Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

I. oldal 1968. február 11. vasárnap Kecskeméten több mint négyezer lakás „gazdája” az Ingatlankezelő Vállalat. A lakbérbevételektől kezd­ve a lakások fűtéséig, az ingatlan adásvételtől a la­kóház felújításáig, a bér­lők ügyes-bajos problémá­it intézik itt. — Ügyfélforgalmunkra jel. lemző — mondotta Rozgo- nyi János igazgató —, hogy a múlt évben 3400 hibát jelentettek be a bérlők. Nyilvántartásunkban három kategóriába sorolhatjuk eze­ket. Elsőbe az életveszé­lyes, a másodikba a sürgős, a harmadikba pedig a ha­lasztást tűrő javítást igény­lő bérlemények kerültek. A lakóházak karbantartására 4,1 millió, teljes felújításra 3,5 millió, részleges felújí­tásra és 50 000 forinton fe­lüli karbantartásokra pedig 800 000 forintot fordítot­tunk. Mindez azt jelenti, hogy lakóházjavítási tervün­ket 102 százalékra telje­sítettük. A múlt évben megkezdő­dött nagyszabású gázprog­ram keretében 312 újabb kecskeméti állami lakás kapott vezetékes gázt. Erre a célra az IKV négymillió forintot irányzott elő az idén, s a bekapcsolások je­lenlegi ütemét figyelembe véve, megvan rá a lehető­ség, hogy a Rákóczi úton újabb 350 lakásba fűtsenek, főzzenek földgázzal már az első negyedévben. Ezzel, a gázzal rendelkező kecske­méti bérlemények számá­nak emelkedése megköze­líti a hétszázat. — Az idén — folytatta Rozgonyi János — megnö­vekedett feladatok várnak a vállalat kollektívájára, összesen tízmillió forint értékű lakóházjavitást kell elvé­geznünk. Legfontosabb tennivalónk ezúttal is az életveszélyes és halasztást nem tűrő ja­vítást igénylő bérlemények karbantartása. Egy helység megkerült Kövek a szőlőkben Itt is lehetek valaki A korszerűsödő Bocsa — Kecskeméten is ta­pasztalható, hogy az állami lakások egyes bérlői gon­datlanul kezelik, rongálják a lakást, a berendezéseket, elmulasztják a kötelező kar­bantartást. Milyen intézke­dések várhatók a társadal­mi tulajdon védelme, ér­tékcsökkenésének megaka­dályozása érdekében? — A városi tanács illeté­keseivel együttműködve rendszeressé tesszük és fokozzuk a bérlemények megóvásának, rendelte­tésszerű használatának ellenőrzését. Ez a munka már korábban elkezdődött és a mulasz­tókkal szemben több sza­bálysértési eljárás van fo­lyamatban. S ha ez sem használ, indokolt esetben a legsúlyosabb szankcióktól, a kilakoltatástol sem ria­dunk vissza. Hiszen a társa­dalmi tulajdon védelme mindenkinek egyformán ér­deke és kötelessége. B. Gy. A műút mellett — bárki megfigyelheti — új ottho­nok sorjáznak Bócsán. Ál­talános a három szoba — összkomfort — mintha alább nem is adnák. Mö­göttük kissé távolabb is szilárd, biztos házalapok emelkednek ki a földből. A jövőben beépülő telke­ket azonban csak a hely­béliek tartják számon. S még kevesebben ismerik en­nek az átalakulásnak a tör­ténetét — A 94 négyzetkilométe­res tanyavilágban, Zöldha­lom-, Bagi-, Kis- és Fi- scher-Bócsa a múltban mind maga akart központ­tá lenni, „világ közepévé” válni — emlékezik Molnár Ferenc tanácselnök. — Természetesen azt a jogot akarták megszerezni a nagygazdák, hogy rossz földjeiket, a buckákat drá­ga pénzen telekként érté­kesíthessék. A mi 25 éves távlati tervünk szerint a forgalmas közlekedési út­vonalhoz közel eső terüle­teken alakul ki a központ Kilencezer forinttal nőtt az egy tagra jutó jövedelem Eredményekben gazdag esztendőt zárt a dunapa- taji Űj Élet Termelőszövet­kezet 1967-ben. Jelentősen emelkedett az egy tagra jutó jövedelem 1966-hoz vi­szonyítva kilencezer forint­tal és az elmúlt évben meg­haladta a 23 ezer forintot. A héten megtartott zár- számadási közgyűlésen a vezetőség beszámolóját Ta­más Károly elnök ismer­tette, aki egyben a Duna menti és a Kiskunsági Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének az elnöke is. A közgyűlésen részt vett dr. Virág István, a Terme­lőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyet­tese, valamint dr. Glied Károly, az MSZMP megyei bizottságának titkára. Elkészítettük a telepítési tervet és 1957-ben megin dítottuk a lavinát. Az akta jóváhagyás végett a mi­nisztériumokat is megjárta. Eközben a volt Földműve­lésügyi Minisztériumban el­veszett Bocsa község. Mint kiderült, az történt, hogy elfelejtették átvezetni az ügyiratot a tárgymutatóból a betűsoros iktatóba. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumban az­tán soron kívül jóváhagy­ták a tervezetet, hiszen a portákat már eladogattuk, nagyon építkeztek volna az emberek. — Kijelöltünk ötszáz tel­ket, ebből tavaly hatvanat kisajátítottunk — folytatja a tanácselnök. Gyér ho­moki vetések, majd szőlő­tőkék között járunk. Időn­ként a házhelyeket jelző kövekhez érünk. — Elő- kertes családi házak épül­nek föl itt rövidesen. Har­mincöt telket a múlt év­ben már eladtunk. A kész házak előtt másfél kilo­méter hosszan vízvezeték húzódik. — Valamit mégis csiná­lunk ebből a kis Bócsából — mondja halkan, inkább csak magának. A központba főként a fiatalok költöznek be. Mi vonzotta például ifjú Gás­pár Istvánékat? — A villany, a víz és az, hogy közel van az iskola. A lakást pedig városi szín­vonalon lehet berendezni. A kulturált környezetért nem kell Soltvadkertre vándorolni, ahogy azt ko­rábban sokan megtették. Itt is érezhetem, hogy va­gyok valaki — válaszolja. — Nagyon hiányzik azon­ban egy presszó — teszi hozzá. Bócsa község kialakuló központjának előtörténetét ismerve, az ilyesfajta hiányérzet is a fejlődés egy fokáról árulkodik. Mint az újszülött első sírása, amely ösztönös élniakará- sát és önálló létének kez­detét jelzi. Halász Ferenc Formálódik az üzletsor A Ruházati Kisáruház neon­betűs felirata elkészült, felsze­relésre vár — kaptuk lencse­végre a kecskeméti Széchenyi téri új bérház formálódó üzlet­sora előtt. Az ám, mi kap he­lyet még a nagy ablakok mö­gött? — vetődött fel nyomban a kérdés. S a városi tanács vb kereskedelmi osztályán kész­séggel adták a felvilágosítást: — A kisáruház neonbetűi a Nagytemplommal néznek majd szembe. Az épület árkádja alatt rendezkedik be az élelmiszer- üzlet. A bérház Szabadság téri oldalán presszó-cukrászda nyí­lik majd. Az Aranyhomok Szálló oldalával szemben — igénybe véve a korábbi ház­tartási bolt helyiségeit is — tej­csárda lesz. S ott rendezkedik be az IBUSZ megyei irodája is. S még valamit: Az építő­ipar áprilisra ígéri az elvonu­lást. A kereskedelmi egységek berendezése készen áll, utána kerül sor a beállításukra. A nyár beköszöntése remélhető­leg az új üzletek megnyitását is magával hozza. (Pásztor Zoltán felvétele.) lanfolyamzárás a pártiskolán A nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdé­seiről tartott előadást tegnap délelőtt dr. Borsi Emil pártfőiskolai tanár Kecskeméten, a pártiskolán. Ezzel zárult az az egyhónapos tanfolyam, amelyen a hivata­lok és intézmények pártszervezeteinek titkárai és veze­tőségi tagok vettek részt, összesen hatvanam A megyei pártbizottság mellett működő Egységes Ok­tatási Igazgatóság a pártmunkának a gazdaságirányítás reformjával kapcsolatos új feladatait és módszereit is­mertető tanfolyamokat tart ebben a fél évben. Májusig további bárom tanfolyamot szerveznek. Szombaton délelőtt meg­beszélésre jött össze a me­gye négy termelőszövetke­zeti területi szövetségének elnöke. A tanácskozást Oláh György, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese ve­zette. Részt vettek rajta a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban álló osztályok vezetői, valamint Szendrei Sándor, a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjának igazgatója. Megvitatták a kedvezőt- len adottságú termelőszö­vetkezeteknek juttatandó állami támogatással kapcso­latos tennivalókat. Élénk eszmecsere alakult ki a termelőszövetkezetek mel- lék- és segédüzemági tévé. kenységérőL 33. Ezt kissé hűvösen mondta, és feláUt. Az őrnagy jő katona volt, és Gardone nem tetszett neki. így indult el a század a részeges, Párizshoz szokott, kövér Gardone kapitánnyal, rabokkal és egy század tapasztalatlan újonccal... — Azt mondd meg, hogy miért rohantál Pencroft­ra? _ kérdezte Minkusz, az orvos, Kölyöktől. Ez biz­tosan va lami lélektani elváltozás. _ Nem tudom. Egyszerre forró lett körülöttem mim; den, nem is emlékszem rá, hogy mi volt... Mögöttük nyikorogtak a kerekek, harsogtak a tiprő- láncos autók, csörömpölt a páncélos, pufogtak a haj­csárok botjai, amint a forrró sivatagban nehézkesen törtetett előre a végtelennek látszó menetoszlop. — Ez már velem is volt — mondta Nadov. — Egy­szer a búcsún annyit ittam, hogy kétnapig aludtam utána... — Maláriád van — állapította meg Pilotte —, sok­szor ilyen átmeneti rohammal kezdődik, azután egy­szerre jön a hidegrázás. — Lehet — hagyta rá Kölyök. — Az bizonyos, hogy beteg voltam. — Nem volt semmi ügyed evvel a gengszterrel? — kérdezte Hlavács, a cipész, A találó gengszter nevet Pencroft kapta baj társaitól. — Nem! Soha... — mondta. Azután már nem beszélgettek. Egyre forróbb lett a levegő. Egy sirokkószerű déli légáramlás elviselhetet­len főfájást és lomhán kavargó portölcséreket hozott. Az öszvérek köhögtek, és ordítozva kirúgtak, csatto­gott a korbács, pufogtak az öklök, a hajcsárok szitko­zódtak. A kapitány elől lovagolt, a rosszullét a dühvei összekeveredve émelygett benne, és minden varrat külön fájt a koponyán. Időnként a nyeregtáskából üveget húzott elő, és ivott. Egy szokatlanul nagy homokdomb árnyékában letá­boroztak. Képtelenség volt tovább menni. Az egyik te­herautó hajtókarja eltörött, hosszú szerelésre volt szükség. A lovak és öszvérek vakon bukdácsoltak... Galamb örömmel konstatálta, hogy itt sok kiváló alkalom kínálkozik a halálra. A tízezer dollárt már hozzátartozói zsebében érezte. Valahogy nem fájt a halál. Akinek nem fáj az élet, azok a halál gondolatát is könnyebben viselik el. Gondolta, utánanéz Troppauemek, aki még mindig nem állt a lábán. — Te... — Kölyök szólította meg. — Mi van, fiú? — Beszélnem kell veled. 1: — Parancsolj, pajtás... — Nagy titkot akarok rád bízni... — Hagyjuk ezeket öregem. Meg vagyok tisztára há­borodva a titkaitokkal... És miért pont engem sze­melték ki? Figyelmeztetlek, hogy léha, felületes, ko­molytalan fráter vagyok, fecsegő, pletykás és megbíz­hatatlan ... — Kérlek... ne alakoskodj... Gyere egy pár percre külön a többitől... Most tudom, hogy őrszolgálatban van a gazember... Nyugodtan beszélhetünk... Úgyis el fognak tenni láb alól... Neked kell mindent el­mondani ... Olyon szomorú és kétségbeesett volt, hogy Galamb megszánta. A mindenségit a titoknak és rejtélynekl — Hát gyere fiú, de kérlek, ne vágj állandóan ilyen siralmas képet... Leültek egy távoli domb árnyékába. — Párizsban az egyetemre jártam — kezde Iljics. — Igazán vidám ember voltam, pedig sokat éheztem, de a nyomor nem számított, a diákélet szép volt, derík sen láttam a jövőmet, és... Ekkor megismerkedtem egy nővel... — A baj mindig így kezdődik — jegyezte meg nagy. képűén Galamb, és ujjain keresztül átengedte a port egyik kezéből a másikba, miközben arra gondolt, hogy jó lenne ha itt maradna a sivatagban homokórának. — Ez a nő megígérte, hogy elősegíti a karrieremet, Van egy kitűnő barátja, bizonyos Henry Grison... — Kicsoda?! — Henry Grison... Miért ijedtél úgy meg? — Ezzel az úrral találkoztam...' — Hol? — Egy érdekes házban... Pizsamában fogadott a földön... Kölyök nézte..'; — Én tudom... hogy te ki vagy... — És rövid szű- net után mereven Galamb szemébe nézett, majd így szólt: — Batalanga. Nagy hatást várt. Galamb bután nézte. Azután meg. fogta a fiú homlokát: — Lehet, hogy ebben igazad van, de nem ártana ha megmérnéd a lázadat... Kölyök mereven és gúnyosan nézte, azután újra, ; szinte szótagolva ismételte: — Ba-ta-lan-ga!... Mit akarnak tőle? Most ez a legújabb. A Batalanga! — Nagy komédiás vagy — mondta Kölyök —, de nem hiszem, hogy továbbra is alakoskodsz, ha meg. mondanám, hogy én már jártam Batalangában... (Folytatjuk.) Gázfűtés 700 lakásban Megbüntetik a labásrongálókat Ét eleji beszélgetés az IKV igazgatójára! Szövetségi elnökök tanácskozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom