül mi is örültünk neki — mondja az igazgató —, mert a második félévben nagyon igyekezett a barátunk. Akadnak rosszabb példák is. Az egyik lány cipőfelsőrész-készítőnek jelentkezett Pesten. A szülei mindent előkészítettek, lakást szereztek. A gyárban megígérték, hogy biztos a felvétel. Aztán amikor elküldték az okmányait két nap múlva visszakapták azzal, hogy vidékit nem vesznek fel. Pedig hogy erősködték a szülők, hogy sehova máshová nem adják be a gyerek jelentkezési lapját. Annyi bixonyos, hogy aki végképp nem akar otthon maradni, annak utolsó lehetőségként mindig ott van tartalékban az építőipar. Így járt a tavalyiak közül egy roppant gyenge tanuló. Egy j>esti vállalatnál jelentkezett szakmunkásnak, s félévkor büszkén újságolhatta, hogy négyes rendű lett. Az idén meg az egyik így számolt be a felvételi vizsgáról: Azt kérdezték, hogy kell kiszámítani a háromszög területét, s még segítettek is!... — Mi valóban komolyan vesszük a feladatunkat — mondja az osztályfőnöknő —, hogy szerettessük meg a mezőgazdaságot. Nagyon nehéz. Végül is: még mindig nem tekintik szakmának falun. Ez a legnagyobb baj. S miért? Mert többnyire a szülők sem érzik hiányát a szaktudásnak, úgy vélik, élég a munka végzéséhez a megszerzett gyakorlat. Azután meg: valamiféle rangbeli emelkedést látnak abban, ha a gyerekükből ipari munkás lesz. Harmad- sorban pedig a bizonytalan jövedelem az idegenkedés oka. Soltszentimre gazdag falu. De az idén tavasszal is elfagyott a szőlő. Senki sem tudhatja előre, sikerül-e az év. — Utoljára említem azt — mondja az igazgató —, ami már nem a szülőket, hanem csakis a fiatalokat illeti: a cél érdekében még többet kell áldoznunk a sportra és a kultúrára. Ebben nem szabad szűkmar- kúskodni, ha el akarunk jutni oda, hogy ne hiányozzék a város. Mester László 15. A háború után gyorsan tovaszálló évek pedig visz- szahozták az egykori tábornokok mohóságát. Dolgozószobájuk magányában megértették, hogy a német hidrogénbombához még roppant hosszú út vezet. A Szövetségi Köztársaság jó ideig hiába harcol a gyártási jogért. Titkos, új. hatásos tömegpusztító fegyverre van tehát szükségük. Olyanra amelyet olcsón lehet előállítani, és a kellő pillanat bekövetkeztéig tárolni lehet. A professzort a mind gyakoribbá váló sürgetések élesen látóvá tették. Megfeszített erővel küzdött tehát olyan vegyszer előállításén, amelynek hatása csak a növényzetre terjed. — Tudja Hilde — a közbeeső eredményeket nem követelhetik tőlem. Megadom majd nekik a végső sémákat és képleteket, az ügy ezzel lezárult... ... Most is. amidőn a telefon hallgatóját a helyére illesztette, ezen gondolkodott. Tizenhétezer kísérlet. ugyanennyi különféle anyag, ugyanennyi halott tengeri malac, rhesus majom igazolta: a vegyü- let. a melegvérű élőlényekre még mindig halálos veszélyt jelent. Újra csengett a makacs telefon. Wocheck professzor elszánta magát és beleszólt a kagylóba. — Végre! — hallót egy ismeretlen férfihangot a vonal túlsó végéről. — Már megijedtünk, hogy professzor úr megbetegedett — Kivel beszélek — RURH Központi Üzem-tői, Clausus igazgatóval. Örömhírt közlök önnel. Ügy döntöttünk, hogy a jövőben sokkal nagyobb lehetőségeket biztosítunk a munkájához. Engedje meg, hogy a mai napon már mint a blit- zenstadti kutatóintézet igazgatójaként üdvözöljem önt. — Velem erről senki nem tárgyalt..: — A meglepetés kedvéért... Csodálatos laboratórium, nagyszerű asszisztencia várja önt itthon. Egyesült erővel M a már az egy párt- alapszervezetben dolgozó párttagok sem tudják egymásról, hogy annak idején ki volt a kommunista, illetve a szociáldemokrata párt tagja. Ez nem véletlen, hiszen a szocializmus építéséért folytatott közös munkában, az ellen- forradalom elleni harcban, és más történelmi jelentőségű tennivalókban a két már a hatalom részesei. E munkástömegek 1948 tavaszán megértették, hogy a szocializmus felépítése került napirendre és a munkásosztály a hatalom hódítása után sem járhat egyedül. A szocializmus felépítése az egész nép ügye és ezért a munkás- osztálynak be kell vonnia a szocializmus építésébe a parasztságot, a városi kisFelvonulnak as egyesülési kongresszus küldöttei. munkáspárt volt tagjai ösaszeforrottaik. 1948. június 12-ón három évtizedes kettészakadás után újra egy és oszthatatlan lett a munkásosztály politikai és szervezeti egysége. Az 1948-as egyesülésnek voltak történelmi előzményei. Elegendő utalni a két párt egyesülésére 1919- ben; a kommunista párt és a baloldali szociáldemokraták együttműködésére a Történelmi Emlékbizottságban és a Népszava 1941-es karácsonyi antifasiszta számának megjelentetésében. 1944 őszén a két párt egyik közös okmányában a már említi a két párt egyesülését 1948 tavaszán az egyesülés olyan munkástömegeknek az akaratából jön létre, amelyek polgárságot és az egész dolgozó népet. Viszont a munkásosztály csak akkor képes más osztályokat vezetni, ha maga is egységes. A szociáldemokrata párt 1948. március &—8. között megtartott XXXVI. kongresszusa a baloldal teljes győzelmét eredményezte. A kongresszus felhívta a pártvezetőséget a jobboldal elleni erélyes harcra, határozatot hozott a két munkáspárt egyesülésére. A kongresszus után — a baloldali szociáldemokrata tömegek nyomására — eltávolították a pártból a jobboldali elemeket. A márciusi kongreszust követő időszakban meggyorsul az osztályellenség ellen folytatott harc, államosítják a 100 munkásnál H Fiatalok a Hanságban Az idén nyáron Immár tizenegyedik alkalommal ütnek tábort a Hanságban a fiatalok, akik eddig tíz., ezer holdat tettek termővé. Az idén újabb ezerkétszáz fiatal tölt majd négy turnusban két-két hetet a Hanságban, ahol a tábor az eddiginél is több szórakozási lehetőséggel várja majd a fiatalokat. A professzor nem válaszolt. Lassan megkerülte az asztalt, s a vendégek számára elhelyezett egyik kényelmes karosszékbe ereszkedett. Csodálkozva konstatálta, semmiféle meglepetést nem érez. Évek óta tudta, hogy ennek a pillanatnak be kell következnie. Hallgatott. — A személyes viszontlátásra — mondta végül Wocheck. — Halló... A repülőjegye a holnapi postával megérkezik. — Köszönöm. De én Hilde Kraus nevű munkatársamat is magammal kívánom vinni. — Sajnos, professzor úr.„ — sajnálkozott Clausus — az ön önzetlenségére kell appellálnunk. Hilda kisasszonnyal ugyanis terveink vannak. Az ön utódjaként az athéni üzem igazgatója marad. — Mindent szépen elrendeztek, Clausus úr, csak gratulálnom lehet önnek. Ja, igen... Milyen gépre is váltottak jegyet számomra? — Nagyon jó járat. Tizenhat órakor indul Athénből, és húsz óra négy^ kor már Münchenben landol. — Szeretem az ilyen járatokat, amelyek menet közben sehol sem szállnak le. — Az első rossz hírem, professzor úr... Ez a gép ugyanis Budapesten is leszáll ... De ne féljen! A vasfüggöny mögött is gondoskodunk a biztonságáról. — No, valahogy csak kibírom — mondta a professzor kedvetlenül. Amikor leejtette a kagylót, halálos fáradtnak érezte magát. Hilda most sem rejtette véka alá a véleményét. — Nehéz napok elé néz, Heinz. Claususék kifacsarják, mint egy citromot. — Kár, hogy nem jöhet velem. Eddig is egyedül éltem... de most már magányos is leszek. — Mocskos terveik lehetnek — állapította meg Hilde. — Elválasztják a munkatársaitól és így magát is, minket is próbára tesznek. Ki tudja, ha mamaga nem is árulja el a titkunkat, bennem lesz-e elég erő a hallgatáshoz? [Folytatjuk.) , többet foglalkoztató üzemeket, majd júniusban az iskolákat. A két párt összekötő bizottságot létesít az egyesülés előkészítésére és országszerte mindenütt egységbizottságok alakulnak. Az egységbizottságok 1948. június 12-ig a Magyar Kommunista Párt IV. és a szociáldemokrata párt XXXVII. kongresszusáig végrehajtották az alsóbb pártszervek egyesülését. Miután 12-én mindkét párt kongresszusa kimondta az egyesülést, június 13-án összeült a Magyar Dolgozók Pártja I. kongresszusa, amely jóváhagyta azt. Az egyesült párt politikai irányvonalát, ideológiáját tekintve marxista— leninista, kommunista párt lett. A programnyilatkozat felvázolta a közvetlen gazdasági és politikai feladatokat. A hatalmi viszonyok megváltozása lehetővé tette a tőkés elemek további kiszorítását a gazdasági és társadalmi életből. A program felvázolta a falu szocialista átalakulásának szükségességét és hangsúlyozta a párt internacionalista jellegét. Annak ellenére, hogy a programnyilatkozatban voltak a párt későbbi politikájára negatívan ható, elvi, elméleti megállapítások, egészében marxista—leninista program volt. A két munkáspárt egyesülése tehát a proletárdiktatúra győzelmét jelentette. azánk a szocialista tábor tagjaként, a Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciák támogatásával kezdte el a szocialista Magyarországért vívott küzdelmet. Ezek a viszonyok tették lehetővé, hogy a munkásosztály éles osztályharcban ugyan, -de viszonylag békés úton szerezze meg osztatlan uralmát. Az 1956 előtti pártvezetés bizonyos helytelen állásfoglalásai nem szolgálták a munkásosztály egységének ügyét. E hibák ellenére a volt elvhű szociáldemokraták — ezt éppen az ellenforradalom elleni harc bizonyította be — hűek maradtak a munkás- osztály egységes forradalmi pártjához. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Kádár elvtárs az 1957-es pártértekezleten az ellenforradalom idején alakult szociáldemokrata pártról: „Október 23-a és november 4-e között szervezett ösz- szes burzsoá pártok együttvéve nem jelentettek olyan veszélyt a proletárdiktatúrára, mint a szociáldemokrata párt. Mert ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani, akkor nincs néphatalom Magyarországon.” Joggal mondhatjuk, hogy a két munkáspárt egyesülése valójában az ellenforradalom elleni harc, valamint a szocializmus építésének továbbfolytatására irányuló küzdelem időszakában fejeződött be. A Magyar Szocialista ** Munkáspártban — kijavítva a régi hibákat — testvéri egységben dolgoznak együtt az egykori két párt tagjai. Ez az egység eddigi és jövőbeni sikereinek záloga. A szocializmus teljes felépítésének programja, a szocialista nemzeti egységre épül, s ennek az egységnek fundamentuma a munkásosztály szilárd egysége, amelynek szervezeti keretei ma 20 éve jöttek létre. *B~s)
