Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-11 / 85. szám
1908. április 11, csütörtök S. oldal Szorgos tagok Szappanadagolóktól a íémtornyokig A gépjavítók is részt vesznek a Budapesti Nemzetközi Vásáron Az idén nagyobb területen termelik a hagymát, mint tavaly a mélykúti Űj Élet Termelőszövetkezetben. Összesen 150 holdon. Tíz holdon dughagymát is termesztenek. Képünkön az egyik ültető brigád. Előtérben Vörös Mária. A szorgalmas tagok hajnaltól besötétedésig dolgoznak, hogy mielőbb befejezzék a munkát. A gépállomások megyei igazgatóságának utóda, a Megyei Gépjavító Vállalat, s a hozzá tartozó gépjavító állomások — fennállásuk óta első ízben — az általuk készített termékekkel részt vesznek az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron. A Bajai Gépjavító Állomás például a műanyag hátipermetezőgéppel, s a nagyüzemi növényvédelmet segítő, immár a gyakorlatban is jól bevált ventillá- toros géppel kíván szerepelni. Az előbbi konstrukcióval kapcsolatos tapasztalatok is kedvezőek; sokak szerint vetekszik az olasz gyártmányú hátigéppel. Néhány egészen újszerű, a közhasználatban eddig még nem ismert konstrukcióval bővítik a vásár választékát. A kiskőrösiek bemutatják például a szappanadagolót, amely egyaránt felszerelhető a kórházakban, orvosi rendelőkben, vendéglőkben, eszpresszókban, sőt a vasúti kocsikban is. A közös gazdaságok elárusító irodája, a TÁSZI jelentős számú elárusító pavilon gyártására nyújtott be nemrégiben igényt. Ilyen pavilonok prototípusainak a bemutatására is készülnek, mégpedig árusítással egybekötve, tehát „működés közben”. ' A halasi gépjavító főmérnöke, Molnár Ferenc ! legutóbb olyan zsírzó berendezést szerkesztett, amely a traktorra szerelhető, s helyettesíti a közismert, igen költséges Auras- berendezést. Ennek prototípusa is kiállításra kerül. Egy-egy ilyen szerkezet 10 —12 ezer forintért előállítható, s bármelyik termelő- szövetkezet gépparkját kiCsak így van értelme A megyei népi ellenőrzési bizottság mellett működő mezőgazdasági szakcsoportok nemrégen megvitatták az elmúlt évben végzett munkát, s az idei feladatokat. A megyében hét ilyen szakcsoport működik, több mint száz taggal. Az elmúlt évben 127 mezőgazdasági üzem vizsgálatában vettek részt. Igen érdekes a szakcsoportok tevékenysége. A témák, amelyeket megvizsgáltak, közérdeklődésre tarthatnak számot. Az egyik témakör a termelőszövetkezeti vezetéssel volt kapcsolatos. Lényegében azt vizsgálták, hogy a gazdasági reformra való felkészülés hogyan valósult meg a közös gazdaságokban. Megállapították, hogy a termelőszövetkezetek többsége tud élni a korábbinál nagyobb önállósággal. A vállalatszerű gazdálkodásra való áttérés nem olyan egyszerű. A vizsgálat során a termelés gazdasági és társadalmi oldalát is elemezni kellett. Jól feltárták a vezetésben, a gazdálkodásban található fogyatékosságokat, amelyek a gazdasági reform gyakorlati megvalósítását gátolhatják. A tanulságok levonása végett mindenütt ankétokat, különböző rendezvényeket tartottak, amelyeken részt vettek a járási, községi vezetők, a naevüzemek vezetői. Ez helyes módszer, hiszen a tanulságok levonásával egyúttal segítik az előrelépést. Ugyanezt tették a termelőszövetkezetek vagyonvédelmével kapcsolatos vizsgálat során. Érdekes megállapítás volt, hogy a mezőgazdaság jellegéből fakadó nehézségek mellett a vagyonvédelmi gondokhoz széles körben hozzájárul a szakmai képzetlenség. Azoknál a termelőszövetkezeteknél. ahol a vizsgálat nagyobb hiányosságokat állapított meg, külön közgyűlésen, vezetőségi ülésen önálló napirendként tárgyalták meg a népi ellenőrzési bizottság, illetve a mellette működő szakcsoport kezdeményezésére az ellenőrzés tapasztalatait Üj oldalról közelítették meg az öntözéses gazdálkodás témakörét is. Az elmúlt öt év alatt végrehajtott fejlesztés során az öntözésnek csak a műszaki oldala került előtérbe, s elmaradt az agronómiái és ökonómiai feltételek megteremtése, illetve vizsgálata. Emiatt az öntözőtelepek egyes helyeken nem illeszkedtek bele az illető üzemek gazdasági tevékenységébe, tehát a berendezéseket nem használták ki eléggé. JÓ az, hogy a népi ellenőrzési bizottság vizsgálatai során jelentkező tapasztalatokat utólag megvitatják és igyekeznek hasznosítani azokat. Mint kezdeményezést feltétlen üdvözölni kell. A gazdasági reform bevezetése után szinte szükségszerűvé vált, hogy az információkat elemezzék és a tapasztalt rendellenességek megszüntetéséhez előremutató javaslatokat dolgozzanak ki. Csak így van értelme a vizsgálatoknak. Ez egyben elősegíti, hogy megelőzzük a hibáikat. K. S. elégíti. Ugyancsak a halasiak mutatják be az UE—28-as traktor felújításának fényképdokumentációját, s eredetiben a felújított alkatrészeket. Mint ahogy a kiskőrösiek is kiállítják az SZ—100-as lánctalpasok újjávarázsolt görgőit. Láthatók lesznek még a vállalat központjában, a kecskeméti üzemben készült fémto- ronytárolók fényképei is. Félmilliós jövedelem faforgácsból Tavaly fejezték be az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat bajai gyárának fejlesztését. Míg korábban 20 millió forint értékű nyílászáró szerkezetet gyártott évente az üzem, az idén termelési előirányzata már 49 millió forintra szökött. A jelentősen bővített gyáregységben egyre nagyobb gondot okozott, mit csináljanak a melléktermékkel — a faforgáccsal. Hetvenmillió forint értékű göngyöleg a gyümölcsszezonra Virágba borultak a gyümölcsfák százezrei és dús termést ígérnek a Duna— Tisza közén. Készül erre a Gyümölcs, 'Zöldség- Göngyölegellátó és Gyártó Vállalat üzemegysége is, amelynek öt telepén 410 dolgozó gyártja a különböző méretű gyümölcsösládákat. Az idén 70 millió forint értékű göngyöleget állítanak elő. Legújabb részlegük január elején Izsákon létesült. Itt a tervek szerint — mintegy másfél millió rekeszt készítenek exportgyümölcs szállításra. Almacsomagolásra 900 ezer, gazdaságon belüli gyümölcsmozgatásra 400 ezer, a belföldi áruforgalom lebonyolítására 300 ezer ládát adnak át a gazdaságoknak és a kereskedelemnek. A göngyölegek idejében való gyártását lehetővé teszi, hogy tovább korszerűsítették a telepeket, másfél millió forint értékű olasz és francia ládaszegezőgépet vásároltak. A rekeszek szállítását már meg is kezdték. Eddig 60 ezer ládát adtak át a MÉK-nek. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek is rövidesen megkezdhetik a kész göngyölegek átvételét. Azelőtt nem jelentett nagyobb hasznot az üzem részére, s odaadták a termelőszövetkezeteknek almo- zásra. A jóval nagyobb tömegű faforgács eladásával azonban már érdemesnek látszott foglalkozni, csakhogy ömlesztett állapotban való szállítása körülményes és drága. Ennél olcsóbb megoldást kellett keresni. Hallottak arról a bajaiak, hogy néhány fővárosi faipari üzemben külföldi gyártmányú bálázógépeket használnak ilyen célra. G. Szabó Ferenc, a karbantartó részleg vezetője — akinek nevéhez már számos újítás fűződik —, elindult a fővárosba tapasztalatcserére. Hazaérve nekilátott a tervezésnek, majd munkatársaival elkészített egy félautomata bálázógépet. Míg a külföldi masinát valutáért kellett behozni és 104 ezer forintba került, Szabó Ferenc 28 ezer forintért állította elő a gépet, amely ugyanazt a munkát végzi, mint importált társa, rakodásra, szállításra is alkalmas, s 60 kilogrammos bálákba préseli a forgácsot. A bajai gyár máris szerződést kötött a Soproni Faforgácsfeldolgozó Vállalattal, miszerint évente ezer tonna bálázott forgácsot szállít, s a „mellék- termékért” félmillió forintot kap. Ki tehet igazságot a vállalatok között? AZ ÜJ mechanizmus életbelépéséig a vállalatok közötti peres ügyekben a bíró tisztét voltaképp a népgazdasági terv töltötte be. A tervutasítások pontosan megszabták, hogy egy-egy gyár valamelyik másik vállalatnak mit köteles szállítani, mennyit, mennyiért és mikor, s természetesen azt is megszabták, hogy melyik vállalat kitől köteles átvenni a termékeket s milyen feltételek mellett. Ezért a gyárak sűrűn protestálhattak a miszrbériumokban, a területi pártbizottságokon, a szakszervezeteknél, utasítást kérve, vagy módosítást a tervekben saját javukra. Egyébként a terv sok vitának — kötelező érvénye folytán — elejét is vette. Az önálló gazdálkodás keretei között, azonban a vállalatok sajátma- guk készíthetik terveiket, szabadon dönthetnek lényegében arról is. hogy kinek, mit és mennyiért gyártsanak, vagy hogy kinek adják tel megrendeléseiket. Ez a körülmény az eddig ismert vitás ügyek listáját új fajta perekkel bővítheti, mint ahogy néhány ilyen — a megváltozott helyzetből adódó perre máris sor került a Központi Döntőbizottság előtt. AZ ÜJ FAJTA perek egy része abból adódik, hogy valamelyik vállalat egyáltalán nem akar szerződést kötni valamelyik másik vállalattal, holott eddig esetleg tartós együttműködési kapcsolat volt közöttük. Az 1967-ben hozott kormányrendelet 10. paragrafusa értelmében ilyenkor á döntőbizottság a népgazdaság és a vállalatok érdekeit figyelembe véve előírhatja a vonakodó vállalatnak bizonyos időtartamra a szerződés megkötését. Átmeneti időszakról lévén szó ugyanis, egyetlen vállalat sem hozhatja partnerét ilyen váratlan tépéssel nehéz helyzetbe, kivált ha azzal a másik gyár folyamatos termelését, vagy a piac zavartalan ellátását veszélyezteti. A LEGTÖBB vita eddig — a döntőbizottság statisztikája szerint — a Termelőeszköz 'Kereskedelmi Vállalatok működésével kapcsolatban adódott. Néhány TEK-vállalat ugyanis élve — pontosabban visz- szaélve — a termelőkkel korábban kialakult jó kapcsolataival egy-egy kurrens cikk teljes mennyiségét szerződésben lekötötte egyes gyáraknál. A nagykereskedelmi vállalatok így már hiába mentek a gyárakhoz — az áru elkelt az orruk előtt, s a TEK- vállalatoktól kellett meg- vásárolniok, természetesen drágábban. A KDB ezekben az ügyekben — ha a nagykereskedelmi vállalatok éltek jogaikkal s pereltek — a , .monopolszerződéseket” semihisnek nyilvánította a 25-ös számú a termékforgalmazásról intézkedő kormányrendelet alapján, amely szerint tilos a piacot felosztani. más vállalatokat elzárni a beszerzés lehetőségétől, vagy a beszerzés forrásának megválasztásától. A jelek szerint a TEK-vál- lalatok nehezen szakítanak a jogelődök — a készletező vállalatok — korábbi gyakorlatával, amelynek lényege az elosztás volt. Ez a gyakorlat azonban, az új mechanizmus szellemével ellentétes, mert az egészséges verseny kialakulását akadályozza. Elosztás helyett kiszolgálni kell — ez a kereskede- delmi vállalatok feladata napjainkban. Kiszolgálni egymást a kölcsönös előnyöket nyújtó, szabadon megkötött szerződések alapján. Tárgyalva a feltételekről, összehangolva az érdekeket — és nem diktálni egy fürgén megkötött „monopol-szerződés’’ birtokában. A VÁLLALATOK az eddiginél szabadabban állapíthatják meg termékeik árát. Különböző jogos felárakat is számíthatnak — újdonság, sürgősség címén, de árengedményeket is szabadon adhatnak, s hogy kinek adnak, azt is szabadon dönthetik él. Ebből is támadhatnak persze viták, ezekre is számítottak a szakemberek. Jogszabályok, rendeletek vannak készen, a bírák is felkészültek, hiszen valóban várható,» hogy a fokozódó vállalati érdekeltség következtében jó és rosszhiszemű félreértések, fondorlatok, de akaratlan tévedések is egyaránt adódhatnak majd a vállalatok közötti piaci kapcsolatban. A piac az piac — oda senki sem azért megy, hogy ráfizessen. De arra vigyázni kell, hogy a tisztességtelen, jogtalan haszon senki zsebét ne gyarapítsa. Napjainkban a vállalatok közötti vlfcájt az időben meghozott rendeletek, jogszabályok segítségével az eddiginél lényegesen közelebb kerültek a bírói eljáráshoz, döntésekhez. A vállalatok között igazságot tenni ma hivatalból senkinek sem kell — sem a tervhivatalnak, sem a mi-, nisztóriumoknak. társadalmi, politikai szerveknek — mint kellett esetleg korábban. Világos, hogy régebben „onnan” kellett esetleg tisztázni a kivitelezés közben támadt nézeteltéréseket is, ahol a tervek készültek. Ma a vállalatok önállóan terveznék, önállóan szervezik egymás közötti kapcsolataikat, tehát ha egymással nem jutnak közös nevezőre, abban is szabadon dönthetnek, forduljanak e döntésért pártatlan személyekhez. Ezek a viták ugyanis — ha nem ütköznek a büntetőjogba —, csak akkor kerülhetnék bíró elé, ha azt valamelyik fél kezdeményezi. Nincs értelme felettes szervekhez fordulni, hiszen a vitapartner többnyire úgyis más felettes hatóságokhoz tartozik, tehát úgysem fogadja majd el a pressziót. TEGYENEK igazságot a vállalatok egymás között, s ha nem boldogulnak —hivatott és elfogulatlan szakemberek eldöntik majd a vitát a KDB tárgyalószobáiban. Nincs szükség pártolókra, szószólókra — adva vannak szabályok, rendeletek, eléggé tág lehetőségek az önálló boldoguláshoz — valamennyi vállalat egyformán élhet velük. Gerencsér Ferenc
