Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

«. oldal 1968. Június 30, vasárnap íSlI5ÖSZCC<§»ijídsiá^3E®!i Gyorsított eljárással... JÜNIUS 25-én egy rö­vid hír jelent meg lapunk­ban arról, hogy a Kecsk- kemétl Járásbíróság gyor­sított eljárás során hat hó­napi szigorított börtönre ítélte Borsos Ottó Tiszaúj- falu, Vasútállomás 9 szám alatti lakost. Mielőtt köze­lebbről megismerkedhet­nénk ezzel az emberrel, vessünk egy pillantást a gyorsított eljárásra. Mi en­nek a lényege? Olvasóink talán felfi­gyeltek rá, hogy az év fo­lyamán több alkalommal adtunk hírt arról, hogy a vádlottat a bűncselekmény elkövetését követő két-há- rom napon belül bíró­ság elé állították és elítél­ték. Az ítélkezésnek ez a gyorsított módja országo­san január elsejétől van hatályban, bár korábban, a múlt évben kísérletképpen alkalmazták a fővárosban és még két megyében. A módszer bevált, s így ma már mindenütt élnek a le­hetőséggel, ha a jogsza­bályban előírt feltételek megvanak. Ezeket a felté­teleket a következőképpen sorolja fel az 1966. évi 16. sz. törvényerejű rendelet: „JArASBIRŐSAGI ha­táskörbe tartozó bűntett miatt az ügyész a bűntett elkövetésével alaposan gya- núsíható személyt a bűntett elkövetésétől számított há­rom napon belül vádirat benyújtása nélkül,, a...tJÍró„ ság ' elé állíthatja, ha á bűntettre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem Kúlyosab.b^wlnteté&fe.xendel* az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű és a bizonyítékok rendelkezésre állnak, feltéve, hogy a gya­núsítottat tettenérték, vagy a bűntett elkövetését be­ismerte” ... Az idézett jogszabály alapján került június 24- én bíróság elé Borsos Ottó, aki a bűncselekményt jú­nius 20-án követte el. Bor­sos eddig hat esetben ült a vádlottak padján, három­szor csalás, aztán rágalma­zás, zsarolás és fegyver­rejtegetés miatt, összesen 48 hónapot töltött a rács mögött, ahonnan legutóbb márciusban szabadult. A negyvenhat éves ember be­vallása szerint már hu­szonöt munkahelyen dolgo­zott, legutóbb az építőipar­ban volt segédmunkás. Nem volt ráutalva arra, hogy bűncselekményt kövessen el, hiszen havonta kétezer forintot keresett. Pénzét azonban úgysszólván kizá­rólag italra költötte. — Nyolc évvel ezelőtt, 1960-ban elváltam a fele­ségemtől. Azóta teljesen az ivásra adtam a fejem — vallotta a bíróságon. Az or­vosszakértő szerint idült al­koholista. — Mikor kapott legutóbb fizetést? — Június 17-én volt elő­legosztás a vállalatnál, ak­kor 479 forintot kaptam. Ekkor elkezdtem inni és 19-én teljésen lerészeged- tem. Az éjszakát a kecske­méti vasútkertben töltöt­tem egy pádon, a hajnali járókelők költöttek fel. Meg volt annyi pénzem, hogy megittam egy félidecit, az­tán elmentem a Torony­ház étterembe. REGGEL kilenctől délig volt az étteremben Borsos Ottó, s ez idő alatt meg­ivott hat féldeci rumot, hat üveg sört, három dupla fe­ketét, kért egy doboz Szim­fóniát. Dél körül már ne­héz volt a feje és leborult az asztalra aludni. A pin­cérek felköltötték s kérték fizesse ki a fogyasztást. Ö azt válaszolta, hogy majd pénteken fizet (hogy me lyik pénteken, arról nem volt szó). Elekor telefonál, tak a rendőrért. A fogyasz­tás összesen 128,50 forintot tett ki. Az eset valóban egyszerű, sőt Borsos beis­merte bűnösségét. A bíróság — mint em­lítettük is —, hat hónapi szigorított börtönre ítélte, kötelezte arra, hogy a fel­merült 204 forint bűnügyi költséget fizesse meg, ezen kívül kényszerelvonó keze­lésre kötelezte a büntető tanács. Súlyosbító körül­ményként vették figyelem­be többszörösen büntetett előéletét Ha ilyen eseteket hall, vagy olvas az ember, haj­lamos arra, hogy néhány percig töprengjen: megérte ez a könnyelműség a hat hónapot, különösen a fen­tebb vázolt esetben, hiszen Borsos Ottó érettségizett ember, felnőtt családja van s ‘már eddig is többször be­csukódott mögöte a börtön ajtaja. TALÄN a hetedik bün­tetés kellett ahhoz, hogy ráébredjen eddigi dicstelen pályafutása. értelmetlensé­gére, hogy leszokjon a mértéktelen, egészségrom- 'bedé- Italozásról, s új életet kezdjen? Erre most még korai lenne akár igennel, akár nemmel válaszolni. Annyi azonban bizonyos, hogy Borsos Ottó esetében is — a hozzá hasonlókkal együtt —, elsősorban ön­magán múlik az, hogy mer­re fordítja életének szeke­re rúdját. Ennek eldönté­sére most újabb hat hónap áll rendelkezésére. G. S. Emlékezés az anyák megmentőjére Százötven esztendeje, 1818. július 1-én Müller Teréziának és Semmelweis József fűszerkereskedőnek Budán fiúgyermeke szüle­tett. A ház, amelyben Sem­melweis Ignác meglátta a napvilágot, ma múzeum, s a nagy magyar szülész ne­vét viseli. Semmelweis Ig­nácot nemcsak hazánkban, hanem az egész világon úgy tisztelik, mint az anyák megmeritőjét, az emberiség jótevőjét. A fiatal Semmelweis 26 esztendős ■ korában, 1844- ben Bécsben szerezte meg az orvosdoktori címet. Két esztendő múlt el, amíg ál­lást talált: Klein profesz- szor, a bécsi I. számú szü­lészeti klinika nagy tekin­télyű professzora vette ma­ga mellé, egyelőre csak ideiglenes tanársegédként. Ezt az intézményt joggal tartották Bécs városában a halál tornácának. Nem volt ritkaság, hogy minden ötö­dik szülő nő meghalt a kismamákat pusztító beteg­ségben, a gyermekágyi láz­ban. A fiatal tanársegéd­nek újabb és újabb gyöt­relmet okozott a lélekha­rang megkondulása. Vas­szorgalommal látott hozzá, hogy megkeresse a gyer­mekágyi láz okát. Haszta­lan fáradozott. Erőfeszítései azt eredményezték, hogy Klein professzor — az első adandó alkalmat felhasz­nálva — megszabadult tő­le. 1840. október 20-án kény­szerült Semmelweis első íz­ben elhagyni az I. számú klinikát. 1847. március 20-án ugyanitt ismét kine­vezik két évre tanársegéd­nek. Az az öt hónap, ame­lyet Semmelweis máshol — többek között utazással — töltött, döntő jelentőségű­nek bizonyult a gyötrelmes probléma megoldásában. A lelkiismeretes szülész to­vábbra is figyelemmel kí­sérte a klinika adatait. Ez időben halt meg Jakob Kolletschka, a törvényszéki orvostan professzora, Sem­melweis barátja. Boncjegy­zőkönyvének olvastakor Semmelweis rádöbbent: a vérmérgezésben elhunyt Ettől kezdve a klórvizes mosdótál mindig ott állt Semmelweis utasítására a kórtermekben. S a gyer­mekágyi láz csaknem tel­jesen megszűnt. 1848 már­ciusában, abban a lázas hó­napban, amikor az ifjú tu­dós lelkesen csatlakozott a forradalom eszméihez, egyetlen egyszer sem kon- dult meg a szülészet mel­leti kiskápolnában a lélek­harang. Semmelweis győ­zött a gyermekágyi láz fe­lett. Felette pedig ellenségei, Klein professzor és reak­ciós „orvos”-társai győze­delmeskedtek. Semmelweis- nek távoznia kellett a kli­nikáról. Szülőhazájában ka­pott állást a Rókus kórház­ban, aztán kinevezték a pesti klinika professzorá­Kolletschka boncleletei azo- Innen Pestről folyto­nosak azokkal a szülő nő- *a Semmelweis szenvede- kével, akik gyermekágyi lyes harcát az anyék érde- lázban pusztultak el. kében. Jó munkát, hasznos vetélkedést! Vasárnap ünnepélyesen felvonják a zászlót a megye mezőgazdasági építőtáboraiban. Megéled a határ: tarka- sortos vagy bikinis, szalmakalapos fiatalok jókedvű zsi­vaja, harsány nőtázása veri fel a környéket. Gondtala­nok ezek az ifjak, s mégsem felelőtlenek. A tizenévesek örök derűje fénylik a tekintetükben, robban a kacagá­sukban, de tisztában vannak felelősségükkel is; tudják, mit vár tőlük az őket befogadó, munkájukat díjazó nagyüzem. Többségük — s ez immár hagyománynak ne­vezhető — a betakarításnál foglalatoskodik majd, a megye gyümölcs- és zöldségtermő vidékein. Ebben az évben az időjárás okozta hirtelen érés még komolyabb feladatokat ró majd rájuk, még nagyobb gyorsaságot, ügyességet, lelkiismeretességet kíván tőlük. S mi tud­juk, hogy nem fogunk csalódni bennük. Sem a táboro­kat elsőként „megszálló” 2500-ban, sem az őket felvál­tó „utódokban”. Munka, tennivaló akad mindenütt bőven. De nyomá­ban, a kötelesség szüneteiben nem szűkölködnek majd a tréfában, szórakozásban, sportban, strandolásban sem. Szálláshelyül otthonos, kényelmes, barátságos környe­zet, a legtöbb helyen valóságos,táborszállodák” szolgál­nak majd. „Állomáshelyükön” a gazdaságok vezetői és a KISZ- isták ünnepélyesen fogadják az építőtáborok honfogla­lóit. Az 6 köszöntésükhöz társuljon a mi üdvözletünk is: fiatalok, jó munkát, hasznos vetélkedést, jó szóra­kozást, szép nyarat1 J. T. RODROat 31. — És én? Visszamegyek Bonnba? Persze nekem jó lenne akármelyik kisváros is, csak nyugalom kellene. — Dél-Amerikába megy. Kicsit hosszú lesz az uta­zás, mert kerülővel kell számolnia. — Spanyolországon át? — Nem barátocskám! Magyarországon át! Schirmbaum borzadva állt fel. Tudta, hogy azok az SS-ek. akik valami miatt Magyarországon re­kedtek, rendre elnyerték büntetésüket. — Es meddig kell ott bujdokolnom? — Bujdokolnia? Dolgoz­nia kell! Nézze csak, itt van néhány fénykép. A „Páter” Wocheck ké­peit szórta az asztalra. Mindenfajta felvétel he­lyet kapott ebben a kollek­cióban. Volt amelyik für­dőruhában, más munka közben, a harmadik szem­ből mutatta a professzort. —• Ezt az urat kell hazase­gítenie. Ez az úr tévedés­ből lemaradt egy repülő­gépről. Roppant egyszerű lesz a feladata. Megkeresi ezt az urat, leüti, vagy el­altatja, kocsiba teszi és egy adott címre szállítja. Ott már várják majd ma­gukat, áthozzák a határon, maga tízezer márkával a zsebében gépre ül és egé­szen Buenos-Airesig repül. Ott állás várja, jólét, és megérdemelt nyugalom ... — És ha... lekapnak? — Arra nagyon vigyáz, hogy ilyesmi ne történjen önnel. Volt honfitársai nem szeretik a hazaórulókat, az emberráblókat. a kémeket De az SS-eket útálják. Itt meg tudtuk menteni, odaát az isten sem mentheti meg a kötéltől. Az orvos felállt. — Maga most velem jön — mondta Schirmbaumnak ellentmondást nem tűrő hangon. Végigmentek a folyosón, egy emelettel feljebb foly­tatták az útinkat. Műtő­szerű helyiségbe léptek. A hatalmas szoba közepén fogorvosi szék állt. Az or­vos mutatta, hogy Schirm­baum ott foglaljon helyet. Ezt követően vékony és rugalmas drótszálakat erő­sítettek homlokára, halán­tékára, a füle mögé. A ke­zébe egy-egy boxert adtak, amelyet szorítania kellett és amely hosszú dróttal egy falon túli berendezés­hez kapcsolódott. Kigyulladt a mennyezet és fal találkozásához erősí­tett műtőlámpa fénye, amelynek tizenkét lámpa­szeméből egy kévébe font fény Schirmbaum arcába tűzött. A volt SS-legény érezte, hogy elönti testét a verejték. E pillanatban egy rejtett hangszóróból szigorú női hang szólalt meg: — „Mindhárom berende­zés bekapcsolva. Bioára­mok normálisak. Pulzus­szám 97. A vérnyomás maximális értéke 152. A szemreflexek tágulási együtthatója 81.” — Kérdések következnek a Il/b. teszt szerint. Min­den kérdésemre habozás nélkül és azonnal válaszol­nia kell. Figyeljen jól. Ne­ve? — Rudolf Sohirmbaum. — Született? — Ezerkilencszázhuszcm- négy, március tizenkette­dikén, Egyházán. — Szakképzettsége? — Nincs. — Mikor kancsó! ódott az ODESSZA munkájába? Bisztró és bódé Nagy a kelendősége ilyen­kor nyáron az orvosi tanács-« adó cikkeknek, amelyek arra hívják fel a jámbor olvasó figyelmét, hogy mit íogyasz- szon a szezonban. Természe­tesen a vitamindús zöldségfé- léket és egyéb idénycikkeket ajánlják az orvosok, de azt már nem várhatjuk tőlük, hogy meg is mondják: hol találunk ilyet? Szúrópróbaszerűen beléptem Kecskeméten, a Wesselényi utcai önkiszolgáló bisztróba. Tekintetemmel végigfutottam az ételajánlatok repertoárján, s mindössze kettőt találtam közöttük, amely esetleg idény-, cikknek nevezhető: a karalá­bé- és a zöldborsófőzeléket. A többi nyolc-tíz ajánlat a szokásos: sertéssült, rántott* hús stb. Tudom azonban azt is, hogy déli fél egyjcor már csak „klasszikus” ételeket vá­sárolhat a vendég. Ebbe a bisztróba nagyon sokan jár­nak ebédelni. Talán a ven­déglátó vállalat is rájön egy* szer, hogy itt az új mechaniz- mus — éppen fél éve, és a vendégek szívesebben válo­gatnának a különböző ízletes főzelékekben, levesekben a nyár folyamán. Arra is figyel­ni kellene, hogy ne két-há- rom adag legyen a karalábé­ból. Ha beszerzési nehézségei vannak a vállalatnak, fordul­jon bizalommal a piachoz. Hegyeket talál ott a szezon­árukból. • • Ügy látszik, Kecskeméten makacsul ragaszkodunk ah­hoz, hogy még csak véletle­nül se „haljanak ki” a város központjából a bódék. Ami­kor a Beretvás helyén elül­tek a bodrozódö füstfelhők azt hittem, hogy vége a ba- zári jellegű, bográcsos, szol­gafás főzőcskézésnek, letűnt az a korszak, áfnikor csak gázálarcban lehetett elmenni azon a sarkon. Ebben igazam is lett. Füst valóban nincs, viszont a lebontott étterem helyén pillanatok alatt fel­épült egy városképi jellegű bódé, s a romok mellett, a porfelhőben, a sivár környe­zetben máris megkezdte ál­datlan működésit: Természetesen ismét a vá­sári kínál&ioltjtíil: lángos^ sültkolbász, sör ostfaf. Nem va­gyok ellensége az . ízes fala­toknak, fczt*«S*ortt elvárja a város közönsége, hogy ne ilyen környezetben, ne eny- nyire antihigénikus állapotok között működjék ez a bode­ga. Egyáltalán minek ide bódé? Már hallom is az ellenérvet: a közönség igénye, bevétel stb. A cáfolat kézenfekvő: a közönség nem ezt igényli. Ezt bizonyítja, kegy mindössze néhány ember lézeng, botla­dozik a szélverésben. A bevé­tel is nagyobb lenne kultu­rált körülmények között. Ta­karítsuk el sürgésen, mielőtt valami vendég meg nem frics- káz érte! — dorgál — — Ezerkilencszáznegy- venöt április _ hpszonhete- dikén. Bécsiben. . — Kapcsolatban állt-e a Gestapóval? t — Igen. .. 1- Kapott-e. . fizetést az SA-tól is? — Esetenként. — . Létesített-e kapcsola­tot az orosz hírszerző szer­vekkel? — Soha.. •. . — Nem igaz! — De igaz! — Van-e rejtett betétje valamelyik külföldi pénz­intézetnél? — Igen. — Fél-e magyarországi küldetésétől? — Igen. — Mit választ: Itt je­lentkezik a, rendőrségen, vagy megvalósítja magyar-, országi feladatát? — Megvalósítom ma­gyarországi feladatomat. — Hajlandó-.e az ODESZ. SZA minden parancsát gondolkodás nélkül telje­síteni? — Hajlandó vagyok. — Volt veszekedés ön és a „felesége” között? — Nem ... volt. íFolytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom