Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
4. oldal Í96S. március *4, vasárnap I mindennapok éríordulói Könyvvásár — Három héten át — március 25-től április 13-ig az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a SZÖVKÖNYV boltjaiban 50 százalékos engedménnyel vásárolható mintegy négyezer féle könyvkiadvány. Az Állami Könyvterjesztő Válalat az árleszállítás alkalmából 16 oldalas könyvjegyzéket bocsátott ki a csökkentett áron vásárolható könyvekről. Ez a jegyzék azonban nem teljes, csupán ízelítőt ad a háromhetes vásáron kapható sok érdekes és értékes könyvbl. A jegyzékben felsoroltakon kívül féláron vásárolhatók meg a következő könyvkiadványok: az 1965- ben és azelőtt megjelent valamennyi szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő mű; az 1964-ben és azelőtt megjelent alap-, közép- és felsőfokú szakkönyvek, toSgyüttműködés az IBUSZ is az autóközlekedés között féláron vábbá az 1963-ban és azelőtt megjelent képzőművészeti kiadványok. Érdemes tehát a könyvesboltokba bemenni, hiszen aligha van műfaj, amelyen ne találna magának alkalmas könyvet az érdeklődő. Az árleszállítás jellemzésére még csalc annyit: csupán a kecskeméti Katona József könyvesboltban mintegy 400 ezer forint értékű könyv várja, hogy a most következő három hét alatt gazdára leljen. Ónké! Mélykúton Az MSZMP megyei bizottsága és a Petőfi Népe szerkesztősége március 29-én, pénteken közös ankétet rendez a mezőgazdaságban folyó szocialista munkaverseny helyzetéről és továbbfejlesztéséről. A tanácskozásra a mélykúti <jj Élet Termelőszövetkezetben kerül sor. Részt vesznek rajta a járási-városi párt- és tanácsvezetők, a termelőszövetkezeti szövetségek képviselői, valamint számos mezőgazdasági nagyüzem párttitkára és elnöke. GONDOS KISZOLGÁLÁS Az autóközlekedés áprilisban 69 Ikarus luxusautóbuszt kap, amelyeket az idegenforgalmi idény kezdetére forgalomba állítanak. A külföldi csoportoknak lehetőleg ezeket bocsátják rendelkezésre, s a külföldre utazó magyar turistacsoportokat is a magyar járműipar reprezentatív autóbuszai viszik majd. Egy kis olvasnivalót parancsoljon, amíg hozzuk az ételt! összefogás Hívatlan látogatás két „maszek talponállóban” 4 napokban emlékeztünk meg a Tanácsköztár- ;ág létrejöttéről. De nem ■: edkezhetünk meg azokról a megyei lapokról sem, a; telpek a proletárdiktatúra célktitűzéseit terjesztette ,'í a maguk közvélemény- rmáló eszközeivel. Már- c is 22-én például külön- s. Ómmal jelentkezett a ■ cskeméti Magyar Alföld t mű szociáldemokrata lap, nely Hajnal József szerit isztésében frissen és ha- sosan tudósított a forra- c ilmi változásról. Tegnap sdig ugyancsak 49 éve r )lt annak, hogy napvilá- f )t látott a magyarországi unkás—paraszt diktatúra ső megyei sajtószülötte, címében is hitvalló Fél- jyházi Proletár. Nyomóin egymást követve soriztak a pártos vörös új- ígok Bar -Kiskunban, zámszerivt összesen tizenöt. Együttműködési szerződést kötött az IBUSZ és az autóközlekedési tröszt. „Megállapodtak, hogy egymás érdekeit figyelembe véve, munkálkodnak a bel- 'öldi turizmus fejlesztéséért, a külföldi vendégek igényeinek jobb kielégítéséért. A szerződéssel kapcsolatban Zahumenszky József, a tröszt vezérigazgató helyettese a következőket mondotta: — A hét végén nincsenek teljesen kihasználva sem Budapesten, sem vidéken az autóbuszok, hiszen ma már jónéhány üzemben bevezették a szabadszombatot, s így ezekbe a gyárakba ilyenkor nem kell beszállítani a munkásokat. Ugyanakkor a kétnapos pihenővel rendelkezők egy része szívesen kirándulna —, de ehhez több autóbusz kell, az együttműködési szerződés értelmében az IBUSZ csoportokat szervez országjárásra, az autóközlekedés pedig hétvégén minden esetben elegendő számban ad kocsit, Nehéz helyzetben van a Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Mezőgazda- sági Szakközépiskola: bármennyire is megvan a lelkesedés diákokban, tanárokban a mezőgazdasági szakismeretek iránt, mégis nehezen megy a gyakorlati rész elsajátítása, mert kevés az iskolában a szemléltető eszköz. Törték a fejüket, mit lehetne tenni, mígnem Palásti Béla igazgatónak eszébe jutott. Levelet írt a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Kisgépgyár, a Tiszakécskei Permetezőgépgyár és a Vöröscsillag Traktorgyár KISZ szervezetének, amelyben a kiskőrösi iskola kéri a gyári fiatalokat: ha módjukban áll, segítsenek az iskolának modellekkel, demonstrációs eszközökkel. A válasz nem késett sokáig A mosonmagyaróvári gyár fiataljai megírták; soron kívül elkészítik a szőlő- árkoló gépek modelljeit, csak az anyag értékének megtérítését kérik. A kécs- keiek válasza: készséggel készítenek társadalmi munkában permetezőgép modelleket. És a traktorgyár? Sajnos, a traktorokról nem tudnak a fiatalok kicsinyített másolatot készíteni, ellenben felajánlották; 25 nagyított, színes és részletes tablót küldenek az iskolának a különféle típusú traktorokról. A három levél tehát elérte célját. Sőt azóta újabb felajánlásról értesültünk: a Kalocsai I. István Gimnázium és Szakközépiskola diákjai különféle erőgép- modelleket készítenek a kiskőrösi gimnázium számára. Kecskemét, Cédulaház utca 27. A sötét udvar mélyén egyetlen ablak világít. A rozoga ajtó két ablakszemét pokróc fedi, kívülről nem látni mi történik odabent A kiszűrődő hangfoszlányok azonban arra engednek következtetni, hogy bent vidám társalgás folyik. Kopogtatás. — Bújj be! — hallatszik egy borízű hang Amikor az ajtó kinyílt az asztal mellett ülő három férfi és egy nő kíváncsi tekintete elkomoro- dott A kezekben félúton megálltak a poharak, majd koppanva az asztal lapjához ütődtek. — Rendőrség... Kérem a személyi igazolványokat. S míg a rendőr a jelenlevők lakása, foglalkozása után érdeklődött, a nyomozó a környék hírhedt zug- bormérőjét, Eta nénit faggatta. — Méri a bort Eta néni? — Én kedveském? — kérdezte vissza tettetett felháborodással Horváth Jó- zsefné — dehogyis mérem ... Ezeknek az embereknek ... — próbált magyarázkodni, de a szobába belépő pénzügyőr láttán elhallgatott — Menjünk a pincébe, nézzük meg mennyi a borkészlet? — invitálta barátságosan. Eta néni szó nélkül követte. A férfiak akik eddig meglepetésükben egy szót sem tudtak hlnyögni, szedelőzködtek. A nyomozó visszatartotta őket. — Mennyibe kerül egy deci bor? Hallgatás a válasz. Az újabb kérdésre F. János megszólalt: — Kérem, én nem fizetek sohasem... — Melyikük M. József? A sarokban ülő férfi meg sem várta a további kérdést. — Két kisfröcesöt ittam, négy forintot fizettem érte. S míg ez a kissé egyoldalú kérdés-felelet játék a szobában lezajlott, Eta néni már a pincében sorolta. — F. János két fröccsöt, G. György három fröccsöt ivott. Szoktam mérni a bort, de csak ismerősöknek. A Cédulaház utca 27-ben Eta néni abból él, hogy a nehezen, munkával szerzett forintokért lőrét mér, ha kell hitelbe is. Zöldfa utca 3. A négytagú férfitársaság a szoba felét elfoglaló asztalnál 40 filléres alapon ramslizik. Az aprópénz mellett kétes tisztaságú bögrékben, poharakban zavaros bor bar- nállik. A parti, s a duhaj jókedv abbamaradt, amikor beléptünk. S amíg B. István éjjeliőr megpróbált ellenkezni, a figyelmet magára terelni, addig Ilovai Lajosné egy üres szatyrot dobott a sarokba. A ram- slizók csak egy darabig kerteltek, aztán bevallották. Három negyven egy deci bor. (!) A pénzügyőrt azonban az érdekelte: mi van a szatyor alatt? Sejtése igaznak bizonyult, fél liter kisüsti pálinkát, tíz liter bort akart eltüntetni, az egyre jobban sápítozó Ilovainé. A kamrában egy 30 literes hordó még nedves volt a kiöntött bortól. Több szót nem is Vesztegettünk. A tettenérés mindent bebizonyított. Lebujok, titkos kártya- barlangok, találkahelyek. A zugbormérőknél, e bűn- tanyákon mindez megtalálható. Ezt sokat tudják, mi azonban arra szeretnénk választ kapni: mikor alkotnak már szigorú szabályokat a zugbormérők megfékezésére ? Gémes Gábor KISZ-lakások épülnek Baján Hatvannyolc összkomfortos lakás épül jelenleg Baján, a Bokodi úton, a KISZ-lakásépítési akciója keretében. A tervek szerint 29 lakást már ebben az évben átadnak a , fiatal házaspároknak, a többibe pedig jövőre költöznek be tulajdonosaik. A tervek szerint az első félévben újabb 40 KISZ-lakás építését kezdik meg a Sugo— I viea-parti városban. 71. Grison a két társát is becsapta. Azt mondta, hogy Íves őrnagy, mármint én, szintén az ő kezükre dolgozna jó pénzért. Ha bizonyítékot akarnak erre az állítására, akkor hívják fel telefonon az őrnagyot. Ezek nem tudták, hogy Grison véletlenül éppen helyettem szerepelt, és természetesen az én nevem alatt bérel lakást, tehát léprementek. Grison jelentkezett a telefonnál és ügyesen valószínűsítette, hogy az őrnagy hajlandó érintkezésbe lépni velük Grison útján. Baját magát úgy állította be, mint a futáromat. Hogy miért tette ezt? Azt akarta, hogy ha ő megtalálja Russel villájában a tervet, akkor a horribilis jutalomból ő két részt kapjon. Egyet mint Grison és egyet az én nevemben mint íves. Ez kis híján sikerült, mert hiszen én nem is voltam Afrikában. Egy másik ügyben Konstantinápolyban tartózkodtam. Itt értesített Aubert tábornok, hogy vissza kell térnem, mert az Aut-Taurirtba induló századdal fontos küldetésem lesz. Marseille-be utaztam, és beálltam a légióba. Oranban már figyelik az újoncokat, mert sejtik, hogy a Szolgálat becsempész egy vagy két embert ide. Az aut-taurirti századdal Oranba hajóztam. Itt nem jelentkeztem a Szolgálatnál. Fogalmam sem volt Grison üzelmeiről. Véletlenül jöttem rá. Egyszer láttam az utcán Macquart-ral, és gyanút fogtam. Érintkezéseb léptem Aubert-rel, aki megnyugtatott. Azt mondta, hogy Grisont használható embernek tartja, és a Russel-ügyben ő adott megbízást neki. Grison közben Mademosielle Russelnefc azt mondta, hogy íves őrnagy akar nyomozni az ügyben, és az ő útján engedélyt kér, hogy egy napot a villában töltsön el. Meg is kapta a beleegyezést. Grison rájött arra, ami nyilvánvaló volt és mégis zseniális: a rajz csak olyan tárgyban lehet eldugva, ami Russelnél volt és Brétail doktorhoz került, és ennek a tárgynak a gyilkosság napján Brétailnál kellett lenni, mert hiszen úgy volt, hogy átadja Corot kapitánynak. így jött rá Grison, hogy a térkép nincs a villában, mert az áldozatok holmiját az ügyészség a vizsgálat idejére lefoglalta. Érdeklődött az ügyészségen, és megtudta, hogy a tárgyakat az elhunyt címére az örökösöknek kikézbesítik a vizsgálat befejezésekor. Megtudta a kézbesítés napját is. íves őrnagy így folytatta: Erre a napra kért engedélyt íves számára, hogy bekölfőzhessék a villába, mert még egyszer tüzetesen át akart kutatni mindent. De ekkor már a nyomában voltam. Egy emberemnek megbízást adtam, hogy figyelje. Így tudtam meg,.hogy az ügyészségen járt. Azután rajtaütésszerűen eléje álltam az utcán. A megdöbbent arckifejezése elég világosan mutatta, hogy nem becsületes szándékkal játssza a szerepemet. Elmondta, hogy átkutatja a Brétail-villát, és amikor azt mondtam, hogy én is oda megyek, már visszanyerte az önuralmát, éd örömmel invitált. Véletlenül aznap az altiszt a kaszárnyába!» durva tréfából rám zárta a pinceajtót, és ott felejtett estig. Nem tudtam sehogy sem szabadulni, és csak tizenegyre értem a villához. Nyomban telefonáltam annak az emberemnek, akivel figyeltettem, és ettől megtudtam, hogy a délután folyamán kikézbesítették az ügyészségről a néhai Brétail tárgyait, továbbá —- és ez volt a legfurcsább — Grison mint íves őrnagy értesítette a Szolgálatot, hogy egy támadót megölt a villában. Kém volt az illető. Valaki jöjjön érte autóval, hogy Cochran városparancsnok estélyére vigye, és ugyanez az ember gondoskodjék a holttest eltüntetéséről. A Titkos Szolgálat emberei sokszor kénytelenek fegyvert használni, amikor bizonyításra, ítéletre nincs idő. Csak a tábornoknak tartoznak felelősséggel. Ilyen eset volt, ahogy én leszúrtam Hildebrandtot, és habozás nélkül végzek Gardone-nal is, ha nem tudom másképpen megakadályozni a zár kombinációjának elárulásában. De ki az, akit Grison megölt, mint íves őrnagy? Tizenegykor a villánál voltam. Bemásztam a kertbe, és körüljártam a házat. Észrevétlenül akartam bejutni. Lövéseket hallottam, és megpillantottam egy légionistát, amint futva jön. Mögötte őrjárat. A katonák üldözték. Beugrott a Brétail-villa kertjébe. Megismertem Harrincourt baj társamat. Később a riadőautó lármás érkezését arra használta fel, hogy rohamkését nekihajítsa az ablaknak, mert a szirénázás elnyomja a csörömpölés zaját. Beugrott a törött ablakon át, és továbbment. Én is beugrottam utána. A helyiségbe érve a földön megpillantottam a légionista rohamkését. Ezt vágta az üvegnek, hogy eltörjön, és könnyelműen otthagyta. Nem akartam olyan nyomot hagyni, amely a légióhoz vezet. Felvettem a rohamkést, és a derékszíjam mellé dugtam, azután siettem tovább. Az utcán hangos vezényszavak, rendelkezés, kiáltozás verte fel az éjszakát. Lábujjhegyen osontam a szobáig, amelyben világosság volt. Kíváncsi voltam, hogy kit ölt meg Grisin. Belestem a kulcslyukon, és csodálkozva láttam, hogy nincs semmifél» halott a szobában. Nyomban tudtam, hogy miről van szó! Velem volt találkája! Én voltam az eltakarítandó tetem! íFolytatjuk)
