Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
1998. Június 30, vasárnap 5. oldal Szíré ran a brigádnak! HELIKOPTERREL A Kiskunfél egyházi Vegyipari Gépgyár II-s telepének egyik tágas műhelycsarnokában vagyunk. A gépzaj hegesztőlángok szi- szegésével keveredik. Végig a nagy szálán tucatnyi alumíniumtartály sorakozik. Mint óriás nudlik — ezüstből. — Sörgyári tartályok — int rájuk kísérőm, Bodor Sándor szakszervezeti bizalmi. — Reméljük, majd sör is jut beléjük... Egy szocialista brigád „nyomában” vasaink. Perceken belül át is ad Papp Lajos csoportvezetőnek, aki mindjárt közli, hogy ő — e tisztségében — az „öreg” brigádot is irányítja. A szocialista brigád a másik, az ifjúsági. Az a Zalka Máté nevet viseli. Fiatal férfi Papp Lajos, milyen lehet az az „öreg” brigád? — Harminc-negyven közöttiek — mondja. — Az Ifjúságiak életkora 16—20 év között van..; De baj van — vakarja meg a fejét — A Zalka brigádvezetője... — ugyan, csak volt brigádvezetője — az NDK-ban van. A szakmunkás csereakció keretében dolgozik odakint 3 évig. Jutalmul érte ez a megtiszteltetés. A keze alatt kétszer lett szocialista brigád a fiataloké ..: — Notiát ennél nagyobb sose legyen egy brigádban. És ki az utódja? — Lantos László. Szintén ügyes gyerek, csak talán még nem ismeri annyira a brigádot, hogy. IZ Ezután célszerű tájékoztatás következik, mivel foglalkozik a két brigád. Sörgyári berendezéseket készítenek, 30—400 hektoliteres tartályokat — alumíniumból — és színes fémekből ezek szerelvényeit. Ezt belföldre. Ugyancsak sörgyári berendezéseket, 200—220 hles tartályokat gyártanak exportra a Szovjetuniónak, és az NDK-mák 10—12 hles tartályokat különböző savak tárolására, keverésére — a vegyiparban. — Tehát az ifjúsági brigád a szocialista.. 5 házba, feleségestül. A „repertoárban” az Egy magyar nábob-tól a Kalandorok-on át a Horgász a pácban-ig vagy a Rigó Jancsi nagyoperettig képviselik magukat a műfajok. Tizenketten álltak ki sakkversenyre, az „öregekkel” is. — A társadalmi munkát ki ne hagyjuk! — hívják fel a figyelmemet ketten is. A kislakásépítés! — hangsúlyozza Papp Lajos. Az üzem parkosítása! — fűzi hozzá Bodor Sándor. Gyorsan átfutom a napló idevágó adatait Társadalmi munka. Januárban kislakásépítés 96 óra, februárban 46, márciusban 40, áprilisban 24 óra — a májusi rovatokat még nem töltötték ki. Az üzemben: 42 óra, 32 és 8 óratételek::. Másokért is... Szívmelegítő érzés fog el: Milyen fiatalok is ők, akik a fárasztó termelőmunka után sem spórolnak erejükkel? Kiknek építenek? — Szabó Károlynak, Radies Sándornak — az ifibrigádból... Csáki Imrének, Szatmári Imrének az „öregekéből”. Ez utóbbinak Gátérre mentek ki a betonalapozást, vályoghordást elvégezni ... Nem ám egy- ketten, hanem tucatnyian. De beszálltak idősebbek is:: i Kaptak bontásanyagot a vállalattól az építők. Hogy olcsóbb legyen a fuvar, vontatót is. Tizenhat-tizenhét ember hordta, rakta az anyagot..; Nemsokára megérkezik a csoportvezetői helyiségbe ezeknek a kedves, áldozatkész fiataloknak az új brigádvezetője, Lantos László is. Alacsony, vékony fizikumú, de annál keményebb kézfogású, élénk fiatalember. Fél éve, hogy vezető, társai bizalmából. Kérdezem, más-e most a „közérzete”, mint egyszerű brigádtag korában? Vidám határozottsággal válaszol. — Természetesen. Más az, a munkát programozni, kiosztani, mint... Szóval kezdetben voltak nyugtalan éjszakák. De csupa stramm gyerekből áll a brigád, ösz- szetartunk. Nem egyedül a magam feje után megyek, kicseréljük a véleményeinket ... Együtt mindenképpen többet tudunk... — Aztán a felelősségérzetükről szól. Csak a jó munkát becsülik. Rájuk mindig lehet számítani. A magánéletben is, ahol segíteni kell, S most ő beszél lelkesen, hogyan segítik egymást a „fészekrakásban”. — Maga nős már? — Igen, de család még nincs... Ismeri szaktársait — Tudná-e egy-két szóval jellemezni szaktársait? — Szabó Károly, Radics Sándor: munkában, mindenben egyek a brigáddal, eddig nekik építettünk Boros János: ő jár techni-1 kumba közülünk. Kíváncsian várjuk, hogy vizsgázott..'. Seres István: kimondottan mai gyerek. Min den érdekli, az égvilágon mindenben benne van. Munkája, magatartása kifogástalan. Gulyás Ferenc: a brigád legaktívabb tagja, a szervezés lelke, akár a csoportvezetőnek, akár nekem kell segíteni..: Mosolygós elismeréssel szól közbe a csoportvezető. — Ez igen ... Ez aztán ismeri a brigádtagokat. Hamar belejöttél. ^ Az ifjúmunkás folytatja. — Csillag Györgyöt se felejtsük ki: a legelfoglal- tabb ember, munkásőr is, de mindenkor lehet rá számítani ... Folytathatnánk még, de minden perc drága. Épp most fordul be nagysietve az ajtón. Szabó Sándor, a másik csoportvezető. Gyorsan felkap egy széket, s menetközben szól vissza. — Nekem is van már vendégem — s egy pillanatra rámvillant huncutul. Jót nevetünk. Tóth István A határőrség helikopterének forgószárnya előbb lustán kavarta a levegőt, Gépünk pilótája, Bognár György határőr főhadnagy. gott, hatalmas port verve a laktanyaudvaron. A gép pilótája: Bognár György határőr főhadnagy maga felé húzta a gázkart, kapcsolt, s a helikopter simán a levegőbe emelkedett. Alattunk maradtak Kiskunhalas házai, az emberektől, járművektől nyüzsgő utcák, s egy kig időre a földi gondok is. Nem sokáig, mert Dudás István alezredes, a határőrség magasabb egységének parancsnoka azért választotta ezt a légi szemleutat, mert nagyon is földi dolgok foglalkoztatták. Kelebia félé fordult a gép orra. s a város panorámájában való néhány perces gyönyörködés után Dudás alezredes elvtár? már a munkájukról beszélt — Sok a meggondolatlan, kalandvágyó fiatal, akik nem is tudják, mit tesznek, amikor útlevél nélkül nekiindulnak a határnak, a nagyvilágnak. Szinte naponta fognak el a határőrök. a határmenti köz— Igen, ők kedvezőbb helyzetben vannak, mint az „öregek”. Idevalósiak, tanulni, előadásokra járni, kultúrrendezvényeken részt venni jobban van idejük. És persze a társadalmi munkára ... Az idősebbek vidékről járnak be ..: A napló Előkerül a szocialista brigád naplója. Motoszkál bennem, hogy vajon miért hangsúlyozta a csoportvezető az összehasonlításnál például a társadalmi munkát. Olvasom a feltételeket, s teljesítéseket. Ami a termeléssel kapcsolatos, tehát a program, az átlag, a munkafegyelem, a selejt- és balesetmentesség, gépkarbantartás — év elejétől kezdve a „teljesítve” szóval van jelölve. Az átlag 100 százalék, de inkább azon felüli. Ketten vesznek részt állami, 12-en politikai, 14- en szakmai oktatásban, illetve továbbképzésben —15 tagú a brigád. Sajnos, az egyik friss beiegyzés szerint a két utóbbi kategóriában elmaradt a teljesítés: előadó hiányában. Érdekesek a művelődésre, szórakozásra vonatkozó naplófeljegyzések. Tíz-tizenket- ten mentek moziba, színLacika tragédiája TP emetésre készülnek a ■ kis eldugott faluban. Együtt van a család, a nagybácsi külföldről utazott haza a rettenetes hírre. Az édesapa Budapesten dolgozik, neki is távirat vitte a szörnyű hírt: Lacika meghalt. A kicsiny házacskában mindenütt Lacika fényképei. Egyetlen gyerek volt. Hogyan dédelgették, babusgatták, miként tervezgették a jövőjét! Mindent megadtak neki. És akkor... Lacika biciklin indult a szomszédos faluba, a nagymamához. Hosszú az út odáig gyalog, de Lacika már tud kerékpározni. Felnőtt gépen megy. Igaz, az ülésről nem éri el a lába a pedált, s csak úgy, a váz fölött állva „tapos”. Az édesanyja, amikor a fiúcska elindul, kimegy egészen a kertkapuig, a gyerek után néz. Eszébe sem jut. hogy valami baj történhet. Nem gondol rá, pedig nem véletlenül tiltják, hogy gyerekek a közutakon kerékpározzanak. Errefelé olyan ritkán jár autó. És Lacika már nagy gyerek... Nyolc esztendős múlt. A gyerek — kerékpározás közben — még megfordul, búcsúzóul édesanyjára mosolyog, majd sebesen el- karikázik. Kisvártatva lélekszakadva futnak a gyerekek. — Annus néni! Annus néni! A Lacikát baleset érte!!! C ut az asszony, rohan. ■ Zúzódásra gondol vagy csonttörésre. Csak amikor odaér s megpillantja a hirtelen összesereglett emberek kővé vált arcát, akkor érti meg, hogy mi történt. Egy rendőr támogatja haza. A rendőr nem falubeli, s szolgálatánál fogva sok katasztrófát látott már — de az ő könnyei is potyognak. Az iskolában üresen marad Lacika padja. A tanító néni, aki oly szeretettel nevelgette az élénk, kedves fiúcskát, maga sem tudja elképzelni, hogy már nem él. Sem ő, sem a gyerekek nem tudnak szabadulni a szörnyű tragédiától, Lacika padbéli szomszédja, Éva is vigasztalhatatlan. Az igazgató intézkedik, hogy az iskolára tűzzék ki a gyászlobogót. Halottja van az iskolának. Egy nyolcéves fiú. Dehát miért kellett meghalnia? J. Imrét, aki annak a teherautónak a volánja mö- ■ gött ült, amely halálra gázolta a kisfiút, sántán rázza a zokogás. Tudja, hogy ő nem hibás — már a rendőrség is megállapította —, de mégis ... — Mi lett volna, ha az én családomban történik? Kavicsot szállított a gépkocsijával Lacika falujába. Már az ötödik fordulót tette meg, ötödször hajtott végig a falu főutcáján. Óvatosan, alig húszkilométeres sebességgel haladt, jóllehet a szabályok többet is engedélyeznek. ft mikor az egyik mel- lékutca torkolatához ért, külön is lassított. Körülnézett, s nem látott mást, mint húsz-huszonöt méternyire egy kerékpárost. Tovább haladt s aztán a visszapillantó tükörre esett a tekintete. Annyit látott, hogy egy kerékpár feldől. Rálépett a fékre. Három az országhatár felett ségek lakói olyanokat, akik úgy vélik, hogy a határ sétatér... Közben mindössze 12 perc telt el. s már Kelebia felett repültünk. A 130 kilométeres óránkénti sebesség kissé szokatlan volt, s arra késztette vendéglátómat, hogy szavait félbeszakítva salát munkájával foglalkozzék. Amikor Ke- lebiát elhagytuk. Dudás elvtárs tovább fűzte gondolatait. — Nincs olyan községünk, ahol ne történt volna határsértés, vagy határsértési kísérlet. Alattunk távolról feltűntek Tompa házai. — A napokban — folytatta a határőrség magasabb egységének parancsnoka —. itt ebben az erdőben, hajnalban Zsemberi János határőr fogta el Ker- bina Sándor jugoszláv állampolgárt. Az erdő szélén teljesített szolgálatot a 21 éves gépkezelő. amikor észrevette a fától fáig settenkedő alakot. Egyedül község felett vagyunk, elmondok egy másik esetet is. amely nem sokkal az előbbi után történt. Két határőr kimaradáson volt a faluban, akiknek feltűnt egy kérdezősködő fiatalember. Igazoltatták, s kiderült, hogy V. Endre, a Puskás Tivadar távközlési technikum hallgatója, aki megbukott, s ezért akart Zágrábba szökni. Szabó Sándor tizedes és Szűcs István őrvezető dicséretet kapott. Csikériát — így helikopterről látni igazán — szőlők övezik. Ez a terep határőrizeti szempontból az egyik legnehezebb feladat, de a lakosság segít fiainknak. Erről beszélt Dudás elvtárs is. — Egyik reggel egy kisfiú állított be a csikériai Örsre, s lihegve mondta el, hogy egy idegen van a sző- lőgunyhójukban. A riadócsoport azonnal elindult, attól tartva, hogy a határsértő időközben egérutat nyer. Szimcsák János, aki Az elemelkedés pillanatában a határőrség helikoptere. volt a határőr, talán félt is, de akaratereje, hazaszeretete legyőzte félelmét. Elfogta, s az őrsre kísérte a határsértőt. S ha már a méteren belül megállt. Kiugrott a kocsiból. A jobb hátsó kerék alatt ott feküdt a kisfiú ... Többre nem emlékszik. És ha az esetről beszél, még most is, napok múltán, zsebkendővel szárítgatja a szemét. Szabadságot kért, egyelőre nem tud kocsira ülni. Az iskolaigazgató széttárja a karját: — Osztályfőnöki órákon beszéltünk a gyerekeknek a helyes közlekedésről. Tiltjuk, hogy kerékpáron járjanak az iskolába, ha másképpen is el tudnak jutni... — Nem a hatóságok tiltó kedve hozatta azt a rendelkezést, hogy gyerekek nem vehetnek részt a közúti forgalomban — mondják a rendőrségen. — A szülők, sajnos, nem mindig látják be, hogy a rendelkezések gyermekük életét védik. Fiatal életek pusztulása, családok gyásza fel kell, hogy ébressze a lelkiismereteket. acika tragédiáját már nem lehet jóv'' ni. Egy kisfiú meghal:. 1 megakadályozhatjuk a újabb tragédiákat. K. F. itt él a faluban étellel és itallal kínálta a „vendéget”, s szóval tartotta Pető Istvánt, aki a jugoszláviai Moraviából szökött át... A gép lejjebb ereszkedett. A földeken dolgozó emberek egy kis időre abbahagyták a munkát, integettek. Egymás után maradtak el alattunk Kunbaja, Madaras, Katymár piroscserepes házai. A Garáról kivezető földút felett alig 30 méter magasságban lebegett a helikpoter. — Itt ezen a helyen — mutatott egy bokros részre az alezredes — tegnap este fogtak el egy jegyespárt. Kovács Sándor és Szécsi Jenő, két határőrünk éppen a falu felé ment. járőrozni. Halk suttogásra lettek figyelmesek, s feltartóztatták az ő lépteik hallatán menekülni akarókat. Óbeszt József garai fiatalember és menyasszonya H. Éva majdnem sírva vallotta be: Jugoszlávián keresztül Olaszországba akartak menni... A helikopter feljebb emelkedett. Az 570 lóerős motor teljes erejével forgatta a szárnyakat. Visz- szaindultunk Kiskunhalasra. A határőrség magasabb egységének parancsnoka befejezte munkáját, s mi is gazdagabbak lettünk néhány tanulságos történettel, s a helikopter nyújtotta út élményeivel. Gémes Gábor
