Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-12 / 9. szám
1968. január 12, péntek 5. oldat A közös gsnijairól, őszintén Miske a 250. évben Zsúfolt volt ezen a napon a dunavecsei járási pártbizottság nagy tanácskozó- terme. Több mint 80 propagandista hallgatta a falusi téli tanfolyamok előkészítő előadásait. — Hány téli tanfolyam lesz a járásban? — Huszonnyolc termelő- szövetkezetünk van. Mindenütt lesz — mondja Réti István, a pártbizottság oktatási felelőse. — De két módszert javasoltunk. Vagy nagygyűlésszerűen hívjuk össze az egész tagságot, vagy brigádonként. Általában az utóbbit választjuk. Ezért van itt jóval több propagandista, mint ahány tanfolyam lesz. A tanfolyamok most kezdődnek. Két hét alatt tartják meg az öt előadást. Mitől vitaképes? A szünetben Madácsi Istvántól, a Solti Szikra Tsz párttitkárától kérdezem, ők hogyan szervezik meg az oktatást az idén? — Brigádonként és ágazatonként. Külön a tehenészeknek, a növénytermelőknek, a fuvarosoknak, traktorosoknak. Így is 70— 80 ember lesz együtt, de ez a létszám még vitaképes... — Nagyobb hallgatósággal nem lehet vitázni? — Az emberek bátrabbak azok előtt, akikkel együtt vannak a mindennapi munkái&ffi? De énnél is fontosabb az, hogy így, csoportonként, mindenki „saját magáról'’, az őt magát is közvetlenül érintő kérdésekről beszélhet... A traktorosoknál például most szeretnénk áttérni a norma szerinti bérezésről a végtermék szerinti bérezésre. Ez csak őket érinti. Ne unatkozzanak addig ott mások is. — Ennyire „szakmai” lesz a téli tanfolyam? Helyi politika — Szakmai? Tavaly szemünkre vetették, hogy túlságosan is előtérbe kerültek nálunk, a Szikrában a gazdasági kérdések. Most meg éppen ezt szorgalmazzák. A mai előkészítő előadások is. Helyes. A gazdaság és a politika szorosan összefügg. Hiába beszélek én a párt célkitűzéseiről, ha nem „fordítom le” tüstént a „saját nyelvünkre”. Mondjuk; a solti Szikra tehenészetének feladataira, kilátásaira és az ott dolgozók jövedelmének alakulására, munkakörülményeinek változására. — őszintén, Madácsi elvtárs: nagyon tüzesek ezek az említett viták? — Azok bizony. Csakhogy másképp, mint 6—8 évvel ezelőtt. Hogy úgy mondjam: nem a hangoskodók a hangadók. Munkaviták zajlanak: „Ezt javasoljátok?” (Az előadók ugyanis a tsz vezetőségéből kerülnek ki.) „Elfogadjuk.” Vagy: „Nem győztetek meg bennünket...” Ha elfogadták: „Ehhez a Londonban lép fel as Állami Népi Együttes A közeljövőben Angliában vendégszerepei az Állami Népi Együttes, valamint Zalatnay Sarolta és Zorán Sztevanovity. A magyar táncosok júniusban indulnak Angliába, ahol háromhetes turnén, a tervek ezerint 20—21 előadáson lépnek a londoni közönség elé. Zalatnay Sarolta egy most megkötött szerződés alapján három évet tölt Angliában. Fellép majd a különböző koncerteken, előadói esteken, műsoridőt kap az angol televízióban, filmet és hanglemez-felvételeket készítenek vele. A szerződése lehetővé teszi, hogy a három év alatt minden évben négy-négy és fél hónapot Magyarországon töltsön. feladathoz erre meg erre lesz szükségünk. ä.” Egyetértésben, közös akarattal — Kritika? Szemrehányások? — Természetesen. Hiba mindig akad. De nem kivörösödve, szitkozódva... „Amaz a brigád jobb eredményeket ért el. Nálunk ez volt a hiba. Ezt kell jobban csinálni nekünk, azt a brigádvezetőnek, amazt pedig a vezetőségnek...” A solti Szikra hírneves tsz. Nem mindenütt mennek a dolgok ilyen jól. De akár kevesebb a gond, akár több, a téli tanfolyamok célja: a gondokat és feladatokat megbeszélni, egyetértésre jutni és azután, amikor itt az ideje, közös akarattal jobban és eredményesebben dolgozni. Ezért népszerű ez az oktatási forma. A tavalyi 18 ezerrel szemben az idén kereken 24 ezer hallgató jelentkezett. M. L. Kovács Kati filmfőszerepben A népszerű táncdalénekes, Kovács Kati játssza az „Elváltozott a nap” című új magyar film prózai főszerepét. „Aki az Isten és az Apostoli Szentségek kegyelméből a Kómái Anyaszentegyliáznak kardinálisa, Keresszeghy g. Csáky Imre, Szepes földnek örökös ura, Kalocsai Érsek, Nagyváradi Püspökségnek és Pozsonyi Prépostságnak adminisztrátora, Nemes Bács és Bihar vármegyék örökös főispánja etc. Adjuk emlékezetül mindeneknek, akiket illet, ez levelünk rendjében, hogy alázatosan hozzánk folyamodván némely iígvefogyott szegény embereit ebben a szűk és mostoha világban, mind maguk, mind marhájuknak nagyobb táplálásáért és conservatióiáért ezen kérvényükben könyörögtek előttünk, hogy Miske nevű Nemes Pest vármegyében levő Pusztánkat engednénk át nekik lakóhelyül megszállani .. .” 250 év távolából is ökölbe szorul az ember keze Miske alapítólevelét olvasva. Mélységesen megalázta, embertelen gúzsba kötötte a letelepülő ;'ob- bágyesaládokat az érseki önkény. „Parancsolás szerint” és „ne merészeljen” ezek az oklevél leggyakoribb fordulatai. Dézsma a földre, az állatokra, a halra, a tüzeljSfára. a maikra, minden elképzelhető haszonvételre, melyet a jobbá zy köteles „hova parancsolfatik, oda vitetni”. Az érseki konyhára „kedveskedéssel tartoznak. Mindez kesrvnek számít. Aki nem kér belőle, és elköltözik, „marhájától mcgfosrta- tik, s maga Is erős rabságra vettetik.’! * A fennállás 250. -‘™- évfordulóját az idén ünnepeljük — mondja Baracskai János, a miskei tanács elnöke. — Nem látványos ünnepségnek, nem afféle búcsúnak szánjuk a megemlékezést. A nárt, a tanács, a KISZ és a népfront képviselőiből álló előkészítő bizottságnak az a szándéka, hogy a jubileumi év erősítse meg a lakosságban a községhez való tartozás érzését. Azt szeretnénk, ha mindenki elgondolkodna azon a fejlődésen, amit a község a felszabadulás óta megtett, és a jövőben többet cselekednének érte, hogy a fejlődés tovább haladhasson ezen az úton. Mert tennivaló még van bőv^n. Miske szövetkezete, a két évvel ezelőtt három tsz egyesüléséből alakult Egyetértés, mi tagadás, a gyengék közé tartozik. És ez nem a természeti adottságokon vagy a szorgalom hiányán múlik. Szorgalmas a község népe. Csak az a furcsa, hogy míg a közös paprikatáblákon 20—22 mázsa az átlagtermés, a háztáji földek 40—60, sőt 80 mázsát is adnak. Ügy látszik, az érseki idők sok nélkülözése any- nyira megerősítette a mis- keiekben az egyéni gyűjtés ösztönét, hogy a szocialista fejlődés hatása máig sem tudta még felülmúlni. A ház körüli kertekben hihetetlen szorgalommal munkaigényes,' jövedelmező gyógynövényeket, majoránnát, bazsalikomot, rózsametént termelnek (az utóbbinak 10 dekájáért 2400 forintot fizet a Herbária), 200 televízió, 20 személygépkocsi, 250 motorkerékpár van a 2400 körüli lélekszámú községben, 8—10 új ház épül évente. — Gazdag község, szegény tsz — jegyzi meg kesernyésen Ferenc János, a szövetkezet párttitkára. — Nagyvonalúbb gondolkodásra kell megtanítanunk az embereket. Mennyire megnövekedhetne egyéni jólétük is, ha teljes hatásfokkal ki tudnánk használni a nagygazdaság előnyeit. A tsz területéből két és fél ezer hold az öntözőfürt körzetébe esik, de munkaerő híján egyelőre nem tudunk élni a lehetőséggel. A .városba vándorolt fiatalokat szeretnénk visszacsalogatni, de még csak az ismert körforgós játék folyik köztünk. — Gyertek haza, hogy megerősödjön a tsz — mondjuk mi. — Majd ha megerősödött, hazamegyünk — válaszolják. — Pedig azt sem mondhatjuk, hogy hiányzik a közösségi érzés — veszi védelmébe a falut a tanácselnök. — 1 millió 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a múlt évben a töne vízmű, a járdák és a bekötő út építésénél. Az idei parkosításhoz, játszótér és sportpálya létesítéséhez is sokan megígérték már a segítséget. Tehát, aminek közvetlen rredményét látják, azt fenntartás nélkül támogatják, de a távlatok érzékléséhez még idő kell. * A Ti Iskolában Kiss Zoltán igazgatóhelyettes a szeptemberre tervezett jubileumi hét kulturális terveiről tájékoztatott. Az úttörőcsapat tárgyi emlékekből és fotódokumentációkból rendezett kiállításon mutatja be a község történetét. Egy szobára való népművészeti tárgyat, színpompás szlovák népviseleti ruhadarabot gyűjtöttek össze már is. Buzgón készülődik tánccsoportjuk is Beke Sándor igazgató vezetésével. Az a tervük, hogy a mostani iskolásokból törzsgárdát teremtsenek a néhány éve még nagyhírű, időközben feloszlott népi együttes újjáélesztésére. Az ünnephez a Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetsége és a járás több kultúrcsoportja is felajánlotta segítségét. Egész megyénk képzőművészeti életének nevezetes eseménye lesz, hogy a jubileumi héten önálló tárlata nyílik Miskén a helybeli születésű és évtizedek óta itt alkotó, kitűnő festőművésznek, Tóth Menyhértnek. J övőre újabb évfordulót ünnepel Miske. Az évek számát tekintve csak tizedrésze lesz a mostaninak, de jelentőségét nézve tízszerese. Akkorra talán több lesz már a községben az elmúlt 25 év szelleméből, mint a 250 éves múlt visszahúzó emlékeiből. Szabó János 9. Latouret őrmester a tikkasztó déli hőségben időnként menetirány ellen végigszaladt a bágyadt soron: — Gyerünk, fiúk, gyerünk, gyerünk!... Mit szóltok majd, ha egyszer komoly menetelésre kerül a sor? .. Díszlépés! Még ez hiányzott! A légió hosszú, nyújtott lábú, döngő talpú díszlépésében kellett menetelni. — Gyerünk, drágám! Csapja oda a lábát, csapja oda, a mindenségét neki, nem valcer ez, hanem menetelés! Egy-kettő... Futólépés!... Altiszt! Azt a pasast tegyék kocsira és ha magához tér, díszőrségen áll a kormányzóság előtt. Galamb önmaga iránt undorral eltelve konstatálta, hogy hízik. A kemény katonaélet nem volt szokatlan számára, de a világhírű légionista kiképzésben mégis illett volna kissé közeledni az elmúlás felé. Ezzel szemben az egyetlen ember volt, akinek a szörnyű őrmester kimenőt engedélyezett a városba a kiképzés ideje alatt. Ez a vigyorgó, kék szemű tak- nyos úgy.vágja ki a díszlépást, hogy szinte beszakad a sivatag alatta, úgy veti súlyba és vállára a fegyvert, mint valami automata... Hogy a fenébe történt, egyszer csak azt mondta; — Takaródéig elmehet. Ne vigyorogjon, mert kiköttetem! ... Hosszú sétára indult a kanyargó, mocskos, szűk utcákon, óvatosan átlépve az úttesten heverő, alvó arabokon. Bement egy vályogkunyhóba, ahol kávét mértek. A helyiség négy csupasz falból állt, és egyetlen nyílása volt: a bejárat. Sem szék, sem bútor sehol, csak egy vén szakállas arab guggolt a földön, parázzsal telt kanna előtt. Kis edényben csészényi vizet forralt, és mikor a katona belépett, szó nélkül ráborított a vízre egy kanál kávét. Csak ezután mondta: — Szálem .. j —• Magának is, fiam :: A helyiség három lépés volt széliében és ugyanannyi hosszában. Nem nagyobb egy jókora disznóólnál. És nem is jobb szagú. Csak épp hogy lenyelte a kávét, és kisietett. És most valami egészen különös esemény történt. Ahogy kiért az ajtón, oldalra lépett, hogy a kunyhó mellett egy kőre helyezze a lábát, mert a nadrágszárán egy gomb meglazult, és most fel akarta varrni. Tű és cérna a legtöbb légionistánál van. Egy leszakadt gombért, egy apró feslésért olyan büntetés jár, hogy csak a legelszántabbak mulasztják el a szükséges elő- vigyázatot. Feltette tehát lábát egy téglára, befűzte a cérnát, és megerősítette a gombot. Azután a másikat is szorosabbra varrta. Egyszerre az ujjába szúrt. . A vályogkunyhó ajtaján egy nő sietett ki. Bizonyos volt benne, hogy mialatt a gombot varrta, nem ment be senki a kávémérésbe. A szűk, csupasz falú helyiségben az imént csak az arab tartózkodott. Nyílás, amelyen valaki másfelől bejöhetett volna, bútor, amely eltakarhat valakit, nem volt a helyiségben. A vén arab sem változhatott át ifjú nővé, és a mezítelen döngölt agyagföldből sem nőhetett ki e hölgy. Hogy jött ki a helyiségből egy nő, aki bent sem volt? Elhatározta, hogy visszamegy a kávémérésbe. Az ajtó zárva volt! Vagy a nő zárta be kívülről, vagy, ami valószínűbb, az arab reteszelte be. — Mi ez? Csoda? Kísértet? A nő nem látta a katonát, mert azonnal ellenkező irányba fordulva továbbsietett. Fehér lovaglónadrágja, lakkcsizmája most tűnik el a sarkon, amint befordul. Galamb utánasietett. A nő a Fort St. Thérése előtt húzódó külvárosból az európai negyed felé tartott, a hosszú Avenue Magenta deszkaházai között. Megszokhatta a trópust, mert fehér sisakján nem lengett tarkóvédő fátyol. A jobb keze fején furcsa, majdnem szabályos anyajegy volt. Ezt jól látta a légionista, mert a nőt két lépés sem választotta el tőle. Ott ment előtte. És a keze fején egy sötét háromszög alakú folt! A szép sima bőrön. Különös! * Galamb maga sem tudta, hogy miért követi, Egy nő, aki a földből nőtt ki, mindenesetre érdekes. Különösen, ha egy sötét háromszögű any aj egy is van a kezén. A varos villanegyedéhez értek. A nő egyre gyorsabb léptekkel haladt. Galamb kissé elmaradt, és pálmától pálmáig lopózva, óvatosan követte. Egy - dús, parkkal körülvett épület hátsó kapujánál megállt. Körülnézett. A férfit nem látta, mert ez még idejében elbújt egy fa mögé. Gyorsan becsengetett. A kis kapu kinyílt. Galamb jól látta, hogy egy öreg lakáj nyitotta ki és mélyen meghajolt. A nő bement. (Folytatjuk.) rnavi
