Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-07 / 31. szám
1968. február 1. szerda 1 oldal Hét éve együtt Erre a riportra az adott ösztönzést, hogy az országos hírű Tessedik-brigád harmadszor nyerte el a napokban a megtisztelő szocialista címet. A kutatókból álló. lelkes csoportról többször írtunk már, közelebbről is bemutattuk tagjait, azonban sokkal kevesebb szó esett a dunapataji Petőfi Termelőszövetkezet kis Tessedik-brigádjáról, és főként a 32 tagú lelkes női munkacsapatról, amely ebben a brigádban tevékenykedik. Pedig nagyon megérdemlik az asszonyok a dicséretet. Tavaly csaknem félezren látogattak el hozzájuk az ország minden részéből tapasztalatcserére. A kis Tessedik-brigád ugyanis európai rekordot ért el a lucemamag-termesztés- ben. Harminc hold kapás lucemavetésen több mint 3 mázsa magot fogtak holdanként. Sőt a kordonos művelésű lucerna négy mázsát adott. Igaz, eredményeiket részben a kiváló tüdősök útmutatásainak. másrészt a Petőfi Termelőszövetkezet kiváló szakvezetőinek is köszönhetik, akik mindenben támogatták őket. • -'V J / v-~ Ilyenkor csendes a határ. Az asszonyoknak is több idejük van a pihenésre. Ez adta az ötletet, hogy elbeszélgessünk velük. A tanácskozást Szilasi Sámuel párttitkár szervezte. A pártszervezet, a kommunisták kezdeményezték e szocialista brigád létrejöttét is, ők a lelkesítői a szövetkezetben folyó versenynek. A székházban jöttünk össze. Ott voltak a férfiak is. Keserű János brigádvezetővel az élen. Ok kezelik a gépeket, a fogatokat. A gyalogmunkát az asszonyok végzik. Hamar feloldódott a hangulat, a 32-ből csaknem húszán jöttek el. Czirják Im- réné munkacsapatvezető volt egyúttal a szószóló is. (A címkópen balról az ötödik.) — Hét éve vagyunk mi már együtt. A kertészetben dolgoztunk mindig. Alig eev-két személy ment el tőlünk, meg jött néhány fiatal. Szinte miár egymás gondolatát is ismerjük, úgy élünk, mint a testvérek. — Ügy bizony — erősít- gette Setre Jánosné. — Mi már úgy összeszoktunk, hogy nem szívesen megyünk egymás nélkül szórakozni sem. Nyáron, amikor megnéztük a szabadtéri játékokat Szegeden, meg elmentünk Egerbe két napra, kikötöttük a vezetőségnek, hogy mi mindenhova együtt megyünk. Zelenák Jánosné hozzátette: — A vezetőség megbecsült bennünket, hiszen ez a kísérleti lucerna, amit a kertészet mellett vállaltunk, mán a vetésnél sok gondot adott. Holdanként fél kilótól egy kiló magot használhattunk csak fel. Harminc holdon nem volt könnyű ezt megoldani. Aztán a kapálás, a derekunk majd leszakadt. — Szerencsére a mi munkacsapatunk mindig vidám, jó hangulatban folyik a munka, sokat viccelődünk —, szólt ismét Setre Jánosné. Eljött a munkacsapat egyik legfiatalabb tagja, Szálkái Klára is. Mezőgazdasági tanuló a kertészetben és természetesen segített a lucernásban is. — A fiatalok nagyon szorgalmasak, hallgatnak a jó szóra, szeretjük őket. Négy kedves tanulólányunk Mesterségünk címere I Az esztergályos A fémiparban mind nar gyobb jelentősége van az egyes forgácsoló „szakmáknak. A műszaki követelmények egyre nagyobbak, a gépek évről évre változnak" a2"úSj típÜSÖk kötszöi rübbek és bonyolultabbak. Folytonosan differenciálódik a hajdan egységesen esztergálásnak nevezett forgácsoló szakma is. Föcske Frigyest, a Jánoshalmi Vegyesipari Ktsz fiatal esztergályosát kértük meg, magyarázza el a forgácsolás különböző ágazatai közti különbséget. — Az esztergálásnál a mozdulatlan kést érintve forog a munkadarab. A marásnál a munkadarab szilárd, ebbe mélyeszt hornyokat, süllyesztett vájato- kat a változatos alakú marókés. Ugyanígy dolgozik a síkmegmunkáló gyalus és a bonyolult, nagy pontosságú felületeket lecsiszoló köszörűs. — Az esztergályosok állítólag különösen büszkék szaktudásukra. — Nem indokolatlan a büszkeség. Észszakmának szoktuk hívni. Az esztergályos holta napján sem mondhatja el, hogy tökéletes szakember vagyok. Minden új munkadarab tartogat valami új feladatot. A megoldásra általában nem lehet sablonokat ajánlani. Szinte mérnöki munka megtalálni a legmegfelelőbbet. A régi vágású mesterek féltékenyen őrizték a ravasz beállítá sok titkát. Úgy kellett e1 lesnünk, vagy újra felfedeznünk. Ma már a tanulókat is megtanítjuk mindenre. — Mit kell legjobban tudni az esztergályosnak? — Mérni és mérni. Acélszalaggal, tolómércével, mérőórával, mikrométerrel. S ez nem elég önmagában. A jó esztergályost arról lehet megismerni, hogy szalaggal is le tudja mérni azt, amit más csak tolómércével. — Milyen pontossággal tud dolgozni? — 13 ezredmálliméter a legkisebb tűrés, amire vállalkozni mernék. A MOM- ban szereztem szakmun- kasbizonyítványt, ott nem adják olcsóbban. — Hogyan lehet eljutni erre a fokra? — Türelem és gyakorlás. Más magyarázatot nem tudok. Ha éveket tölt el az ember a pad mellett, és Ezek mindent tudnak, csúcsot, gömböt, ellipszist esztergálni. A régi típusú pádon fogaskereket kellett cserélni, kést köszörülni minden egyes manetfajtá- hoz. Az* Új gépen a szabályzógomb elforgatásával 8—10 féle menetet vághatok. — Anyagilag mennyire becsülik az esztergályosok szakértelmét? — 2500 forint az átlagom Még egy század milliméter és kész a simítás. élvezi amit csinál, gyökeret ver az ujjaiba a pontosság. — Igaz, hogy erre a nők sohasem képesek? — Nem hiszem. Legföljebb hamarabb elkeserednek. ha nem sikerül eleinte a beállítás. Az új gépeken már ez is könnyebb. itt a szövetkezetnél, és ez még nem a plafon a szakmában. Megnyomja a kapcsológombot, szivárványszínű szalagban kunkorodik a forgács. A kicsiny vídiakés hámozza a vasat, mint az almát. Sz. J. A brigád egyik legfiatalabb tagja, Szálkái Klára. van — bizonygatta a mun- kacsapatvezető. A brigád és természetesen a női munkacsapat tavaly is elérte a szocialista címet. Az idén tovább folytatják a versenyt és vállalták az újaibb kísérleti lucernások művelését is. — Tudja, nekünk sokat jelent az emberséges irányítás. a jószándékú tanácsok. Ezért szeretjük a vezetőséget, meg a kedves professzorokat is, akik a nyáron eljöttek hozzánk és részletesen elmagyaráztak minden tennivalót — mondták az asszonyok. K. S. Nem lassan fokozatosan MAR MÖGÖTTÜNK a „bűvös” évkezdet, a reform bevezetésének napja. Ez a meghatározás is sok nézet- eltérésre, meg nem értésre ad alkalmat. Mert ha valóban egyik napról a másikra a népgazdaság egészében érvényre jutott a gazdaság- irányítás új gyakorlata, az új mechanizmus, akkor miért hallani annyit a fokozatosságról? Például: ha már árreformot hajtunk végre, a tényleges társadalmi költségekből kiinduló és a piaci viszonyokkal számoló árrendszert vezetünk be, akkor miért nem valósítjuk meg egyszerre, teljes következetességgel ezt az elhatározást? Azért nem — válaszolhatjuk —, mert az élelmiszerek, az iparcikkek és a szolgáltatások árainak teljes átformálása, ahogyan azt az új árrendszer elvei megkövetelnék, bizonyos ésszerű csökkentéseket, de olyan áremeléseket is szükségessé tenne, amelyeknek egyenlege végül is csökkentené a lakosság vásárlóerejét. DE NEMCSAK az új árrendszer érvényesülésében szükségszerű a fokozatosság. Érthető módon elkerülhetetlen minden olyan területen, ahol nem tudunk egykettőre kibújni a régi gazdálkodási rendszer körülményei közül. Ahol eleget kell tennünk olyan követelményeknek, amelyek még a régi mechanizmusból következnek. Ismeretes például, hogy vállalatok ezután már saját fejlesztési alapjukból fedezik elhasználódott berendezéseik, felszereléseik pótlását, sőt többnyire még termelésük bővítését is ebből finanszírozzák. Az ez évre szóló, átmeneti rendelkezések azonban még meglehetősen korlátozzák ennek a vállalati nyereségből származó alapnak a képzését, illetőleg felhasználását, most nem kívánatos, hogy a vállalatok túl sok eszközt kössenek le az idén ilyen célra. A folyamatban levő nagyszámú beruházás úgyis éppen eléggé szétforgácsolja a népgazdaság ilyen célra fordítható anyagi eszközeit, s nem lenne jó, ha az erőteljesen bővülő vállalati fejlesztési alapok tovább növelnék ezt a szétaprózottságot. Az exporttevékenység gazdaságos fejlesztése is megkíván bizonyos fokozatosságot. Igaz, hogy az új devizaszorzók arra ösztönzik a vállalatokat, hogy elsősorban olyan cikkek kivitelére törekedjenek, amelyeknek gyártása és kivitele az új számítások szerint is nyereséges, a többi gyártását, illetőleg exportját épitsék le. De szintén csak fokozatosan! E FELTETT.F.NOL helyeslendő célkitűzés azonnali, teljes megvalósítása ugyanis feltehetőleg több exportcikket iktatna ki a forgalomból, mint ameny- nyire lehetőségünk van ahhoz, hogy a szükséges importot és a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát fenntarthassuk. Átmenetileg tehát még nem léphetünk fel e téren teljes következetességgel. s ahol az új devizaszorzók még nem teszik lehetővé a kifizetődő exportot, az állam megtéríti a vállalat veszteségeit. A türelmi idő pedig alkalmat ad a vállalatnak, hogy ahol csak lehetséges, gyors ütemben javítsák termékeik előállításának gazdaságosságát, gyártmányainak választékát, mert bizonyos idő elteltével le kell mon-; daniuk az exporttámogatásról. Az elmondottak alapján is látnivaló, hogy bár az új mechanizmus, a gazdaságirányítás reformja már érvényes a gazdálkodás egészére, bizonyos fokozatosságra még számos vonatkozásiban szükség van. S ez nem elvi engedmény, csupán arra irányuló józan törekvés, hogy a reform minél simábban és eredményesebben valósulhasson meg. AZ ÉV KRVnETE ÓTA a gazdasági élet már teljes egészében a reform talaján, annak szelleme és szabályai szerint működik. Nem csekély erőfeszítésbe került ez az „átállás”. Nincs mit csodálkozni azon, hogy csak fokozatosan akklimatizá- lódunik az ú j körülményekhez. Lassan járj, tovább érsz — mondják. Ami a reformot illeti, mi éppenséggel nem lassan járunk, legfeljebb kellő körültekintéssel, hogy valóban — tovább érjünk. b. j. Több lesz a korai zöldségféle Várva várt termékek a korai vitamindús zöldségfélék. A közös gazdaságoknak pedig az egyik legjövedelmezőbb ágazatot jelenti a velük való foglalkozás. Tavaly néhány mezőgazda- sági nagyüzem belekezdett a költséges, egyenként 3 és fél millió forintba kerülő palántanevelő telep építésébe. Sikerül-e már az idén hasznosítani ezeket? S így tovább javul-e a lakosság primőrellátása? A termelőszövetkezetek főkertészeitől, agronómusaitól telefonon kértünk tájékozta- tatót, A kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet műhelyeiben most formálódnak a négyhajós hajtatóház vasszerkezetei. Felépítettek azonban már 70 hollandi ágyat, amelyekben jelenleg készítik elő a talajt. Mintegy 2 millió 200 ezer pritamin- paprika-, dinnye- és uborkapalántát nevelnek itt. Ezután körülbelül 500 ezer előnevelt eecei- és hegyes- paprika-palántát gondoznak az ikerágyakban. A primőrterméseket elsősorban saját elárusító standjukon hozzák forgalomba. Baján, a Micsurin Tsz- ben az idén már 100 hollandi ágyat vonnak be a termelésbe. Száz hold fű- szerpaprika-, 20 hold paradicsom- és 10 hold pap- rikapaíánta szükségletét fedezik így, s körülbelül 50 ezer korai zöldpaprikatő termésének az értékesítését tervezik. Pontosan kétszeresére, 10 ezer négyzetméterre növeli a sükösdi Aranykalász Tsz palántanevelő telepének az üvegfelületét. A palántákat meleg homoktalajra ültetik ki. öntözik, s darabáruként viszik piacra a paradicsomot és paprikát. A bátyai Pirospaprika Tsz 40 hollandi ágyban nevel paradicsom-, illetve fűszerpaprika-palántát — összesen 260 hold korai szántóföldi termesztésre. Ebben az évben kezdték csak meg az építkezést a kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezetben. Húsz hollandi ágyuk készült el eddig, amelyekben egyebek között korai paradicsom- és hantos uborkapalántákat nevelnek. A MÉK-ke1 egy hold fóliás korai paradicsom, paprika, illetve saláta termesztésére szerződtek.
