Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

1968. február 11, vasárnap & oldal Ne csak a szerencsén múljon... A múlt év utolsó napjai­ban történt. Kecskeméten • ötvenhat fiatal házaspár gyűlt össze, hogy sorsolás­sal eldöntsék: Ki költözzön be a városi KISZ-bizottság akciója keretében felépült 32 lakásba. A boldog sze­rencsések átvették a kul­csot, s már új otthonukban szilvesztereztek, míg a töb­biek keserű szájízzel men­tek haza albérleti szobá­jukba ... Február, április, vagy. Idézzük fel dióhéjban a megyeszékhely méheslaposi részén épülő KISZ-lakások építési krónikáját. 1965 vé­gén alakult meg a KISZ III. számú lakásépítő kö­zössége Kecskeméten, 56 taggal. Hosszas előkészület után kezdődött meg az építkezés, amit — ahogy ez már lenni szokott —, a pénzügyi fedezet, az épí­tési anyagok előteremtése, kivitelező felkutatása elő­zött meg. — Nem volt könnyű sem a kezdet, sem a folytatás — mondta Mészáros Sán­dor, a Kecskeméti Városi KISZ Bizottság titkára —, de akihez fordultunk, min­denki segített. Még azt is Sikerült elintézni, hogy akiknek néhány ezer forint hiányzott a 26 000 forintnyi .’induló összegből, haladékot ■ kapjon az OTP-től ennek befizetésére. Tekintélyes ér­téket képviselt az építtetők társadalmi munkavállalása. A közösség tagjaiból vá­lasztott ügyintézőknek nap mint nap újabb feladatokat kellett és kell megoldani, hiszen 24 lakás átadása még hátra van. Bánó Sándor, az egyik ügyintéző: — Az eredeti terv szerint tavaly júniusban kellett volna a lakásokat átadni, de eddig — féléves kése­delemmel —, csak har­mincketten kapták meg a kulcsot. — A többiek? — A minap látogattam meg az építőket. A 3. szá­mú épület — úgy tűnik —, már ebben a hónapban be­költözhető lesz, de március­ban a hiánypótlás még ad feladatot az itteni nyolc lakásban. Az 5. számú épü­letnél részben kőműves-, másrészt cserépkályha- és fürdőszoba-építési munkák folynak. A 4. számú épü­leten a betonalapozás, kül­ső vakolás, kőporozás és valamennyi belső szakipari munka még hátra van. Az átadási időpont áprilisra módosult, de ennek betar­tása az időjárás mellett, a munka további ütemétől is függ... A késedelem okai Csepeli István, a megyei tanács vb .titkárságának előadója: — Mindenki, akinek ki- sebb-nagyobb köze volt és van jelenleg a méheslaposi KISZ-lakásokhoz, segített. A munkaerővándorlás, az anyagéllátási zökkenők azonban az ilyen építkezé­seket sem kímélik. Én eb­ben látom a kényszerű ha­táridő módosítás okát. Tel­jesen megértem az érdekel­tek türelmetlenségét, de mint szakember mondom, sajnos akadnak építkezé­sek, ahol még a méhesla- posinál nagyobb a késés. A jövőben igyekszünk ennek Mesterségünk címere ( A kereskedelmi eladó Férfi és női divat, konfek­ció, kötöttáru, rövidáru, fehérnemű, illatszer... Mennyi anyagféleség, mennyi minőség, mennyi — Tessék, én ezt ajánla­nám. Félmagas sarok, eny­hén szögletes orr. A hasí­tó ttbőr divatos és kényel­mes. A hamvasszürke majdnem minden ruhához jPfc, , +- Kisebbet! Nincs ne- ! kein ekkora lábam. — Adja csak vissza mégis art 'a nagyobBáíT líém jó. Törpe vagyok benne. Ma­gasabbat, élénkebb színűt. — Ebben már lehetne a mellékutcákon járni, de minek rajta ez a rémes masni? — Masni nélkül? Ez bőr? Hát akkor a cigarettapapír micsoda? Vaslemez? Visz- szarakhatja az egészet. Nincs egy rongyos bocsko- ruk! Nem vásárolok ma­guknál. — Nagyon kár, asszo­nyom — mosolyog az an­gyalok türelmével Pálinkás Anna. — Az ön lábán egy­szerűen nem állhat rosszul cipő. — Gondolja? Akkor mu­tassa csak azt a sötétzöl­det! ... — Egy-egy ilyen vásárló után nincs szüksége anda- xinra? — kérdezem Annát. — Ugyan! Miért? A ve­vő válogat, az eladó ajánl és óira ajánl. Törvénysze­rű. Ne higgye, hogy én kü­lönb vagyok, ha vásárolni megyek. — Mindig kereskedő akart lenni? — Azt hiszem, viszony­lag kevés az olyan foglal­kozás, amire a gyerekkor­tól kezdve készülni kellene. Az az igazság, hogy nem nagyon tudtam az érettségi küszöbén, hova is menjek. Hallottam, hogy tanulókat keres a kiskőrösi áruház. Eszembe jutott, hogy a ba­rátnőim mindig engem ci­peltek magukkal vásárolni, mert állí+ólag van érzékem hozzá. Ha már rablóból lesz a legjobb pandúr, mért ne lehetne jó vevőből jó eladó. — Mondja meg őszintén, nem érzi kevésnek érettsé­— És hogy tetszik ez a sima borjúbőr? nál meg föltétlenül több­nek érzem a mestersége­met, mintha irodában ül­nék reggeltől estig, és min­dig ugyanazokat a számo­kat írnám ugyanazokba a rubrikákba. Az áruháznak csak érettségizett tanulói vannak, és azt hiszem nincs nagyon messze az az idő, amikor nem lehet ennél alacsonyabb iskolai vég­zettséggel a pult mögé állni. — Mégis: mit kell ehhez tudni? Cipő és cipő. — De hányféle cipő? Me­lyik kinek jó és miért? Aztán nemcsak cipő. Amíg megszerezzük a szakmun­kás bizonyítványt, minden osztályt végig kell járni. ár! Különösen az árválto­zás idején! — És az emberek? — Ez a nehezebb és a szebb része. Mert egy osz­tályon meghatározott szá­mú árufajta van, de min­den árura számtalan típu­sú vásárló jut. Néhány perc alatt meg kell érezni az íz­lésüket, kikérdezni a ruha-, tárukat, eltéríteni az ér­deklődésüket, ha nem tud­ják, mi illik önmaguknak És mindig jókedvűen. A mogorva eladót nagy ívben elkerülik a vevők! Annát nem kerülik el. Egy idős néni keresi. Olyan figyelemmel, gonddal vá­laszt neki, jó puha cipőt mintha magának vásárolna. Szabó János lehetőségét a. minimálisra csökkenteni. — Ügy tudjuk, akad pél­da a határidő betartására is... — Igen. A szóban forgó KISZ-lakásoknál például a DÄV szakemberei egy hét alatt befejezték a villany­szerelést, a városi tanács gyorsan elvégeztette a földfeltöltési munkákat, a vízvezeték-építést, s remél­hetőleg nem kell sokáig várni a megfelelő út és járda elkészülésére sem. Még több segítséget várnak A múlt és a jelen után vessünk pillantást a jövő­re is. A tervek szerint áp­rilisban újabb 32 KISZ- lakás építése kezdődik a Méheslaposban, a városi KISZ-bizottság szervezésé­ben. — A hunyadi-városi 66 és a méheslaposi 56 KISZ- lakás felépítésének tapasz­talatait, tanulságait — ma­gyarázta Mészáros Sándor —, igyekszünk hasznosítani az újabb akció során. Sze­retnénk elérni, hogy keve­sebb problémánk legyen a kivitelezés gyorsaságával a jövőben. Mivel egyes épí­tőanyagok ára január 1. óta emelkedett, szeretnénk job­ban kihasználni a költség- csökkentési és a társadalmi munkában rejlő lehetősé­geket. Körülbelül ebben foglalható össze elgondolá­saink lényege a további KISZ lakásépítési akciók­kal kapcsolatban, amelyek megoldásához azoktól is több segítséget kérünk, akiknél eddig többé-kevés- bé nélkülöztük ezt. Én optimista vagyok, bí­zom benne, hogy a jövőben nem a jószerencsén múlik, hogy a fiatal házaspárok mikor költöznek be ottho­naikba, melyekért ők hoz­zák a legnagyobb áldoza­tot... Bubor Gyula A szerző előszava J árjuk a kecskeméti utcákat, a zöldellő, virágzó parkok útjait. Asz­falt, beton, kockakő, itt-ott még téglajárda kopog a ci­pőnk sarka alatt. Felte­kintve egyre magasabbra törő épületeket látunk. A központtól távolabb eső te­rületek sem elhanyagolt perifériák már. Új, korsze­rű lakónegyedek, terjesz­kedő gyártelepek, templom­tornyokat túlszárnyaló kar­csú kémények mutatják, hogy meddig jutottunk el a város építésében, csino­sításában és gazdagításá­ban. Mindezt természetes­nek vesszük. Így van! Ho­gyan is lehetne másként! Pedig nem árt észreven­ni a mai valóság mögött az eddig vezető utat, az út akadályait leküzdő embert és amit a küzdő embernek még el kell érnie. Mert akad még tennivaló a két évtizedet átlépő erőfeszíté-i sek után is. A gáz- és vízvezeték, vagy csatornázás árkait, gödreit kerülgető sétálók között gondol-e vajon va­laki azokra, akik előtte és egészen más körülmények között rótták errefelé min­dennapi útjukat. Volt-e örömük, vagy a bánatból, megpróbáltatásból osztott számukra nagyobb részt a sors? Ki tudja a kérdésre a választ? Egészen végig talán senki. Könnyen bele­gabalyodik, aki csak egy kicsit mélyebbre pillant a város múltjának kérdései­be. A megmaradás gondjai, törekvés előrehaladásra, visszahúzó ellentmondás... Mennyi mindenen forgatta át ezt a régi várost és né­pét az élet forgószele. TPégészeink minden al- kaimat megragad­nak, hogy felfedjék, amit a föld magába rejtve őriz évszázadok, sőt hosszabb idők óta. A beépített város területén alig van lehető­ség rendszeres ásatásra. Meg kell elégednünk azzal, amit egy-egy építkezés al­kalmával véletlenül árul el a föld mélye magáról. A hozzáértők számára az ilyen véletlen kitárulások is sokat mondanak. Elárul­ják, hogy már több mini háromezer évvel ezelőtt emberlakta hely volt ez c vidék, ahol ma — valahc alig remélt tempóban — halad és virágzik Kecske­mét városa a szocialista fejlődés útján. Nagy út volt a három­ezer év előtti sárputriktó a földből szinte varázs­ütésre kinövő bérházakig iskolákig, kórházakig, gyá­rakig, a pásztorélettől c munkamegosztásos társada­lom ezerszínű foglalkozta­tottságáig. Benne élünk é: nem vesszük észre, hogy ú lapot írunk Kecskemét tör ténetének múltba fordul lapjaihoz. A ma történeté írjuk, de hasznos lesz, hí egyszer-egyszer vissza it lapozunk. Ez Huszonöt országba exportálnak, tavaszi turnéra készülnek a kalocsai pingáló asszonyok A fantáziadús motívu­mokkal hímzett kalocsai térítők, alátétek itthon és külföldön egyaránt kedvel­tek. A több mint 1400 be­dolgozó asszonyt foglalkoz­tató Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet ta­valy — a fennállása óta a legtöbbet —, több mint 25 millió forint értékű kézi­munkát értékesített. A hímzések nagyobb része ex­portra került. Az idén is lesz mit öl- tögetni a hímző asszonyok­nak. A világ minden tájá­ról érkeznek a megrende­lések, s már az év első ne­gyedében több mint 3 mil­lió forint értékű export munkán dolgoznak. Az elő­zetes piackutatás szerint 1968-ban is 25 országba jut­nak el a kalocsai asszonyok remekei. Újabban Japán­nal is kereskedelmi kap­csolatot tartanak, s ré­szükre „mezei virágcsok- ros” presszós kötényeket varrnak. Hódít az úgyne­vezett szomorú hímzés is. Erre a célra a mélyebb, a sötétebb tónusú hímző fo­nalat használják. Ezek kö­zül a leggyakrabb a bordó, a lila és a mélykék. A vidék népművész mes­terei szinte versengenek a változatosabb, ötletesebb összeállítású díszítő elemek kialakításán, elhelyezésén. p.nnek köszönhető a nagy számú külföldi vevőkör megtartása. A franciák évék óta a szórt hímzésű abro­szokat vásárolják, a hollan­dok pedig az élénk színnel ki varrt, tömött mintájú kis­párnákat kedvelik. A kalocsai népművészet „tolmácsolóinak”, a világ­járó pingáló asszonyoknak is nagy részük van abban, hogy egyre keresettebbek a művészi hímzések. A „fal­írásnak” egyedülálló mes­terei szinte állandó körúton vannak, s a különböző ki­állításokon mutatják be tudományukat. A fiatalok­kal együtt az idén már hét pingáló asszony vesz részt külföldi túmén. A tavaszi hónapokban Hollandiába, Olaszországba, Németor­szágba és Teheránba utaz­nak ’zelőtt tizenkét évvé Kecskeméti sétál címmel már próbálkozót megyei lapunk ilyen vissza lapozgatással. Azóta ú nemzedék állt munkasorba sok új lakó is költözőt városunkba. Bizonyos, hog\ a felnövő fiatalok és ide költözőitek közül sokaka érdekel a számukra meg élhetést nyújtó régi váró múltja, de jelene is, é hogy hol lesz a helye i jövőben. Erre szeretvénI választ adni azokon a kép zeletbeli barangolásokon amelyeken felkeressük t város egy-egy nevezetessé gét. Ismerjék meg Kecske mét mai lakói elődeik é egymás életét. Alijánál meg egy-egy utcanévtábla szobor, régi épület, emlék tábla előtt, gondolkozzanal el azokról, akiknek ■ emlé két őrzik! A történelem, t haladás útjelzői ezek a. emlékjelek. \ A történet századaira'1 időrendjét kívánjuk követ ni írásunkban. Egy-egy témánál átlépjük ezeket i1 kereteket. Nem is össze: függő várostörténete adunk, csak figyelemre mél több különálló mozzanato' kát, amelyekből mozaik szerűen mégis . összeállít ható a város egész múltjá\ nak a képe. Az olvass esetleg kifogásolja majd hogy a képből itt-ott ki maradt egy mozaikdarat de hát a teljesség nem i lehetett célja egy ilyen kor látozott terjedelmű soro zatnak. Az összeállító < teljesség helyett arra tö rekedett, hogy adatai hi telesek legyenek. Sok hely hivatkozik forrásaira is hogy aki a témában jobba-, kíván tájékozódni, megta láthassa azokat. Utal arn is, ha szájhagyománybóy merített. Saját kutatásainál eredményeit azonban nen kívánta hangsúlyozottan ki emelni. Tsmételten kijelentjük x hogy az ezzel a köz leménnyel induló soroza nem kritikai, tudományo feldolgozása Kecskemét tör ténetének, csupán szórakoz: tató tájékoztatás a váró i jobb megismertetésére. /'■ szerző elérte célját, ha rá vezet mindenkit, aki mr\ ezen a sokat próbált föl dön él, hogy megbecsüli, i és megszeresse, amit it talált, amit benne és ért elmúlt munkáskezek épi tettek. A régi építők pé' , dája szolgáljon mementóu és ösztönzőül a város m*: építői és vezetői számár i Joós Ferenc gi bizonyítványához a fog­lalkozását? — Nem voltam olyan jó tanuló, hogy sikerrel pá­1 vá-zha+nAilr fni almi ára An-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom