Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
1968. március 24. vasárnap 1 oldal Megöregedett a hirdetés Munkát keresnek — munkást keresnek- s 1 ZAKKÉPZETTSÉ- GE? — Az nincs. Tetszik tudni, eddig csak nyaranta dolgoztam, a konzervgyárban. Most már állandó munkahelyet szeretnék. — A konzervgyár megfelelne? — Más is van? — Van. Rádiótechnika, Habselyem. Nyomda... — A rádiótechnika ugye az, ahol a magnókat csinálják? — Igen. — Oda kérem apapírt. • |A ÖRÜLBELÜL más- fél órája ücsörgők Tóth Árpádné, a kecskeméti tanács munkaügyi főelőadója mellett s azóta pillanatra se szűnt az ügyfélforgalom. Az iménti fiatalasszony, ha jól számoltam a huszonötödik ügyfél volt — Ügye mondtam, vogy — új rendelet ide, vagy oda — nem maradunk mi NAPKÖZBEN Toborzó üdvözlet A jelenet egy jólsikerült színdarab frappáns poénjára emlékeztetett. Azzal a különbséggel, hogy nem a világot jelentő deszkákon zajlott le, hanem Kecskeméten, a 11. megyei diákparlament csütörtöki tanácskozásán. Éppen a pályaválasztás gondjairól, a fizikai és szellemi munka közti különbség fokozatos eltűnéséről folyt az eszmecsere, amikor az elnökölő középiskolás fiú bejelentette: Dísztávirat érkezett Kecskemétről, a Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikkipari Vállalat Vas- szerkezeti Gyárából. A hagyományos jókívánságok mellett a távirat arról szólt, hogy a gyár legkülönbözőbb vasipari szakmákba várja az érettségizett fiatalokat, majd rövid, de precíz ismertetés következett a kereseti lehetőségekről. A felolvasást követő taps kifejezte, illetékes helyre küldték a dísztáviratot. A megye több mint tízezer középiskolása, a szakmunkástanulók ezrei nevében összeülő hatvanöt parlamenti küldött a hazatérés után bizonyára említést tesz majd a feladóról —, társainak. Ez nem véletlen. Hiszen a kecskeméti nagyüzemvezetői, kollektívája táviratában nem csak köszöntötte a diákparlamentet, hanem soraival állást foglalt igen sok érettségizett diák problémájával kapcsolatban. S ebben az állásfoglalásban benne szerepelt a javaslat, a megoldás konkrét lehetősége, perspektívája is. Mivel egyre inkább növekszik azoknak a középiskolásoknak tábora, akik hivatásuknak, életcéljuknak tekintik — érettségi után —, ez ipari, mezőgazdasági munkát, ezért fogadta a megyei diákparlament a köszöntő táviratot olyan megelégedéssel. mint az interpellációkra. kérdésekre elhangzó válaszokat. B. Gy. munka nélkül —, fordul hozzám a főelőadó egy lélegzetvételnyi szünetben. Igazat kell adnom neki, bár a helyzet számomra kissé meglepő. Egyrészt azért mert az év elején életbe léptetett rendelet szerint megszűnt a kötelező munkaközvetítés, a munkaügyi csoport — új nevén: munkaügyi szak- igazgatási szerv — csak a dolgozók irányításával foglalkozik. Tájékoztatja az állást keresőket a lehetőségekről és kiállít számukra egy irányító lapot Ez azonban semmire sem kötelezi a vállalatokat, illetve mindössze arra, hogy a lap hátulján esetenként feltüntessék: miért nem alkalmazták a jelentkezőt. A rövid írásos információ némi támpontot nyújt a főelőadónak, ha ismét felkeresi az ügyfél. Másrészt azért meglepő ez a nagy forgalom és főképpen a hirdetőtáblán látható sok-sok szabad munkahely, mert arra számítottunk, hogy az új gazdasági mechanizmusra való áttérés első hónapjaiban a vállalatok óvatosan bánnak majd a létszámfejlesztéssel Vendéglátóm így magyarázza a helyzetet: — Férfi munkaerőben, különösen szakmunkásokban évek óta hiány van Kecskeméten. Ehhez járul még az is, hogy több üzem, így például a „Fémmunkás” gyáregysége, jelentős termelésfejlesztést hajt végre, s ezzel párhuzamosan növeli a létszámot is. Pillanatnyilag 210 férfi szakmunkásra — lakatosra, hegesztőre, villanyszerelőre, stb. — és 75 segédmunkásra lenne szüksége a város gyárainak. Az elmúlt évekhez viszonyítva nagyobb a változás a nők frontján. Érettségivel nem rendelkező, szakképzettlen asszonyokat, lányokat igen nehéz volt elhelyezni állandó munkára. Most, mintáz imént hallotta, több üzem várja a jelentkezőket. Sőt, amire valóban alig-alig volt példa régebben: még adminisztrátorokat is kerestek februárban. Ügy látszik, az önállósággal együtt növekedett számos vállalatnál a papírmunka. Sok munkaerőt lekötöttek az éveleji leltározások is. • I SMÉT abba kell ■ hagynunk a beszélgetést, mert a főelőadó munkatársa előtt már sorban állnak a várakozók. Bod a Pali néhány társával együtt első munkakönyvét váltja ki. A vékony dongájú fiú segéd- munkásnak készül a konzervgyárba. — Nem lenne helyesebb, ha szakmát tanulna? — kérdem tőle. — Majd arra is sor kerül, de most nagyon kell a családnak a pénz. Apám öltözőőr, 1300 forintot keres és még két testvérem van otthon. Egymás után ketten Is jelentkeznek olyanok, akik csökkent munkaképességüknek megfelelő, köny- nyebb munkahelyre várnak. Nekik bizony igen nehéz állást szerezni. — Rövidesen megkapjuk a vállalatoktól a csökkent munkaképességűeknek való beosztások listáját Ez sokat segít majd. feltéve, ha lelkiismeretesen járnak el. Sajnos, számos üzem vezetősége mereven elzárkózik, mondván: örülünk, ha a nálunk megrokkant dolgozóknak sikerül jó munkahelyről gondoskodnunk. Bizony, elkelne már a megyeszékhelyen is egy speciális, kizárólag csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzem. Évek óta csak beszélünk erről, de nem tudjuk megteremteni a feltételeit. Elsősorban helyiséghiány miatt • QÜCSÜZÓUL még le® másolom a hirdető- tábla szövegét: „Munkahelyek férfiaknak: Vízmű, Konzervgyár, ZIM. Parkettagyár, Hűtőház. Fémmunkás. Nőknek: Konzervgyár, Finommechanika. Nyomda, Rádiótechnika.” A krétával írt szöveg több helyen elmosódott, megöregedett. Kétségkívül megnyugtató ez. De egyben figyelmeztető is: a szakmunkásképzés. utánpótlásnevelés frontján még bőven van javítani való. Békés Dezső Az őrház titka Péntek. Váradi Istvánnal, a Szabadszállási Községi Tanács V. B. titkárával szociális problémákról beszélgetünk. Seregnyi tapasztalatot, friss gondot elsorolt már, mikor a maga csendes, nyugodt módján így kezd egy új fordulatot. Gyanús neszezés — Jelzést kaptunk, hogy a Budapest—Szabadszálás vasútvonalon, a 45-ös őrház felé járók gyanús neszezé- seket hallanak a — tudtuk, kal s a következő őrház lakóinak tudtával is — lakatlan épületből... Így kezdődött az alábbi különös, de egyben felkavaró történet. Mikor a tanácshoz is eljutott a suttogás a községtől 6 kilométerre levő őr- ház titokzatos zajairól, többen is emlékeztek. Ók is hallották, némelyek be is akartak menni, de minden zárva volt Zörgetésre senki nem jelentkezett, csak néma csend volt a válasz. Sejtés diktálta még csak, amikor a vb-titkár az ifjúságvédelmi albizottság titkárával ment ki a helyszínre. Egész közel érve, ők is meghallották a zörejeket, puha, könnyű dobogásokat. Mindjárt gyerekekre gyanakodtak. Kopogtattak. Rendkívül gyors, rövid futkosás odabent, aztán kiáltó csend, a vb-titkár ismét zörgetett. Semmi. — Ne féljetek, gyerekek — szólt be, szintén csak „megérzésből”. Nem bántunk benneteket... Jót akarunk. Segíteni... Hallgatás, feszültség. — Anyukátok küld nektek pénzt, azt akarjuk odaadni. Nyissátok ki bátran az ajtót... — kérlelt találomra Váradi István Rémült tekintetek Semmi sem moccant belül. Sok, sok rábeszélés — eredmény semmi. Nem volt más hátra, a vb-titkár benyomta az ajtót. Erővel, nehezen sikerült. Megdöbbenve torpantak meg a küszöbön a tanácsiak. Megállította őket a rémület amely a velük szemben álló gyerekek arcát eltorzította. Csak pillanatokig tartott a bentiek rettegő bénultsága. Egy négyéves forma kisfiú, mint a rakéta, olyan gyorsan vetette magát a szekrénybe. Követték példáját a nagyobbak is, ki az „üápfrontas“ lányok Bekopogva a kis- ötletes akció képe kunhalasi járási bontakozik ki. népfrontbizottság — Évekkel ezelőtt hivatali helyiségé- kezdeményezte a be, Tóth Ferenc tit- népfront, közelebb- kár után érdeklő- ről pedig Feri bá- dünk. Sajnos, hasz- esi ezt a gyakorlatain: fontos érte- tot, amelynek során kezleten vesz részt egy-két, tanulmá- éppen. Helyette két nyait elvégzett, de kislány fogad ben- munkába még nem nünket. Egyikőjük állt lány tanulhat az írógépen zongo- itt bele a gépírás rázik, míg a másik „rejtelmeibe”. Félvalamilyen kimuta- műszakban, társa- tással van elfoglal- dalmi munkában, va. Varga Mária és a számszerű meg- Kolcsár Lenke a jelölés az imént így bemutatkozáshoz hát arra vonatko- mosolygva teszik zott, hogy a nép- még hozzá: frontnál eddig már — Mi vagyunk a ennyien sajátították huszonharmadik és el a tudnivalókat, a huszonnegyedik... — Aki Marika Érteti en és érdek- után munkába áll iődő pillantásunkra majd, az jubiláns válaszolva, szava- lesz: a huszonötödik ikból egy érdekes, — mondja a szőke Lenke, aki éppen egy hónapja dolgozik. Társnője már otthonosan bánik a géppel, hiszen október óta gyakorol naponként. A félműszakot, persze nem veszik szigorúan. Akinek kedve van, megtoldhatja. S ők rendszerint élnek is a kedvező lehetőséggel. — És mennyi a tanulmányi idő? — Addig maradhatunk ezen a munkahelyen, amíg jól belejövünk a gyakorlatba. Általában 3—4 hónapig. Amikor azután már a gépírás minden fortélya a vérünkké vált, Feri bácsi segít az elhelyezkedésben. Egy-egy ügyes munkaerőn kapva-kapnak a vállalatok. Mondjuk még el — amit a lányok büszkén újságoltak —, hogy a népfront „iskolájából” kikerült fiatalok jól megállják az irodákban a helyüket. A „17-es számú” előd például nemrégiben kapott jó munkájáért elismerő oklevelet. Kölcsönös haszonnal jár ez a kezdeményezés, de a fiatalok számára többszörös nyereséget jelent ez a lehetőség. Hiszen nem csupán a szakmai ismereteket nyílik alkalmuk elsajátítani, rendszeresen gyakorolni. Ízelítőt kapnak ezzel párhuzamosan, már a pálya kezdetén, a közéleti gondokból, tennivalókból, feladatokból. L T, ágy alá, ki a szekrény mögé... öt elhanyagolt, sápadt gyerek volt a szobában. Valóságos kis vadócok már. Alig lehetett őket annyira lecsillapítani, hogy egyáltalán néhány szót is kiejtsenek. Pedig kiderült, a legnagyobb közülük 17. évében járó lány, nálánál egy évvel fiatalabb az egyik nagyobb fiú, a másik 13 éves, — és még egy 11 esztendős lányka alkotja a testvéri közösséget. A legnagyobbak sem néznek ki koruknak megfelelően. A nagy fiúval is úgy tudott úgy, ahogy szót érteni az igazán barátságos, nyugodt megjelenésű vb-titkár, hogy a gyerek aközben is, hol ide, hol oda bújt, húzódott. Aztán valamit még is ki lehetett szedni belőlük. Szüleik elváltak. Édesanyjuk valahol Szeged környékén dolgozik, a MÁV- nál. Hetenként jár haza hozzájuk, addig senki nem néz rájuk. A két nagyobb fiú Kunszentmiklósra jár iskolába ... De inkább nem jár. A kisebb lány a bösz- töri iskolát látogatja... Egyebet nem tudtak, nem mondtak, A vb-titkár írást hagyott az anyának, akit szombatra vártak haza a gyerekek... Megdöbbent az édesanya A következő hetet szabadszállási telefonhívással kezdjük. Mi újság? — érdeklődünk Váradi elvtárs- tóL — Az édesanya bent járt. Egész rendes megjelenésű asszonyka ... Múlt év áprilisa óta élnek külön a férjétől, aki tsz-tag. 1300 forint gyerektartásra kötelezték, s most a tsz zárszámadásakor utaltak ki neki egy összegben 9600 forintot, az eddigi és most esedékes tartásdíj fejében. — Mit csinál a MÁV- nál? Takarítónő. Hét éve dolgozik a vasútnál, nagyon szereti a munkahelyét. A MÁV adta nekik azt az őrházi lakást. ígéretet kapott, hogy heteken belül Szeged környékére fogják helyezni. — Mióta laknak itt az őrházban? — Nyolc hónapja! — Mégis, mit szólt az édesanya, amikor a gyere kek helyzetéről kérdezték, tájékoztatták? — Az volt a benyomásunk, hogy most döbbent rá, minek vannak kitéve a gyerekek, így magukra hagyva... Azt hitte például, hogy rendesen járnak iskolába... Elmondta még Váradi elvtárs, hogyan állapodtak meg az anyával: vasárnaponként személyesen kíséri je ki a Kunszentmiklósra járó gyerekeket a vonathoz Meg hogy jegyzőkönyvezték az ügyet, s utánanéztek, ellenőrzik, lesz-e változás. Ha nem, a gyerekeket elválasztják... tőle. Emberi kapcsolatok ...Több oldalról is megráz, elgondolkodtat bennünket az eset. Hogyan élnek egy-egy munkahelyen vezetők, beosztottak, szakszervezeti, nőtanácsi stb. tagok — egymás mellett, ha any. nyit sem tudnak munkatár. saik sorsáról, ami mellett ilyen helyzet előfordulhat ... Nem most kellene a legnagyobb készéggel az öt- gyerekes családanya mellé állni, mikor egymaga birkózik a felborult otthon egyensúlyba hozásával? Kérdések, melyekre egyértelmű a felelet: nem lett volna szabad így magára hagyni! S ha már a szabadszállásiak — 8 hónap után — megismerték a körülményeket, a „jegyzőkönyvi”, ha- tósági beavatkozás mellé egy kicsivel több melegséget adjanak. Ez önmagában csak írásba foglalása egy keserves állapotnak. Az anya gondjain nem könnyít. Az a bizonyos „kikísérés” például még azt a kis hétvégi együttlétet is megrövidíti... A helyi nőtanács, a népfront bizonyára tudna mit tenni. A hatósági „ellenőrzés” válhatna kézzelfogható segítséggé, ami a gyerekekkel való törődést illeti. Benézni hozzájuk, kis tanácsokkal önbizalmat adni a nagyocska lánynak ... És még egy-egy barátkozó meghívás is elképzelhető ... Hiszen, reméljük, egész rövid időn belül intézkednek az asz- szonyka felettesei is, a család közelebb költöztetéséért. Tóth István Vietnamért A Bajai Férfi Fehérneműgyárban dolgozó nők szüntelen aggodalommal és rokonszenvvel kísérik Vietnam asszonyainak sorsát. Ezt a féltő szeretet kívánták demonstrálni azzal is, hogy tiltakozó hetet tartottak. Ennek első napján gyűlésen emlékeztek meg a vietnami nép hősi harcáról, s mélységesen elítélték az amerikaiak agresszióját. A tiltakozó hét második napján pedig pénzt gyűjtöttek, s a vietnami alapra 12 750 forintot fizettek be. K. N., Baja, Férfi Fehérneműgyár. Virágzó járás A Hazafias Népfront kiskőrösi járási bizottsága, a községi népfrontbizottságok, tanácstagok, választókerületi bizottsági tagok közreműködésével — „Virágzó járás” mozgalmat indít, Mintegy kétezer lelkes ember beszélget tehát a községek lakóival, hogy, a járási székhely után. az egész járásban parkosítsanak, ültessenek virágot, zöldnövényt járdaszegélyekre, utak mentén. — Bizonyára egyetértő fogadtatásra talál az új mozgalom, s a kiskőrösi járás népe rajta lesz, hogy már a nagy szőlőmunkák előtt hozzálásson a községek szépítéséhez.
