Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-12 / 9. szám

I oldal 1968. Január 12. péntek Új lakónegyed a szovjet fővárosban Nyolcezer lakosra terve- ;ett új lakónegyedet kez- . lenek építeni Moszkva szaknyugati vidékén. A ,Hattyú”-nali nevezett la- ;ónegyed fehér házai a iimkini víztároló — a moszkvaiak közkedvelt pi­henőhelyének — partján épül. A 24 hektárnyi területen különböző magasságú (15— 29 emeletes) épületek emel­kednek majd. A negyed összesen 10 nagy lakóházból fog állni. Négy házat fe­dett, fűtött csarnokok köt­nek össze, amelyeken át a lakosok télen kényelmesen eljuthatnak az étterembe, a postára, a kultúrházba, a mosodába, elvihetik gyer­mekeiket az óvodába, anél­kül, hogy kilépnének a hi­degbe. Az új negyed első lako­sai két év múlva költöz­hetnek be a lakásokba. Az építkezés vezetői ilyen ki­sebb lakónegyedek létesí­tésével igyekeznek csök­kenteni a főváros központi részében élő lakosok szá­mát, ahol a régi házak he­lyér parkokat létesítenek, s különféle intézményeket és üzleteket építenek. Bővül a villanyhálózat, bölcsőde, áruház épül Gyarapodó Helvécia Ä Helvéciái Állami Gaz­daság ma már — nyugod­tan állíthatjuk — világ­márka, viszont lényegesen kevesebb szó esik még a megyén belül is Helvéciá­ról, a községről. A község fejlődését meg­lehetősen nehézzé teszi, hogy viszonylag óriási terü­leten fekszik, 13 és $él ezer holdon oszlik meg a 4400 főnyi lakosság, sokba kerül a közművesítés. A múlt évben a község anyagi és munkaerejét el­sősorban a belvízkár elleni védekezés kötötte le. mégis gyarapodott közlétesítmé­nyekkel. Űj erdészház épült, takarékszövetkezet alakult és létrejött a második or­vosi körzet (Megelőzően egyetlen orvos látta el a betegeket.) A községfejlesztési ter­vek szerint 1968-ban a vil­lanyhálózat több mint két­szeresére növekszik. Már február végén átadják a matkói tanyaközpontot és az erdőgazdaságot ellátó vezetéket A 140 ezer fo­rintos költség 40 százalékát az erdőgazdaság fizeti, amely a villamosenergiát fafeldolgozó üzemének bő­vítésére használja fel. A lakosság kérésére a na­pokban tárgyalja a tanács­ülés a Magyar, a Német, a Hatos, a Csajági és az Is­kola sor villamosításának tervét A mintegy 3 és fél kilométeres hálózat kiépí­téséhez a lakosság soron­ként 30—40 ezer forinttal hajlandó hozzájárulni a ta­nácstagok felmérései sze­rint A kerekegyház! tanács házilagos építőbrigádja már tető alá hozta Helvécia első óvodáját Április elejétől 25 gyermek kaphat itt ellá­tást, és ezzel a dolgozó anyák régi óhaja valósul meg. A tavasszal parkosítják a művelődési ház körüli te­rületet és ehhez mélyfúrá­sú kutat létesítenek. Az év legnagyobb beru­házását a Kecskemét és Vi­déke Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet hajtja végre. Másfél millió forin­tért szövetkezeti áruházat épít. Nagy szükség van er­re, mert a meglevő vegyes­boltok egyre kevésbé tud­ják ellátni a fogyasztókat., gyakran kénytelenek Kecs­keméten, vagy a szomszé­dos községekben lebonyolí­tani vásárlásaikat (Igaz, erre bőségesen van alkalmuk. Kitűnő az autó­buszközlekedés, a vasúti megállók tekintetében pe­dig Helvécia nagyobb váro­sokat is felülmúl: 2 vasút­állomás és 9 megállóhely van a község területén.) Sz. J. A vaslemez művésze A durva fogú reszelő éle­sen sivítva mart bele a vaslemezbe, amely csiko­rogva próbált ellenállni. A kéz azonban, amely a szer­számot fogta erősebbnek bizonyult, s a lemez széle málladozni kezdett. Még néhány szakszerű, mond­hatnánk művészi mozdulat, évvel ezelőtt kezdtem. Jól rajzoltam, ezért beiratkoz­tam a képzőművészeti szak­körbe. Mátis Kálmántól, később Gór Imrétől tanul­tam a festészetet, de a szí­nekkel nehezen barátkoz­tam meg. Nyolc évig kísér­leteztem s akkor áttértem a gobelinre. Magam tervez­Néhány percet késnek a vonatok A szokatlanul zord idő­járás rendkívül nagy pró­bára teszi a MÁV dolgozó­it, ugyanis a mínusz húsz­fokos hidegben könnyen Odaítélték az 50. érfordulóra készült pályamunkák díjait Mint annak idején hírül adtuk, a megyei tanács vb művelődési osztálya, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei Elnöksé­ge és a KISZ megyei bi­zottsága — a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett a Nagy Októberrel és a magyar— szovjet barátsággal, együtt­működéssel kapcsolatos megyei események, hagyo­mányok összegyűjtésére és feldolgozására. A szép számmal beérke­zett pályaművek elbírálása megtörtént. A magyar nyelvű mun­kák, felnőtt tagozatában I. díjat kapott — megosztva — dr. Nagy Béla és Fuksz Ilona — „Történelmi sors­fordulók a dunavecsei já­rásban”, illetve „A törté­nelem katlanában” című műveikkel. A II. díj Béke­vári Sándornak jutott — „Kecskeméti internaciona­listák a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban” c. munkájáért A megosztott Megjegyzés Indokolt e még a lezárás? „Útépítés miatt zárva!” — figyelmeztet a nagybe­tűs felirat az 52-es műutat az izsáki elágazásnál elzá­ró korláton. Hónapok óta. A Solt irányába igyekvő járművek százai balra tér­nek hát, Ágasegyháza— Izsák—Fülöpszállás irá­nyába a meglehetősen nagy forgalmú, keskeny, nem egy helyen hepehupás út­ra. Nem szólva a főútvo­nalhoz képest csaknem tíz kilométer plusz távolság­ról, melynek megtétele után lyukadnak ki ismét a műútra a járművezetők. A megye főközlekedési útvonalainak építéséért, karbantartásáért csak elis­merés jár az illetékesek­nek, s külön is a kemény munkát végző, derék út­építőknek. Bizonyára a hó­napok óta tilalomként ál­ló, fentebb említett záró­korlát sem szúrt volna sze­met, nem csábított volna oknyomozó portyára, ha nem akadnak szemfüles árművezetők. Csakhogy egyre többen akadnak, akik a korlát ellenére, azaz: a korlát mellett rá- üklanak a Soltra, Duna- öldvárra vezető 52-esre. Dunavecsére menet még nem követtük a bátrabbak példáját, bár — ki szereti a nagy kitérőt? Szabad- szállás felől jövet viszont már nem tudtunk ellen­állni a csábításnak. Kíván­csiak voltunk, hogyan is áll az útépítés. Meglepeté­sünkre kiderült: A 27-cs kilométerkő közelében mintegy 200 méteres sza­kaszon az úttest egyik fe­lén kész az új burkolat, és félkész a másik fele is. A főút tehát — kivéve az egyik nyomvonal 200 mé­teres szakaszát — végig járható! Ezért kívánkozik a meg­jegyzés: Szükséges emiatt több mint 20 kilométeres szakaszon elzárni az utat; tízkilométeres kerülő meg­tételére kárhoztatni a tél­időben amúgyis próbára tett járművezetőket? S bi­zony, valamit a többlet­benzinfogyasztás is szá­mít! Nem lenne elegendő csu­pán a javítás alatti fél úttestszakaszt elzárni, kor- láttál jelezni? Annál is in­kább, mert úgy tűnik, hogy a távolsági buszokra nem vonatkozik és a szem­füles járművezetőknek sem jelent már tilalmat a zá­rókorlát. P. I. III. díj Pénzes Imrét és Huley Alfrédot illette. A magyar nyelvű ifjúsá­gi tagozat I. díja, egyenlő megosztásban Csősz Eszter, Gubán Pál, Losonczi Mi­hály és Kelemen Tibor, íü- löpszállási általános iskolai tanulóké lett, akik Fodor Mihály veterán visszaemlé­kezéseinek feldolgozásával példamutató munkát vé­geztek. A II. díjat Poíifc Magdolna és Fialsz Teréz, a Keceli Arany János Álta­lános Iskola és Gimnázium két tanulója kapta, míg a III. díjat Papp Anna fülöp- szállási általános iskolai ta­nulónak ítélte a zsűri. Az orosz nyelvi tagoza­ton — megfelelő színvona­lú pályamű híján — I. dí­jat nem adott ki a zsűri- bizottság. A II. díjat — megosztva — Albert Sán­dornak, a Bajai III. Béla Gimnázium tanulójának és Takács Ernőnek ítélte oda a zsűri. Ugyancsak meg­osztva jutott a III. díj Vízi Ilonának és Stanek Máriá­nak, a soltvadkerti gimná­zium tanulóinak. Megszökött a bika — lelőtték Nem mindennapi hajtó­vadászat színhelye volt Tol­na község dunaártéri erdő­sége és környéke. Az egyik éjszakán megszökött istál­lójából a tolnai Aranyka­lász Tsz egyik hizlalásba fogott növendékbikája. Na­pokon át keresték, egyszer a nyomába is akadtak, megközelíteni azonban nem tudták. A „kalandos termé­szetű” bika bevette ma­gát a rengetegbe, s ott ügyesen rejtőzött. A meg­vadult állatot kénytelenek voltak lelőni. A három és fél mázsás bika húsát ki­mérték. Állandó készültség az állomáson befagynak a váltók, nem működnek kielégítően a különböző berendezések. A MÁV kecskeméti állomás­főnökségén arról kaptunk tájékoztatást, hogy a Kecs­keméten és a hozzá tartozó pályaszakaszokon nincs kü­lönösebb fennakadás. A szerelvényeket pontosan in­dítják, s az érkező vona­tok is alig néhány percet késnek, kivéve a csomó­pontról érkező, s a csat­lakozó vonatot beváró sze­relvényeket, A Nagyállomáson egyéb­ként a pályafenntartási fő­nökség húsztagú brigádja állandóan készenlétben áll az időjárás okozta akadá­lyok leküzdésére. Az egyetlen gond a sze­mélyvonatok fűtésével kap­csolatos. A Lajosmizséről, Lakitelekről, Fülöpszállás- ról érkező vonatok utasai panaszkodtak, hogy több kocsiban nem megfelelő a fűtés. Az állomás vezető­sége azonnal intézkedett, s január 12-re már négy pár- nás és négy másodosztályú kocsit rendeltek Szegedről. B. Kiss Béla a Táncoló lány című kompozíciójával. s a vaslemezből domborí­tott táncoló leány légiesen finom kompozíciója tökéle­tessé vált... A műteremben — egy kecskeméti ház udvarán emelt aprócska fészerben — ahová a jóakaraté véletlen vezetett bennünket, igazán volt mit megcsodálni. Fá­ból faragott ember és ál­latfigurák. festmények, go­belinek, s bronzöntvény ha­tását keltő, lemezből töké­letes anatómiával, művészi hozzáértéssel alkotott szob­rok. B. Kiss Béla, a vá­rosföldi Dózsa Termelőszö­vetkezet autójavító műhe­lyének lemezlakatosa, sze­rényen hárította el a dicsé­retet. — Nem vagyok művész, csupán kedvtelésből foglal­kozom szobrászattal... Tíz tem és varrtam ki őket. Egy évvel ezelőtt —- most már ügy érzem — megta­láltam azt az anyagot, ame­lyet jól ismerek, s amely­ből megformálhatom elkép­zeléseimet. Ez a vaslemez. S hogy ez így van, arról az a 25 igazán művészi ki­vitelű, mondanivalójában is gazdag szobor és szobor­kompozíció tanúskodálí, amelyet B. Kiss Béla egy év alatt készített el. — Sokat kell még tanul­nom, bár néhány alkotáso­mért már pénzt is kínál­tak — mosolyodott el, ami­kor további tervedről ér­deklődtünk. — Ügy terve­zem, hogy Kecskemét 600 éves évfordulójára egy dí­szes emlékkönyvtartót for­málok, s néhány szob­rot is... G. G. Mindenkinek szívügye Reggel hét óra után a távolsági autóbuszon. A rá­dió megszólal. Ép­pen akkor kapcsol­ta be a gépkocsi- vezető, amikor ezt hallani: „A franciák csücsköt a is szívátültetésre szívből. lyet a Ferencváros csinált Angliában. A Fradi-szív ... — Ha átültette volna, nem győz ... Csak szerettek vol­na az angolok egy Fradi­készülnek...” Akkora moraj, mint amilyen a Liverpool elleni mérkőzés győztes Fradi-gólját kísérte a klubokban — a tévé körül. Egymást érik a gyors véle­mények. — Na, már ezek is! — Egy megint meghalt. — ^9y jár a töb­bi is. — Az nem olyan biztos; a fokvárosi egészen jól van. — Nekünk is mo­zogni kellene... Még lemaradunk a nemzetközi mezőny­ben. Pedig éppen Eddig szünet nél­kül ütköztek egy­másnak a monda­tok. Most váratla­nul mindenki egy­szerre hallgat el. Nem sokáig. Egy hollószárny-bajuszú parasztember szól nagyvidáman. — Nem kell mán danolni, hogy „Fel­megyek az úristen­hez másik szívet kérni...” — Nem lehet ev­vel viccelni — for­dul feléje összehú­zott szemöldökkel egy bekecses asz- szony. — Mire való ez, beleavatkozni az isten dolgába? Amit ő adott, azt az em­a motor, miután egy kis előzéssel meg­ringatta népét a busz. A bajszos ma­gyar épp csak a sze- mesarkából méltat­ja pillantásra szom­szédját, közben vi­dám fölénnyel jegy­zi meg: — Az isten adta, az isten adta... De láthatja, hogy mennyi szivet elfu­serált. Akkor nem kellene a helyükbe másik... Fojtott kuncogá­sok. Az asszony összeszorított száj­jal hallgat. Csak egy fészkelődő moz­dulata van arra, hogy lökjön egyet útitársán... Megint csak a kerekek fa­gyos-kemény berre­gése hallatszik. A leszálló ajtó közelében három vasutas ül. Szolgá­latba mehetnek, ülő, ősz hajú kollé­gáját, aki a Nép- szabadság sportol­dalába merült el. — Tán maga is „szívesekre” kíván­csi? Amaz fel se néz, csak öblös, mély hangját hallatja. — Az én szívem­mel nincs semmi baj; elhajtana egy Diesel-t... Nálam — sajnos — mást kellene már átül­tetni. Még nincs nagy vész, meg az vigasztal, hogy mi­re a szív-mesterség­be belejönnek a doktorok, akkorra tán az is megy. Képe komoly, mint egy diploma­táé. Hogy megneve­tik, még csak a szeme se pislant. Harmadik kollégája tovább forszíroz. As öreg huncut szem­mel les oda, mikor szavát hallja. — Biztos szőlőt szeretne átültetni, bér ne cserélgesse... . _______ v ágna: új mecha- Majd megbünteti az mind. Egyikük, jó- nizmus — új szív. isten mindet, aki képű fiatalember, — Jobb az olyan ezzel játszik... vállánál megbillen- „szívátültetés”, ami- Vígan feltúrázik ti az ablak mellett mert rózsás bőrű, abba a fél holdjába, frissen borotvált mi? — Azt, azt, jól mondod. Űjat az öreg tőke helyett... Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom