Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-27 / 22. szám
>. oldal 1968. Január 27, szombat Délnyugat-afrikai hazafiak védelmében Hazánk képviselőjének felszólalása az ENSZ Biztonsági Tanácsában A magyar küldöttség mindent megtesz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában végzett munkája tükrözze hazánk külpolitikájának alapelveit: a béke és a biztonság megszilárdítását, a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok békés együttműködésének előmozdítását, a nemzetközi feszültség enyhítését, a nemzetiközi életben mutatkozó agresszív tendenciák elleni küzdelmet és a gyarmati rendszer maradványainak felszámolását —, jelentette ki Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ- képviselője, az ENSZ Biztonsági Tanácsának csütörtöki ülésén. Ez volt az első alkalom, hogy a Magyar Népköztársaság képviselője tagként vett részt a tanács munkájában. A magyar küldött leszögezte: a Magyar Népköz- társaság számára nagy megtiszteltetést jelent, hogy küldöttségünk első alkalommal vehet részt az ENSZ alapvető jelentőségű szervének munkájában. A Biztonsági Tanács ülését félszáz afrikai és ázsiai ország, valamint Jugoszlávia kérésére hívták össze, azzal kapcsolatban, hogy a dél-afrikai fajüldöző rezsim Pretoriában terrorpert folytat 30 délnyugat-afrikai hazafi ellen, akiket halálos ítélet fenyeget. A tanács egyhangú határozatban ítélte el a jogtalan eljárást és követelte a hazafiak szabadon bocsátását. A vita során Csatorday Károly nagykövet rámutatott: Magyarország teljes mértékben egyetért az afroázsiai országok javaslataival és követeli a dél-afrikai rezsim elítélését. A Dél-afrikai Köztársaság legfelsőbb bírósága Pénteken 30 afrikait nyilvánított bűnösnek Délnyugat-Afrikában elkövetett „terrorista cselekméryek”- ben. A bíróság február 1-én hirdet ítéletet. Hazánkba látogat a lmHand külügyminiszter Péter János külügyminiszter a magyar kormány nevében meghívta magyar- országi látogatásra J. M. A. H. Luns holland külügyminisztert, aki a meghívást elfogadta és 1968. február 12-től 15-ig tesz hivatalos látogatást Magyarországon. A világ legnagyobb földgázlelőhelyei a szovjet északon A statisztika ez ideig úgy tartotta, hogy a világ legnagyobb földgáztartaléka Texasban van: kéttnillió köbméter. Ugyanakkor a legnagyobb szovjet lelőhelyek földgázmennyiségét csak féltrillió köbméterre becsülték. Ezt az arányt a szovjet geológusok felfedezései határozottan országuk javára változtatták meg. A szovjet észak tundráin felfedeztek a világ legnagyobb földgázlelőhelyeit,, és most a Szovjetunió körülbelül négytrillió köbméter kiaknázására váró földgázzal rendelkezik. A geológusok csakhamar átadják helyüket egy gigászi gázvezeték építőinek. A messzi északról a Szovjetunió európai vidéke felé olyan csővezeték fog épülni, amilyent a világ még nem látott. A csövek átmérője két és fél méter. A vezeték hossza több mint 1000 kilométer lesz. Az építők első csoportja a napokban elindult észak felé. Új erőviszsnyoH a Földkizi-tenger medencéjéhen A Földközi-tenger térségének politikai térképe a második világháború után alaposan megváltozott. A korábban szép számmal található gyarmatokat önálló országok váltották fel és ma már 15 független állam (a volt 5 helyett) befolyásolhatja a Földközi-tenger medencéjének sorsát, népeinek jövőjét. Egy tényező jelentősége azonban változatlan maradt: a térség vizeinek és partvidékének óriási hadászati fontossága az imperializmus számára. Ezt bizonyítja a kiépített és jelenleg is üzemben tartott nagyszámú szárazföldi-, légi- és haditengerészeti támaszponton kívül az itt állomásozó 6. amerikai flotta jelenléte is. A 6. flottát feladatának megfelelően ellátták mindazzal, ami a korszerű hadműveletek végrehajtásához és támogatásához szükséges, ötven különböző kategóriájú hajóegység — köztük Poláris-rakétákkal felszerelt tengeralattjárók jelentek meg olyan hírek, ame- rög katonai puccs félsikere és kellett elviselniük: a szovjet — 200 repülőgép és 25 000 kato- lyek az erőviszonyok jelentős a júniusi izraeli agresszió fel- hadiflotta állandó jelenlétét a na jelenti ezt a hadászati egy- megváltozására engedtek kö- tételezett következményeinek Földközi-tengeren, séget. vetkeztetni ebben a térségben, elmaradása után az „osztat an A közel-keleti válság kirobAz utóbbi időben azonban a A NATO déli szárnyának meg- uralom”-ra oly kényes NATO- bánása után kétségtelenül je- nyugati sajtóban egyre-másra erősítését célzó 1967 májusi gö- hatalmaknak még egy csapást lentősen megerősítették a föld. ______________________________________________________________________________________:_____f közi-tengeri szovjet hajórajt ( egyes nyugati források szerint 45—55 hajóegységből és 12 ten geralattjáróból áll), amely nyíl ván a Szovjetuniónak az arab államokkal szemben vállalt kö telezettségével volt összefüggésben. Éppen ezért nem valószínű, hogy a NATO-hatalmak déli szárnyaik felett érzett aggodalma a jelenlegi erőviszonyok megváltoztatására kényszerítené a Szovjetuniót. — TERRA — L G i r | A {:::*:-l NATO tagállamok O Katonai támaszpont i. Szovjet flotta A.. ALBÁNIA C&.CSEH SZLOVÁKIA L1 IZRAEL L.-UBAN0N t; Cadiz 3 Udine Z Milano 4 Verona Dardanellák 5 'Venezia 6 Livorno ? La Spezia 8 Brindisi £ A * 9 Thesszalonfki n'AkrotirT 10 Eskijehir 12 Dhekslia n koreai népet nem fólemlitik meg az amerikai fenyegetőzések A BT sürgősen napirendjére tűzte a koreai konfliktust Rusk amerikai külügyminiszter csütörtökön este egy New York-i díszvacsorán ismét fenyegető hangot ütött meg a Pueblo-inci- denssel kapcsolatban. Kijelentette, hogy a hajó elfogása „példátlan és tűrhetetlen”, s hozzáfűzte, hogy a hajó „gyors, mondhatnám azonnali szabadon bocsátásán” kívül nem lehet szó más kielégítő megoldásról. Clifford, a Johnson által kijelölt új hadügyminiszter, az amerikai szenátus katonai bizottsága előtt csütörtökön azt hangoztatta, hogy a legfontosabb „épségben kiszabadítani’’ a Pueblót és annak 83 főnyi legénységét. Amikor véleményét kérdezték egyes amerikai szenátorok arra vonatkozó javaslatairól, hogy az amerikaiak erővel szerezzék vissza a Pueblót. vagy megtorlásul kobozzanak el koreai hajókat a nyílt tengeren, kijelentette: „a szóban forgó altemati- vák egyike sem szabadítja ki azt a 83 embert.” A jövendő / hadügyminiszter megjegyezte, hogy olyan incidensről van szó, amelynél további bonyodalmak várhatók. A koreai népet nem félemlítik meg az amerikai fenyegetőzések — hangoztatja a Koreai Munkapárt lapja, a Rodong Színműn pénteki vezércikkében. A lap emlékeztet arra, hogy Lloyd Bucher, a Pueblo kémhajó kapitánya bevallotta: hajója mélyen behatolt feladatának végrehajtása során a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vizeire és tüzelt a KNDK őrhajóira, továbbá elismerte, hogy cselekményei megsértették a koreai fegyverszüneti egyezményt és agressziót jelentettek. A Puéblo akciója rablótámadást jelentett fényes nappal, s a KNDK haditengerészetének akciója, a kémhajó elfogása önvédelmi cselekedet, teljes mértékben helyes lépés volt. A bűnösöket, akik megsértik más ország szuverenitását, a törvény szerint kell felelősségre vonni — szögezi le a cikk. A lap a továbbiakban elítéli a „megtorló intézkedésekkel” való amerikai fenyegetőzést. Á Biztonsági Tanáps pénteken, magyar idő szerint 21 óra 30 perckor ül össze, hogy sürgős ülés keretében megvitassa a Pueblo-üggyel előállott helyzetet. (MTI) Áz egység érdekében AHOGY közeledik a kommunista és munkáspártok ez év februárjára meghirdetett budapesti konzultatív tanácskozásának időpontja, úgy növekszik az érdeklődés világszerte ez iránt a nagy jelentőségű esemény iránt. Természetesen nemcsak az érdekelt és érintett pártok körében, de azok közt is, akik a ki- bic módjára szemlélik a munkásmozgalom jelenségeit, s nemkülönben rosszakaróinknál, akik mindig megjósolják vélt kudarcainkat, s előre kárognak a remélt balsikereken. Ezúttal azonban még mintha ez utóbbiak is kissé visszafogottabban bánnának a szokásos jelzőkkel, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy a konzultatív tanácskozás nem szűkül le néhány kommunista és munkáspárt összejövetelére. A napi sajtó híradásaiból is értesülhet mindenki, hogy egymás után jelentik be részvételüket az európai, ázsiai, dél-amerikai és más testvérpártok, s nyilatkozataik tükrözik azt is, hogy az értekezlet célkitűzéseit — az egység megszilárdításának gondolatát — magukénak érzik és vallják, s hajlandók tevékenyen közreműködni a találkozó sikerében. Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára például ezt írta erről szóló cikkében: „Ami bennünket illet, mi készek vagyunk részt venni egy nemzetközi konferencián, mert mint mondottuk, vitapartnerek és aktív szereplők - kívánunk Jenni az értekezleten, hogy a tapasztalatok és vélemények széles körű összevetése során ott is hangoztassuk: fel kell kutatnunk a megegyezések és közös akciók minden lehetőségét valamennyi kommunista és munkáspárt között, továbbá a kommunista és munkáspártok és minden ország demokratikus és haladó mozgalmai között az imperializmus ellen, a békéért, a népek szabadságáért, a haladásért és a szocializmusért vívott harcban.” A TAT,Ar.KQ7rt összehívására reagáló testvérpártok hangsúlyozzák, hogy időszerű ez a javadat. Időszerű, mert a világ olyan időszakot él át, amikor kiéleződik a harc egyfelől a szocialista, felszabadító erők, valamennyi forradalmi, demokratikus erő, másfelől az imperializmus, az agresszió és az elnyomás erői között. A kialakult helyzetben parancsolóan szükséges aktív lépéseket tenni valamennyi antiimperialista erő harci egységének megteremtésére. Természetesen nem ábrándozhatunk arról, hogy ez a találkozás önmagától és automatikusan meghozza majd a kommunista mozgalomban még meglevő nehézségek teljes leküzdését, s minden kérdésben megteremti a teljes egységet. De az bizonyos, hogy közelebb visz bennünket céljainkhoz, a nézetek és álláspontok egyeztetéséhez, s az összefogás módszereinek, a közös harc módozatainak kialakításához. Várható az is, hogy egyes testvérpártok nem kívánnak részt venni a konzultatív találkozón. A távolmaradók között lesz nyilvánvalóan a kínai párt. Az Aszahi c. lap pekingi tudósítójának cikkéből is következtetni lehet erre, a'ki kiötölte, hogy az értekezlet célja egyes kommunista pártok „kiközösítése” lesz. Az ilyen koholmányok azonban ma már senkit sem téveszthetnek meg. A TANACSK-ot^s kezdeményezése szigorúan azoknak az elveknek az alkalmazásán alapszik, amelyek a marxista—leninista pártok kölcsönös viszonyának normái. Mint Gus Hall elvtárs, az Egyesült Államok Kommunista Pártja nevében mondotta: „Ezt a kezdeményezést üdvözölni fogják mindazok, akik mindenek fölé helyezik az imperializmus ellen, a munkásosztály közös érdekeiért vívott harcot S tegyük hozzá: ha lesznek is távolmaradók, most is, mint a Karlovy Vary-i konferencián, semmiféle „kiközösítésre’’ nem kerülhet sor. S a határozatok sem valamiféle mindenkire kötelező érvényű és pontról pontra végrehajtandó „előírások” lesznek. Minden párt illetékes vezető szerve — sajátosságainak megfelelően — dönti majd el, hogyan valósítja meg az elfogadott irányelveket. Messzemenően érvényesül tehát a pártok önállósága a proletár internacionalizmus, s az igazi demokrácia, a teljes egyenlőség és függetlenség, valamint egymás érdekeinek tiszteletben tartása jegyében. A jobb megértés és az egység erősítése — ez a fő feladat, melyet a nemzetközi munkásmozgalom zászlajára tűztek a találkozó szervezői. A jelek azt mutatják, ez alól ma már egyetlen becsületes kommunista sem vonhatja ki magát. S aki mégis megkísérli, az — sajájt közvéleménye előtt is — igen nehéz helyzetbe kerül. T. P. Prognózis, 1968 IV. mégpedig nagyon nagy tőkeA közös piaci konjuktűra ala- befektetéseket igényel. Nyugatkulásának kulcskérdése a nyu- Németország rendelkezik, leg- gatnémet konjuktűra alakulása, alább is első tekintetre, ezek- Egyes jelek szerint a nyugat- a tőkékkel. Érdemes azon- német ipari tevékenység, ha ban felfigyelni arra, hogy né- lassan is, de élénkülő tenden- bány, nem éppen jelentéktelen ciát mutat. Ma még nehéz el- gazdasági szakértő az utóbbi dönteni, hogy ez a tendencia időben, némileg meglepő mó- állandósul-e, vagy csak átme- don Nyugat-Németország tőke- neti tényezők hatásának kö- szegénységről kezd beszélni. Ez szönhető. Mindenesetre figye- első pillantásra paradox ki- lcmre méltó, hogy a nyugatné- jelentés nem is tűnik annyira met gazdasági szakértők sze- hihetetlennek, ha arra gondo- rint sem várható 1968 első hó- lünk, mire van szüksége anyunapjaiban alapvető változás a gatnémet iparnak további mony rgatnémet gazdasági életben, dernizálódásához. Ehhez arra lenne szükség, hogy A soron következő lépés a Nyugat-Németország még a je- teljes automatizálás, a távve- lenleginél is jobban szét tud*a zérlésű rendszerek megvalósí- hűzni exportpiacait, mert ezál- tása és ezek tőkeigényessége tál csökkenthetné az egy-egy lóval nagyobb, mint az átlagos piacnak való kiszolgáltatottsá- iparfejlesztésé. Persze, a nyugat. gatnémet gazdaság — ha csak Üjabb piacok meghód fása a szó szoros értelmében vett természetesen a régiek megtar- tőkéket veszem alanul — még tása mellett azonban újabb, most sem jön zavarba, de nem is erre gondoltak az említett szakértők, hanem a szellemi tőkére. A programozás olyan szakképzett embereket igényel, akiknek, elnézést a kifejezésért, termelése a Német Szövetségi Köztársaságban tömegméretekben még nem kezdődött meg és az így kialakult szakemberhiány erősen visszafogja a beruházásokat, rontja azok hatékonyságát. Amit Nyugat-Németországról elmondottunk az, ha bizonyos fáziseltolódással is, de jellemző a többi fejlett nyugati országra, beleértve Japánt is. Mi a végkövetkeztetés? A prognóziskészítek többsége borúlátó. Nem hisznek tartós fellendülésben, pesszimizm-.Tsukai azzal indokolják, hegv Plánjában véve semmi sem változott, csak egy kicsit minden rosz- szabb lett, ahogy az egyik francia lan kommentátora írta. Az azonban majdnem biztosra vehető, hogy az idei év nem lesz a tőkés gazdaság általános fellendülésének éve. Orbán Attila
