Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-19 / 142. szám
1968. június 19, szerda S. oldal Vita a homoki gazdálkodás jövőjéről — Nem elég csak beszélni a közgazdasági gondolkodásmódról, azt végre rftar a gyakorlatba is érvényesíteni kellene —mondotta nemrégiben a kecskeméti járás egyik mezőgazdásza, miközben helyet foglalt a tiszakécskei művelődési otthon kisebbik termének aszitalsoránál. A járás mezőgazdaságában leginkább érdekelt huszonöt-harminc szakember itt tartotta meg az agrárközgazdasági konferenciát. Mit lehetne tenni a homoki termesztési adottságok megjavításáért? — a járási pártbizottság és a járási tanács végrehajtó bizottsága által kezdeményezett összejövetelen — nagyjából ezt a kérdést hányták-vetették meg. A kérdés időszerűsége vitathatatlan: a járás leggyengébb gazdaságai az elmúlt évet mintegy tízmillió forintos mérleghiánnyal zárták. Tanulságos volt a tanácsi mezőgazdasági osztály üzemgazdászának referátuma, de inkább csak olyan értelemben — amire egyébként a gazdaságok vezetői is rámutattak —, hogy a jelenlegi számviteli rendszer nem túlságosan alkalmas az ágazatonkénti költségek folyamatos szemmel tartására. Még mindig jobbára csak a közös vagyon nyilvántartásának az adminisztrálására szolgál. A feladat nyilvánvaló: a számvitelt a gazdaságos termelés eszközévé kell tenni. S ezt azzal kezdhetnék, hogy kidolgozzák, még hozzá részletesen és nagy körültekintéssel, a veszteséges üzemágak költségeit. A feldolgozott adatokat ennek nyomán már hasznosítani lehet. Ez bármily sok tennivalóval jár is, elvégzése nélkülözhetetlen. Ha másképp nem — üzemgazdászok alkalmazásával. Enélkül egyre kevésbé lehetnek meg a tsz-ek. Lehetséges-e egyáltalán összehasonlítani két olyan gazdaság működését, mint a tiszakécskei Szabadság és a lászlófalvi Űj Tavasz Tsz-é? Kiindulási célként ezt tűzte ki a konferencia, de a helyszínen kiderült: „közös nevező” úgyszólván nincs. Az, hogy az előbbi tsz-ben a földek 11, az utóbbiban pedig 7 aranykoronásak, sok mindent eldönt. Soós Vince, a Szabadság elnöke elmondotta, hogy bár tavaly a közös munkában 930-an vettek részt, s négy év átlagában 40 forint körüli volt a munkaegység értéke, mégis olyan gondokkal küzdenek, mint például az állatállomány takarmányozása. Tavaly a víz több száz holdon pusztított, s a terület kiszabadítása a víz alól önmagában is megemelte a Költségeket, ráadásul a hozamokban is visszaesés következett be, s nagy meny- nyiségű abrakot kellett vásárolniuk, mivel az állomány létszámát nem akarták csökkenteni. A Szabadság Tsz-ben száz hold szántóra 20, az Üj Tavasz Tsz-beri pedig csak 8 számosállat jut. Ez fontos adat! Általános a tapasztalat, hogy a jó tsz- ben az állattenyésztés is jelentős. S fordítva ugyanez a helyzet. „ ■. EGY OLYAN megyéről van szó. ahol a legutóbbi évtized rendkívüli változásokat hozott. Ahol 53 ezer holdnyi fu- töhomokom gazdag szőlő- és gyümölcskultúrát teremtettek. Ahol korábban teljesen ipartalan településeken fontos ipari üzemeket hoztak létre. A megye vezetői tudják és vállalják, hogy a sok eredmény fő forrása a dolgozó emberek alkotó vágya és lendülete volt. Hogyan bontakozott ez ki? Nagyon sok emberben éltek egészséges ötletek, elképzelések. A pártmunkások meghallgatták ezeket és arra bátorítottak mindenkit, hogy valósítsák meg. amit kigondoltak ...” Bács megyéről írja mindezeket a Népszabadság, június 7-i, Mint a jó magvetés c. cikkében. Ilyen jellemzésre méltán lelhet büszke a megye minden vezetője és dolgozója. Mit fejeznek ki a fent idézett sorok? Azt, hogy ebben a megyében hagyományai vannak immár a helyes koncepcióra, érdekes, nagyvonalú elgondolásra épülő munkának, és hogy a vezetés stílusa, formája azokat a korszerű vonásokat, tette gyakorlattá, amelyeknek általánossá kell válniok országosan is. Ezek nélkül nem lenne új mechanizmus. MIBEN IS nyilvánul meg ez a modem vezetési stílus? A vezetők „tudatosan nem vették át a megvalósítás felelősségét, ahogyan kikutatásának izgalmát és örömét, hanem azt meghagyták azoknak, akik a megvalósítást vállalták” — folytatja az idézett cikk. Miért hajlott azonban őszintén erre a munkastílusra a megyei vezetés? Merjük csak szubjektív aspektusból folytatni a fejtegetést, s mondjuk ki: mert a megye vezetői maguk is megismerték átélték az alkotás, a hogyan kutatásának izgalmát, öröméi. Bíztak a megye dolgozóiban, s biztosra vették a sikert, ha „lefelé” is tovább adják az önálló fejtörést, vagy mint ahogy egy igen sikerült új kifejezés meghatározza, a decentralizált gondolkodás, a teremtőmunka jó érzését. Mert újat, nagyvonalút kezdeni a megyei vezetés. Ezúttal csak egy példán szemléltetjük, milyen eredményekre vezetett, hogy a jó alapelgondolás következetes keresztülvitele az alsóbb vezetők, megvalósítók iránti feltétlen bizalommal párosult. Volt olyan felső elképzelés, hogy Bács megyében nem szükséges zöldség- s gyümölcs-bázist fejlesztenie a mezőgazdaságnak. Ebből következően pedig a konzervipar fejlesztését is „csínján” kell kezelni. I\üncs szükség nagyszabású, távlatos beruházásokra. A MEGYEI pártbizottság álláspontja az alapkoncepciót, zöldség-gyümölcstermelést illetően, röviden ez volt: érdemes. Egyetértettek ezzel a mezőgazdasági nagyüzemek is, — és belevágtak az eredeti elképzelés megvalósításába. Az idő a vezetők és vezetettek felfogásának helyességét igazolta. Ezernyi termelési adat, a felvásárlás, az export, az életszínvonal megyei alakulása szól emellett. De lássuk a kölcsönhatást a Kecskeméti Konzervgyárra vonatkozó néhány eredmény mérlegelésén is. Ez a gyár — kapacitását tekintve —, 180 százalékos fejlődést ért el 1965 óta. Ez igen nagy eredmény. Ebben az évben — 1968- ban — 9894 vagon nyersanyagot tervez feldolgozni a vállalat, s ebből a meny- nyiségből 1479 vagon a gyümölcs és 8415 vagon a zöldségféle. Felvetődhet-e már így a kérdés, érde- mes-e fejleszteni a zöldség- termelést? Amikor még azt is hozzátesszük, hogy ennek a nyersanyagnak a megtermelése. .12 000 holdat érint. VAGY vegyük szemügyre más oldalról a koncepció helyességét. Mi pénz marad a konzervipar funkcionálása révén a megyében? Évenként 200—220 millió forint értékű a felvásárolt nyersanyag... 70 millió forint marad itt a munkabérekben ... 3300 a konzervipari munkáslétszám ... Van-e piaca a megye konzerviparának? Többet nem mondunk: 1970-ig minden terméke le van kötve a gyárnak! Sőt már az- utánra sincs gond ... Mondhatni nincs olyan mennyiség, amelyet a fő vásárló, a Szovjetunió — és a baráti államok együttese — át ne venne. Kapósak a Bács megyei konzervek a tőkés piacon is. Ennek felvevőképessége 70 százalékkal nőtt öt év alatt... Ennyit most az átfogó, bizonyító erejű adatokból, hiszen a gyár munkájával, a részletekkel, úgy is rendszeresen foglalkozunk... ÜGY GONDOLJUK, érdemes tovább menni — al- j sóbb szinteken is (ezért is | íródott a Népszabadság cik- |^e) — azon a koncepciós irányvonalon, s azzal a munkastílussal, amelyet a megye mai párt- és tanácsvezetése honosított meg az aranyhomokon. ^ Tóth Igfcán Olyan gondok ezek, amelyeket a húszmilliós beruházási terhet viselő belterjes szőlő-, gyümölcs- és zöldségkultúrák; sem ellensúlyoznak. S mindezek következtében a felhalmozási arány elmaradni látszik a tagsági jövedelem növekedésétől. A jövedelmi szint tartásáról viszont nem mondhat le a tsz, hiszen az anyagi érdekeltséget biztosítani kelL Mrt lehetne tenni? Deák István, a lakiteleki Szikra Tsz elnöke javasolta, hogy a gazdálkodás rúdját átmenetileg nem ártana egy kissé külterjesebb irányba csavarni. Ahol szükséges, ne riadjanak vissza a százalékos művelés alkalmazásától. Még a paradicsom gazdaságos termesztése is megoldható lenne ily módon. ösztönzővé lehet s kell is tenni a zöldség- és a gyümölcstermesztést. A takarmányhelyzeten a major körüli vetésforgó kialakításával segíthetnekJ Legsürgősebb azonban a kihasználatlan épületek ét gépek hasznosítása, vagy felszámolása. Általános érvényű javaslatok ezek, miként Dugár Sándoré, a lászlófalvi A'. - kotmány elnökéé is. A mérleghiányos tsz-ekbejn első lépésként azt kell e - érni — mondotta —, hogy ne legyenek veszteséges üzemágak. De ehhez megint csak a költségek folytonos ellenőrzése szükséges. Már csak azért is, mert korántsem elegendő, ha a közgazdasági szemlélet csupán a tsz-iroda falain belül hódít tért. Az állattenyésztési brigádvezetőnek, de még a gondozónak is tudnia kell, hogy melyik az a takarmányozási mód amelyik a legkevesebb költséggel a leggyorsabb hizlalást segíti. Molnár András, a járási tanács vb-elnökhalyettese azt fejtegette: a homoki gazdálkodás struktúrája ma már nem felel meg a korszerű követelményeknek. Az eredményes termesztéshez a járásban évente 68 ezer vagon szervestrágyára lennek szükség. Ennek alig a fele kerül ki a földekre! A talajerő elvonása, éppen a nagyobb átlagtermések folytán, az utóbbi években még fokozódott is. Sokáig ez a helyzet nem tartható fenn. Ezért az állattenyésztés gyors ütemű fokozása elengedhetetlen. S nem is Kék festőüzemben Az utóbbi hetekben az eddig szinte csak a vásái- rokon látható, indigóval festett, csillogóra keményített kartonok megjelentek a fővárosban, a Váci utcai népművészeti bolt kirakatában is. Lehet, hogy ez is divatba jön, mint a népi hímzés és faragás? Kevesen tudják, de megyénkben Kiskunfélegyházán van az ország egyik legnagyobb kékfestőüzeme, a Kecskeméti Ruházati Ktsz kezelésében. (Zárójelben említjük meg, hogy megérdemelne egy alapos felújítást és azon is érdemes lenne gondolkodni: nem lenne-e kifizetődő raktárra is termelni.) Képeink a 25 munkafolyamat közül — melynek időtartama körülbelül egy hónap — mindössze kettőt mutatunk be. A felsőn Sohleir Sándor és Majoros József nagy fakádakban a kelme savazását. egyúttal a minta fixálását végzi. Ezután magas farácsokra terítik a kiöblített anyagot szárítani. de az elkészüléséig még 4—5 műveleten megy keresztül, míg elnyeri tükrös fényét, szinte bőrhöz hasonló tapintását. Pásztor Zoltán Az Űj Tavaszban, mint az B. Kiss János elnök beszámolójából kitűnt, alapvető gondok vannak a gazdálkodásban. Négy évvel ezelőtt a tsz, összevonás következtében, taglétszámban és területben is megkétszereződött, ez a „fúzió” azonban nem volt szerencsés. Már kezdtek kilábol- ni a bajokból, amikor nyakukba vették a „lerongyolódott” társ-tsz összes terhét, az elfuserált beruházásokkal együtt. Például: aj nagy magtárhoz még m^ sem vezet jó út, üres á juhhodály, mivel a közel, ben nincs legelő, s az utóbbi években kezd kiderülni, hogy nemes kajsái helyett aprószemű „majorrj- barackot” terem az új gyümölcsös. Tavaly félmillió forintot fizettek rá az állattenyésztésre. Az idei első negyedévben is 5,45 forintba került egy liter tej „előállítása”. csak a trágya miatt: a kertészeti kultúrák mellett innen várható a fő jövedelmi forrás. Főleg, ha a gazdaságok végtermék előállítására törekednek: hízóbárány és -borjú nevelésére. Ezek külföldön is nagyon keresettek. A gyenge homokterületek rozzsal való hasznosítása még állami árkiegészítéssel sem jövedelmező. Helyesebb lenne — és főleg takarmányozási célokra! — triticálét termeszteni helyette, mintegy tízezer holdon a járásban. Az új gabona az idei aszályos klímában is 14—15 mázsás átlagot ígér. A majorok körül zöldetetés céljára rozsvetés lenne a legcélszerűbb, s a korai letakarítás után újból hasznosítani lehetne a területet. Mindez már a komplex fejlesztés feladatkörébe tartozik. S ezzel együtt még sok-sok teendő: tárolók, feldolgozó üzemek létesítése, kiegészítő beruházások a majorokban, az eddiginél átgondoltabb gépesítés. Országos intézkedéskéút fontolóra veendő a kertészeti kultúrák termékeinek az ártámogatása is, és a merev kötöttségek feloldása az amortizációs alapok fel- használásánál. Nem kis tétről — a homoki gazdálkodás jövőjéről van szó. Hatvani Dániel Hz alkotás örömet megosztva
