Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
LENIN új szoltra Kéjeink még csak a: ú; ml ,,el- ső fogalmazványát” mutatják be az olvarénak. A 60 cm-es nagyságú gipszvízlat a'apján kí- sziil el rövideszn Kisfalu Jy Stróbl Zsigmond új alkotása, a Kecskéméire szánt Leain-em- lékmű. A 3 méteres bronzszobor a tervek szerint a Lenin- vá ost díszíti, s a város fennállásának 600 éves r’bilumi ünnepségein avatják fel A z eset egész váratlanul történt. Gerlner elvtársat, a főnökét egyik óráról a másikra kinevezték a minisztériumba és ő, Kelemen Tivadar, Ki lesz mintha ostoba volna. — Mikor kifelé mentek, már olyan dühös volt, hogy szinte félretaszította a lifajtóban, Medveczki még rá is szólt: — Nana, apafej, ne Mert ki jön helyette? , . , érték, gyorsan feloldalt fordult, Szinte összetöppedt azóta. Ha hogy helyet adjon neki. És küMprf kf^finSthpivpfS>an maradt' amikor egészen egymás mellé ember mellett, hogy arcát elön- olyan tűzzel! Akkor ő rálépett tötte valami kissé merev, buta Gombos lábára, mert ez meg vigyorgás. Hát persze, Medvecz- mindig ott lábatlankodik, ez a a folyóson találkozott .valame- lönös, már úgy látta, hogy ez a ki lesz... És mikor a lift felért, savanyú, cingár alak, ezzel a helyik kollegával, behúzta a nya- Huber megváltozott, valahogy és az a pimasz Gombos Med- esett képével És Gombos meg kát és túlságosan nagyot kö- méltóságteljesebb lett. A gondo- veczki előtt lépett ki, ő majd míc, p „„„jí,, szönt; mert hátha ő? Olyan vá- lat, hogy ő lesz a főnök... hát felöklelte a szemével. Még meg- " , . ’ , ^ ratlan dolgok történnek, hogy igen, ez a gondolat bevonta va- jegyzést is tett rá, igaz, nem n°fy D0<'sa ay . ,8y itt már senki sem ismerheti ki lami szinte földöntúli tekintély- biztos, hogy meghallotta: — Mi- abalna, akkor legalább o is megmagát. Gondolatban végigsor- lyel... mikor aztán az a gon- jázta minden kollegáját. Volt dolata támadt Havas Micuval, csoda arrogáns alakf — így mondhatná neki... ajaj, de ke- mondta és Medveczkire nézett serves ez a világ, most ez a nap, mikor azt találta legvaló- akkor egyszerre Huber megint alázatos gyengédséggel. De az Medveczki-dolog is... hát nem színűbbnek, hogy Huber lesz az olyan kis nyamvadt fráter lett, rácsodálkozott: — Gombos? A, elképzelte már, hogy ez a háj111 fnnnlr T-T l í r\ n v" ac mnn -V-: ^ t «,^14 M 1 í A f í nn a i-m Kní __ - - - - - r* új főnök, Huber és senki más. mint volt, a nevetséges lógó jó fiú az, apám, semmi baj. Mert először is: Hubernek van szemzacskóival, a lötyögős, ki- egy gyerekkori barátja a főigaz- térdelt nadrágjával... Ekkor gombóc ül bele a főnöki szék- Q e azért, ő, Kelemen, érez- be... nevetséges! És ez a tökgatóságon. És ez nem kis dolog, meg egyszerűek nem is köszönt ve“TirAed Äd fS fejű Gombos tud*a’ h°„f No persze, persze, előfordulhat, neki, köszön a rossz nyavalya. él t iavekezett Medvecz' i mel- V®k!Íf nimand, mert fütyült hogy az a gyerekkori barát Bosszantotta, hogy eddig is így a hülve ra’ elobb ment b® 3 llftbe’ olyan, mint Havas Mihály, aki megtévedt és haragjában, meg- , h “ ® olyan savanyú arccal köszont, vele járt a negyedik bébe. És semmisítő pillantást vetve rá h , .? tá’ ujhórpitp? mintha citromot nyelt volna... most? Ott ül a Nemzeti Bank- mikor elment mellette, azt LL méai ’ leült ő kénytelen — Nana, mit tolakszik apám? loan, és mikor ő azt hitte, hogy mondta magában: „fordulj fel a volt eggyel arrébb helyet foglal- — mondta ő hirtelen Gombos- ppsn i« mpr m, pp születésnapodon.” nj. ilyenek is vannak, ilyen nak és azért sem engedte előre, Qe ezután csak nem tudott stréberek. Ez biztosan már tud- pedig az a félvállát már oda- megnyugodni. A gyomra ja, gondolta ő. De akkor Szabó fúrta Medveczki és ő közé. Minitt elbocsátják — mert mikor születésnapodon.” nem hitte ő azt — akkor a füle botját sem mozdította. „Sajnos” Í7grossnzlbabk^r'.‘.'.”mdeSt San“ ís állandóan égett, sok a sava, nekiesett a levesestálnak és ki- dig rohan a nyavalyás, mintha állok rooHoiJ ba izgalom éri, rendetlenkedik, halaszta a husdarabokat. Nahat, a sok lótás.futásért külön prébármiben szívesen állok rendelkezésedre." E, . zz,™,., tedd, “ .®£K.“jí? =» ÍS"SLl »in« bon «« >1*6. IK , közömbös, hogy ki lesz a főnök, levesből!... Persze, most Medmint unhmiknr rr-npn HiHpppn’ Akkor éppen a kapuban talál- veczki előtt csak nem köt bele mondják, ^ van valami találmaborzasztó nyugalommal nézett kozott Medveczkivel. A forgóaj- Szabóba, mikor látnivaló, hogy nya, de ki tudja, kitol lopta, iá hát persze' műért fájt volna tónál botlottak egymásba, és ő közeli barátok... Ki tudja, tán zökkent a lift, és ő jól neki6Havasnak aMiaunakMd jnajdnem belépett előtte, de hír- — már gyerekkorában is önző frá- t7len ^ej.ot ot!: bery7ea. lehető tpr volt mindig maga falta he seg: Medveczki a fonoki iroasz- bér, ez kifogta, hogy kivel ba1 J g tál mögött! Láz fogta el a gon a vaias kenyeret... Hát lehet, hogy ennek a Hu bernek is ilyen gyerekkori ba- meg csak rátja van a főigazgatóságon. De nagy birkaszemével, mintha meg ebből elég volt, most aztán meg- ragba, amivel hátrább taszította ebből a Szabóból is lesz yalami, dőlt Gombosnak, hogy azért se hajjaj, micsoda szerencsés em- mehessen el5bb ki érezte a so_ bér, ez kifogta, hogy kivel ba- , , .. ... , , rátkozzék... És akkor egyszer- vany kpnyoket, de ó jól bele- dolatra. Hirtelen félreugrott és re az a hülye Szabó kezdte ug- eresztette a magaet a száraz előre engedte Medveczkit, az ratni Medveczkit, hogy eddig bordái közé. Egész bizonytalan bámult rá azzal a csak mohosodtál, híztál fiam, de keserűségét belefojtotta a hamire így látta a dolgot, Huber- is rántotta volna a vállát, ami nek már vagy tízszer köszönt azt jelentette: ha te ilyen bo- góré góndoskodik róla... előre a folyosón és úgy, hogy a lond vagy, hogy engem engedsz derekát kissé meghajtotta, ele- előre, hát éppen bemehetek, ő gánsan megmerevítve, a száia udvariasan tipegett' mögötte, és ban túlontúl zsíros a tokája, a sarkát két oldalt felhúzta, és a liftben úgy állt a nagy kövér nagy arca üres és — igen (J^sjSsoacmj^sji új könyv Moriczról MÓRICZ Virág ismét meg- lésében. Ennek érdekében szó- Szerencse, hogy akkor Tóth ajándékozta a Mórícz-rajongó- rosabbra kívánta fűzni a kap- László közbelépett, s így az kát egy értékes könyvvel. Már csolatukat az olvasóval. Köze- író véleménye megváltozott a lebb akarta egymáshoz hozni nyomda vezetőiről. A későbbi a legjobb írókat, az írói csopor- nagy barátság is, ami közte és tokát. „Az egész magyar író- Tóth László közt szövődött, ezt nyíre képes belelátni a roppant dalom egyesítését" tűzte ki cé- bizonyítja, írói életmű rejtett titkaiba. Ám lul. Nem rajta múlott, hogy vé- POROr NT gül is nem sikerült. rtuounuujvi annak idején, amikor megjelent terjedelmes kötete, az Apám regénye, akkor feltűnt, menyalig lehetne, mi mindent csinált Móricz az alatt a három év alatt, amíg a Nyugatot szerkesztette. Lázas, tevékeny esztendők voltak azok, sok reménységgel és sok csalódással. Végül mégis belefáradt a küzdelembe. Eladta a NyugaA könyv elején az ötvenéves majd a Nyugat Barátok Körén ^dta^Pedig0valólában^dehoav Móricz naplóját ^olvashatjuk, át létrehozta a Nyugat Irodalmi elf 9 Atadt]a Babitsnak. az arsasago. ^ érdek- Nagy jó szive s az iizlet iránü telenségVa hivatalos támogatás képtelensége mutatkozott meg zeienseg, a mvaiaios lamogaias ebben js Vége lett hát egy ér_ ebben a könyvében az akkoritól eltérő módszert követ: nem a visszaemlékezések alapján tett vallomások, hanem a remekül egybeillesztett dokumentumok, az önmagukért beszélő tényanyagok csoportosítása teszi érdekessé a kötetet. Mozgalmas esztendő volt 1929-es: három regény, 2 színdarab, egy novelláskötet, cikLevelezése rendkívül kiterjedt volt mindig, de ekkor különösen. Írásra biztatott mindenkit, közben küzdött az anyagi csőd ellen, a fennmaradásért. Igyekezett bázist teremteni. A Nyugat Irodalmi Szövetségen, kék, riportok, levelezes, eloada- hiánya, az írói csoportosulások defces életszakasznak, Számunk- sok, allando izzás, szenvedelyes egymás ellen harca a **ethu- ra azén tanulságos ez a három munka Mint mindig, ekkor is zas mind ellene dolgozott S . megmutatta: Móricz sokat foglalkozott önmagával, volt meg egy furcsa akadalya ne’mcsak iróvak dp szerkesztő. iss A. sartLi stwstess äc >■w* megfigyelni, hogy magánya át- te. Szinte tragikus, hogy ez a sütött a mozgalmasságon. két íróóriás mennyire nem taA színházzal is ekkor került látta meg az utat egymáshoz, közelebbi kapcsolatba. Ezt írja Az egyik, a tudás és a szépség tanulod a munkát, majd az új Gombost. És úgy látszott, Gom- "óré góndoskodik róla... bos megadta magát, mert bár S ahogy akkor ránézett Med- a homlokát összeráncolta, utol- veczkire, úgy latta, hogy való- . . ,, -o i, hpn tülnninl p tnlráip p SOnak ^pett ki 3 liftből. Pukkadj meg, gondolta Kelemen, és még a lábára is lépett, jól odanyomott egyet neki cipősarokkal, Gombos fel is szisszent, mire ő szinte kéjes elégtételt érzett Huberért és Medveczkiért egyszerre. M ásnap reggel döbbent csak meg. A folyósón íróasztalt szállítottak, a főnök szobájába igyekeztek befordulni. Gombos éppen akkor lépett ki az ajtaján, kabátja a vállán, kalapja a kezében. Mikor Szabó beérte és nagyot köszönt neki. Kelemen agyában kétségbeejtő világosság gyulladt fel: ...De nem ez nem lehet, nem lehet, hogy Gombos lett a főnök, hiszen ő tegnap a lábára lépett, és jaj!... Ez soha nem fogja neki megbocsátani... És csak állt ott töppedten és szinte ösz- szezsugorodva, a feje mintha a vállából nőne ki, alig tudott derékból mereven előrehajolni, az arcára felrajzolni azt a buta, kissé megkövült mosolyt, melyből már annyit elpazarolt, míg ez a pillanat elérkezett. Gombos pedig nem köszönt vissza! Éppen elakadtak az íróasztallal és ő odaszólt az embereknek. Kelemen nem értette a szavakat, mert minden figyelmét arra fordította, hogy a szemében megjelenjék az a gyengéd és mégis csodáló kifejezés, amely- ivei oly meggyőzően tudott mindenkori főnökére nézni. naplójába: „Nem tudom a regényből eltartani a családot. Ezért kellett átmenni a színházhoz.” Valójában más is közrejátszott: megérintette a színházi világ különös varázsa. Es újabb ragyogó lehetőségét csodáiba belebódulva, a másik a társadalmi élet izzásába, a nép életébe fogódzva: így vol- i tak egymás mellett két óriás, I két külön bolygó a magyar irodalom egén. Móricz Virág érdeme, hogv kötött ebben a vonatkozásban is. Nincs szerkesztő ma sem. aki valamilyen tekintetben ne tanulhatna tőle. Varga M’hály Balázs Anna benne látta a tökéletesebb ön- ilyen plasztikusan, élethűen áll kifejezésnek. előttünk a dokumentációs anyaA Nyugat című folyóirat eb- gokon keresztül Móricz életének ben az időben élte egyik leg- ez a szakasza. Az írónő csupán egy-egy mondat erejéig kalauzol bennünket. A következtenagyobb válságát. Levelei, naplója s Virág egy-egy megjegyzése mutatja, mennyire komo- tést ránk bízza, lyan vette Móricz a rangos fo- VAN NÉHÁNY lyóirat megújítását. Miután 1929 novemberében a Nyugat élére került, egyik levelében ezt írja: „A Nyugat az én kezemben egészen más lesz, mint kecskeméti vonatkozása is a könyvnek Geszte1vi Naoy Lászlóhoz. Tóth lászlóhoz irt levele, levélváltás a kecskeméti nyomdával Tóth László lőréié Móriczhozs nem olyan ezek már előkészítői voltak a Hatalmas és későbbi nemi és ieleetág Kernvolt, magyarabb, exkluzív smokk.’ oyönyörű elképzelésekkel kéz- kemát-kerdtságnak. Ven. eg"' | dett munkához. Az volt a tér- egyáife’áoen nem hi-el.aö kecst-pméti VOVatlrnaáüű Sor ÍS (1 frn'vyv'u'hcw. CX r'‘9t íftsi. frß fi. r'n'rslriifíuo- ”avaros fejű vidéki emberek.” ve, hogy a Nyugatból ..olvasmánylapot” csinál, olyat, amit a szélesebb olvasóközönség is negvesz és elolvas, olyat ami ' -leszól a l-gógetöbb társ-a-tmi kérdésekbe, eszköz a nép neveBA AAMMtyP AHAfrEE&MM 0>ÄB O P C K Üt* I. V. Golicin: Elmélyült munkában.
