Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
Bács-Kiskun legfőbb politikai testületé, a megyei pártbizottság a hét elején ülést tartott, amelyen igen fontos, időszerű politikai kérdések — többek között az 1968. évi gazdasági feladatok — szerepeltek a napirenden. A gazdasági és tömegszervezeti vezetőkkel kibővített ülés mélyreható vitában elemezte és határozta meg az elkövetkező időszakra a tennivalókat. Felkerestük Erdősi József elvtársat, a megyei pártbiGazdaságpolitikai feladataink zottság titkárát, a napirend előadóját — s megkértük: tájékoztassa olvasóinkat megyénk iparának jelenlegi helyzetéről. Első kérdésünkben arra kértünk választ, sikerült-e megyénkben megfelelően előkészíteni az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérést. Színvonalasabbá vált a politikai munka — A megyei pártbizottság a hét elején azért ült össze — kezdte tájékoztatóját Erdősi elvtárs —, hogy az életbe lépett új gazdasági mechanizmus körülményeinek megfelelően határozza meg a legfőbb gazdaságpolitikai és termelési feladatokat, különös tekintettel az 1968. évi tervek sikeres megvalósítására. Álláspontunk szerint most erre kell összpontosítani párt- szervezeteink erőit a gazdaságszervező, az eszmei, a politikai és ideológiai munkában. Ami az új gazdaságirányítási rendszerre való át- . térés előkészítését illeti, megítélésünk szerint eredményes volt. Az előkészületek legfontosabb feladatának tartottuk a párt-, állami, tömegszervezeti, gazdasági vezetőkkel és a közvéleménnyel, a dolgozók széles rétegével megértetni a reform lényegét, alapvető követelményeit. Ezenkívül gondot kellett fordítanunk a társadalmi és gazdasági munka módszereinek és stílusának fejlesztésére. A politikai előkészítésen túl a gazdasági jellegű előkészületek is megfelelnek az új gazdasági mechanizmus irányelveinek. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben és a költségvetésben gazdálkodó szerveknél helyesen mérték fel a beruházás jellegű fejlesztési terveket, s ahol szükség volt rá, helyesbítették a célszerű szükségletek és a takarékosság elveinek figyelembevételével. Elértük, hogy a készárú készletek teljes egészében értékesítésre kerültek, az elfekvő készletek pedig minimálisra csökkentek a megyében. Ezzel üzemeink elősegítették, hogy az 1968. évi termeléshez szükséges hitel- és pénzalapok rendelkezésre álljanak. A termelési tervek elkészítésénél érvényesült a jövedelmező gazdálkodásra való törekvés. Kezdetben néhány helyen érezhető volt a tervezésben bizonyos öncélú- ság. Ez azonban a rendelkezések alaposabb megismerése után többségében megszűnt. A tervek tükrözik a megyei pártértekezlet célkitűzéseit a termelés mennyiségében, összetételében, a foglalkoztatottság növelésében, s az iparfejlesztés földrajza megjelölésében. Üzemeink számos belső intézkedést tettek gazdasági és gazdaságpolitikai feladataik eredményes végrehajtására. Tanulmányok készültek az üzemszervezés megjavítására, a vezetés és irányítás hatékonyságának növelésére. Vizsgálatok, felmérések történtek — és még vannak folyamatban — az alapvető termelési költségtényezőik arányainak optimális kialakítására. A gazdasági vezetők kiérdemelték a bizalmat Személyi vonatkozásban megnyugtató a helyzet a megyében. Gazdasági vezetőink többsége az elmúlt években felnőtt a feladatokhoz, sikerrel vett részt a második ötéves terv végrehajtásában. Elméleti és gyakorlati felkészültségük, s eddigi helytállásuk a garancia arra, hogy az új gazdasági mechanizmus követelményei között is megfelelnek a rájuk váró feladatoknak. A megyei párt- bizottság részéről kijelenthetem, hogy a jelenlegi vezető garnitúra eddigi munkája alapján kiérdemelte a teljes bizalmat. Továbbra is kiemelt fontosságot tulajdonítunk az igazgatókés más gazdasági vezetők személyének, mert nagyrészt rajtuk múlik gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósítása. Mindenkor számíthatnak a pártszervezetek hatékony támogatására, mindaddig, amíg képességeiket társadalmi céljaink érdekében hasznosítják. Ezután arra kértünk választ a megyei pártbizottság titkárától, milyen feladatok várnak az idén az ipar gazdasági, műszaki vezetőire és dolgozóira. Erdősi elvtárs hangsúlyozta, hogy a feladatokat olyan alapállásból kell áttekinteni, amilyen adottságokkal rendelkezünk az új gazdasági mechanipnus bevezetésének időszakában. Ezután így folytatta: Igen fontos, hogy a párt-, állami és gazdasági szervek megfelelően lássák az összefüggéseket, helyes következtetésekre jussanak, s nagyon fontos, hogy kellő optimizmussal dolgozzanak céljaink megvalósításán. Melyek a fő céljaink az ipar területén? Elsősorban enyhíteni, majd fokozatosan megoldani foglalkoztatottsági gondjainkat. Az idén' 3000 új munkahelyet kívánunk létesíteni a megyében. Ezzel párhuzamosan kell fejlesztenünk ipari bázisainkat, folytatni iparunk szerkezetének változtatását a kvalifikáltabb gyáripari tevékenység irányában, fokozni a műszaki fejlesztést, javítani az üzemekben a munkakörülményeket, a járulékos és szociális ellátottságot, s nagy súlyt helyezni a nagyközségek iparosítására. Véleményünk továbbra is az, hogy az üzemek fejlesztését elsősorban rekonstrukcióval kell megoldani. Ehhez és egy egész sor célkitűzés megvalósításához, azonban növelni kell az építőipari kapacitást, az építőanyaggyártást. A harmadik ötéves terv célkitűzéseit eddig időarányosan teljesítettük, ami nagyrészt a pártszervezetek, a kommunisták jó munkájának, aktív irányító tevékenységének tulajdonítható. Ezáltal sikerült elérni, hogy megyénk lakosságának többsége magáénak tekinti a párt célkitűzéseit és alkotó módon dolgozik megvalósításáért. Csakis így érhettük el, hogy a megye szocialista ipara 1967-ben 28,3 százalékkal termelt többet, mint 1965- ben. Az iparban foglalkoztatottak száma 4700-zal emelkedett az elmúlt két év alatt, s az ipar áruinak egynegyede került a külföldi piacra. A megyében nyolc ipari üzem rekonstrukciója van folyamatban, s az építkezések üteme kielégítőnek mondható. Néhány fontosabb üzemünk fejlesztésében és korszerűsítésében is jelentősen előbbre jutottunk, s ezeken a helyeken a termelés már a magasabb követelményeknek felei meg. Ilyen üzem többek között a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár, a Bajai Finomposztó Vállalat, a Kismotor és Gépgyár, a Baromfiipari Országos Vállalat Kecskeméti és Kiskunhalasi Gyáregysége, valamint a húsipar. Műszaki és gyártmányfejlesztésben jelentősen előre lépett a Vegyiműveket Szerelő Vállalat Tiszakécskei Gyáregysége. Vállalataink idei termelésének beindításához a bankban a megfelelő hitel- állomány rendelkezésükre áll. Amennyiben az szükséges, módunkban van az új gazdasági mechanizmusban a termelés fejlesztéséhez, bővítéséhez devizát vásárolni. A hitelfelhasználás és a hitelpénz természetesen nem korlátlanul áll rendelkezésre, ezért a takarékosság elveit mesz- szemenően érvényesíteni kell. Az üzemekben például továbbra is igen fontos feladat az importanyagokkal való takarékosság. A legfontosabb az élelmiszeripar korszerűsítése Ebben az évben — összhangban az ipar és a mezőgazdaság területi munkaerő-adottságaival — tovább folytatjuk a nagyközségek iparosítását. Már eddig is értünk el e téren eredményeket, s különösen említésre méltó Lajosmizse, Bácsalmás, Jánoshalma, Kunszentmiklós, Kiskunma jsa ipari fejlődése. E községek mellett már kisebb falvainkban is sok helyen megjelentek az ipari üzemek sejtjei. A foglalkoztatás növelésében igen fontos szerepet játszik a tanácsi ipar és a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat. Az iparfejlesztésben előttünk álló feladatok végrehajtásában naev szerepe van az építőiparnak. Az építőipar kapacitása azonban még nem tudja száz százalékig kielégíteni a beruházási igényeket. Építőanyaggyártásban történt jelentős előrelépés. A tanácsi vállalatok létrehoztak négy salak- blokkgyártó üzemet, amely évente 42 millió kisméretű téglaegység gyártását teszi lehetővé. A tanácsi vállalatok háromszorosára növelték a nyílászáró szerkezetek készítését. Gyorsabb előrehaladásunkat azonban gátolják olyan tényezők, amelyek az elmúlt két esztendőben nem , a legkedvezőbben alakultak. Nem kielégítő például a megye konzerviparának kapacitásnövekedési üteme. Emiatt különösen a paradicsom- és zöldborsófeldolgozásban jelentkeznek problémák. Iparunk nem gyárt elegendő kisgépet és szerszámot a mezőgazdaság számára. A tanácsi iparban 36 millió forinttal csökkent az ilyen jellegű termelési érték. Ilyen irányú kapacitásnövekedés csak a ktsz-eknél és a mezőgazda- sági gépjavító vállalatoknál volt tapasztalható. Ipari termékeink 25 százaléka export Jelenleg minden vállalat és gyáregység rendelkezik éves tervvel, amelyet az új gazdaságirányítási rendszer követelményei szerint készítettek el. E tervek ösz- szesítése szerint az idén a múlt évinél mintegy 10— 11 százalékkal magasabb termelést irányoztak elő, ami mintegy 900 millió forintot tesz ki. Ezzel megyénk szocialista iparának termelési értéke 1968 végére eléri a 8 milliárd forintot, amely a harmadik ötéves terv fejlesztési előirányzatának 51,6 százaléka. Az átlagosnál gyorsabb ütemű a fejlődés a két helyiipari szektorban, a tanácsi iparban és a kisipari termelőszövetkezeteknél. Igen nagy feladatok várnak a megye iparára a külkereskedelemben. Az exportelőirányzat 500 millió forinttal magasabb az elmúlt évinél és az idén iparunk össztermelésének 25 százalékát szállítjuk külföldre. Már említettem, hogy az 1968. évi feladataink megvalósítását gazdasági vezetőink jól előkészítették. A minisztériumi iparhoz tartozó vállalatok egész évre rendelkeznek megfelelő rendelés állományai, ami biztonságot nyújtott az idei termelés beindításához. A két helyiipari szektorban a termelőkapacitás 30 százalékát év közben kell kitölteni rendeléssel. A termeléshez szükséges anyagok megrendelése időben megtörtént. Több vállalatnál már az elmúlt év végén bizonyos tartalékok is rendelkezésre álltak. Természetesen, egész éves viszonylatban még nem megnyugtató az anyagellátás helyzete. Néhány vasipari üzemünknek év közben kell gondoskodni az ilyen természeti zavarok elhárításáról. Néhány iparágról igen fontosnak tartom részletesebben is szólni. Megyénk természeti és gazdasági helyzetéből is adódik, hogy az élelmiszeripar aránya az ipari termelésen belül megközelíti a 40 százalékot, s erős hatást gyakorol a mezőgazdaságra. A Kecskeméti Konzervgyár 130 millió forintos korszerűsítési tervét véleményünk szerint úgy kell módosítani, hogy az 1970-re tervezett napi 45 vagonos paradicsomfeldolgozó kapacitásnövelést 1969-re valósítsák meg. Szükség van a borsófeldolgozás fejlesztésére is. Az ipar és a mezőgazdaság közös vállalkozásai Az új gazdasági mechanizmus új lehetőségeket tár fel az élelmiszeripari üzemek és a termelőszövetkezetek gazdasági kapcsolatai előtt. A feldolgozó üzemek 5—10 éves hosszú távú keretszerződések bevezetését kezdeményezhetik. Ennek alapján a mező- gazdasági szövetkezeteknek már érdemes félkész termékek előállítására alkalmas melléküzemágakat létrehozni. Kidolgozhatják az élelmiszeripari üzemek és a termelőszövetkezetek a különböző közös vállalkozások módját és formáit. A megyei pártbizottság az ilyen kezdeményezésekhez segítséget nyújt, hiszen nemcsak szövetkezeti, vagy vállalati érdekekről, hanem megyei és fontos népgazdasági érdekekről is szó van. Megyénk iparán belül a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok játszanak legnagyobb szerepet a konzervipar után. Ezért igen fontos feladat vár a KGM-vállala- tokra az idei termelési tervek teljesítésében, ami nem lesz könnyű feladat, hiszen éppen ezeknél folyik a legtöbb üzemkorszerűsítés. Szerepük jelentőségét kiemeli az is, hogy termékeik számos országos jellegű program megvalósításához kapcsolódnak. A megrendelők igényeit azonban csak úgy tudják kielégíteni, ha jobban kihasználják eszközeikben rejlő tartalékokat, s fokozatosan áttérnek a többműszakos termelésre. A könnyűipari üzemek a közszükségleti cikkek gyártásával a lakosság legfontosabb igényeinek kielégítésében vesznek részt. Az új mechanizmus körülményei között fontos feladatuk, hogy széles körű piackutatással informálódjanak a lakosság igényei felől. Törekedjenek minőségben, modellekben és színekben a választék bővítésére. Helyiipari vállalatainknak az árutermelés mellett különös gondot kell fordí- taniok a lakossági szolgáltatások javítására, természetesen a ■ tisztességes árak és elfogadható határidők betartásával. Nagyon fontos, hogy szoros kapcsolatban álljanak a kereskedelemmel és igyekezzenek a hiánycikkek gyártásával javítani a lakosság ellátását. Végül Erdősi elvtársat az életszínvonal várható alakulása felől kérdeztük. 1045 új személygépkocsi egy év alatt Megyénk lakosságának életszínvonala jelentősen javult 1967-ben. A készpénzforgalom 1966-ban 10 százalékkal, 1967 első háromnegyedévében 11,4 százalékkal haladta meg a második ötéves terv utolsó évének szintjét. A munkások átlagkeresete 8 százalékkal volt magasabb, mint 1965-ben. A kiskereskedelmi forgalom — változó áron számolva — 1 millió forinttal növekedett. Két év alatt 5403 lakás épült fel, ezzel függ össze, hogy 1967-ben az OTP betétállomány az 1965-ös szintre esett vissza, hiszen a lakosság nagyobb összegeket használt fel a magánerős építkezésekre és a tartós fogyasztási cikkek vásárlására. Egy igen érdekes számadat a lakosság életszínvonalának emelkedéséről. 1967-ben 1045 személygépkocsit vásárolt a lakosság, ami 57 százalékkal több, mint 1965-ben volt. A bérből és fizetésűül élők reálbére két év alatt mintegy 2,6 százalékkal, a szocialista iparban foglalkoztatottaké pedig 5,3 százalékkal növekedett. Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a szocialista munkaverseny mozgalmaknak, különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezett munkaversenynek. A szocialista iparban közel 20 ezer dolgozó csatlakozott a versenymozgalomhoz, s 10 százalékkal nőtt egy év alatt a szocialista cím elnyeréséért küzdő brigádok száma. Az életszínvonallal kapcsolatos kérdéseknél szólnom kell a kereskedelem szerepéről is. Az új gazdasági mechanizmusban a szocialista kereskedelem politikai funkciója mindinkább növekszik azáltal, hogy rajta keresztül érzékeli a lakosság a gazdasági reform hatását. A zökkenőkkel terhelt ellátás, a tisztességtelen haszonba való törekvés a lakosság körében rossz politikai hálást ' váltana ki. Éppen ezért a helyes üzleti tevékenység mellett a kereskedelmet irányító vezetőknek nagyobb a politikai felelősségük is. Helyes, ha ellenőrzik a hálózatukban folyó tevékenységet, s érvényt szereznek a kormány által kialakított kereskedelmi árpolitikának. Jelentős feladatok várnak az idén a vasúti és közúti közlekedésre is, s nemcsak az utasforgalom további növekedése miatt. Megyénk ipara és mező- gazdasága, mint korábban említettem, tovább növeli termelését. Az építkezések lebonyolítása is jelentős anyagmozgatást igényel. A vasúti és közúti közlekedésnek fel kell készülni arra, hogy határidőre a célhoz juttassa a rábízott szállítmányokat. Végezetül szeretném megemlíteni — mondotta Erdősi elvtárs, hogy a január 1-ével életbelépett árrendezések továbbra is foglalkoztatják a megye dolgozóit. Felmerül sokakban a kérdés, hogy a különböző árrendezések nem befolyásolják-e majd kedvezőtlenül az életszínvonalat. Erre csak azt felelhetem, hogy pártunk és kormányunk határozott célkitűzése az élet- színvonal állandó, fokozatos emelése. Ehhez természetesen az szükségs, hogy az üzemek dolgozói termelési tervüket teljesítsék. Ha pedig célkitűzéseinket nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesítjük, akkor gyorsabban nő a termelékenység, a nemzeti jövedelem, a népgazdaság anyagi ereje, s az életszínvonal gyorsabb növekedésére is számíthatunk. Mint tájékoztatóm elején hangoztattam, a gazdaság- irányítás új rendszerére való áttérés előkészítését megyénkben sikerrel hajtottuk végre. Ez az eredmény az egész megye lakosságának érdeme. Ipari üzemeink sem kivételek ez alól, s ha a szocialista brigádok tagjai a munkások, a technikusok, a mérnökök, s a gazdasági vezetők erejüket, tehetségüket összevetve munkálkodnak az idei tervek megvalósításán, akkor az új gazdasági mechanizmus első esztendeje további nagy előrelépést eredményez megyénkben — fejezte be tájékoztatóját a megyei párt- bizottság titkára. Nagy Ottó
