Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
4. oldal 1968. január 21. vasárnap Parasztfiatalokkal az ország színe előtt Parlamenti jegyzetek MAI EMBEREK A tsz asztalosa Munkában a versenybizottságok A termelőszövetkezeti törvény kimondja, hogy a területi szövetségek egyik feladata a termelési verseny és a szocialista brigádmozgalom szervezése. A szövetségek versenybizottságai már munkához láttak. A Kecskemét—Kiskunfélegyháza Környéki Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetségének versenybizottsága 22 közös gazdaságban tanulmányozta a jobb eredményekért folyó vetélkedést. Több szövetkezet már évek óta kiváló eredményeket ér el. A kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság, valamint a Boldogulás többször ért el országos helyezést is. Az elmúlt évben 35 brigád küzdött a szocialista brigád címért az említett 22 gazdaságban. Az egyéb versenyben résztvevő brigádok száma 42 volt. Csaknem ezer gazda tett vállalást 6 millió forint értékben. Még nincsenek végleges értékelések az elmúlt esztendőről, de az eddigiek is bizonyítják, hogy jelentősen túlteljesítették a vállalásokat. A legtöbb helyen üzemi versenybizottság segíti a rendszeres értékelést. Nemcsak a termelőszövetkezetekben, hanem több termelőszövetkezeti csoportban is egyre élénkebbé válik a termelési verseny. A területi szövetség elhatározta, hogy az üzemágak közötti versenyt népszerűsíti és a felvásárló, feldolgozó vállalatokat is bevonja a kiváló eredményt elért gazdák jutalmazásába. Tenger a sivatagban? A Jeune Afrique című folyóirat jelentése szerint egyes tudósok feltételezik, hogy a Szahara homoktengere alatt rejlik a világ egyik legnagyobb víztartálya: mintegy 30 milliárd köbméter víz. Tunézia és Algéria az UNESCO segítségével hozzálát a földalatti vízkészletek tervszerű felkutatásához. Ilyen sem volt még történelmünkben: a parasztság legifjabbjainak képviselői országos parlamentben vitatták meg gondjaikat, tennivalóikat az elmúlt hét második felében. Parasztság?... Legyünk óvatosak a meghatározással: agrármérnököktől az állatgondozókig a korszerűsödő tsz- gazdálkodás minden ifjú képviselője helyet kapott itt. A két szélsőség említése nem értékbeli minősítés: minden szakmából a legkiválóbbak kerültek be a megyei küldöttségekbe, köztük a 19 tagú Bács-Kiskun megyeibe is. Nem feladatunk a részletes beszámoló; a parlament hangulatát, mozgalmasságát jobban érzékeltetik a riporter helyszíni jegyzetei, megfigyelései. Ezekből adunk közre néhányat: | LAKÁS. I A folyosón az egyik szünetben Bak Istvánnal, a szabadszállási József Attila Tsz állattenyésztő technikusával — megyénk egyik küldöttével — találkozom. Még csak az elején tart a tanácskozás, de már jegyezgeti az őt érdeklő problémákat. Melyiket érzi ezek közül a legfontosabbnak? — Azt hiszem, a fiatal szakemberek lakásgondját — mondja, kezében a papírt lobogtatva. — Nálunk Szabadszálláson legalább negyven kezdő agronómus dolgozik. Felerészben nem helybeliek. Lakásuk: albérlet. De nem sokkal jobb az odavalósiak helyzete sem; beláthatatlan időkig nem élhetnek együtt a szülőkkel. Gondolok azokra, akik már családot alapítottak. Közbevetem, hogy van mód kölcsön igénybevételére, 30 ezer forintos „indulással”. — Igen ám, de ki szervezze a társasépítkezést? Mert csak ahhoz adnak kölcsönt. Itt kellene a tsz-eknek összefogniuk, építő brigáddal, anyaggal. — Ahogy azt nálunk csinálták — szól közbe Czibe- re Vilmos, a hartai Lenin Tsz agronómusa. — Könnyű nektek — rep- likázik Bak István. — Elnökötök, Oláh Pál ország- gyűlési képviselő. — Ha nem tévedek — vág vissza amaz —, Szabadszálláson is lakik országgyűlési képviselő. Báli Ferenc, a Lenin Tsz elnöke. | IJESZTGETfiS. I Nagy hévvel tartja előadását Molnár György, a KISZ Központi Bizottság titkára. A padsorokban feszült a figyelem. — Még ma is vannak egyes paraszti szülők — hangoztatja —, akik eléggé el nem ítélhető módon így ijesztgetik gyermekeiket: „Tanulj te kölyök, mert különben mehetsz a tsz-be kapálni.” A mellettem ülő Perczel János, a Dunamenti Tsz- Szövetség titkára —, aki meghívottként vesz részt a tanácskozáson — ezt súgja a fülembe: — Talán megérjük még, hogy így módosul az ijesztgetés: „Tanulj te kölyök, mert különben mehetsz az irodába aktát körmölni.” | ELNÖKLANY. j Az elnökségben a megnyitó után a Losonczi Pál és dr. Di- mény elvtársak közötti üres széket jellegzetes kiskunarcú, hosszúhajú leány foglalja el: a soros elnök. Hangján semmiféle elfogódottság nem érzik. Megtudom persze, hogy ő Rohos- ka Mária, a tabdi Szőlőskert Tsz kertésztechnikusa és a páhi Petőfi Tsz KISZ titkára. — Képzelje, csak reggel tudtam meg mire szemeltek ki — lelkendezik miután kitelt az elnökségi feladata. — Drukkoltam, de csak az első szavakat volt nehéz kiejtenem. Higyje el, ennél sokkal nehezebb KlSZ-éle- tet folytatni a tanyán. Kevés a fiatal, rendszeres munkaalkalom nincs, de mégis megpróbáljuk otthonossá tenni a tanyavilágot: a tsz már adott klubtermet, a járási KISZ-bizottság pedig berendezést. Egyébként, mint mondja, igen nehezen engedték el a tsz vezetői. Most van a tervezés. | FÉRJHEZMENÉS. I Egyszerre négy helyen ott lenni — képtelenség. Ám az újságírónak olykor lehetetlen feladatokra kell vállalkoznia, mivel külön-kü- lön tagozatban vitatkoznak a növénytermesztők, az állattenyésztők, a gépesítésben dolgozók és a szakmunkások. Melyik a legizgalmasabb? Mindegyik. A másik „tanyás” megye, Szabolcs-Szatmár küldöttei sem restellték felsorolni a mieinkkel rokon gondjaikat. Az egyik szőke szabolcsi lány, valahonnan Nagykáló környékéről, azt fejtegette, hogy az ország központi nagy beruházásainak elosztásánál jobban kellene gondolni az elmaradott vidékekre. S ekkor következik a kisr sé eredeti indokolás: — A fiúk évek óta a távoli ipari központokba vándorolnak. A lányok otthon maradnak, de férjhezmené- si esélyük egyre csökken. És ha mi is elmegyünk a fiúk után, ki marad a mezőgazdaságban? Hatalmas taps. Elsősorban a női küldöttek részéről. t Erre és a többi problémára is szombaton maga a miniszter, dr. Dimény Imre adott választ. Ahogy az egy országos parlamenthez illik. Hatvani Dániel Másodiknak szólalt fel Nagybaracska népfront nagygyűlésén. S szavait egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatta a több mint száz részvevő. Nem részletezte újból a helyi népfrontbizottsági titkár: Husti András beszámolójában már elhangzott eredményeket. Vallomásnak beillő hozzászólása azonban azokra épült. Oly módon, hogy elemzett, következtetett és — lelkesített. Egyszerűen, keresetlen szavakkal. A mi társadalmunkban, amióta a falu is szocialista alapokon nyugszik, nincsenek érdekellentétek. Mindenkinek egy a kötelessége is: a legjobb tudásával dolgozni mindnyájunk előrehaladásáért — politizált Kishegyi Pál, a helyi tsz asztalosa. — Én így nézem a dolgokat. És csak kétféle embert ismerek: becsülettel dolgozókat, akik ismerik a kötelességet önmagukkal, családjukkal, mindnyájunkkal szemben és a semmire- kelőket. A Hazafias Népfrontot a magam . módján azért is értelmezem úgy, hogy a becsülettel dolgozók alkotják a népet, amely ha összefog, együttesen képezi a frontot. Ez a front pedig hatalmas erő! Nagy dolgokat tud művelni a békés építő munkában, de ha úgy hozná a szükség, a béke védelmében is. Községünkben még sok a tennivaló, de a becsületes emberek frontjának összefogásával szép sorjában erőnk is van a munkához. Kishegyi Pál gondolatait, amelyeket tömörítve bocsátottunk közre, nagy tetszéssel fogadták a Hazafias Népfront Nagybaracskai Bizottságának négyévi munkáját összegező gyűlés részvevői. Aki viszont vendégként hallgatta a népes tanácskozást, magyarázatát kapta a titkári beszámolóban felsorolt eredmények forrásának. Mert nem a véletlen műve, hogy Nagybaracskán évről évre jelentősen emelkedik a társadalmi munka értéke, amely 1965-ben 87, 1967-ben pedig 450 forint volt a község egy lakosára vetítve. S nem kismértékben ennek a munkának köszönhető,' hogy az elmúlt négy évben sokat javult a község kommunális, egészségügyi, szociális ellátása; hogy több, mint hat kilométer járda épült, gyarapodott a parkosított terület, bővült, korszerűbb lett a közvilágítás és még sok minden. Bizonyságául annak, hogy Nagybaracskán sokan gondolkoznak Kishegyi Pálhoz hasonlóan. S ez a biztosítéka a nagygyűlésen felvázolt további tervek, elhatározások valóraváltásának is. P. L Egyhangúlag választották meg a Hazafias Népfrontbizottság tagjait 17. Megnézte az órát, és csodálkozva mormolta: — B. I. Kétségtelen, hogy az őrnagyé. Bertram Ives. Lorsakoff kissé bizonytalanabbul tartotta a revolvert. A másik nyugodtan mosolygott. — Nézze, Lorsakoff, én nem félek magától. Eddig is könnyen elintézhettem volna — és miközben ezt mondta, hüvelykujját összeszorította a tenyerében, mire nagy köves gyűrűjéből valami folyadék lövellt ki hosszú, vékony sugárban, és sistergve habzott az asztalterítőn, másodpercek alatt hatalmas foltot marva a vászonba. — Kénsav... Mialatt az órát nézte, végezhettem volna magával. De nekünk szükségünk van egymásra. Különösen most, miután világos, hogy Ives a saját szakállára dolgozott, és bennünket csak eszközül használt. — Akkor miért magyarázott nekem tüzetesen a telefonban egy különös karóráról, amelynek felkat- tintható fedele van és krokodilfej a kerete? — Mert időre volt szüksége, hogy eltüntessen minden nyomot. Lorsakoff leeresztette a pisztolyát: __ Zavaros... De belátom, hogy magát illetően v alószínűleg tévedtem. Az egészben az a legnagyobb hiba, hogy egyikünk sem ismeri személyesen az őrnagyot. — Én ma láttam. — Honnan tudja, hogy ő volt az? — Aubrt tábornok karonfogva lejött vele a lépcsőn, és később a szökőkútnál a megbeszélt helyen Lambertier vieomtetal találkozott. — Milyen ember? — Különb, mint a híre. Megesküdött .volna rá, hogy egy huszonkétéves léha kölyök. Jóképű, kicsit szeplős, folyton vigyorog, és hülyének tetteti magát. Ügy játssza a részeget, hogy minden színész megirigyelheti. — De miért mondta volna telefonon, hogy nála van a terv, a krokodilus órában, ha az volt a szándéké, hogy becsapjon bennünket? — Amikor telefonált, akkor még nem volt ez a szándéka. Közben történt valami. Lorsakoff káromkodott. — Ha így van, akkor megkeserüli. Rövidesen a kezemben lesz a nyaka. — Hogyan? — Maga szamár! Hát nem tudja, hogy miben állapodtunk meg? Dr. Brétail tervét a helyszínen kell hitelesíteni. Oda kell utaznia. És akkor a kezemben van. Értesítse még ma Laportert és Hildebrandtot. — Szerintem elsősorban Grisonnal kell beszélni. Egyedül ő állott személyes összeköttetésben az őrnaggyal. — Igaza van! Megyünk Grisonhoz. Zsebre tette az órát, eloltotta a villanyt, Mac- quarttal együtt elmentek. A kapu előtt egy pillanatra megállt: — Hm... Az imént még itt aludt az arab kávéfőző. Hol a fenében van? Néhány percig gyanakodva néztek jobbra-balra, de végre is sürgős volt az útjuk, és elsiettek. ... Az arab kávéfőző óvatosan lejött a falépcsőn.' Ugyanis egész idő alatt az ajtónál hallgatózott 1/ ? Párás, szürke hajnal bontotta szét fokonként az éj árnyait a fák és a házak körül. Siettek. A tengerpartig nyúló sikátor kihaltan tátongott végig. Váratlanul azonban szembejött valaki. Egy katona. Igen részeg volt. Dúdolt és minden második házfalnak nekiütődött. Azután vad, csúnya káromkodással szidta a helybelieket, és hívta őket az utcára, hogy összetörje valamennyit... Az egyik házfalnak támaszkodott, és cigarettát kapart elő a zsebéből. Már messziről barátságosan intett a két közeledőnek: — Jöjjenek, csak uraim... egy szegény katonának .. . aki holnap talán meghal a civilizációért... adjanak egy kis tüzet a haza nevében... Lorsakoff és Macquart éppen abba a házba igyekeztek, ahol most a légionárius megállt. Lorsakoff nevetve vette elő az öngyújtóját, és sokáig csiholt, mert úgy látszik, kevés volt a benzin. A katona részeg emberek módján egészen az arcához hajolt a cigarettával. — Ne menjenek fel..'. — Nincs itthon Grison? — Itthon van. Holtan. Megölték. — Gyere a halpiachoz... Végre meggyulladt az öngyújtó, a katona néhány szippantás után félrecsapta a sapkáját, és tántorogva tovább ment, artikulátlan énekhangokat üvölt- ve... — Szegény Grison — mondta Macquart. — Igaza volt, Lorsakoff. Valaki beleköpött a játékba, és íves ellenünk fordult. (Folytatjuki
