Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-09 / 83. szám
1988. április 9, kedd 8. oldal Segítség az állami gazdaságnak A Vízügyi Építő Vállalat kecskeméti főépítvezetősé- gének dolgozói a múlt év nyarán 9 millió forintos beruházás megvalósítását kezdték meg Nyárlőrincen, ahol a Szikrai Állami Gazdaságnak 24 ezer hektoliteres bortárolót építenek. 1968 december végi átadásról szólt a szerződés, amelyet most módosítottak. Az építők elhatározták; mindent elkövetnek azért, hogy a bortárolót az állami gazdaság már az idei szüretkor használatba vehesse. 22 ezer hektoliternyi tárolótér nyers betonvázával már az első negyedév végére elkészültek. Mezőgazdasági könyvespolc DR. CZENE JÁNOS: Vontató traktorok és pótkocsik fékberendezései Ki ne ismerné a traktort, az ember segítő, hasznos mezőgazdasági gépét. S vajon melyik a fontosabb része: a motor, vagy a fék? A kérdés nem is alaptalan. Ahogy a lényege elképzelhetetlen motor nélkül, a biztonságos közlekedés megoldhatatlan jó és hatásos fék hiányában. Az a fék, amely képes egy rohanó több tonnás masinát lejtőn is visszafogni, egyáltalán nem egyszerű szerkezet. Ezekkel az egyre jelentősebb, technikailag mindinkább tökéletesedő berendezésekkel, illetve kezelésükkel és a velük szemben támasztott követelményekkel ismertet meg a könyv. Napirenden a fejlesztés A Kecskeméti Ruházati Ktsz havonta 200—260 ezer forint értékű mosást, vegy- tisztítást végez a város lakosságának és a közületek- nek. Vegytisztító részlege (első képünkön) az új gépek üzembehelyezése óta megfelel a követelményeknek, a rendelési időt és a munka minőségét tekintve egyMások szemével nézve Nemrégiben a késői órákban elvetődtem a Kunfehértód Állami Gazdaság központjának szegélyén létesített KlSZ-építő- táborba. A gazdaság igazgatója, Körmendi Géza adott benne szállást, mivel másnap dolgom akadt az állami nagyüzemben. Most sem üres a tábor, gépszerelői tanfolyam hallgatód Iáiknak, s tanulnak benne; az egyik szobát be is rendezték számukra) tanteremnek. Az ország különböző részeinek állami gazdaságaiból összesen tizenkilencen tanulnak itt. Javaboraíbeli férfiak, akik már hosszú évek óta dolgoznak traktorral, egyéb gépekkel, s most magasabb fokon sajátítják el a gépszerelés tudnivalóit. Van közöttük ötvenéves is. (ö egyébként megyénk szülötte, de a felesége dunántúli. így hát évekkel ezelőtt egy ottani állami gazdaságban vállalt munkát.) Az egyik szobában vagy tízen éjszakáig beszélgettünk. Sok minden szóba került: az új gazdasági mechanizmus, a nemzetközi helyzet, egyszóval mindaz, ami ilyen alkalmakkor általában a társalgás magva szokott lenni. Ez persze kevésbé publikálni való. hiszen tartalmasabban és gyakran jelennek meg lapunk hasábjain különböző cikkek az ilyen témákról. A következők azonban említésre méltók. Először is az, hogy ezek az emberek életük delén, sőt, jó néhányan azon túl máir, vállalták az év elejétől nyárig tartó tanulást. Kérdésemre egyöntetű volt válaszuk: megnövekedtek a mezőgazdaság gépesítésének követelményei, s ezeknek akarnak eleget tenni. Nem könnyű a tananyag, s az sem lehet kellemes, hogy hónapokig csak nagyritkán láthatják családjukat, majdnem fél éven át más környezetben, más életforma szerint élnek, mint amilyet megszoktak. De nem panaszkodtak. A csupán bennem támadt aggály felett a köteles-ségü- güket teljesíteni tudó férfiak fölényes mosolyával tértek „napirendre.” JóSeső érzéssel töltöttem el közöttük néhány órát —, s az nem kevésbé örömet okozott, amit a megyénkre vonatkozóan megtudtam tőlük. Azzal kezdték, hogy a tanfolyamon negyvenöt hallgatónak kellene lennie, de hu- szonhatan nem jöttek el. Felvetették: Milyen lehet a fegyelem azokban az állami gazdaságokban, ahol ennyire semmibe veszik az oktatás országos szerve által nyújtott lehetőséget? Szorongva kérdeztem: Bács-Kiskun megyei van a távolmaradtak között? Nincs. A megyénk állami gazdaságait, s általában a mezőgazdaságunkat dicsérő jó ponthoz még többet soroltak. Mert a tanfolyam tanulmányi kirándulásain tá- gabb körben is szétnéztek, s az eredményeket, hibádat meglátni kinek volna jobb szeme, mint nekik, akiknek van összehasonlítási alapjuk is. Egyikük elmondta: szerinte sokkal rendezettebbek nálunk a mezőgazda- sági üzemek központjai, mint azon az országrészen, ahol ő él, dolgozik. Másik a közvetlenséget dicsérte, amellyel a Kunfehértói Állami Gazdaság, s a többi meglátogatott nagyüzem vezetői is beszélgetnek velük, közelednek hozzájuk. Egyiküknél sem tapasztalták azt a bizonyos „három lépés távolságot”, amely az ő távoli munkahelyén még megvan a vezetők és a beosztottak között. S mindegyikük az elismerés hangján emlegette a jánoshalmi gépészeti szakközépiskola tanárait, akik átjárva hozzájuk, az előadásokat tartják. Hasonlóan dicsérő szóval illették a tanfolyamnak helyet adó kun- fehértóiak gondoskodását az ellátásúkról. Beszélgetésünk folyama tehát akaratlanul is amolyan kontrollba torkollt.— az ország más tájain élő, dolgozó gépész szakemberek által szemügyre vétetett: milyen a Duna—Tisza közének mezőgazdasága az ő szőkébb pátriájukéhoz képest. Egyszóval megmérettünk —. és nem találtattunk könnyűnek. Aminek a tanulságát érdemes megszívlelnünk, mert valljuk be: mindennapi gondjaink, munkánk, törekvéseink közepette észre sem vesszük, hogy hol tartunk. Tarján István aránt. A vasalónők zöme (második képünkön) azon' ban még mindig kézi erővel dolgozik. Csupán két gőzőlő és két, nem éppen korszerű, vasalógép segíti a munkájukat. Legsúlyosabb gond mégis a fehérneműmosás. Az ingekre általában két hétig, vagy még több ideig keli várni a megrendelőnek. Ráadásul a szűk raktár és az elavult csomagolástechnika miatt, sokszor gyűrötten kerül vissza a tiszta fehérnemű a tulajdonosokhoz. Gyorsmosást pedig nem is tud vállalni a ktsz. Az év elején emelték a tisztítási díjakat. Egy ing mosatása például a korábbi 2,40 forinttal szemben, 3 forintba kerül. Kétségkívül nem nagy áremelkedés ez, de a megrendelők mégis joggal várják el a fontos szolgáltatás színvonalának emelését. Tudjuk, hogy nincs köny- nyű helyzetben a ktsz. A Kecskeméti Szolgáltató-Javító Vállalat Patyolat részlegének az átvétele feladat- növekedést jelentett számára. Néhány szakmunkáson kívül semmivel sem gyarapodott a szövetkezet. A tervek szerint körülbelül 600 ezer forintba kerülne a legsürgősebb termelésbővítés és korszerűsítés is. A megyeszékhely igényeinek megfelelő patyolatüzem kialakítása pedig mintegy kétmillió forintot igényelne. Mindenesetre megnyugtató, hogy a tisztítóüzem fejlesztése végre napirendre került, sőt rövidesen megérkezik a szövetkezethez az első — fehérnemű- jelölő — gép is. Reméljük, hogy a megrendelők türelménél nem nyúlik hosz- szábbra a tervezett fejlesztés teljes megvalósítása sem. B. D. Nem büntetőjogi, hanem gazdasági eszközökkel AZ ORSZÁGGYŰLÉS legutóbbi ülésén a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke is foglalkozott a gazdasági reform jogi kérdéseivel. Dr. Szénási Géza legfőbb ügyész hangsúlyozta: „A kormány... nem büntetőjogi, hanem gazdasági eszközökkel kívánja segítem az új gazdaságirányítási rendszer érvényesülését.” Dr. Szalay József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke — mint ismeretes, ma már dr. Szakács Ödön látja el ezt a funkciót — a többi 'között ezeket mondta: „Az új mechanizmusban bővülnek, színesebbé és differenciáltabbá válnak a szerződéses kapcsolatok, amivel szükségképpen együttjár a szerződések jelentőségének a növekedése. Jól kapcsolódik ezekhez az elvi megállapításokhoz a megyei gazdasági döntőbizottság tájékoztatója arról, hogyan alkalmazták az elmúlt hónapokban a megyei vállalatok az új szerződéskötési rendszert. (Mielőtt tovább mennénk, hadd jegyezzük meg: a döntőbizottság címe mostanában egészült ki a „gazdasági” jelzővel. Nyilván a névváltozással is azt akarták kifejezni, hogy a bírák döntései gazdasági megfontolások alapján születnek.) LÉNYEGESEN csökkent a szerződésszegések száma, s ez szorosan összefügg azzal, hogy nem kötelező tervutasításokhoz igazodva, hanem a szükségletek és a teljesíti reális lehetőségeit figyelembe véve kötik a szállítási szerződéseket a vállalatok. — állapítja meg elöljáróban a Gazdasági Döntőbizottság. 1967-ben, a gazdasági reform előkészítésének évében tehát helyesen alkalmazkodott a termékforgalom új rendszeréhez a vállalatok többsége. Pedig számos, azóta részben feloldott kötöttség — merev árrendszer és anyaggazdálkodás stb. — nehezítette a rugalmas, kereskedelmi elvekre épülő kapcsolatok kialakítását. A helyi-ipari üzemek például 1966-ban még 255 gazdasági perre szolgáltattak okot, tavaly viszont már csak 120 ügyben szerepeltek alperesként. Különösen feltűnő a jó irányú változás a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál, amely bizony a korábbi években nem örvendett a legkitűnőbb szerződéses partner hírnevének. Számos, főképpen nagykereskedelmi vállalat alkalmazta már az új szerződési formáikat is. A Bács- Kiskun megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat például bizományiba vásárolt méterárut, a Bács— Szolnok megyei Vas Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat pedig kapacitáslekötési szerződést kötött több termelő üzemmel. TÜLZÄS lenne természetesen, ha azt állítanánk, hogy az áruforgalmazás zavartalan volt, vita nélkül kötődtek, teljesültek a szállítási szerződések. Sok jogos kifogásra adott okot például a termékek minősége. A korábbi évekhez hasonlóan, a ruházati és az építőipar ellen indult a legtöbb ilyen témájú gazdasági per. Igaz viszont az is, hogy a megrendelők szigorúbban ellenőrizték az áru minőségét mint eddig, magasabbra állították a minőségi mércét. Néhány vállalat, megpróbált átbújni a léc alatt. Sikertelenül. A Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat például 700 olyan lámpatalpat gyártott, amit így minősítettek: „alkalmatlan a rendeltetés-szerű használatra.’! Előtérbe került az anyagi felelősség, a szerződéses partnerek egyik-e-máslka mégis tetemes kárt okozott a népgazdaságnak. A Bács megyei AGROKER- nél például nem víztelenítették két erőgép motorblokkját és ily módon kitették a fagy rombolásának. A Kecskeméti Városi Tanács KÖFA-csoportja pedig kétszer is megrendelte és kifizette ugyanannak az útépítési munkának a tervdokumentációját. PÉLDA TEHAT akad éppen elég negatív előjellel is. De kétségkívül sokkal több a jó és a megyei Gazdasági Döntőbizottság értékelése szerint, az arány megfelelt az átmeneti időszak körülményednek. A reform fokozatos megvalósításával párhuzamosan, egyre inkább betölthe- tik hivatásaikat a szállítási szerződések: összhangot teremthetnek a szükségletek és a termelés között. Békés Dezső A dolgozó ember érdekében A kétségkívül legfontosabb tennivaló, a termelés megszilárdítása után most eggyel tovább léptek a Solti Állami Gazdaság vezetői. Az eddiginél fokozottabban gondoskodnak napjainkban a dolgozó emberről, akinek a jóvoltából, de egyúttal akiért is van minden, így a termelés is. így vélekednek a dunavecsei járási pártbizottság s a tanács vezetői. S vajon mi a véleménye erről Topolszky Mátyásnak, a gazdaság igazgatójának? — Valóban egyik fő célkitűzésünk a szociáliskommunális létesítmények megteremtése. Amire talán a legbüszkébbek vagyunk, az a saját erőből, saját anyagi eszközeinkkel tető alá hozott korszerű, minden igényt kielégítő 120 személyes üzemi étkező, illetve konyha. Nagy gondot fordítunk a gazdaságban dolgozók lakáskörülményeinek a javítására. Akad még elavult, egészségügyi szempontból nem megfelelő, a múlt örökségeként ránkmaradt szolgálati lakás. Közülük nemrégiben 17-et újítottunk fel. Ezzel egy- időben 12 új lakást is építettünk. A zömükben 2 szoba-komfortos szolgálati lakások teljesen közművesítettek. Ám, sok még a feladat — folytatja az igazgató. — így a gálházi sertéstelepünkön, ahol mintegy negyvenen dolgoznak, a komplex üzemnek megfelelő, ahhoz méltó szociális létesítményeket — zuhanyozót, fürdőt, öltözőt — tervezünk. Ezenkívül még két telephelyünkön van sürgős szükség hasonlóra. Szándékainkat feletteseink most bírálják felül, remélhetőleg kedvezőét Ami pedig még az idén elkészül: a Burián-köz- pont szolgálati lakásainak a villamosítása. _ — Végezetül hadd említsem meg, hogy egy esztendő alatt az átlagjövedelmük 100 forinttal emelkedett, s az elmúlt év végén már meghaladta a havi 1900 forintot. & £
