Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
1968. február 11, vasárnap 3. oldal Márciusban termést hoz Ezen a télen percig sem szünetelt a kecskeméti Béke Tsz hajtatótelepe. Ahogy a múlt év második felében termesztett gomba kikerült az üveg alól, úgy hasznosították nyomban a területet saláta- és paprikamag vetésével. Ennek köszönhetően az üvegházban mintegy 120 ezer tő hatvani paprika vár tűzdelésre. amelyek a számítások szerint március közepétől kezdve már termést hoznak. Ezenkívül e hónap végén több mint százezer saláta kerül kiültetésre a hollandi ágyakba. A képen: Rédei Istvánná szakmunkás értő kezekkel gondozza a paprikavetést A falugyűlések — a közélet eleven fórumai Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkárának nyilatkozata A megyében eddig több mint félszáz helységben tartották meg a falugyűléseket Ezzel félidejéhez érkezett el a helyi népfront- bizottságok újjáválasztása. Időszerű tehát, hogy nyilatkozattételre kérjük fel Farkas Józsefet a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát; — Milyen tapasztalatokról adhatunk számot, vannak-e érdekes tanulságai az eddigi falugyűléseknek? — Bevezetőnek talán egy kis statisztikát. Általában 100—300 személlyel képviselteti magát egy-egy helység lakossága a népfront- gyűléseken. Az 52 községben lezajlott rendezvényeik összesen 7033 embert mozgattak meg. A lakosság legszélesebb rétegeinek ilyen szép számú részvétele is mutatja, hogy a népfrontbizottságok újjáválasztása közérdekű esemény. A megjelenések számának változatosságára jellemző, hogy olyan kis községekben, mint Bugac, Dunaegyháza 300—300 érdeklődő jött eL Mindez a népfrontnak a tanáccsal, társadalmi és tömegszervezetekkel való jó kapcsolatára vall. De azért — úgy gondolom — a sikert nem lehetne csak a hagyományos szervezési módoknak, eszközöknek, mint a szép kiállítású, nyomtatott meghívók Kalocsán, a dunaA Csínom Palkó ritmusára Tornászó varrónők Nyolc perccel tíz óra előtt megreccsen a hangszóró a varróműhely falán: — Figyelem! Torna következik. Nyissák ki az ablakokat! A szélső gépsoron dolgozó lányok máris ugranak, és a friss februári levegővel együtt elárasztja a Csínom Palkó pattogó ritmusa a Bajai Férfifehémemű- gyár termét. Az előbbi férfihang — egy helybeli tornatanáré. és magnóról szól — vezényli a gyakorlatot: — Terpeszállás, kéznyújtás oldalsó középtartásba... ,Jfagymamiu is hajlítgat A közelemben egy őszülő kontyú, erősen molett munkásnő tornázik. Az első hailításoknál még némi erőlködést árul el az arca, de néhány perc múlva már csaknem olyan fürgén szökdécsel, mint az előtte álló kislány. Pedig talán a nagymamája lehetne. — Ehhez is kell értenie a művezetőnek? — kérdem a gyakorlat végén Mészáros Józsefet, ö volt ugyanis az előtornász a terem közepe táján. — Bizony kell. Az asz- szonyok ragaszkodtak hozzá. hogy csináljam velük én is a gyakorlatot. Utoljára katona koromban „csuklóztam”. közel húsz évvel ezelőtt és bizony kezdetben nehezen engedelmeskedtek az öreg csontok. De lassan belelendülünk és akár hiszi. akár nem, már hiányozna a torna. Egyszer, amikor elromlott a magnetofonkészülékünk. és úgy volt, hogy elmarad a mozgás, csaknem palotaforradalom tört ki a műhelyben. Kénytelen voltam én vezényelni. A kritikus időszak A közelünkben álló munkásnők nagyokat szusszantva, kipirult arccal helyeséinek. Goretity Lajosné, Bajusz Mihályné és a többiek kérdezés nélkül is lelkesen bizonygatják, hogy a néhány perces frissítő után újult erővel látnak munkához. Erről árulkodik a műhely teljesítménynaplója is. Mészáros József számokkal illusztrálja, hogy korábban tíz és tizenkét óra között jócskán lecsökkent a varrószalagok teljesítménye. Különösen szombaton és hétfőn mutatkoztak a fáradtság jelei az asszonyokon a kritikus időszakban. Az utóbbi hetekben azonban már nem hullámzott a teljesítménygrafikon, és ez kétségkívül az aktív pihenéssel töltött munkaközi szünet javára írható. Természetesen nem a teljesítmény fokozása volt az elsődleges célja a gyár központjában tevékenykedő munkapszichológiai csoportnak, amikor sokoldalú, tudományosan megalapozott vizsgálatok után kidolgozta az új munkarendet. A fehémeműgyárban sza- | lábrendszerben dolgoznak a nők, egy-egy részműveletet ismételnek sok ezrerszer, hosszú órákon át A monotónia főképpen a központi idegrendszert terheli, fáradtságot, fejfájást és sokszor betegséget okoz. Az idegrendszer nagyfokú igénybevétele magas vérnyomást és gyomorfekélyt is okozhat. Nem véletlen, hogy a szénbányászat után a ruhaiparban a legmagasabb a táppénzes százalék. A Fekete vonat Január 2-a óta minden műszakot három szünettel szakítanak meg a bajai üzemben, összesen 30 percet pihenhetnek a dolgozók. Máris észrevehetően javult a teljesítmény, és ami a legfontosabb: a munkásnők hangulata is. Több a mosoly, a vidámság a műhelyekben és a hangszórón át közvetített dalokat — gondot fordít a vezetőség arra is. hogy milyen zenét és mennyi ideig szolgáltasson a stúdió — egyre többen dúdolják együtt az énekessel. — Ez most a kedvenc, a „Fekete vonat”. Aradszky Piroskája lassan a második helyre kerül nálunk — magyarázza az üzemi stúdióban Jeszenovics Sándomé munkaügyi csoportvezető. Még forog a lemez, amikor valamelyik varrószalagtól megérkezik az újabb szívküldi rendelés: — A mi Arankánknak, az ing- nyakkészítés fölülmúlhatat- lan mesterének névnapjára sok szeretettel... Békés Dezső vecsei járásban, vagy ezek egyszerű steneilezett formái más területeken, vagy a plakátoknak, hangosbemondóknak tulajdonítani. A szervezés lelke, amely nemcsak a népes gyűléseket, hanem azok igazi munkatanácskozás, népfórum jellegét is eredményezte— a személyes beszélgetés volt. Tanácstagok, választókerületi bizottsági tagok — családok ezreit keresték fel. Tanyavilágban a kis iskolások is segítettek. — Milyenek voltak a négyévi munkáról szóló beszámolók? ösztönöz- tek-e felszólalásokra? Érvényesült-e a népfó- rum jelleg a tanácskozásokon? — Általában tartalmasak, vitára, véleménynyilvánításra serkentők voltak a beszámolók. Szemléletesen mutatták meg, milyen szép eredményeket ért el egy-egy falu társadalma közös erővel, s hogy az alkotó energiák összefogásában mindenütt hatóerő a népfrontmozgalom. Ami a vitákat illeti, igazi fórumok ezek a falugyűlések. Nem általános hangú hozzászólások hangzottak el, hanem konkrétak, csupa olyan kérdésről, ami a helyieket érdekli. Amiről mindenütt szó volt, illetve visszatértek rá minden községben: az új mechanizmus. Talán így summázhatok a vélemények: „Eddig beszéltünk róla, most már cselekednünk kelL” Sok kérdést tettek fel az új tsz-törvényről, a tsz- nyugdíjról, a pártoló tagságról, a földtörvényről, de általában az ezekkel kapcsolatos új rendelkezésekről. Mindez arra is figyelmeztet, hogy mindenütt nagy helye van továbbra is a felvilágosító szónak. Bátmonostor, Dunaegyháza, Fájsz gyűlései is aláhúzták ezt. Politizálnak, javasolnak, bírálnak, vitatkoznak a felszólalók Ordason, Szánkon az orvosi ellátásról, a rendelő fűtéséről szóltak. Sok helyen tettek észrevételt a külterületi boltok ellátására, raktározási viszonyaira vonatkozólag, meg a kisipari jellegű szolgáltatások hiányairól. Dunaegyházán a vízhálózat, számos helyen az útviszonyok parkok, játszóterek kialakításáért emeltek szót. Bátyán, Solt- vadkert külső területein a villanyhálózat bővítéséért zörgetnek Fontos téma a művelődés is. Faj szón, Bátyán falumúzeum létrehozását sürgetik, s a község történetének feldolgozását Dunaegyházán, de több helyen is, a nyugdíjasok igénylik a klubéletet Politizálnak a felszólalók. Solton arról beszéltek, hogy a termelőszövetkezetben megszűnt a fényescsizmás megkülönböztetés; tetteik alapján mérik az emberek értékét Kömpöcön a tanácselnök sorolta fel, mennyi segítséget kaptak azzal, hogy a népfront idejében javasolt, jelzett, bírált és szervezte a társadalmi munkát. — Kiket — és hogyan — javasolnak a népfrontbizottságokba? Milyen az értelmiségiek, a fiatalok és a nők aránya? — Mondhatnánk, „nép- képviseleti” elv érvényesül. Javasolják a társadalmi és tömegszervezetek képviselőit Legtöbb helyen üzemek, intézmények, tsz-ek, lakókörzetek delegálják képviselőiket a népfrontbizottságokba. Még jelöléseiket is külön-külön teszik meg. A jelenlevők élénk érdeklődéssel figyelik, kiket javasolnak. Számos helyen tapasztaltuk, hogy a tervbevetteken kívül még javasoltak tagokat a népfrontbizottságba, mert úgy látták, egy-egy terület nincs eléggé képviselve. Így Solton, Bácsszentgyörgyön, Ti- szakécskén két-két, László- falván egy személlyel bővítették a bizottság létszámát örvendetes az agrárértelmiség mind. élénkebb bekapcsolódása a közéletbe. Az egész dunavecsei járásban, de Kecskemét vagy Kiskunhalas külterületein, s másfelé is — nemcsak, hogy helyet kapnak, hanem helyet is kérnek a népfrontmozgalomban való tevékenységre. S ez igen fontos momentum az új mechanizmus kezdetén. Az emberek értékelik, becsülik a szakértelmet, amely nélkül nincs biztonságos, jövedelmező termelés, és labilis az önállóság. A fiatalok hozzánk áramlása is elevenebb. Eddig úgy mutatkozik, hogy 7—8 százalékkkal növekszik az ifjúság aránya, tehát az eddig 4—5 százalékról 12— 14 százalékra. Szánkon, Császártöltésen, öregcsertőn például titkárt, elnökségi tagot választottak a fiatalok soraiból... Ami a nőket illeti: az eddigieknél nagyobb számban látjuk őket a falugyűléseken. Képviseletük a bizottságokban 25—40 százalékos. Lakiteleken a 48 bizottsági tagból 22 nő. Dunaegyházán egyharmados az arányuk... Bízunk benne, hogy a népfrontbizottsági választások második félideje a nemzeti egység, összefor- rottság hasonló sikereit hozza — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát a népfront megyei titkára. Tóth István Itt a tavaszi vetőburgonya A napokban megkezdődött a tavaszi vetőburgo- nya-akció. Köztudott, hagy a burgonya az a növény, amely viszonylag könnyen fertőződik — terméshozama számottevően csökkenhet ha a vetőmaggumókat évente ugyanabból az anyagból válogatják ki. A felújításra 233 vagon Gül baba, somogyi sárga és bintje fajta vetőburgonya érkezett az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat kecskeméti alközpontjára. A ki- rendeltségtől eddig 93 vagonnal igényelt összesen 27 megyei közös gazdaság, valamint a Kiskunhalas és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Félreértés ne essék Talán nem is egészen ismeretlenek az itt következő pár mondatos törté- netecskék: Az egyik állami gazdaság a kényszer- vágással leölt állat húsát nem adta át kimérésre a hatósági hússzéknek, hanem — kijátszva az érvényes rendelkezéseket — hűtőházija vitette, gondolva, hogy majd előnyösebb értékesítésre tehet szert. Nem rajtok múlott, hogy ez a szándékuk meghiúsult. Más: Az egyik Duna menti termelőszövetkezet, miután hízóértékesítési szerződésnek nem tett eleget, arra az elhatározásra jutott, hogy a hízókat feldolgozott formában szállítja Tatabányára, s ott a hatóságilag megállapított árnál jóval drágábban méri el. Készülődésükről az illetékesek még idejekorán tudomást szereztek. Megint más: A takarmányliszt hazai gyártásának és juttatásának, egyebek között, az is feltétele, hogy a gazdaságok az elhullott állatokat átadják a feldolgozó üzemnek. Újabban a megye néhány tsz-e, gondolván merészet és nagyot, a tetemek saját üzemben való feldolgozására szánta el magát, eléggé kezdetleges higiéniai körülmények között. Amellett persze igényt tartottak volna továbbra is a központi juttatásból származó takarmánylisztre. A feltételes mód használata indokolt: az elszámolásnál szerencsére, a hatósági beavatkozás folytán, nem jutatták tovább. Nem soroljuk tovább — a történetek sorát, az általa ismertekkel kiegészítve bármelyik olvasónk tetszése szerint bővítheti Maradna hát a tanulságok levonása. Közös és állami gazdaságaink némelyike — úgy tűnik — fatális félreértésben leledzik az új gazdasagirányítás lehetőségeit illetően. Igaz ugyan, hogy a nagyobb önállóság a gazdaságok megnövekedett érdekeinek tiszteletben tartásával jár, ám ennek határa nyilvánvalóan csak addig terjedhet, amíg nem ütközik az össztársadalmi érdekkel. Ezt a határt egyébként, mint a példákból is kiderül, védik törvényeink. Am mivel nincs és nem is létezhet olyan törvény, amely az élet minden apró rezdülésére kész formulával szolgálna, kibúvók ezután is lesznek. Úgy véljük, a gazdasági életben is szükséges meghonosítani ezért bizonyos erkölcsi normákat, magatartás-formákat, ha nem akarjuk, hogy esetenként fölénk kerekedjenek — a szociológia nyelvén szólva — az önző csoportérdekek. A kapitalizmusban, ha érvényesülni akarsz, dobj félre minden morált. A szocializmusban — tartsd magad a társadalom egészére érvényes erkölcsi szabályokhoz. Időnként az effajta különbségeket is szükséges hangsúlyoznunk, hogy félreértés ne essék... (—ni —el.)
