Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-26 / 148. szám

2. oldal 1988. Június 28, szerda =*♦------ ■ ~~~ K ijárási tilalom Washingtonban WASHINGTON. (MTI) Walter Washington, az Egyesült Államok főváro­sának polgármestere hétfőn este bejelentette, hogy he- yi idő szerint 21 órától hajnali 5,30 óráig kijárási talom könnyfakasztó gáz­gránátokat használt. Az AFP washingtoni tu­dósítója szerint egy órával a kijárási tilalom életbe­lépte után az amerikai fő­város utcái teljesen népte- lenek voltak. A tudósító Tüntetés a szegénység ellen TW» •«•£«*; A háború és az éhség ellen tüntetnek a washingtoni szegény-menet résztvevői. (Rádió-telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) tilalmat rendeltek el. A főváros egész területére ki­hirdették a riadókészültsé­get, miután a „Feltámadás városának” nevezett rög­tönzött tábort, amelyet a szegények menetének részt­vevői állítottak fel Wa­shington központjában, a karhatalom megszállta. Röviddel a kijárási tila­lom életbelépése után a nemzeti gárda 700 tagja szállta meg a főváros azon negyedeit, ahol áprilisban, Martin Luther King meg­gyilkolása után a legna­gyobb méretű zavargások törtek ki. Ahol a tömeg vonakodott engedelmes­kedni a kijárási tilalom­nak és csoportosulásokat kezdeményezett, a karha­úgy értesült, hogy a gáz harcképtelenné, akinek nem volt védőálarca. A Pentagon utasítására 1600 sorkatona áll W a- shington határánál készen­létben, hogy szükség ese­tén a nemzeti gárda segít­ségére siessen. Nyilvántartásba veszik az amerikai lőfegyvereket WASHINGTON. (MTI) Johnson elnök hétfőn törvényjavaslatot terjesz­tett a kongresszus elé, amelynek értelmében min­den lőfegyvert nyilvántar­Vita az amerikai rakilaelhárító-refHtszerről WASHINGTON. (MTI) Az amerikai szenátus hétfőn jóváhagyta a kor­mány javaslatát, amelynek értelmében folytatják an­nak a rakétaelhárító-rend- szefnek a kiépítését, amely­nek feladata az Egyesült Államok légterének meg­védése Ázsiából jövő tá­madás ellen. A szenátus 52 szavazattal 34 ellenében el­vetette azt a javaslatot, hogy a rakétaprogramot legalább egy évvel halasz- szák el, mert az elhárító rendszer visszariasztó ha­tása kétes értékű és annak kiépítése csak siettetné a nukleárüs fegyverkezési ötven olyan rendőrt tett i versenyt. A rakétaelhárító rendszer kiépítését különösen elle­nezte Mansfield szenátor, a demokratapárti frakció vezetője, valamint McCar­thy szenátor, a demokraták elnökjelöltje. Mansfield fel­hívta a figyelmet arra, hogy az elhárító rendszer csak kezdetét jelenti annak az 50 milliárd dolláros ra­kétaelhárító programnak, amelyről „ma már a had­ügyminisztérium is elisme­ri, hogy hatástalan lesz”. McCarthy egyenesen kor­teshadjáratáról tért vissza Washingtonba, hogy a ra- kétaelhárító-rendszer ki­építése ellen szavazzon. Nyolcszázezerre növelik a dél-vietnami bábkormány csapatainak létszámát SAIGON. A legutóbbi 24 óra alatt Dél-Vietnamban a harci cselekmények néhány el­szórt csatározásra és B— 52-es amerikai óriásbombá­zók folyamatos támadásai­ra szorítkoztak. A szabad­ságharcosok a dél-vietna­mi főváros körüli mintegy 120 kilométer körzetben ezen belül a Mekong del­tájában Is, támadták a kormánycsapatok állásait. Az amerikai légierő re­pülőgépei hétfőn is támad­ták Észak-Vietnamnak a 17. és a 19. szélességi kör között fekvő területeit és mint az amerikai pilóták jelentették, gépeik Khe Sanh-tól északnyugatra erős légvédelmi elhárítás­ba ütköztek. Nguyen Van Vy dél­vietnami hadügyminiszter kedden bejelentette, hogy a kormányhadsereg létszá mát az év végéig 800 000 főre emelik. A napokban elfogadott mozgósítási tör­vény alapján 135 000 új ka­tonát hívnak be. Az Egye­sült Államoknak jelenleg 533 000, háborús szövetsé­geseinek 63 000 katonája van Dél-Vietnamban. Szovjet emberek között Tegnapelőtt a moszkvai ■ Puskin téren üldögélve figyeltem a moszkvai embere­ket. A téren levegőző öregek hallgatagabbak, a fiatalok ba- rátkozóbbak, hangosabbak, szenvedélyesebbek. A mellém telepedő pirosinges, értelmes tekintetű, tipikus orosz fiú is addig izeg-mozog, míg megszó­lít. Szigorlatra készül, azért van nála annyi könyv. Grisa — mert így hívják — művé­szettörténész, de fest is. Ro­konszenves tájékozottságot mu­tat a modern európai piktúrá- ban, egy félórás csevegés után olyan természetesnek tűnik minden, mintha régóta ismer­nénk egymást. A Rossiija mo­ziból kiáramló tömeg aztán egy pillanat alatt elönti a te­ret, s máris kiderül mi szél hozta barátunkat éppen a Pus­kin térre. Egy jó alakú, szép­arcú, búzaszőkeliajú kislány válik ki tarka miniruhájában a tömegből és Grisa felé ira­modik .. . Három éve jártam utoljára Moszkvában, s e három év távlatából még a felületes szemlélődéinek is két dolog öt- lik a szemébe. Mindenekelőtt a lakásépítkezés üteme és a dívát változatlanul gyors fej­lődése. A városszéleken a gom­bamód szaporodó új lakóne­gyedék kiszorítják a hangula­tos, de nem éppen korszerű faházakat. E gy hatmilliós város min­dig nyújt valami csodál- nivalót lakosainak. Egyik év­ben a Kreml közeiében épült óriási Rosszija szállót, most pedig ezt az igazán ízléses és impozáns világvárosi sugár­utak S ha már az építészetnél tartunk nem hallgathatom el a Magyar Népköztársaság nagykövetségének új moszkvai hajlékát. A fehér műmárvány borítású, lapostetejű épület, térölelő gépjármű-felhajió -ávftl, hatalmas fOgádóterm*nek park­ra nyíló, teremmagasságú csu­pa üveg falával, méltán repre­zentálja hazánkat. A hipermo­dern épület, a kitűnő ízléssel válogatott berendezés, a kor­szerű irodák, méltán váltják ki — mint követségünk egyik munkatársa mondotta — még a legkényesebb nyugati diplo­maták csodálatát is, melegen érdeklődve az iránt, ki volt az a magyar építőművész, aki nagykövetségünk remekbe sza­bott épületét tervezte. Csaló­dást kell okoznunk nekik — mondotta — nagykövetségünk épületének tervezője azonos a ma már világhírű Kreml-beli Kongresszusi Palota alkotójá­éval. Andrej rendkívül elfoglalt ember. A szerkesztőségben minduntalan elszólítja mellő­lünk sok irányú kötelezettsége és sohasem tudjuk kibeszélget­ni magunkat. Nagy kár, pedig már holnap továbbutazunk. Ahogy tíz óra után visszabal­lagok szállodámba, nem más jön elém a hallban, mint And­rej. Kiderül, már órák óta vár. Végre alaposan elbeszél­gethetünk közös dolgainkról, majd azt proponálja, igyunk egy pohárka jó konyakot az étteremben. Egy pohár ör­mény konyaknak persze nem lehet ellenállni* Sajnos, azok­ban éjjeli féltizenketiő ván, s a moszkvai éttefmek ilyenkor már bezárnak. Andre jnek ez sem szegi kedvét, egy pilla­natra leültet várjak. Amikor néhány perc múlva megjele­nik karonragad, s magával visz az egyik harmadik eme­leti szobába. A szoba lakója a kirgiz egészségügyi miniszter- asszony, akivel együtt dolgo­zott a Komszcmolban. Előke­rül még két moszkvai újság­író kolléga, s egy pillanat alatt barátságos kompánia kel­lős-közepébe kerültem. S az­után mint egy keleti meséből ismert „terülj asztalkám”, pil­lanatokon belül előkerül a ko­nyak, a Jóízű, kissé zsíros, de jól fűszerezett orosz felvágott, paradicsom, narancs és süte­mény. Mire magunkhoz tér­tünk megittuk a két üveg ko­nyakot, elpusztítottuk a te­mérdek ennivalót, s már de­rengett a hajnal, amikor fél­háromkor elváltunk. Zúgott a fejem — no, nem a konyak­tól — hanem a rengeteg kér­déstől. Kollégáim a mechaniz­musról faggattak, a miniszter­asszony a Balatonról, Budapest fürdőiről, a szövetkezeti pa­rasztság üdültetéséről, s te­kintve, hogy a többség újság­író volt, sok szakmai kérdés­ről. A tbiliszi repülőtéren sas- orrú, feketebajuszú grúz kollégánk fogad. Érdekes a neve: Merab N. Lordkipanidze. Egyébként az APN tbiliszi tu­dósítója. A grúziai űtimarsall tehát egy ;,lord”. Ismerős a név, a századvégi grúz kriti­kai realizmus jeles írójáról, N. Lordkipanidzéről már hallot­tam. Mint kiderül, a rokonság kétségtelen. Merab közvetlen, gyorseszű és szenvedélyes. Rögtön munkához kezd. Már a repülőtér várótermében ha­lasztást nem tűrve megbeszéli programunkat egy üveg, jég- behűtött, finom orosz pezsgő mellett. Az ő baráti gondos­kodásának, okos tanácsainak köszönhetem, hogy az időt gazdaságosan kihasználva só­kat láttam. U álás vagyok barátaimnak 8 * azért, hogy annak ide­jén arra is rászoktattak, ha az ember új barátokat akar sze­rezni, meg kell kóstolnia a nemzeti ételeiket is. A Ruszta- véli proszpekt egyik mellékut­cájának sarkán néhány lépcső vezet le a jellegzetesen grúz népi vendéglőbe. Nyers tölgyfá- asztalok, szőttesekkel letakart lócák, népi cserepek díszítik az éttermet. Jóformán kÖTÜl sem tudtam nézni a látvá­nyosságszámba menő vendég­lőben, amikor megjelenik egy rokonszenves, idős pincér az étlappal. Tanácstalan arcon*'At látva a grúz nyélven írt felett, hirtelen meg ”o-'• ahol ugyanaz áll oroszul. Grú­ziában mindent két nyelven írnak ki az utcanévtől az ét­lapig: grúzul és oroszul. Az öreg letelepszik az asztalhoz, s tekintve, hogy tájékozatlan vagyok, segítségemre siet. A saslikot már ismerem, valami mást szeretnék enni. Aztán megállapodunk a fűszeres, vas- tagszaftú, grúz szoljankánáí, ami a jól fűszerezett pörkölt­höz hasonló. Aztán agyagkor­sóból, agyagpohárba önti as aranysárga cinandálit, ami jól csúszik a fűszeres ételre. A nagy Kaukázust átrepülve régi iskolai atlaszom elevene­dik meg alattunk. A kis TU- 124-es elhalad az Elbrusz 5600 méter magas, a felhők felé emelkedő, s a nap sugaraiból százezernyi szikrát vető hóföd­te csúcsai mellett. Azután föl­det érünk. Gagra, a búja, szubtrópikus növényzet para­dicsoma, pálmáival, fehér vi­rágoktól pompázó magnóliáké kai, ciprusfélékkel, fenyőkkel és agavékkal üdén és zölden pompázva szinte szíven üti az embert. A Fekete-tenger part­ja Gagrától vagy akár Szuhu- mitól Szocsiig, összefüggő sza­natórium rendszer. Monumen­tális régi üdülők váltják egy­mást modern üdülőkkel, a szovjet dolgozók milliói pihe­nik itt egész évi fáradalmai kát. Ez a csodálatos part a szovjet dolgozók, munkások és koíhozparasztok Riviérája* Szi­bériából és Ukrajnából, Lit­vániából és Tádzsikisztánból, és számos külországból is ide­jönnek az emberek, hogy él­vezzék a tengert, a napfényt, s már közvetlenül a téngéípárt- ról emelkedő Kaukázus ezer­nyi természeti szépségét, ß zovjet emberek között já- ^ rok egy világhatalom pőlgárai között. Látom hogyan élnek, keményen dolgoznak, büszkék a két kezük terem­tette hatalmas alkotásokra. Új­ra és újra meggyőződöm mennyire szeretik és tisztélik a barátot. Jó érzés látni* ha még nem iS élnek könnyed, de Vmérföldes léptekkel, réndü- ' "Menüi és célratörően elore- lAiadnak. Moszkva, 1968. június. Boros Béla tásba kell venni és e fegy­verek birtoklását engedély­hez kell kötni. A törvény- javaslat értelmében nem kaphatnak fegyverviselési engedélyt a bűnözők, a ká­bítószerék élvezői, az alko­holisták. az elmebetegek, és akik tűzfegyver birtoklása esetén veszélyeztethetik a közbiztonságot. A kongresszushoz inté­zett üzenetében Johnson rámutatott arra. hogy a lő­fegyverek nyilvántartásba vétele az állampolgárok számára nem jelent na­gyobb megterhelést, mint „a kutyák vagy a személy- gépkocsik kötelező bejelen­tése”. Az AP amerikai hírügy­nökség közlése szerint az elmúlt héten 198 embert gyilkoltak meg lőfegyver­rel az Egyesült Államok­ban. A legtöbb gyilkosságot — szám szerint húszat — Texasban követték el, ahol a legkönnyebben lehet fegyvereket vásárolni. _ Az FBI által hétfőn közzétett statisztika szerint ez év el­ső három hónapjában a bűnözés az Egyesült Álla­mokban az előző év meg­felelő időszakához képest 17 százalékkal növekedett. Matrózlázadás egy izraeli hajói Dover előtt horgonyoz az Avocadocore DOVER (MTI) A közel 6000 tonnás iz­raeli Avocadocore nevű teherhajó 45 tagú legény­ségének egy része fellázadt és ezért a kapitány a Finnországba tartó hajó út­ját megszakította Dover ki­kötője előtt. Miután segít­ségért üzent a partra, az izraeli konzul és néhány angol hivatalos személy ment a hajóra, hogy a helyzetet kivizsgálja. Amint azonban a fedélzetre tet­ték a lábukat, a legénység felhúzta a hajólépcsőt és több mint másfél órán át fogva tartotta őket. A lá­zadó tengerészek közül nyolcán késsel felfegyver­kezve álltak szemben a ka­pitánnyal, és ellene sze­gültek annak, hqgy a hajó terhét Doverben kirakják. Eredménytelen tárgyalások után a legénység visszaen­gedte a látogatókat, a hajó pedig még mindig a dove- ri kikötő előtt horgonyoz. Nagy tüntetés Kanadában MONTREAL. (MTI) Kanada francia tartomá­nyának, Quebecnek köz­pontjában, Montrealban példátlan erejű tüntetés zavarta meg a választások előestéjén rendezett hagyo­mányos karneváli felvonu­lást. Százhuszonhárom em­bert kórházba szállítottak, 292 tüntetőt letartóztattak és maga Trudeau minisz­terelnök is veszélyben for­gott, amikor a díszemel­vényre söröspalackokat do­báltak a quebec-1 szepara- tisták. Montrealban évről évre megrendezik a keresztelő szent Jánosról elnevezett karneváli felvonulást. A virágfüzérekkel díszített ut­cákon százezrek gyűlnek össze, hogy megtekintsék a parádét. Ezúttal a legna­gyobb sikert az a szimbo­likus szekér aratta, amely de Gaulle francia elnök 1967. júliusi látogatását jel­képezte: egy hatalmas gall kakas feszitett Quebec vi­rágból kirakott jelvénye előtt. A vidám hangulatú felvonulást azonban mint­egy ezer főnyi tüntető cso­port bontotta meg, amely „akasztófára Trudeau-val!” kiáltásokkal közelítette meg a dísztribünt, téglákat és köveket dobálva, botcsa­pásokkal tört előre a mi­niszterelnök irányába. A tüntetők a francia nyelvű tartomány elszakadását sürgették Kanada angol anyanyelvű tartományaitól. A Szeparatisták „sörös- palack-össztüzet” zúdítottak az elnökségre. A parádét szemlélő államférfiak, köz­tük Dániel Johnson, Que­bec tartomány miniszter- elnöke, pánikszerűen elme­nekültek, maga Trudeau azonban a biztonsági szoL gálát sürgetése ellenére he­lyén maradt Később a rendőrség visszaszorította a tüntetőket, akik a város más pontján tüzeket gyúj­tottak, gépkocsikat fordí­tottak fel. AZ ÚJSZÜLÖTT PARAGRAFUS A Bundestag által elfogadott Szükségállapottörvény,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom